A Seafalcon mesél

Mindenféléről mesélek a tengerészet kapcsán. Fényképek, videók, receptek, sztorik, naplóbejegyzések, viccek... ami jön.

Vadas

Print Friendly and PDF

Valamikor ez egy tök új műfaj volt számomra, mármint a blogolás vagy három kezdeti blogom töröltem, mert nem tudtam, hogyan induljak el... Most az egyik első blogreceptemet adom közzé:

Az ember szeret főzni. (Itt nem általános alany az ember, mert az én vagyok, az asszony alszik még ilyen nagyon hajnal tájt.) Nálunk a recept, mintha így kezdődne: "Végy egy digitális fényképezőgépet...". Igen, mert ha főzök, akkor azt ki szoktam tenni a honlapomra. Már van egy csomó receptem kint - és másról most nem beszélünk -, annyira, hogy kezd túlnőni a tudásomon a honlap, magyarán kezd problémás lenni a megjelenítése. Sajnos nem vagyok olyan programozó, hogy egy adatbázist meg tudnék alkotni, így azt hiszem, ez egy igen jó lehetőség (a fényképeket a blog szerverén tárolni).

Szóval nézzük a vadast, amit vasárnapra főztem volt.

Hozzávalók: A páchoz: egy kiló húshoz egy sárgarépa, egy fehérrépa, egy kevés zeller, egy kis fej hagyma, babérlevél, borókabogyó, bors, só. A főzéshez: egy fej hagyma, két deci vörösbor, mustár, tejfel.

Nem árt, ha veszel hozzá, mondjuk egy nyulat is.

Elkészítése: A húst bepácolom: megsózom, lefektetem egy lábasba, majd a páchoz valókat hús kilónként egy liter vízben felforralom, majd ráöntöm a húsra, hagyom kihűlni, és be a hűtőbe, több napra. Naponta megforgattam a húsokat, ami nálam négy napig volt a páclében. Amikor eljött a főzés napja, akkor kiveszem a léből a húsokat, kevés olajon megkapatom, hogy éppen kifehéredjen, és elkezdem megpárolni a leszűrt páclében. Abban az edényben, amiben sült, a zsíron megpirítom a hagymát, beleteszek két-három kanál cukrot. Amikor megkaramellizálódott, hozzáadok egy kevés vörösbort, majd (és mivel több szószt akartam készíteni, mert a következő nap spagetti lesz vadasmártással, ezért egy-egy szál friss zöldséggel, sárga, fehérrépa és zeller megtoldottam az alapanyagokat. Ezeket tettem fel dinsztelni, amikor kissé már megdinsztelődtek, akkor) a pácléből kivett zöldségeket hozzáadom, és megpárolom. Természetesen minden fűszer belekerült, ami a páclében is volt. Ha már majdnem puha, felengedem a lével, amiben a nyulat párolom, és merülő turmixszal elturmixolom az egészet. Hozzáadom a maradék vörösbort, ízesítem mustárral, és beleöntöm a tejfelt (na, ezt jól elfelejtettem). Ezután beleteszem a húsokat, és még pár percig együtt főzöm, amíg meg nem puhul. Zsemlegombóc, szalonnagombóc, spagetti a szokásos körete.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Szalvétagombóc - nagymamáink receptjeiből

Print Friendly and PDF
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy főzős levelezőlista, és ott keresett valaki szalvétagombóc receptet. Addig kereste, amíg valaki megküldte, megtalálta a nagymamája receptes füzetét. ott volt benne. Naná, hogy azonnal megcsináltam!
Hozzávalók: 25 dkg szikkadt zsemle, 2 ek. liszt, 15 dkg vaj, 6 dkg bacon szalonna (azaz szalonna szalonna :-D ), 1,5 dl tej, 3 tojás, só, petrezselyem.
Elkészítése: Az apróra vágott zsemlét egy tálban összekeverjük a liszttel. 6 dkg vajat felforrósítunk egy serpenyőben, majd az apróra vágott szalonnát aranysárgára pirítjuk benne, és a zsemlekockára öntjük. A tojást a tejjel felverjük, megsózzuk és a zsemléhez adjuk. Mindezt jól összekeverjük, jól összenyomkodjuk, és fél órán át a hűtőszekrényben pihentetjük. Ezután a masszából egy nagy kerek cipót formázunk, belecsomagoljuk alufóliába és enyhén sós vízben kb 30 percig főzzük. (Ezt nagymama úgy csinálta, hogy konyharuhába csavarta, és gőz fölé tette.) Kivesszük a fóliából és cikkekre vágjuk, mint a dinnyét. Tálon elrendezzük és barnulásig forrósitott vajjal leöntjük, petrezselyemmel megszórjuk. Nagyon finom vadas mellé köretnek. Ha ezekből a mai, semmitérő, ízetlen, pékek szégyene, "anyagtalan" zsemléből készíted, akkor sokkal több kell, mert kinyomod belőlük a levegőt, ami a zsemle 90%-a. Ajánlom, hogy kenyérből (vagy magad készítette házi zsemléből) készítsd, és tovább tartsd hűtőben!

JÓ ÉTVÁGYAT KÍVÁNOK!

Puliszka és forradalom

Print Friendly and PDF
Gyermekkorom rémálma! Az 56-os forradalom alatt erdélyi vendégeink voltak, együtt bújtunk a Landler Jenő utcai (ma István út, hétker, Csikágó) pincében. De Erdélyből hoztak a vendégek egy zsák kukoricalisztet, meg darát. és édesanyám puliszkát csinált belőle. Arra emlékszem, hogy a dara nem főtt meg rendesen, torokkaparós volt, és nagyon kínkeservesen tudtam csak leküldeni egy-két kanálkával. De a kukoricamálé ízlett! Édes baracklekvárral igen finom sütemény volt, legalább is így emlékszem! Nos, az emlékek elhalványodtak, azóta tudom, hogy minden étel elkészíthető finoman, hát miért ne? Főleg mert gyors. És csak erős túlzással sorolható be a húsételek közé. A vizet megsóztam, felforraltam, majd kanalanként adagoltam a kukoricalisztet, addig, amíg be nem sűrűsödött. Kész. Ez olyan egyszerű, hogy elmenne "konyhai egypercesnek" is, sőt, lehet, hogy be is teszem a honlapom receptjei közé. Én forrón hideg tejjel ettem. Amikor kihűlt, akkor baracklekvárral, a Seafalconné tejföllel kérte. Kanállal nagy galuskákat szaggattam a tányérba, és arra rá a tej, illetve a Ki Mit Kér győztese... Hiszen nagyon sok mindennel tálalhatod: sült hagymával, túróval, lerakhatod tepsibe vagy jénaiba, és spenótkrémet tehetsz rá, hadd ne soroljam, csak még egyet:
JÓ ÉTVÁGYAT HOZZÁ!
Feedek
Megosztás

Címke lista

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

HTML

ingyenes webstatisztika