A Seafalcon mesél

Mindenféléről mesélek a tengerészet kapcsán. Fényképek, videók, receptek, sztorik, naplóbejegyzések, viccek... ami jön.

Cukkíni lecsó és savanyú görögdinnye, azaz itt a befőzés

Print Friendly and PDF

Ontja a kert a finomságokat! Most például cukkiniből van fölösen, képtelenség megenni (főleg ha töki pompos korszak ütötte fel a fejét nálunk).
Mit lehet tenni? Gyorsan jött az ötlet, lecsóba kell tenni.
Illetve cukkini lecsót kell készíteni, kevés paprikával.

Hamar megcsináltam:
Kellett hozzá másfél kiló vereshagyma, 4 deci olaj, 2,5 kiló paradicsom, 1 kiló paprika (ennyi volt csak itthon a lecsó minőségből, bár ezt a kategóriát nagyon utálom, hiszen finomat csak jó alapanyagból lehet főzni). És ment bele egy fél vájdlingnyi szeletelt cukkini (mire való, ma robotgép, ha nem arra, hogy hogy az 5 nagyobbacska cukkinit össze és fölszeletelje!
Hadd ne áruljam el, hogyan kell lecsót főzni. Forrón ment az üvegekbe, Lezárás után a befőzőautomatába is beletettem, hogy ne kelljen hozzá tartósítószer.
Ennyi.
És ilyen:


No de, kérem! Olvastam Bálint gazda honlapján, illetve hírlevelében, hogy ki ne dobjuk a görögdinnye héját, mert abból kiváló savanyúság készíthető!
Megcsináltam:
A mosott üvegekbe először tettem egy féltenyérnyi tormalevelet, két darab meggylevelet, és egy kis darab kaprot. Erre ment a szeletelt uborka, szeletelt dinnyehéj, egy almapaprika a kertből, apró hagymák sokasága. Feltöltöttem őket vízzel, majd egy nagy lábasba ürítettem - így mértem ki, mennyi víz kell hozzá. Megszórtam mustármaggal, korianderrel és borssal mindegyik üveget, majd a levet ízesítettem: adtam hozzá egy doboz stívia port, literenként másfél deci 10%-os ecetet, és egy evőkanál sót. Felöntöttem (nem tettem hozzá semmilyen tartósítót sem, mert ha befőzőautomatában dunsztoljuk, az elintézi a csírátlanítást. Magyarán fél órát ment 90 fokon, majd akkor vettem ki, ha már 30 fokra visszahűlt. Jobban nem akartam, mert akkor sokat kék várni, mire elmegy a kánikula!


Most izgatottan várom a 15 nap elteltét, amikor már kóstolható!!!

Dobálós savanyúság

Print Friendly and PDF

A lucskos krumplihoz ettük, de ezt még nem én készítettem. Én onnan ismerem, hogy a húgom hozta a receptet Erdélyből, mert Gyimesben gyakran megfordulnak.

De mivel nem tudtam a receptet "kiverni" belőle, ezért meggugliztam, és naná, hogy megtaláltam.

És elkészítettem.

Így:

Vettem egy 20 literes, zárható, műanyag vödröt.

Bele 10 liter víz. A vízbe: 10 gr borkén ( Kálium-metabiszulfit K2S2O5; E224), 10 gr Citromsav (E330), 15 gr Nátrium-Benzoát (E211) - beszerezhetők gazdaboltban -, 10 gr timsó (patikában kapható állítólag, de az EU idióta, és nem adtak, mert azt mondták, hogy alapanyag, ami nem adható ki, lépjünk ki az Edióták Uniójából!), 1,2 liter 10%-os ecet, 1 kg kristálycukor, 1/2 kg só, 10 g egész bors, 1 cs. kapor (beszerezhető az Aka Plazában, a templommal szemben, az udvarán kerekes kút van, onnan megismered).

Ha mindent beleraktál, akkor jól elcseszted. A nátriumbenzoátot előbb forró vízben oldjad fel, és úgy add a léhez! (Én is jól elbaltáztam, mert dupla mennyiségű sót adtam hozzá, de ez a fotón nem látszik!)

Ezután mehet bele a savanytandóság: zöld paradicsom, paprika félbevágva, sárgarépa, karfiol, kicsi káposzta negyedelve, kicsike patisszon, zöld szilva (tudod, ami piros), és még amit akarsz.

A lébe egész évben dobhatod az alkatrészeket, ezért hívják dobálósnak.

Én készítettem hozzá egy fatetőt, ami arra szolgál, hogy minden úszhatnékos belevalót búvárkodásra késztessen!

Tíz napi érés után már elkezdheted fogyasztani. Nagyon szeretem, remélem, az enyém is jó lesz!

Feedek
Megosztás

Címke lista

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

HTML

ingyenes webstatisztika