Régen írtam a blogomba, de régen is főztem, nemigen konyházok mostanság, mert a főzésnek létezik egy magasabb rendű szintje is (pálinkafőzés), és azzal vagyok leginkább elfoglalva.  Illetve a kert is ad dolgot bőven...
De most muszáj kitennem ezt a bejegyzést, mert végre kipróbálhatom magam a káposztasavanyításban! Az úgy volt... szóval betakarítottam a káposzta termésem. Ha most azt kérdezné valaki, hogy:
- Örülünk, Vincent? - arra az lenne a jó válasz, hogy igen is, meg nem is. Mert az ember örül a saját káposztájának. De annak már kevésbé, hogy az esők bekövetkeztével a káposztafejek megrepedtek, vizenyősek lettek, megfeketedtek, így aztán a tizenegy fejből mindössze tizenegy kiló szeletelt káposztám lett,  a fejeket le kellett faragni, a nyesedék ment a komposztba.
No, azért nincs ám kesergés!
Beszereztem a hozzávalókat: babérlevelet, szemes borsot, köménymagot, édeskömény magot (ez saját újításom), durva asztali sót, egy birsalmát, egy szép almát és három cső kápia paprikát, amit karikákra vágtam. Ha neked nincs saját káposztád, akkor megéri megvenni, és elkészíteni, mert igen durvul az ára, sokkal jobban - és kemikáliamentesen - jössz ki!



A 20 literes műanyag vödörben készítettem el. Leszeltem két fejet, bele a vödörbe, ment rá a só, a fűszer, megszórtam mindenikkel. Aztán - azt mondta az internetes kotta, ahonnan puskáztam -, hogy ököllel kellene gyömöszkölni. De nekem nincs használható öklöm, viszont van lapos aljú literes üvegem, hát ezt használtam ahhoz, hogy a káposztát megtörjem, és ezáltal a levét kinyerjem. Minden réteg után megtettem, és a végén kisebb lécdarabokkal fedtem le, a keresztlécre pedig keresztlécet tettem, és erre egy tisztára súrolt terméskövet.
Lepréseltem.
Most várom, hogy beinduljon. Jó helyet találtam neki, a barátaink melegházában fog állni, amíg ki nem forrja magát.
lesz belőle mindenféle finomság, jaj de várom már!