A Seafalcon mesél

Az úgy volt...
Nem. Kezdjük az elején: amikor  a palócföldi ősökhöz látogattunk, Ángyika mindig készített kapros, túrós lepényt. Eddig az volt a csúcs.
Mától az asszonyé!
Hogyan készül?
Végy egy tehenet. Mondjuk egy ilyet:

Ezután fel kell melegíteni, nagyjából 40-45 fokra. Nos ehhez a cserépkályha teteje ideálisnak bizonyult. Egy éjszaka tartottam így, és reggelre ilyen szépen elvált a savó a fehérjétől:

A töltelékhez:25 deka túró, (a képen látható darab a kóstolás előtt 491 gr. volt, és ehhez két liter házi tejet használtam!), 1 dl. tejfel, 3 dkg. liszt, 2 dek vaj, 2 tojássárgája, 1 tojás, 5 dkg. cukor, 1 csokor friss kapor (a fagyasztóban találtunk...).

Futtasd fel az élesztőt a tej egy részében, a maradékban feloldod a vajat és a cukrot, a tojássárgákat meg a sót. Hozzáadod az élesztőt, beleszórod a lisztet, összedolgozod, és negyed órát keleszted.A tészta 2/3-t kinyújtod, kibélelsz vele egy közepes tepsit. A túrót áttöröd, hozzáadod a tejfelt, a tojássárgákat és a cukrot, habosra kevered, rásimítod a tésztára. A kaprot vajon kissé megpirítod (eléggé magába szívja, az asszonykámnak még kellett hozzá adnia). Ezt a töltelék tetejére szórod egyenletesen, a maradék tésztából egy centi széles csíkokat varázsolsz, és a tetejére fekteted. Most már csak meg kell kenned tojássárgával, és 180 fokon szép pirosra sütöd.Így kell, hogy kinézzen:

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, az Üveghegyeken is túl, ahol a kurtafarkú blogger túr, volt egyszer egy szilvásgombóc...
Ez a szilvásgombóc gyors volt, sokkal gyorsabb, mint a társaik, ezért aztán hamar elérkezett Erdélybe, és belebújt egy receptkönyvbe. Ez a receptkönyv sedith anyósáé volt, aki egy alkalommal, amikor gyors ebédet akart főzni, nagy örömmel készített el a menyének, aki úgy meglepődött, hogy rögvest  blogba írta a szilvás hősünket.
A gyors gombóc hamar megtalálta Alízt, aki amúgy fakanálforgató tollforgató lévén nemcsak újságba írta (ha írta), hanem a blogjába is. Így rohangált a gyors szilvásgombóc Marosvásárhelyről Gyergyószentmiklósra, mint a villám, és addig sündörgött, futkározott, gyütt-ment, amíg Seafalcon is felfedezte...
Nos, ezzel meg is érkezett a gyors gombóc Akára, és lett nagy oka nagy evésnek...
Szóval a receptek keringenek, vándorolnak, egyik bloggertől a másikig, egyik konyhából a másikig... Aztán van aki bevallja, van aki kopirájtot helyez kilátásba, ha valaki el meri vinni az ő szellemi termékét. Pedig nem is az övé. A nagymamájáé, vagy a nénikéé, esetleg az ángyától tanulta - ritkán persze vannak eredeti saját ötletek is. Természetesen itt most magára a receptre gondolok, nem egy eredeti blogbejegyzésre, amit szőröstül-bőröstül kopi-paste módon lopkodnak. Én olyan vagyok, hogy arra buzdítom a látogatóimat, hogy vigyék a recepteket, csak jelöljék meg egy linkkel a blogomat. Tehát ez a gombóc máshonnan ered, mint olvashattad, nem az okos kis buksimból, és azt hiszem, eleget tettem az eredet megjelölésnek is!

A lényeg a lényeg: ez egy olyan "csoda", ami tovább tart, mint három nap, mert az elkészítése olyan, de olyan egyszerű, hogy az már skandalum!

Mert a szilvás gombóc fogyasztásának egyik gátja, hogy macerás a tésztája és a vele való munka...
Szóval alaposan elolvastam, és hogy a dolog biztos legyen, mindkét receptet kinyomtattam. és odaadtam Seafalconnénak, hogy amíg én "szilvalekvárt" főzök, addig ő csináljon nekünk szilvás gombócot, kettőnknek. Erre való Alíz receptje, mert nála is kétszemélyes. Az asszonykám a másikat keverte be, az négy személyes, így a fele a fagyasztóba vándorolt... lesz máskor is!
Jöjjön a lényeg!

Hozzávalók:

7,5 dl víz, fél kila liszt, 2 tojás, szilva, fahéj (cukor ízlés szerint), prézli, olaj. Ebből, aszondja sedith, hogy lesz 30 darab.

Akkor most jön a procedúra: megpirította az asszonykám a zsemlemorzsát olajon. A szilvát megfelezte, kimagozta, megszórta őket fahéjjal, te meg tegyél bele cukrot is, mert a népek úgy szeretik, én meg így.
A vizet felforralta, beletette a 8 evőkanálnyi olajat, majd a receptek előírása alapján belezuttyintotta az egész lisztet.
- Te, Isti, biztos így kell ezt? - kérdezte kétségbeesetten, amikor az egész összeállt egy nagy kupac masszává.
- Biztosan, ketten is ezt írják...
- Na, csókoltatom a sedithet! - kesergett, miközben igyekezett elkeverni a lisztet, azaz a masszával birkózott.
Aztán kicsit később:
- Te, ez működik...
Később:
- Jé, ezt lehet így csinálni!
Kicsit hűlt a tészta, amikor belekeverte a tojásokat, mert nem akart rántottás tésztát. Amikor már nem égette a kezét, akkor a masszából kivett az ügyes kis kezével egy adagot gombócokat formázott-tapickolt, és nem fogod elhinni, de szépen kifőzte forró vízben.
Miután feljött a tetejére, mentek a prézlibe, majd onnan a tányéromba.
Kissé óvatosan kóstoltam, mert ugye a krumplis tésztánál az a lényeg, hogy jó puha a tészta is.
Hát kérem: ez se más!
Észveszejtően finom volt, alig várom az alkalmat, hogy kivegyük a fagyasztóból a maradék adagot!
ja, és lehet mákkal fogyasztani, ahogyan Alízék tették.
Ja: és ez nagyon, nagyon, de rettentően fogyókúrás, ha a 90 napos diéta tésztanapján készíted, de ugyanez vonatkozik a pszichowelness kúrára is!