A Seafalcon mesél

Mindenféléről mesélek a tengerészet kapcsán. Fényképek, videók, receptek, sztorik, naplóbejegyzések, viccek... ami jön.

Szuezi átkelés (Maláj sztorija)

Print Friendly and PDF
Kedves blogger kollégámtól, Malájtól "loptam" a bejegyzést:
A tegnapi szuezi átkelés kapcsán jutott eszembe… Bár viccesnek tűnhet, én hajlamos vagyok azt hinni, hogy igaz…., talán mert valami hasonló velem is történt az Ady motoroson….:-)
Akkor a(z) (igaz tengerész) történet:
Az Úr 19xx akárhányadik évének Szilveszter estéjén egy amerikai hajó készült átkelni a csatornán.
A Lykes lines társaságról csak annyit, hogy az egykoron  nagy nevű cég  végóráiban 20-30+ éves hajókkal operált, ehhez kiválóan passzoló legénységgel. A szóbeszéd szerint a legfiatalabb deckboy is közelebb volt a hatvanhoz, mint az ötvenhez.
No, de kanyarodjunk vissza a történethez. Szilveszter ide, Szilveszter oda, üggyel, bajjal, de eljutottak a révkalauz állomásig, ahol a pilot minden gond nélkül be is szállt.
A szokásos udvariassági procedúra után nekivágtak és megkezdték a tranzitot.
A szuezi átkelés nem igényel különlegesebb kormányosi rátermettséget, hisz néhány kisebb, enyhe ívű kanyartól eltekintve, majdnem nyílegyenes.

Itt azonban már a kezdetek kezdetén nyilvánvalóvá vált, hogy a quater master (kormányos) nem áll a helyzet magaslatán. Egy, majd egy újabb mandinerszerű manőver után a pilot ezt szóvá is tette.
A Barba azonban szótlanul járt le, s föl, mintha mi sem történt volna.
Amikor már sokadszorra fenyegette őket a partnak futás veszélye a révkalauz így szólt a barbához:
- Captain, vagy leváltatja a kormányosát, vagy ledobjuk a horgonyt a Keserű tavaknál és én kiszállok…
Erre a fenyegetésre már a barbának is reagálni kellett:
- Pilot, megértem az aggodalmát, de sajnos a jelenlegi problémánkra nincs megoldás - mondta. - Szilveszter lévén… a legénységem tök részeg… ez az úriember pedig az egyetlen, aki kormányozni képes jelenleg a hajón…. Ő... az első tisztem….
A tranzit végül is baj nélkül ért véget. Arra csak tippelni tudok, hogy hány karton cigijébe került ez a „mulatság” a barbának…. tapasztalataim alapján, gondolom nem kevésbe…
Az Adyn történteket nem taglalnám, hisz rombolná az imidzsemet... Még van vagy 15 évem amíg nyugdíjba vonulok... majd talán egyszer az emlékirataimban... addig  várjatok türelemmel...

Megérkeztünk a Szuezi-csatornához! - Pancon 3 - 20. rész

Print Friendly and PDF

 

Március 8. szerda, úton. Megyünk. Vacsora: bugaci pecsenye: sertéshús kockára, hagymát pirítani, hús bele, só, bors, pirospaprika,, mikor majdnem kész paprika, paradicsom belekockázva. Ha kész, rántottát keverünk bele. Sült burgonyával tálaljuk.

(Nocsak, milyen jó kis naplóbejegyzés − beszúrás: 2010.)

Március 9. csütörtök, úton. Edzés, napozás, szolgálat.

Március 10. péntek, úton. Egy hónapja írom a naplómat. Gyönyörű idő.

$###LEAD_END###$

Március 11. szombat, úton, horgonyon Port Said előtt. Reggel nyolckor macskáztunk meg. Ha minden jól megy, holnap átmegyünk a csatornán.

Révkalauz 10.00-re jött, bevitt, a szokásos módon kötöttünk ki: ledobtuk mindkét horgonyt, majd két farkötéllel a partra merőlegesen megkötöttük magunkat (ezzel a módszerrel sokkal több hajót lehet „kikötni”).

