Az úgy volt, hogy a legutolsó tanfolyamon az egyik hallgató koszosan, véresen állított be az óra kezdetén.

- Elnézést, vadászni voltam, azért nézek így ki...

Elnéztük. Főleg, miután felajánlotta, hogy jutányosan vehetünk a vaddisznóból (elvégre a vadász sem ingyen jut a húshoz).

Vettem két adagot.

Soma, a vadász, a lelkemre kötötte, hogy ki ne felejtsem az ételből az őrölt koriandert, babérlevelet, és szegfűborsot.

- Ez a vadételek lelke - világosított fel, amikor elmondtam, hogy sose készítettem még vaddisznót.

Nos, nem sokáig állt a hús a hűtőben, mert kedves vendégeink jöttek, akiknek elkészítettem. A bogrács kölcsön volt, mert a miénknek lába kélt. Hogy hova tettük, egyikünk se tudja.

Szót fogadtam, és úgy főztem, ahogyan hallottam: A három kiló húst (amiben a csont legalább egy kiló volt), kockára vágtam. A gerincet amennyire csak tudtam lefaragtam, a bordákat ketté törtem. Nagyjából 15 deka mangalicaszalonnát kockára vágtam, és egy nagy kanál disznózsír kíséretében kisütöttem. Erre dobtam a négy fej karikára vágott hagymát, alaposan megdinszteltem.

Rádobtam a húst, alaposan elkevertem. Lefedtem, és hagytam, hogy pörkölődjön. Mikor minden hús kifehéredett, akkor sóztam. Hamarosan kapott másfél evőkanál gyengén csípős darált, sóban és olajban eltett pirospaprikát, és két evőkanál édes nemes fűszerpaprikát.

Alapos keverés után lefedtem, és hagytam, hadd főjön. Nagyjából egy óra után adtam hozzá a kevéske őrölt szegfűborsot (ezt nem mertem bőven adagolni, lehetett vagy 5-6 szem), kb. hat-nyolc babérlevelet, és egy púpozott evőkanál őrölt koriandert.

És természetesen megkapta a titkos csodafegyverem: az olajban eltett gyömbéres fokhagymából egy erős kávéskanálnyit.

Most már csak puhulnia kellett.

Egyszer fel kellett öntenem vízzel, mert elfőtte a levét. Amikor a kóstoláskor azt gondoltam, hogy kell még egy jó fél óra, akkor öntöttem bele a nagyjából két-három deci vörösbort (Egri Bikavér). Három és fél óra alatt omlós, puhára főtt.

Sós burgonyával tálaltam, és annyira izgatott voltam a tálaláskor, hogy elfelejtettem lefényképezni a pörköltöt a tányéron. Ezért ezt a fantáziátokra bízom, de a bográcsos képet persze megmutatom.