Volt egyszer egy MAHART, ahol több mint 1500 tengerész dolgozott. Közöttük volt Moha és Seafalcon is. Milyen is volt ez a cég, amikor fénykora volt, és ez a hatvanas, hetvenes évekre esett?

Amikor az első hajóra léptem, sok mindent meg kellett tanulnom, és nem elég a munka, azt a sok-sok idegen szót is, amit az öreg tengerészek beszéd közben használtak. Galacon szálltam be a MS Hévízre, majd átmentünk Rénibe. Nos több szó is volt, ami elég rejtélyesnek hangzott, nem tudtam hova tegyem őket, mert ha elhangzottak hamarosan egyedül találtam magam. Ezek a biznyák a kremplin és a kászenyka szavak voltak.

Nos, nem kellett túl sokáig várnom hamarosan kiderült a jelentésük. A kremplint és a kászenykát a tengerész Beirutban vásárolta meg olcsón, és a biznyák végrehajtása során átalakult rubellé, majd a rubel újra kászenykává és kremplinné Beirutban, azok megint rubellé Réniben.

Ahhoz hogy a kremplin és a kéászenyka rubelesdejen kellett egy buxir is, amelyik a hajó mellé jött, és olyankor engem elküldtek az orrba, figyelni, hogy nem jön-e a hajó felé valamilyen gyanús csónak.

Hát, megmondom, semmi nem jött, de én bizony nem láttam, metamorfózist, hogyan alakul a több tízezer kászenyka  (kendő) és a több száz méter kremplin (jersey) rubellé. A biznyák (üzlet) tárgya szépen átvándorolt a buxirba (kikötői vontató), a rubelek a merész tengerészek zsebébe.

Az első hajómon nem vettek be az öregek bizniszébe. Kezdő voltam, és tán látszott rajtam, hogy bár mohón hallgattam a sztorikat, valahogy nem vagyok alkalmas az efféle akciók lebonyolítására. Biznyákos sztorik persze voltak.

Nekem a csetür kolor tetszett akkoriban a legjobban. Ez a lóbőr kosztüm korszak után volt (vagy előtt, de ez nem lényeges). A biznyák korszakokra oszlott. A lóbőr kosztüm Beirutból vándorolt a reni tanárnőkhöz, akik annyian voltak, hogy Dunát lehetett volna rekeszteni velük (akkoriban minden kurva tanárnőnek mondta magát akár a Szarosseggű Valentyina vagy a Lófejű Ludmilla vagy bármelyik másik...).

De a csetür kolorról akarok még szólni (csetür - négy, ha valaki nem tanult volna oroszt, a kolor meg szín, ha nem tanultál volna angolt), azaz a négyszínű golyóstollról. megvesztek érte az oroszok, nagy biznyák volt, ezrével hozták a magyar hajók.

Egy alkalommal az esett meg, hogy a reni tartózkodásba beleesett május elseje is, ami arrafelé igen méretes, masszív ünnepnek számított. Nos, a városi Komszomol meghívta a hajó KISZ szervezetét (ami volt vagy nem, de papíron mindenképp létezett), hogy vennének részt a városi felvonuláson és az ünnepségen.

A hajó ifjúkommunistái kitettek magukért. Hatalmas transzparenst fabrikáltak, ráírták cirill betűkkel, hogy Szlava KPSzSz (Éljen a Párt), és büszkén vitték ki a kapun. A vámosok ez alkalommal nem kekeckedtek, nem motoztak antielvtársi módon mint máskor, sőt, meg is tapsolták a magyar hajó legénységét, lám, milyen kedves fiúk, milyen elvtársak, meg kommunisták, meg minden.

A transzparenst vivő négy tengerész már eléggé rogyadozott, és igyekezett eltűnni a vámosok szeme elől, mert elég dög nehéz volt, amit cipeltek. Alig várták, hogy a pár száz méterre levő tengerészklubhoz érjenek, befordultak, és elfelejtettek ők minden felvonulást, ünnepséget, pártot, komszomlot... A klub mögött várakozó orosz biznyákosokkal nekiestek a dupla falú transzparensnek, kivették belőle a több ezer csetür kolort, és a megürült táblával, de rubelekkel tömött zsebbel folytatták az útjukat.

Kíváncsi lennék, hogy a vámosok "rá-e jöttek-e", hogyan került akkor az a rengetek golyóstoll Rénibe?

A történet igaz.

Legfeljebb más tengerész másképp tudja.

De az is igaz!