Még nem végeztünk a manőverrel, de megszálltak az árusok, akik mindenfélét árulnak, járják a lakóteret és mindenkit halálra idegesítenek. Aztán egymás után érkeznek a lejmolók is: shipchandler, orvos, ügynök, vámos, akik a munkájuk fejében kurva erőszakosan követelnek Marlborót, whiskyt.A legvégén a Kikötőkapitányság emberei, szokásosan ők viszik a legtöbbet. Vizsgálat közben „kiderül”: nincs Suez Canal Certificate-ünk. Úgy látszik Mr. S. nem intézkedett. Da hamar kiderül a „félreértés”. Jött két regiszter, tíz perc alatt „felmérték” a hajót ás mindössze 15 karton Marlboro és 100-100 dollár baksis ellenében kiállítják a megfelelő okmányokat. Hát, mit mondjak? Egyiptom nem sokat változott az elmúlt 11 év alatt, mert 1984-ben voltam itt utoljára a Csatornában.

Közben az árusok üzletelnek. Engem is megállított egy:

Chief, adok neked szuvenírt! − és rakja a kezembe: 3 db. képeslapot, egy igen randa papiruszképet (Nofretete van rajta), egy alabástrom alapzaton fekvő bronz szfinxet (a mai napig megvan − 2010). − menjünk be a kabinba! − ajánlotta.

Van aprópénzed? Görög, olasz, spanyol? − kérdezte. Mutattam neki a fémpénzeimet. − Jaj, nem ilyet, papírpénzt!

Az nincs!

Erre elővett egy réztányért, hogy ez suvenír, egy másikat, hogy ez 50$, de nekem csak 20, és végül itt egy pénztárca a feleségemnek.

Oké, adok mindezért 10$-t. − mondtam.

Alkuszunk még, végül kapott 39 egyiptomi fontot és 10 dezsőt. Az öreg boldogan vigyorgott és elrakta az összes szuvenírt: a pénztárcát, a szfinxet.

Állj öreg! − mondom neki felháborodva. − Ez szuvenír az asszonyak!

Persze chief. Szuvenír! Ha megveszed, hazaviheted és megajándékozhatod vele. − végül gálánsan elővett egy randa bőrhulladékokból varrt kék tevét: − nesze, a gyerekednek... − és vigyorogva elment.

Este itt volt Ali Mohammed is, aki régi ismerőse a magyar tengerészeknek. Elvitte a 8 darab levelemet, jó vastagok voltak, 10 dollárt adtam neki, hogy adja fel. Teljesen biztos vagyok benne, hogy Ali feladja, igaz, alaposan túlfizettem, de egyike a tisztességes árusoknak, akikben megbízunk, és Alinak ez tőke, nem játssza el a bizalmat! (2010: mindegyik levél megérkezett!). Ő az, aki szabadon járhat, kelhet a hajón, megbízható, és errefelé ez ritka holló!

Mutattam neki az aprópénzeimet a nagy dobozban. Elé tettem, ő beleturkált, kivette az őket érdeklőt, majd hármat elvett, sörrel kínáltam, nem fogadta el, más arab elvitte volna az egész kartont és még lejmolt volna az anyósának is.

A barba egész nap részeg. Megivott másfél üveg whiskyt. Korán reggel jött egy távirat a Pancontól. Kérték, adja meg a berakható konténerek hossz és függőleges irányú súlypontjait valamint a konstanst. Erre tartott egy kiselőadást, hogy ezek milyen primitív barmok, és leadatta telexben a hydrostatikus táblázatot, a teljes tanktáblázatot, majd kifejtette, hogy ezek segítségével ki tudják számolni a stabilitást, a trimmet és a merülést. Ebben speciel igaza van, csak semmi köze a feltett kérdéshez. Tele a tököm a részeges főnökökkel. Előadást tartott arról, hogy milyen tökélyre fejlesztette a tengerésztudományt, de egy döntést nem tud meghozni, ha felelősen kellene dönteni, akkor bemenekül a kabinba. Amíg Port Saidban voltunk, alig lehetett a kabinból előráncigálni, mindenkivel nekem kellett harcolnom, kínlódnom.

Nagyon tele a tököm vele. Már arra gondoltam, hogy írok maszek levelet a Panconnak, és megadom a kért adatokat, de miután a levelet megírtam, a mérgemet kiengedtem, lehiggadtam. Nem éreztem etikusnak a háta mögött bemártani, pedig haj de ez volt a megszokott stílus a MAHART-nál!

Nem lehet vele normális munkakapcsolatot kiépíteni. Mondom neki: − barba, csináljunk mentőcsónak gyakorlatot a hosszú út előtt, letehetnénk a csónakot a vízre.

Nem lehet, van fontosabb dolgunk! − nyilatkozta ki, közben majd elhasalt, olyan részeg volt. Persze semmi dolgunk se volt. És ilyen esetek tömkelege esett meg.

Nem szólok én neki semmiért ezentúl.

 

.

Feedek
Megosztás

Címke lista

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

HTML

ingyenes webstatisztika