Rögtön megmondom, hogy így nem igaz, ahogyan leírtam a címet. Mert nem bálmossal volt, hanem csak savóval készített mamaligával. De így jobban hangzik a cím...

A tarját az asszony alkotta, amikor serpenyőben süt, akkor a hús mellé kerül mindig bőven hagyma és szeletelt alma is. Valami fantasztikus a szaftja, és a sült alma is felséges, hogy a hagymáról ne is beszéljünk. És a gasztronómiai élvezetet fokozta, hogy puliszkával ettük. Aznap készítette,m, házi túrót, és a savó a bejárati két ajtó között a küszöbön (téli pótfridzsider) várta a sorsát.
"Keletkezett" a családban egy aranyos kislány, éppen menynek való (és az is lesz), így őt, kértem meg, hogy csináljon hozzá bálmost.
- A szót ismerem, mert hallottam már, de se nem ettem, és nem is készítettem még soha! - mondta (angolul, mert amikor nagyon szükséges, hogy pontosan fejezzük ki magunk, akkor ezt használjuk, mivel oly tökéletlen vagyok, hogy nem beszélek románul, pár fontos tengerész kifejezéstől eltekintve: unde merdzse domunle, cse facse domnule, primbáré, zsumatáte, pucin kontrol, nu stiu rumuneszk, ma numeszk szífalkon...).
Na, szóval elmagyaráztam, hogyan kell. Gondolom, értette is, de volt benne némi bizonytalanság. De mint minden mai fiatal, bensőséges viszonyban van a világhálóval és azonnal megguglizta. És jött is ezerszám a román nyelvű találat. Innen már nem volt nehéz elkészíteni.
Dobálós savanyúságot ettünk hozzá, hát isteni volt!!!
Csak ezt akartam mondani...