A Seafalcon mesél

Mindenféléről mesélek a tengerészet kapcsán. Fényképek, videók, receptek, sztorik, naplóbejegyzések, viccek... ami jön.

Szürke hétköznapok, mert ilyenek is vannak! - MV Priwall, 8. rész

Print Friendly and PDF
Június 21. csütörtök, úton, Rotterdam.
Lelkileg felkészültünk, hogy kemény napoknak nézünk elébe. Nagyjából az lett, amire számítottunk.
Befelé mentünk, amikor az asszony felhívott.
Szabolcs leérettségizett. Remélem, nem lesz gond a felvételi.
Vízilabdában megvertük az oroszokat.
Érkezés, kikötés 17:00-kor. Azonnal ránk kötött az olajosbárka, megkezdtük az üzemanyag vételezést, közben a rakodásvezető, és a bárka kapitánya egy kicsit összevesztek, mert kellene kezdeni a kirakást. Nem lehetett, meg kellett várnia, amíg végzünk az üzemanyaggal.
Közben az uszály tolakodott, amelyikbe kirakunk. Hatkor között ránk, és nekünk estek. Egy uszály megrakása másfél óra (ezer tonna cink koncentrátum).
Az uszályos szimpatikus, fiatal házaspár volt, kisgyerekkel, ezt onnan gondolom, hogy a lakótér tetején egy "játszótér" volt, dróthálóval bekerítve, benne egy hinta, egy műanyag fürdőmedence, egy kisbicikli, és mászóka.
A három uszállyal még nem végeztek (de már le kellett menni raktárt takarítani), amikor megérkezett Herr Meyer, a tulajdonos, és meghozta a megrendelt élelmiszereket, fedélzeti és gép anyagokat. A hajó tulajdonosa már 68 éves, de nem látszik meg rajta. Levezetett 700 kilométert, aztán segített az anyagokat behordani, felvittük a hídra az új Inmarsat C-t, fáradhatatlanul rohangált, mindent futólépésben csinált. Nem pihent meg, hanem már éjjel egykor ment is vissza.
Így aztán a dolgomról nem is beszéltünk, hogy mi lesz a Wotan ügyében?
Június 22. péntek, Rotterdam, úton, Dordrecht, úton.
Hajnali négykor jött a pilot. Mire mindennel végeztünk, már nem volt érdemes lefeküdni, így aztán a szalonban beszélgettünk. Gáti Lucóval felidézzük a hetvenes évek elejét, ki nem fogyunk a témából...
Dordrechtben hatkor már part mellett voltunk. A berakás azonnal elkezdődött.
Hétkor lefeküdtem aludni.
Fél tizenegykor az asszony telefonja ébresztett.
A berakással hétre végeztünk, indulás kilenckor.
Szerencsére, Lucó hagyott aludni, így csak az éjféli szolgálatra kellett felkelnem.
Június 23. szombat, úton, Humber, horgonyzóhely.
Hatra érkeztünk. Jól átvariálták a bójasort, új szeparációs zónarendszert hoztak létre, és erről nem volt térképünk.
Este ünnepeltük a barba és Zoli névnapját, ökörsütés volt a pupán. Kilenckor elhúztam, mint a vadlibák. A többiek maradtak.
Ma tellett le a negyedik hetem a hajón.
Június 24. vasárnap, Humber horgonyzóhely, úton, Flixborough.
Éjfélkor a szalonban találkoztunk, még tartott a névnap. Háromkor feküdt le a barba, a többiek nem bírták addig. A hídon megrajzoltam az új szeparációs zónákat, nagyon szépre sikeredett.
Délben, amikor lekászálódtam ebédelni, az ünneplés még folyamatba volt helyezve...
Június 25. hétfő, Flixborough, úton.
Nem gondoltam, de két autódaruval valóban kirakták nyolc óra alatt a hajót.
Az utat délután kaptuk meg: Bréma - Hull, ez utóbbi ugyancsak a Humberen van. Acéltekercseket hozunk. Ezzel kapcsolatban megadták, hogy a legnagyobb magasság (air draft) 13,5 méter lehet, így kötötték a charter partit. Hát nem tudom, hogyan gondolják? Talán a hajót meg kellett volna kérdezni! Ugyanis ebbe a magasságba még belefér a híd, üresen is, de a mágneses tájoló, és a kinyitott raktártető már 15 méter magasságot ad. Ehhez jön még a megbuherált kémény, mert Herr Meyer megemelte, ami igazán jó ötlet volt, így nem jön a korom a fedélzetre, viszont a megadott magasságba nem fér bele!
Most töri mindenki az agyát, hogy mit lehet tenni?
Majd kiókumlálnak valamit...

