Ti hogyan karácsonyoztatok? Remélem, mindenki szeretetben, békességben töltötte, még a szívemnek oly kedves tengerészek is kikötőben, de legalább is shelterben!

Én személyes ajándéknak mindenkinek csilis trüffelt készítettem. Az asszonykám, a két nagyfiam, a kisunokám mind trüffelt kaptak. Máté persze csili- és rummentest.

Íme a recept, hátha kedvet kapsz hozzá! Valójában a világ egyik legegyszerűbb, de bizton állítom, hogy íz szerint a top 10-ben benne van, mégpedig előkelő helyen! Én Szilágyi Balázs gasztroblogger (is) receptje alapján készítettem. Azért, mert ő nagyon pontos recepteket blogol, és hozzá sok, érdekes információt ad. A mennyiségeket kicsit megemeltem, amint itt következik:

5 tábla 100 gr-os étcsokoládé (én 2 db. 72%-ost és 3 db. 75%-ost használtam).

2 tábla tejcsoki, márkát nem mondok, de ha azt mondom, hogy li betűvel kezdődik és latehén betűre végződik, akkor helyben vagyunk.

370 ml 30%-os tejszín

85 gr (100%-os) vajat használtam. (Madaras Tecsó, francia vaj)

A csokikákat feldaraboltam:

00-truffel-05.jpg

A tejszínt egy edényben felforrósítottam (ne forrjon, de a szélein kezdjen már gyöngyözni). Mehet bele a vaj, elkeverni, és ezt rá kell önteni a csokira. Hagytam állni keveset, kezdett olvadni, ekkor óvatosan simára kevertem!

00-truffel-04.jpg

Amikor "megsimult", akkor ment bele 3 evőkanál minőségi rum, és egy csapott evőkanál Cayenne Pepper őrlemény, hisz ez nem túl erős.

00-truffel-03.jpg

Eldolgoztam, és két órára a hűtőbe tettem (és jól ott felejtettem, így aztán kőkeményre dermedt, de aggodalomra semmi ok, mert szobahőmérsékleten dolgozhatóvá lágyul).

00-truffel-02.jpg

Amorf golyókat gyártottam belőle, holland kakaóporba, kókuszreszelékbe és őrölt dióba forgattam. Bedobozoltam.

00-truffel-01.jpg

 

Öröm volt látni, ahogyan örültek. Ebből a mennyiségből 85-90 darab készíthető.

Máté unokám odavolt a sajátjáért. Aztán a szülei úgy gondolták, hogyha kap a csilisből, akkor nem fog annyira ácsingózni a többire. Igyekeztem nem (túl) csípősre készíteni (az én fogalmaim szerint). Megkapta, azonnal betolta.

- Csíp? - kérdeztük tőle, persze kicsit kárörvendve, kicsit várakozva, de leginkább kíváncsian.

A két és háromnegyed éves unokám tátott szájjal lihegett, hunyorgott, sziszegett, kapott a gyümölcslé után, topogott egy kicsit, aztán kinyögte:

- Nem! - és nyújtotta a kezét a maradékért! A feleségem Palócföldön élő rokonai mondanák rá, hogy:

- Főgyig ember! (Nem palócoknak: földig ember).

Az biztos! Megindult az igazsághoz vezető úton, férfi lesz belőle, az már biztos (és csilitermesztő, remélem)