A Seafalcon mesél

Tegnapelőtt kaptam ezt a receptet egy kedves fészbukos ismerősömtől, és olyan ínycsiklandozó volt, hogy azonnal el kellett készítenem! A sárgarépa, a citrom és a gyömbér nagyon összepasszol, és harmonikus levest ad! Természetesen a recepten egy picinkét igazítottam.

Amit furcsállottam, hogy zöldség alaplét kell hozzá használnom. Mivel nem akartam leveskockát beletenni az ő sokoldalú kemikáliáival és ízfokozó hamis illúzióival, ezért a házi ízesítőt használtam, másfél liter vízben két evőkanálnyit feltettem főni.
Négy nagyobb sárgarépát és két közepes burgonyát megtisztítottam, kockára vágtam, és egy szintén durván felkockázott közepes hagyma kíséretében beledobtam a fővő lébe. A sózás most jön, bár én a végére hagytam, mert elég sós a házi ízesítőm.
Amíg főtt, egy szép darab gyömbért megpucoltam, apróra vágtam, majd forró olíva olajra dobtam. Egy jó percnyi pirulás után beleöntöttem egy fél citrom levét, és hozzáadtam mintegy másfél deci házi tejszínt, bár már kezdett savanyodni, mehetett bele, hisz a citrommal nem kerül ízkonfliktusba.
Felforraltam, majd levettem, és amikor a zöldségek puhák voltak, ment a levesbe.
Ezután jött a botturmix. és adj neki! Szép simára turmixoltam. Ezzel kész.
Nos, miután a krémlevesnek csak egy baja van, hogy ki kell tanálni, milyen levesbetétet kíván, úgy döntöttünk, hogy a sárgarépa édeskés íze nem ütközik a mézes müzlivel. Ezért aztán a tányérban szépen megszórtam, és jól megettük az asszonykával!
Nagyon finom!
Aki szereti a krémlevest, kötelező kipróbálni! És illik a karácsony előtti gyomorfelkészítési akcióba is!
A vége még nincs itt, mert mára is maradt, így a futás ma jön...
Akkor azt is megmondom, mit változtattam. Az eredeti receptben nincs tejszín (vagy tejfel), hanem van benne egy kanálnyi szezámolaj. A gyömbért és a citromlevet szezámolajjal kell "dúsítani", és mártás sűrűségűre beforralni. Ez nagyon nem tetszett, ezért változtattam (azt mégsem írhatom, hogy nincs szezámolajam!)
Aztán amit a jövőben másképp csinálok: az én házi ízesítőm íze túl erős ehhez a leveshez. Ezért bármennyire is nem vagyok híve, legközelebb gyári zöldségleves kockából készül majd a zöldségalaplé.

Sajnálom, de off vagyok, mert ez a recept kilóg, de nagyon a sorból.
Az a helyzet, hogy zöldségnapon készítettem egy tál ételnek, és nagyon bejött. Amiért elnézést kérek a látogatóktól az, hogy: ez egy teljesen normális, hétköznapi recept, nem karácsonyi mézeskalács, semmi köze az adventhez, nem ajándék, nem, habcsók... de a helyzet az, hogy én olyan vagyok, hogy ilyenkor is eszem, és a sütike nem az én reszortom.

Ezért aztán mostanában a látogatásaim is ritkulnak a gasztroblogokon, mert az olvasómban csak az ételrecepteket nyitom meg, süteményt nem. Mivel nem készítem, ezért nem is olvasom. Sajnálom.
Tehát, mivel enni kell, még a fogyózás alkalmával is, ezért ezt főztem ki:
Egy hagymás, paprikás gulyásalapot készítettem, azaz olajon megdinszteltem a hagymát, majd pirospaprikát szórtam rá. Erre dobtam a meghámozott, kis kockára vágott burgonyát, megsóztam, alaposan megdinszteltem, majd hozzáöntöttem egy fehér bab és egy kukoricakonzervet. A fűszerek között volt csili is, ez persze módjával, hogy ne legyen nagyon erős. Felengedtem annyi vízzel, hogy ellepje, szórtam bele kevés kölest (egy maréknyit) és megfőztem. A tetejére vágtam friss petrezselymet.
Én az ilyen kajákat oroszul szeretem enni. A hajón tanultam az orosz anyanyelvű tengerészektől, hogy a levesekbe nyers hagymát vágnak. Nos, amiben bab van, ahhoz korábban én is ettem, de azóta, hogy eltanultam tőlük, én másba is teszek. Persze nem a finom húslevesbe, meg a gyümölcslevesekbe se sűrűn.
Hát, elnézést, hogy a karácsonyi készülődés és a sok guszta sütemény, ajándék bonbon, fűszerolaj, szépséges mézeskalács közé beelefántkodtam ezzel a kajával...