Jó Vileda, rossz Vileda

Print Friendly and PDF

Na, most jól föladtam a leckét!

Hát persze a kérdés az, hogy milyen célra jó-e a rossz, illetve rossz-e a jó? Az a helyzet, hogy a magok csíráztatásáról van szó, kérem szépen. Most megmutatom a miértet:

vileda-1.jpg

A csíráztatáshoz zömmel a rózsaszínűt használtam, és mint látszik, szépen ki is csíráztak a Jalapenók. Azonban, most megmutatom a hátlapját:

vileda-3.jpg

Amint látod, a szép kis csírák hatalmas gyökeret eresztettek nem egészen egy hét alatt. Természetesen, ezek beleszövődtek a kendő anyagába...

vileda-2.jpg

Így aztán tökre reménytelen kibányászni szegénykéket! Egyet megpróbáltam, letört a gyökere. Hát most már kitalálhatod, hogy melyik a jó Vileda! Nem ez, hanem a sárga színű, ami jó tömör, mellesleg sokkal nehezebben szárad ki, mint ez a rózsaszín!

Ebbe az akadályba nyilván akkor futottam bele, amikor tegnap délután nekiálltam elültetni a beáztatott magjaimat. Nos, az Aji Amarillo is jó nagyra csírázott ez alatt a hat nap alatt (azokból többet meg tudtam menteni). Több chilit nem szándékozom ültetni, megmutatom, mennyi lett:

vileda-4.jpg

és:

vileda-5.jpg

Ja, és van még egy 66 lyukú tálcám, amiben csak Carolina Reaper van. Ez kísérlet is lesz, mert a fele csíráztatott mag, a fele tök szárazon ment bele! Érdeklődve várom, hogy mi lesz az eredmény!

AZ ERŐ LEGYEN VELETEK!

Elkészült a palántanevelőm!

Print Friendly and PDF
Tudom én, hogy ez a bejegyzés nem kimondottan recept. De nem akarok egy új blogot indítani a csilijeimnek. És ez a tevékenységem kell ahhoz, hogy az idén is legyenek csilijeim!
Egy hete megérkezett a Cedex Kft.-nél rendelt Salgó polcom (ez itt a reklám helye). Gyorsan megkaptam, korrekt árajánlat, meg minden, ahogyan az elvárható.

 

Egy ilyen polc összeállítása igazán gyerekjáték! Csavarok, meg sarokmerevítők, meg józan ész kell hozzá, és megy... Jelzem, jó lett volna Zoli íméljét a szerelés előtt elolvasni, amiben elmondja, hogyan szereljem. Akkor nem kellett volna kicsit szét és meges összeszerelnem! De hát elkészültem, látod-e?

 

 

A következő lépés a villanyszerelés volt. Tök szabályosan, wagóval készítettem a kötéseket, ami hallatlanul praktikus. Csak bedugom a vezetéket, és rápattintom a kallantyút, és FJ.



A villany után következett a mylar borítás. Hát... megmondom az őszintét, egyedül nem az igazi! A fólia csúszkál, mindig csak leesik, és ha vágom ollóval, csak akkor egyenes a vágás, ha görbét akarok... Viszont a praktikum a fontos, nem küldöm világkiállításra Palántanevelőpolckülcsínversenyre, tehát a lényeg, hogy feltettem. Vettem jó erős ragasztót (Xway a Schullertől), ami alaposan megfogta. Megint csak elmondhatom, hogy minden FJ.

 

Megpróbaüzemeltem a teleltetendő csilijeimmel és egynehány fűszernövénnyel. Már majdnem kész!

 

Ami hátra volt még, az az öntözőrendszer. Ki kellett találnom valamit möszjő Bernoulli ellen, mert miatta az alsó, középső és felső polcokon nagyon különböző mennyiségű víz folyik ki. (Mindig a franciákkal van a baj!) Nos, a nagy találmányom lényege, hogy a négy polchoz készítettem négy petpalackot, a kupakjába pillanatragasztóval és vízálló szilikonnal beapplikáltam a vízcsövet. A palack teteje nyitott, mindegyiknél egyazon magasságban fog a víz belecsurogni, tehát a vezetékből jövő víz kifolyóinál nem lesz nyomáskülönbség, így muszáj "nekije" azonos mennyiségben kifolyni. Minden palack más polcot lát majd el vízzel, és így nem lesz gond a szintkülönbség a polcok között! A kecsességről, a szépségről és a dizájnról lásd feljebb elmondottak (világkiállítás, stb...), de amúgy FJ.
Ezzel tulajdonképpen el is készült a polcrendszerem, főleg azért, mert tegnap megérkeztek az izzóim. És amikor kibontottam, elkezdtem szívhűdni! Ugyanis nem hideg fényűek. Ezért azt csináltam, hogy két hideg és két meleg fényű izzót átlósan helyeztem el. Vajon ez nem lesz-e probléma? Örülnék, ha megkommentelnétek a véleményeket.

