A Seafalcon mesél

Mindenféléről mesélek a tengerészet kapcsán. Fényképek, videók, receptek, sztorik, naplóbejegyzések, viccek... ami jön.

Rosztyóka po nasomu

Print Friendly and PDF


Az a helyzet, hogy szeretek blogolni a Blogtéren, mert állandó kommentelőim vannak, akiket akkor is szeretek, ha néha ordenáré módon egymásnak esnek (és ez azért nem komoly ám!). Ott, az egyik hozzászólásban olvastam a rosztyókát.
Nosza, guglizzuk csak meg!
Hát az eredmény elég szomorú, mert csak két különböző receptet találtam, amiből az egyik krumplileves volt, nem köménymag. Mert akárhogyan is csűrjük, csavarjuk a rosztyóka a köménymagleves tót neve. Főztem én már, és szeretem is, de azért az édesanyám levesénél a tót változat gazdagabb. Mert mehet bele tejföl és kolbász.
Olvastam egy receptet, már nem tudom kiét, aki a gyulai kolbászfesztiválon evett rosztyókát, és recept nélkül, ízre, utánérzésre megcsinálta. Nos ez igazából krumplileves. Hát nekem ez annyira megtetszett, hog yén is tettem bele krumplit, de az elkészítés módját nem vettem át (köménymagos vízben megfőzni a krumplit).
Azt találtam ki, hogy a krumplit külön, sós vízben félig megfőztem, majd félretettem a levet és a krumplit külön.
A köménymagot majdnem száraz fazékban (egy evőkanál olaj, alaposan szétterítve) megpattogtattam. Adtam hozzá még egy kanál olajat, egy púpozott kanál lisztet, barna rántást készítettem. Levettem a tűzről, megszórtam egy kiskanál cecei pirospaprikával, majd felöntöttem a kihűlt krumpli főzőlével. Beledobtam egy jókora karikára vágott füstölt kolbászt, majd a krumplit is hozzáadtam.  Három tojást felvertem, belecsurgattam, és adtam hozzá tárkonyecetet is.
tejföllel tálaltam (az enyémre került jófajta házi darált erős paprika is)
Mivel az eredeti rosztyókában nincs krumpli, ezért po nasomu  a recept, azaz szerintünk, de ebből csak annyi az igaz, hogy ez ruszinul van, de az is szláv...

 

Túrós puliszka sült szalonnával és hagymával

Print Friendly and PDF

Régen írtam blogbejegyzést, ennek az oka az időhiány. És ahogy látom, ez egy kissé állandósul, ezért előre is elnézést kérek a hűséges olvasóktól.
Ez egy olyan étel, amit nagyon szeretünk. És hál' Istennek gyakran is eszünk. Mármint a soknevű puliszkát, polentát, mamaligát, vagy ahogyan akarod. ha hirtelen ebéd kell, akkor is ez készül, vagy ha olcsó vacsorát akarunk, de finomat, akkor is a kukoricadarás zacskóért nyúlunk.

De leginkább akkor készül mostanában, ha elkészült a házi túró, mert azzal igencsak olyan étek, ami után a fölséges király is megnyalná mind a tíz ujját! A recept a szokott egyszerű: a kukoricadarát lobogó sós vízbe tesszük, annyit öntünk hozzá amennyit felvesz, bár tudom, sokan nem szeretik az efféle precíz hozzávaló meghatározást. Ez most nem olyan polenta, amit egy órán át főznek, és hozzáadnak irdatlan mennyiségű vajat. A főzés gyors, amíg elválik az edény falától, mehet bele egy kanál vaj, azzal elkeverni, majd belesimított az asszonykám a felét egy tepsibe, rá a friss, krémes, enyhén sós túró, amit házi tejfellel elkevertünk, rá a puliszka másik fele. Mielőtt megy a sütőbe, meg kell szórni a tetejét sült szalonnával és hagymával, és betenni a sütőbe, s szépen összesütni, nagyjából tíz perc alatt.

A puliszka, amikor már lehet szelegtelni

Azon frissiben nagyon lágy volt, de nagyon finom. Kihűlve már szépen szeletelhető.

Frissen, melegen szinte krém, és nem szeletelhető, de nagyon finom!!!

 

Feedek
Megosztás

Címke lista

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

HTML

ingyenes webstatisztika