A hangzatos cím egy hirtelen jött ötlet eredményeként készült ebédet takar.
Csirkemellet akartam készíteni kínaiasan, de aztán megláttam egy jó maréknyi maradék kukoricadarát, és belehempergettem a csirkemelleket.

Ezeket aztán a wokban gyorsan megsütöttem.

A zöldséget egyszerű wokalizálni: szép szeletekre, karikákra, illetve nagy darabokra vágod a sárgarépát, hagymát és a zellert (én most mást nem használtam), és a forró wokba öntött olajra dobod. Gyakran kevergeted, és amikor megpirult (nagyjából két perc), akkor fűszerezed: sót, borsot, csilit és egy kevéske provancei fűszerkeveréket kapott. Ez utóbbi a kedvencem a keverékek közül.

Utána már csak bele kellett dobni a húst, egy kicsit összerázni, és kész a finom ebéd.

A napokban találtam meg A mi török konyhánk blogot. Élvezettel olvastam, és rábukkantam erre a finomságra. Igaz, a szerző azt írja, hogy ez egy ötezer éves török finomság, ám ezzel kapcsolatban bizonyos kétely van bennem, ugyanis tengerész lévén (a nyugdíjas is tengerész ám!), tudom, hogy Kolumbusz nevű kollégám 1492-ben hajózott el Amerikába, ahonnan az ev acukasi fő összetevője, a paprika származik. Ezért aztán az éveket én nem számolom, csak azt mondom, hogy bizony ez finom!!!

Nos, az elkészítése igazán nem egy nagy furfang. Kell hozzá (ahogyan a magyar származású effendi írja):

4 evőkanál paprikakrém
2 evőkanál ecet
3 gerezd fokhagyma
6-7 dióbél
két evőkanál olíva olaj.

Hát ez így nekem nem jött össze. Ami más, mint arrafelé, nyilván az én házi paprika krémem, aminek a tartósítója a só, ezért aztán dög sós lett. Mit lehessen csinálni? Nyomtam még bele diót, jóval többet, mint az eredeti recept, és végül egy nagy evőkanál mézet! Hát ettől nagyon klassz lett! Legközelebb szerzek nem sós paprikakrémet, és még egyszer elkészítem, az eredeti recept szerint, de hogy ugyanígy is fogok csinálni, azt tuti!

Vasárnap meglátogattak a barátaink. Reggelire kitettem ezt a krémet, készítettem két adag házi boursint (felül a borsos, oldalt a sima) és padlizsánkrémet, mind az asztalra került. Nagy siker volt, de ugye az ízlések és pofonok különböznek, mindenki mást favorizált, hát mindenik vendég megtalálta a fogára valót! Mindenhez az alapot az asszonykám olívás kenyere adta, az bizony fantasztikus!
Minket meg hájjal kenegettek közben, amíg a dicséreteket hallgattuk!

Utálom a glutamátot. Gyűlölöm az ízfokozókat. Ki nem állhatom a nagy e bötüt, ha az számmal párosul és az élelmiszer alkotórészei között szerepel.
Az egyik újonnan felfedezett erdélyi fakanálforgató nagyon hasznos receptet ad közre, és persze sokan mások is, mert később több helyen felfedeztem. Innen már csak egy lépés, és készül a konyhában!
Megvettem a hozzávalókat: másfél kiló sárgarépát, egy kiló fehéret, egy nagyobb zellert (40 dekás), fél kiló veres hagymát, egy kisebb fej karfiolt és egy kiló paprikát (zömmel pirosodó, sárga de aligzöldet. A kertből szedtem hozzá 6 közepes paradicsomot, négy karalábét, négy zellernek a zöldjét, és egy maroknyi fodros petrezselymet, no meg 4 fej fokhagymát, de ez saját, tehát egyenlő 2 fej boltival.
A zöldségeket megmostam, kisebb darabokra vágtam, majd bele a robotgépbe, és a forgókéssel apróra vágattam. Ehhez adtam vagy 60 deka sót, a nátrium glutamátot, a dinátrium  ionizáltat, a riboflavint meg az élelmiszeripar tolja fel magának... Ezután kézzel alaposan eldolgoztam, majd kétségbe estem.
Mikor fogjuk mi ezt a töméntelen ételízesítő krémet elhasználni? De inkább a 2ség, mint hogy kevésnek találtasson! Természetesen nem ez a teljes "termés", itt most azt is megmutatom, hogy csináltam kakukkfüves olajat is, ez majd salátákba megy.