 

A polc elé majd jön lelógatható mylar "függöny", hogy ne vesszen kárba fény! Akkor most megyek magokat ültetni, mert megérkeztek a szívatótálcák és a hozzá illő palántatálcák!
Ha elolvastad idáig, akkor megérdemled, hogy fellebbentsem a fátylat az FJ-ről:
Ez családi rövidítés, amikor azt akarjuk mondani, hogy: "Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve!", akkor csak egy FJ-t küldünk sms-ben, ami ugye azt jelenti, hogy: Ferenc Jóska.

A Kennedy család kivándorlóhajója - MV Priwall, 7.rész

Print Friendly and PDF

Június 18. hétfő, New Ross.
Szép, verőfényes reggelre ébredtünk, az írek reggel nyolckor kezdik a műszakot, ami hajóidő szerint kilenc, így elég volt negyed nyolckor kelnem.

Tetszik ez a nép

Raktárnyitás, és hajszálpontosan kilenckor megindult a szállítószalag, s megindult a porrá őrölt cinkérc.
Kisétáltam a parti raktárba, megnézni, hogyan dolgoznak. Egy buldózer kanalazta a porított ércet, egy hatalmas tölcsérbe borította, és a szállítószalag a hajóba hozza. A munkagép vezetője egy egyszerű pormaszkot viselt. Milyen lehet a szerencsétlen tüdeje, hiszen az ilyen maszk nem túl nagy védelem a nehézfém finom, szállongó pora ellen? Nem tudom, mennyi ideig dolgozik, de nem irigylem!
Mint ahogy az angliai Sharpness-ben is buldózer teríti el a raktárba a hajóból kirakott cementet, s a vezető ott lenyomja keményen a tizennégy órás műszakot (reggel hattól este nyolcig)! Annak a raktárnak az ajtaja zárva, s a parányi réseken csak úgy gomolyog a cementpor, hogy még azt is megköhögteti, aki elsétál a raktár mellett.
Úgy dolgoznak, mint az ördögök. És pontosan, jól, vigyáznak a hajóra és a rakományra (
nem úgy, mint a hollandok
), a rakodó-berendezésnél óránként váltják egymást, egy órát felügyelik a szívófejet, egy órát a zsákológépnél, egy órát a villás targoncán dolgoznak, s folytatják. Csak a raktári buldózerest nem váltja senki...
Nem véletlen, hogy ezek a brit népek, a telepeseik olyan virágzó országokat hoztak létre, mint az USA, Ausztrália... Itt persze nem a katonai erőről beszélek, hanem a farmerokról, akik a hazától távol is valószínűleg ugyanilyen lelkesen, és jól dolgoztak...
Politikáról, hatalomról, angol-ír ellentétről most nincs szó. Csak a hétköznapi emberről.
Tetszik ez a nép.
Nyilván azért fogott meg, mert itt, az Isten háta mögötti kisvárosokban még megmaradt valami a brit életből... Itt kevés a bevándorló, színes bőrűt alig látni, azokkal is csak Berkely-ben találkoztam. Nem mintha bajom lenne velük, mert ma már hozzátartoznak az angolokhoz.

Június 19. kedd, New Ross, úton.
Hajnalban felkeltem meghallgatni az időjárást. Egy kicsit tele a barba hócipője az állandó (árapályhoz kötött) hajnali indulásokkal. Ma fél ötkor volt manőver.

A kivándorlóhajó

 

A révkalauzzal a New Ross-ban horgonyzó múzeumhajóról beszélgettem.

Ugyanis a városka hídjánál ott áll a 458 bruttó regisztertonnás Dunbrody hiteles másolata. Ha másról nem híres, mint arról, hogy a Kennedy család őse ezzel vándorolt ki Amerikába, már ezért is szóra érdemes.

A hajó kivándorlókat szállított az újvilágba. Azt nem tudom, hány "fordulót" tett meg. Zoli és Horácz megnézte, és be is hozta a múzeumi belépőt, ami egy korabeli jegy másolata. Mi mindent tudunk meg a jegyről? Először is azt, hogy hajdanán Mrs. Ellen Fitzgerald (76 éves) fizetett érte három font tíz shillinget érte. A hajójegyet 1849. március 18-án állították ki. Ezért elhelyezést kapott a fedélközben, hozhatott magával egy összesen 10 köbláb űrméretű csomagot. "Hetente nem kevesebbszer, mint kétszer" (így a jegyen lévő szerződés szövege) osztottak élelmet: 3 és fél font kétszersült, 3 és fél font mindenféle "egyéb lisztárú", rizs vagy kiadagolt burgonya, és napi háromnegyed gallon víz járt a jeggyel. Aláírta a William Graves & Son nevében William Graves sk. A jegy át nem ruházható.
Az út 6-10 hétig tartott.
Ha valaki látta a háromárbocos brigget, akkor nehéz elképzelnie, hogy ez a pici hajó ennyi embert át tudott szállítani az Újvilágba. Persze az akkori ember más volt. Másak az igények, minél szegényebb volt valaki, annál inkább elviselhető volt az út viszontagsága. Bemutatnak két utast, az egyik egy szegény asszony, aki miután kifizette a viteldíjat mindössze 55 pennyvel a zsebében vágott neki az útnak. Ennyi volt nála, ebből vehetett "élelem-kiegészítést", ha akart... Ő az irtózatos éhínség elől menekült, 1849-ben.
Persze egy ilyen hajón a tisztek élete se volt fenékig tejfel. A parancsnok kiváltsága mindössze annyi volt, hogy a kabinján volt ágy és nem priccs. A legénységet az orrban zsúfolták össze. Nekik járt egy, és a kivándorló száznak egy másik "toalett".
Amikor a hajó elindult, akkor az utasok 85%-ára szerezték be az élelmet, mert mindig számoltak a "természetes elhullással".
El tudom képzelni, hogy akik ilyen utazásra vállalkoztak, azok igencsak elkeseredett emberek lehettek, és amikor megérkeztek, hatalmas elánnal vetették magukat munkába az ingyen földeken, örömmel építették a magukét, s megbecsülték a szabadságot.
Érdekelt, hogyan tudott egy korabeli vitorlás hajó felmenni a folyón? Többször törtem az agyam, hogy a brit hajósok vajon mennyire használták ki a hajózható folyóikat régen? Mert ma igen sok folyón van kikötő tengerjárók részére, de ez a géphajók kora. A pilot adta meg a választ:
- Az árapályt használták, chief -, mondta az egyébként nem túl közlékeny férfi. - Amíg hozta őket a dagály, jöttek, aztán az apály idejére megálltak. Ezt a hidat is, ami félúton van a tenger felé, száz éve úgy építették, hogy a vitorlás hajók rásodródtak, és rákötöttek, várva a következő dagályt.

Mayday, Mayday, Mayday

Aki nem tudná, annak elárulom: ha valaki ma S.O.S. alkalmazásával kérne segítséget, annak igen sok időbe telne megmagyarázni, hogy mit is akar. Ma a segítség kérés hívószava a "mayday".
Éppen végeztem a déli pont bejegyzésével, amikor meghallottam Bantry Coast Gardot, hogy kérdezi: ki adott mayday jelzést? Megnéztem az órám, 12:40 volt. Öt perc múlva jött az adás, Bantry C.G.-tól, hogy egy hajó az 51 fok észak és 10 fok nyugati pozícióban veszélyben van, s kérte a közeli hajókat, hogy jelentkezzenek. Az egyik hajót, amelyik közelebb volt mint, mi, elutasítottak, így nem is jelentkeztem be.
Nem volt még egy óra, amikor közölték, hogy egy repülőgép, egy helikopter és egy hadihajó indult a mentésre, és a közelben tartózkodó halászhajó is elindult menteni.
Nem sokkal ezután meghallottam, hogy a
Watchdog 72
hívójelre hallgató repülő jelenti, hogy tíz perc múlva a körzetben van. A
Rescue 115
hívójelű helikopter jelentkezett utána, ők is úton voltak.
Meg kell jegyezni, hogy a megadott pozíció meglehetősen hiányos, mert csak fokokat tudtak közölni, és ha 51 és 52 északi szélesség között valamint a 10 és 11 fok nyugati hosszúság közötti területet át akarják kutatni, akkor az mintegy 2400 négyzetmérföldes területet jelent, ami szép nagybirtok lenne a szárazföldön.
A Watchdog 72 pilótája meg is kérdezte, hogy a parti őrség szerint van-e értelme ekkora területet átkutatni. Az idő délnyugati 5/7-es volt, ami már hullámos tengert jelent, és aki nem próbálta, nem tudja, hogy egy vízben levő embert egy száz méteres körzetben szinte alig lehet felfedezni! Itt persze valamilyen hajót kerestek, de ha felborult vitorlásról van szó, a helyzet ugyanolyan reménytelen...
Szóval sajnálatra méltó helyzetben voltak a bajbajutottak.
A következő rádióforgalmazásnál hallottam, hogy a parti őrség rádiósa nyelvi nehézségekre hívta fel a pilóták figyelmét, ha megtalálnák őket.
Akkor, ha hajóról van szó, távol-keleti tisztek lehetnek, ha vitorlás, nagy valószínűséggel franciák. Ugyanis ők azok, akik elvből nem tanulnak angolul.
Délután fél ötkor megoldódott a helyzet.
A vitorlás, mert az volt közelebb sodródott, és megjavult a rádiókapcsolat. Az árboca eltört, ezért kerültek bajba. Persze franciák voltak. Hogyan mondta még Marseille-ben egy kikötői melós:
- Aki beszélni akar velünk, tanuljon meg franciául...
Lehet, hogy csak a szokásos öntelt duma volt?
Hogy ezek elkezdenek angolul tanulni, az biztos! Vagy csak francia vizeken vitorláznak ezentúl.
Szabolcs ma érettségizett. Jó lett volna otthon lenni! Kíváncsi lettem volna, milyen érzésekkel jön haza a vizsga után. Ezzel befejezte a pályafutását a Móricz Zsigmond gimnáziumban! Pedig mintha tegnap lett volna, hogy hetedikben jött haza panaszkodva, hogy utálja a Tauszt, és íme, az egyik legjobb barátja lett! Ja, szegény kiesett a Színművészeti harmadik fordulóján. Biztos valami protekciós nyálgép jutott be helyette.

Június 20. szerda, úton.
Hajnalban rádión összejöttem Velkey Andrással. A Calisbrooke cégnél van, én is tárgyaltam velük. Falmouth-ban olajoznak, utána Cadizba mennek. Bellyei Csaba a parancsnok, vele a Dinán hajóztam 1989-ben, akkor újrakezdő második tiszt voltam.
Bandi második tiszt, azt mondja, nem is akar továbblépni, elég a második tiszti beosztás, szeret turistáskodni, és az biztos, hogy második tisztnek lenni a világ legjobb dolga. Nincs felelősség, elvégzi a munkáját, kijavítja a térképeket, és mehet.
Persze van egy olyan sanda gyanúm, hogy ezért maradt olyan sokáig a Mahartnál is.

Csalamádéleves

Print Friendly and PDF

Az úgy volt, hogy újév után tanáltunk a hűtőben egy csülköt... mit lehet tenni vele? Nyilvánvaló, jó kis levest főzünk belőle, nagyon jó ízt ad. Az asszonykám leküldött savanyú káposztáért a sarki boltba. De mit ád a sors? nem volt savanyú káposzta, de volt csalamádé, egy műanyag vödörben! Akkor beugrott, hogy az egyik barátunknál ettünk valamilyen káposztás kaját, amibe káposzta helyett csalamádé volt. Innen már elég egyszerű a történet: megvettem, hazavittem, és az asszonykám megfőzte a csülök főzővizében. Persze nem amúgy hebehurgyán! Vágott alá jófajta mangalica szalonnát, és füstölt bakonysárkányi kolbászt is! Fűszerek se kellettek bele, mert a csalamádéban volt babérlevél, meg minden ami kell!
Az asszony csak azért aggódott, hogy nem mosta ki, és ezért savanyú lesz!
Hát nem lett! Hiszen a csalamádé leve fogyasztható, az nagyon finom magában is! meg kell mondjam, hogy nem emlékszem rá, mikor ettem ilyen finom leveskét! Kis tejfölt lehet rá tenni, és a vendégeknek is ízlett ám!
Aztán lejöttem Akára, és célirányosan vettem egy kanna csalamádét, hogy megfőzzem!


Hozzávalók:
1 kis műanyag vödör csalamádé, két fej hagyma, két gerezd fokhagyma, egy szelet füstölt szalonna, egy jókora darab füstölt vagy lángolt kolbász, tejföl, chili paprika vagy Nagylegény a gáton jó erős csiliszósz.


A szalonnát megpirítottam, rádobtam a kolbászt és a hagymát. fedő alatt megdinszteltem. Ha szárított, vagy friss csilit használsz, akkor most tedd bele. Ezután ráöntöttem a csalamádét. Ezt is hagytam dinsztelődni, majd felöntöttem másfél liter vízzel. Puhára főztem.
A fokhagymát összetörtem, amikor azt mondtam, hogy kész, behabartam, és megszórtam a fokhagymával, adtam hozzá egy evőkanálnyi 7 Pod - 7 Seas csiliszószt (neked elég lesz egy kiskanálnyi is!), és lehet kanalazni!

Ennyi
Jó étvágyat hozzá!

Csilis trüffel, nemcsak karácsonyra

Print Friendly and PDF

Ti hogyan karácsonyoztatok? Remélem, mindenki szeretetben, békességben töltötte, még a szívemnek oly kedves tengerészek is kikötőben, de legalább is shelterben!

Én személyes ajándéknak mindenkinek csilis trüffelt készítettem. Az asszonykám, a két nagyfiam, a kisunokám mind trüffelt kaptak. Máté persze csili- és rummentest.

Íme a recept, hátha kedvet kapsz hozzá! Valójában a világ egyik legegyszerűbb, de bizton állítom, hogy íz szerint a top 10-ben benne van, mégpedig előkelő helyen! Én Szilágyi Balázs gasztroblogger (is) receptje alapján készítettem. Azért, mert ő nagyon pontos recepteket blogol, és hozzá sok, érdekes információt ad. A mennyiségeket kicsit megemeltem, amint itt következik:

5 tábla 100 gr-os étcsokoládé (én 2 db. 72%-ost és 3 db. 75%-ost használtam).

2 tábla tejcsoki, márkát nem mondok, de ha azt mondom, hogy li betűvel kezdődik és latehén betűre végződik, akkor helyben vagyunk.

370 ml 30%-os tejszín

85 gr (100%-os) vajat használtam. (Madaras Tecsó, francia vaj)

A csokikákat feldaraboltam:

00-truffel-05.jpg

A tejszínt egy edényben felforrósítottam (ne forrjon, de a szélein kezdjen már gyöngyözni). Mehet bele a vaj, elkeverni, és ezt rá kell önteni a csokira. Hagytam állni keveset, kezdett olvadni, ekkor óvatosan simára kevertem!

00-truffel-04.jpg

Amikor "megsimult", akkor ment bele 3 evőkanál minőségi rum, és egy csapott evőkanál Cayenne Pepper őrlemény, hisz ez nem túl erős.

00-truffel-03.jpg

Eldolgoztam, és két órára a hűtőbe tettem (és jól ott felejtettem, így aztán kőkeményre dermedt, de aggodalomra semmi ok, mert szobahőmérsékleten dolgozhatóvá lágyul).

00-truffel-02.jpg

Amorf golyókat gyártottam belőle, holland kakaóporba, kókuszreszelékbe és őrölt dióba forgattam. Bedobozoltam.

00-truffel-01.jpg

 

Öröm volt látni, ahogyan örültek. Ebből a mennyiségből 85-90 darab készíthető.

Máté unokám odavolt a sajátjáért. Aztán a szülei úgy gondolták, hogyha kap a csilisből, akkor nem fog annyira ácsingózni a többire. Igyekeztem nem (túl) csípősre készíteni (az én fogalmaim szerint). Megkapta, azonnal betolta.

- Csíp? - kérdeztük tőle, persze kicsit kárörvendve, kicsit várakozva, de leginkább kíváncsian.

A két és háromnegyed éves unokám tátott szájjal lihegett, hunyorgott, sziszegett, kapott a gyümölcslé után, topogott egy kicsit, aztán kinyögte:

- Nem! - és nyújtotta a kezét a maradékért! A feleségem Palócföldön élő rokonai mondanák rá, hogy:

- Főgyig ember! (Nem palócoknak: földig ember).

Az biztos! Megindult az igazsághoz vezető úton, férfi lesz belőle, az már biztos (és csilitermesztő, remélem)

Mi fán terem a rossz hír? - MV Priwall, 6. rész

Print Friendly and PDF

Június 14. csütörtök, Sharpness.

Ma egész nap a rakodó masinkán dolgoztak. Így aztán egy nyugodt napunk volt, szépen elvoltam délelőtt a hídon, dolgoztam. Este vettem észre, hogy a telefon fennmaradt a hídon, felmentem érte, láttam, hogy Encsike tízszer próbált hívni. Puff neki.

 

Június 15. péntek, Sharpness.

Reggel SMS ment az asszonynak, így aztán délután hívott.

Megyünk nyaralni?

Felhívta egy valamilyen Kft., hogy sorsoláson nyertünk egy utazást. Az asszony, meg én. Persze az első kérdés az volt, hogy mi ebben az átverés? A repülőjegyet náluk kell venni?

Tiltakoztak. Semmi átverés, arról van szó, hogy az apartmanok nem 100%-osan kihasználtak, ezért időnként kisorsolnak pár házaspárt egy számítógépes adatbázisból, és ingyen mehetnek, csak el kell mondani, hogyan nyertük. Egy évig érvényes az utalvány.

Meglátjuk. Legalább eljutok valahova Encsivel, úgyis nagyon régóta szeretnék! Jó lenne szeptember végén elmenni. (Beszúrás 2016-ból: hát ingyenes is volt a szállás, csak a napi regisztrációs díj ugyanannyi volt, mint a szobaár...)

Megjavították a masinkájukat, és este tizenegyre végeztünk a hivatalos dolgokkal, a révkalauz negyed kettőre ígérte magát.

 

 

Június 16. szombat, Sharpness, úton.

Szeretem az ilyen éjszakákat. Nem kell bucira aludni a fejem. Negyed kettőre jött a révkalauz, a zsilipből hajnali fél négykor indultunk.

Nem kellett ringatni. Éjfélkor már láttuk a Barrow torkolatát.

 

Június 17. vasárnap, úton, New Ross.

Reggelig drifteltünk, azaz sodródtunk a nyílt vízen. Kilenckor feljöttünk a folyón egy hídig, majd negyed négykor indultunk tovább.

Nem semmi felvinni egy ekkora hajót. Minden elismerésem a piloté.

A hidat fél négykor nyitották, hát a két hídláb között volt 14 méter a nyílás, a hajó szélessége 12, és olyan erős az áramlat, hogy teljes sebességgel kell átmenni. Mint a gyorsvonat mentünk át pontosan a közepén.

Tájkép, menet közben

Szinte mesebeli tájon jöttünk. Kicsit emlékeztetett Nagyszékely környékére, és ami felidézi a gyermekkort, az csak szép lehet. Szerettem ott élni, a tolnai dombok között. Jó volt kóborolni a mezőn, meg-megbámultam a dolgozó parasztokat. A látvány, és az élmény a lelkembe ivódott. S most itt, az Isten háta mögött, Írország délkeleti részén, lankás dombok között tanyák, farmok sorakoztak, sok-sok birka legelészett a domboldalakon, mindenütt harsogó zöld növényzet, a fák, bokrok, a szántóföldek. És persze a jó levegő. Na, erre a tengeren se panaszkodhatunk. Otthon lassan készülődnek az aratáshoz, itt még éppen sárgállni kezdenek a táblák. De zömmel legelőket láttunk, fekete-fehér tehenekkel. A száj- és körömfájás (foot and mouth disease - még Sharpnessben tanultam meg a betegség angol nevét) az íreknél nem pusztított, csak az ország északi részén tudott betörni, de ott se végzett jelentős pusztítást. Itt kiteszik a tálcát a fertőtlenítő folyadékkal átitatott hatalmas szivaccsal, hogy abba lépjünk. Angliából jöttünk, ahol sok-sok gazda tragédiáját okozta. A sharpnessi pilot szerint több száz angol farmer akasztotta fel magát, amikor az összes állatát legyilkolták - nemzeti érdekből.

Kint könyököltem a híd szélén, és gyönyörködtem, amikor megszólalt a telefon. Az asszony volt.

Mi fán terem a rossz hír?

- Hallottad a rossz hírt? - kérdezte Encsi.

Gyorsan átvillant az agyamon, hogy megöltek valakit, vagy meghalt valaki.

- Kokót kiütötte az argentin az ötödik menetben...

Milyen furcsa! Ha otthon vagyok, akkor biztos szomorkodom, így meg fellélegeztem, hogy hál' Istennek, semmi komoly. Innen, a tengerről minden más. Más az értékrend, nem azonos a fontossági sorrend. Az első, mindenek előtt a család. Igazán rossz hír csak innen jöhet. Minden más jelentőségét veszti. Kokót persze szeretem, drukkolok is neki, de az, hogy kiütötték, az innen nézve nem más, mint egy mindennapos, hétköznapi esemény, semmi, de semmi jelentősége nincs.

Szabolcs holnapután érettségizik. Ez százszor fontosabb esemény, mint egy bokszmeccs, még ha az egyik legjobb magyar sportolója is a szereplője. Ha a fiamnak nem sikerülne, az lenne az igazi szomorú hír. Az bántana. Akkor nem tudnék aludni.

Ötre kikötöttünk, sajnos messze a város, így csak egy fotó készül a hajóról, mert megcsináltam a fényképezőgépem, ugyanis filmcserénél valami gond adódott (és ennek is sokkal nagyobb a jelentősége, mint a szombati bokszmeccsnek).

Zoli - este kiment - mesélte, hogy Kokó veresége címoldalas sztori az ír sajtóban, két napilapban is ott virít az ökölvívónk képe. Jó, mi? Ez már sokkal jobban megmozgatta a fantáziámat, hogy itt, az Isten háta mögött, írnak rólunk, Budapestről, benne vagyunk az ír köztudatban is ennek a meccsnek kapcsán, mert máskor sose kerül kis hazánk a vezető hírek közé.

Chili Mikulás Solymáron

Print Friendly and PDF

Készülök a Solymári Chili Mikulásra.

Nagy bulinak ígérkezik, akinek holnapra nincs programja, annak szívből ajánlom, persze csak akkor, ha szereti a csípőset, annak is aki csak módjával, és annak is akinek azbeszt van a nyálkahártyája helyén! Mindenféle program lesz, kiemelés helyett beteszem a programot

chilimikulas2016.jpg

 

Sok mindenki ott lesz, aki számít a "szakmában", ha érdekel, akkor készült egy prezentáció a résztvevőkről, azt is megmutatom:

kistermelok-mikulas-16.jpg

Én is benne vagyok, és ez most számomra kicsit olyan, amikor tök átlagember felvillan a TV Híradóban, és fűnek fának újságolja... Igen, mert számomra ez már "valami", hiszen ez év elején magam sem gondoltam komolyan, hogy lesz valami az álmaimból! Nem volt semmi, csak elképzelés. De megcsináltam! Lett fóliasátram (olyan, amilyen, de használható), kineveltem a palántáimat, automata öntözést fabrikáltam,megtaláltam azt, amit árban is megfelelt... És lett őstermelői és kistermelői engedélyem. Elkezdhettem főzni a szószokat, utánajártam, honnan érdemes palackokat, kupakokat szerezni (vásárolni), lettek címkéim is, ami hatalmas szó, mert nagyon drágák, és a tervezés sem nekem való. A legnehezebbek közé tartozik a névadás is, ebben nem vagyok jó. De lassan, lassan minden kialakult. Mára vannak bejáratott piacok, ahol ismernek, és vannak újak, ahova járni fogok...

Ami ebben a listában nagyon aranyos, hogy tele van ilyen-olyan-amolyan chili-, -chili névvel, csak én vagyok benne "Székely István" a végén. Amiből az is látszik, hogy nem vagyok átlagos... vagy csak kilógok a sorból? (Ha valaki azt gondolja, hogy igen, akkor elárulom, hogy én is beletartozom az ilyen-olyan-amolyan chili-, -chili táborba, én vagyok a Chilistván.hu).

Szóval én is készülök. Ott leszek. Akit érdekel, valahol megtalál az árusok között, a magam hatvannyolc évével az egyik "legfiatalabb" csilis leszek!.

Gyertek, kóstoljatok ezerféle, jobbnál jobb chili szósz, csilikrém, lekvár, kivonat (bevonat), savanyúság várja az érdeklődőket!

Babos csilit főztem

Print Friendly and PDF

ha valamit szeretek, akkor az a babos csili. Lila hagymával, kevéske kukoricával (sajnos nincs friss korianderem), zöldpetrezselyemmel, isten!

Volt a fagyasztóban darált hús, meg egy bontott zacskó kukorica. babkonzerv meg mindig van itthon, nosza fogjunk hozzá! Este kivettem a húst, reggelre kiolvadt. Megdinszteltem a hagymát mehet rá a hús. Kicsit gyanús volt...

- Ez biztosan darált hús? - kérdeztem az asszonykámat.

- Lehet, hogy van benne némi rizs is- mondta, mert rakott rizsből kimaradt valamennyi. Nem baj, formabontó lesz a csilim, majd azt mondom, hogy á lá Ázsia.. Ment bele a paradicsomszósz, aztán a kukorica, szép nagy szemű, régen láttam ilyen kerek szeműt! Végül a konzerv bab. teleraktam 7pod - 7seas chili szósszal, hogy legyen egy kis ereje is, merthogy csili, nemde bár?  Összerottyant, fokhagyma bele, petrezselyem zöld, és kész.

Mehet a tányérra.

Gyanús. Sőt, nagyon gyanús. Lehet, hogy nem is rizs volt a darált húsban? Ahogyan jobban megnézem, ebben biza hús se nincsen! Legjobb esetben kuszkusz...

Hát akkor hurrá, vega babos csilit alkottam, de legalább kukoricás!

Illetve várjál csak! Ráharaptam a kukoricára. Hát ez biza nem az! Sokkal inkább  csicseriborsó.

Viszont elmondhatom, hogy isteni erős volt! A 7 POD - 7 SEAS szószban legalább nem csalódtam! Az bizony csípett keményen, csak úgy bizsergett a szám széle, meg a garat!

Ha a kaja nem is, a szósz megérdemli, hogy idefényképeződjön:

7pod-7seas.jpg

Feedek
Megosztás

Címke lista

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

HTML

ingyenes webstatisztika