Aki diétán van, az nem ehet mindent, csak úgy hűbelebalázs módra. Azt terveztem, hogy csicseriborsó levest készítek, mert - megvallom őszintén - ilyet még nem ettem. Eddig kimaradt az életemből, és ezt be kell pótolnom! Ezért nemrég vettem két üveggel, hogy alkalomadtán elkészítem. Ma jött el a napja.
Ám reggel a kertben járva, észrevettem, hogy az utolsó spárgatök elbújt a hatalmas, rozsdásodó levelek alatt, hát azonnal eldőlt az el sem kezdődött mérkőzés, a csicseriborsót a tök kiütötte. Az asszonykám is szereti, hát nincs mese.

A tökfőzelék nálunk idényben elég gyakori. Amit az asszonykám készít nagyon finom (minden), szeretem (a főztjét), de most nagyon be volt fogva, ezért én álltam neki.
Pucolás, kibelezés, bele a robotgépbe, szép vékonyra gyalulta. Egy közepes hagymát karikára vágtam, megdinszteltem. Amikor egy kicsit megfonnyadt rádobtam a tököt. Sóztam, egy evőkanálnyi ecetet loccsintottam rá, gyengéden átforgattam. A kímélet oka, hogy nem szeretem, ha a végeredmény egy nagy lábas, homogén kenyőcs. Lefedtem, negyed óra múlva megszórtam liszttel és kevéske pirospaprikával és óvatosan átkavartam. Pár perc múlva megszórtam alaposan friss kaporral, kevés vizet adtam hozzá, annyit, hogy a tököt éppen elfedje, és készre főztem. Tálalás előtt még egy kis doboz tejfelt hozzákevertem, kóstolás után pici ecet is kellett, és készen volt.
Nagyon klassz lett, mert a szálak épen maradtak, a tök éppen megfelelő volt, lehetett harapni, nem mállott szét.
Ez nekem a zöldségnapi kajám volt. A tejfel csak dísz... nem oszt nem szoroz. Ha nem diétázol sokféle feltéttel lehet enni, maradék pörkölttel szeretem a legjobban vagy fasírttal.