Az alap zakuszka olyan finomnak bizonyult, és annyi jót olvastam a babosról, hogy muszáj volt elkészítenem. Nagyon élvezem ezeket a eltevős műveleteket, csak az a baj, hogy több ötlet, mint üveg.
Akkor lássuk:
Kell hozzá: 1 rész paradicsompaprika vagy/és kápia paprika, 1 rész zöldpaprika, 1 rész fejteni való bab, 1 rész hagyma, 1/2 rész padlizsán (ez eredetiben nem szerepel, de volt itthon, akkor miért ne, nem igaz?), 1/2 rész magozott, hámozott paradicsom, 2-3 gerezd fokhagyma, egy evőkanál egész bors, 3-4 babérlevél, 1,5 deci olíva olaj.

Majdnem azt a címet adtam, hogy zakuszka lusta módra, mert én bizony nem daráltam le a hozzávalókat, hanem késsel vágtam kisebb darabokra, de végül kiderült, hogy így tovább tart (tehát nem lusta, hanem...)
A hozzávalókat addig aprítsd, amíg a zöldpaprika és a padlizsán feketére sül a sütőben (200 fok egy óra). Közben a babot is feltettem főni sós vízben.
No, kész a sütés, és a bab is "al dente" azaz, kicsit rágós, de már ehető.
A másfél deci olíva olajon megdinszteltem a karikára vágott hagymát, aztán rászűrtem a bab főzőlevét, és amíg el nem párolgott, addig pároltam. Most mehet bele a héjától megtisztított, és durvára darabolt sült paprika és padlizsán. Ezután a paradicsompaprika és a paradicsom, valamint a bab fele, a bors, a babérlevél, a só. Hagytam, hogy jól összerotyogjon az egész, és ekkor elő a botmixert, és szép simára kevertem. Most tettem bele a bab másik felét, és addig főztem, amíg az olaj fel nem jött a tetejére.
Ezután forró üvegekbe tettem, két réteg celofán rá (köztük nátriumbenzoát), kupak, rácsavar, dunszt.
Két nap után, mikor kihűlt, jött a címke, és ment a szekrény tetejére.
Mit nem adnék egy spájzért! Tud valaki egy eladót?
Nemcsak télen jó pirítósra, hanem aznap, amikor készült csináltam zakuszkás focacciát is... Sajnos a sütés után nem maradt a fényképezőgépnek... :-)

Szokásommal ellentétben, nem gugliztam meg a receptet, mert nem akartam, hogy befolyásoljanak. Ugyanis ez olyan, ahogyan én szeretem, azaz ahogyan édesanyám készítette. Az ötletet a másodvetésű zöldborsó és zöldbab adta, zsenge, szép, friss, és majdnem minden megtermett a kertben hozzá, kivéve a csirkeaprólékot, az idei szárazság úgy látszik, nem kedvezett a tyúkfának... :-D

Tehát akkor kimégy a kertbe, és összeszeded a hozzávalókat:

2 sárgarépa, 2 fehérrépa, egy kis zeller, 2-3 szem közepes krumpli, zöldbab, zöldborsó egy-egy maroknyi (a zöldborsó kifejtve), egy karalábé, egy közepes paradicsom, egy paprika, és ha úgy gondolod egy kis fej karfiol negyede.

Petrezselyem és zeller zöldje.

Két csapott evőkanál liszt, pirospaprika, bors.

Egy csirke aprólékja, és esetleg még némi kiegészítés.

Három tojás sárgája, tejföl.

Most nekifoghatsz:

Mindent egyforma nagyságúra kockázz (amit kell és lehet).

Olajon pirítsd meg az aprólékot, majd add hozzá a zöldségeket a paprika és a paradicsom kivételével. Sózzad, és dinszteld meg. Ezután szórd meg a liszttel, pirospaprikával, borsozd, és öntsd fel vízzel. Ha felforrt, add hozzá a paprikát, paradicsomot és a zeller és petrezselyemzöldet. Alacsony tűzön főzd meg.

Ha kész, keverd el a tojások sárgáját a tejföllel, merj belőle a tányérba, és erre szedd a levest.

A fotón én a levesre tettem, de az első tányért úgy ettem, ahogyan előírtam. Ha szereted, akkor főzz bele vajgaluskát, nekem nem volt hozzá elég vajam. (Sajnos) Tálalhatod este, fáklyafény kíséretében, így nagyon klassz a vacsora...

A lucskos krumplihoz ettük, de ezt még nem én készítettem. Én onnan ismerem, hogy a húgom hozta a receptet Erdélyből, mert Gyimesben gyakran megfordulnak.

De mivel nem tudtam a receptet "kiverni" belőle, ezért meggugliztam, és naná, hogy megtaláltam.

És elkészítettem.

Így:

Vettem egy 20 literes, zárható, műanyag vödröt.

Bele 10 liter víz. A vízbe: 10 gr borkén ( Kálium-metabiszulfit K2S2O5; E224), 10 gr Citromsav (E330), 15 gr Nátrium-Benzoát (E211) - beszerezhetők gazdaboltban -, 10 gr timsó (patikában kapható állítólag, de az EU idióta, és nem adtak, mert azt mondták, hogy alapanyag, ami nem adható ki, lépjünk ki az Edióták Uniójából!), 1,2 liter 10%-os ecet, 1 kg kristálycukor, 1/2 kg só, 10 g egész bors, 1 cs. kapor (beszerezhető az Aka Plazában, a templommal szemben, az udvarán kerekes kút van, onnan megismered).

Ha mindent beleraktál, akkor jól elcseszted. A nátriumbenzoátot előbb forró vízben oldjad fel, és úgy add a léhez! (Én is jól elbaltáztam, mert dupla mennyiségű sót adtam hozzá, de ez a fotón nem látszik!)

Ezután mehet bele a savanytandóság: zöld paradicsom, paprika félbevágva, sárgarépa, karfiol, kicsi káposzta negyedelve, kicsike patisszon, zöld szilva (tudod, ami piros), és még amit akarsz.

A lébe egész évben dobhatod az alkatrészeket, ezért hívják dobálósnak.

Én készítettem hozzá egy fatetőt, ami arra szolgál, hogy minden úszhatnékos belevalót búvárkodásra késztessen!

Tíz napi érés után már elkezdheted fogyasztani. Nagyon szeretem, remélem, az enyém is jó lesz!

Szerintem sokan ismerik ezt a kaját, legfeljebb más néven. Igen kiváló étek, nyáron hidegen is szoktuk enni, még feltétet se igényel. Ezt a nevet az anyósomtól hallottam, a nénikém hamis csirkepaprikásnak hívta, így talán "előkelőbb"...

Nagyon szeretjük ezt az egyszerű ételt. A nagy fiam felment Pestre, és amikor telefonált, említettem, hogy mit főzünk.

- Bográcsban? - kérdezte.

- Persze! - feleltem, így ő adta az ötletet. Nos akkor nézzük, hogyan kell elkészíteni:

Nem komplikált, hasonlít a paprikás krumplihoz, csak be kell habarni, és..

Szóval tüzet raksz a bogrács alatt, ha a láng alább hagyott, akkor egy jó kanál zsírra két nagy fej, vékonyra szeletelt hagymát dobsz, és üvegesre dinszteled. Ezt tapasztalatból mondom, ha így teszel, akkor a kajában nem lesznek olyan kis fekete biszbaszok, mint nekem sikeredett, ugyanis nagy tűzön pirítottam, és ami a szélre került kissé megbarnult, hogy finoman fogalmazzak.

Most mehet bele egy nagy evőkanál pirospaprika. Ha csípős, nekem jobban ízlik, de akkor a Seafalconné nem tudja enni, így én édes nemest tettem bele..

Megkevered, majd mehet bele a kockára, karikára vagy éppenséggel hasábnak felszeletelt krumpli, ki hogyan szereti, láthatod, hogy nincsenek kötöttségek, szárnyalhat a fantázia... És mehet bele kevés paradicsom és zöldpaprika is. Megkevered, és felöntöd vízzel. lefeded, ha puha (ami hamar bekövetkezik) behabarod, és máris tálalhatod.

Ehhez savanyúság illik, mi dobálós savanyúságot ettünk hozzá.

Tegnap megígértem, hogy megmutatom a terményeimet. Ha most Akán lennék, akkor fényképeztem volna egy sort még, de mivel nem, avval kell beérni, ami kéznél van. Tehát ezek vannak, a többiek lesznek...

Ja, és még egy kép, abból a bigyókából görögdinnye lesz, ha a Jóisten is úgy akarja: