A Seafalcon mesél

Mindenféléről mesélek a tengerészet kapcsán. Fényképek, videók, receptek, sztorik, naplóbejegyzések, viccek... ami jön.

Tök párizsiasan spenótos polentával

Print Friendly and PDF
Az úgy van, hogy se nem a húsmentesség, se nem a vegaság miatt lett ez a kaja, hanem amit a kert ad, azt az ember örömmel eszi. Leszedtem a teljes töktermést, el lett téve télire üvegbe, de maradt ebédre is.
Az asszonykám szép vékony szeleteket vágott, és párizsiasan csinálta, kevésbé hizlal, ha nincs rajta prézli, és ez komoly szempont.

A köret az enyém:

Egy fél zacskó bébispenótot lobogó, sós vízbe (fél liter) dobtam, és hozzáadtam 10 deka kukoricalisztet. Addig kavartam, amíg el nem vált az edény falától. A végén egyí kis darabka vajat dobtam még bele, és kész.
Azt hiszem, valamilyen gasztroblogvideón láttam az ötletet, és megmondom az igazat, hogy valóban finom a végeredmény!
Kapott mellé egy kevéske chilis balzsamecet krémet.

Túrós puliszka sült szalonnával és hagymával

Print Friendly and PDF

Régen írtam blogbejegyzést, ennek az oka az időhiány. És ahogy látom, ez egy kissé állandósul, ezért előre is elnézést kérek a hűséges olvasóktól.
Ez egy olyan étel, amit nagyon szeretünk. És hál' Istennek gyakran is eszünk. Mármint a soknevű puliszkát, polentát, mamaligát, vagy ahogyan akarod. ha hirtelen ebéd kell, akkor is ez készül, vagy ha olcsó vacsorát akarunk, de finomat, akkor is a kukoricadarás zacskóért nyúlunk.

De leginkább akkor készül mostanában, ha elkészült a házi túró, mert azzal igencsak olyan étek, ami után a fölséges király is megnyalná mind a tíz ujját! A recept a szokott egyszerű: a kukoricadarát lobogó sós vízbe tesszük, annyit öntünk hozzá amennyit felvesz, bár tudom, sokan nem szeretik az efféle precíz hozzávaló meghatározást. Ez most nem olyan polenta, amit egy órán át főznek, és hozzáadnak irdatlan mennyiségű vajat. A főzés gyors, amíg elválik az edény falától, mehet bele egy kanál vaj, azzal elkeverni, majd belesimított az asszonykám a felét egy tepsibe, rá a friss, krémes, enyhén sós túró, amit házi tejfellel elkevertünk, rá a puliszka másik fele. Mielőtt megy a sütőbe, meg kell szórni a tetejét sült szalonnával és hagymával, és betenni a sütőbe, s szépen összesütni, nagyjából tíz perc alatt.

A puliszka, amikor már lehet szelegtelni

Azon frissiben nagyon lágy volt, de nagyon finom. Kihűlve már szépen szeletelhető.

Frissen, melegen szinte krém, és nem szeletelhető, de nagyon finom!!!

 

Tarja bálmossal

Print Friendly and PDF

Rögtön megmondom, hogy így nem igaz, ahogyan leírtam a címet. Mert nem bálmossal volt, hanem csak savóval készített mamaligával. De így jobban hangzik a cím...

A tarját az asszony alkotta, amikor serpenyőben süt, akkor a hús mellé kerül mindig bőven hagyma és szeletelt alma is. Valami fantasztikus a szaftja, és a sült alma is felséges, hogy a hagymáról ne is beszéljünk. És a gasztronómiai élvezetet fokozta, hogy puliszkával ettük. Aznap készítette,m, házi túrót, és a savó a bejárati két ajtó között a küszöbön (téli pótfridzsider) várta a sorsát.
"Keletkezett" a családban egy aranyos kislány, éppen menynek való (és az is lesz), így őt, kértem meg, hogy csináljon hozzá bálmost.
- A szót ismerem, mert hallottam már, de se nem ettem, és nem is készítettem még soha! - mondta (angolul, mert amikor nagyon szükséges, hogy pontosan fejezzük ki magunk, akkor ezt használjuk, mivel oly tökéletlen vagyok, hogy nem beszélek románul, pár fontos tengerész kifejezéstől eltekintve: unde merdzse domunle, cse facse domnule, primbáré, zsumatáte, pucin kontrol, nu stiu rumuneszk, ma numeszk szífalkon...).
Na, szóval elmagyaráztam, hogyan kell. Gondolom, értette is, de volt benne némi bizonytalanság. De mint minden mai fiatal, bensőséges viszonyban van a világhálóval és azonnal megguglizta. És jött is ezerszám a román nyelvű találat. Innen már nem volt nehéz elkészíteni.
Dobálós savanyúságot ettünk hozzá, hát isteni volt!!!
Csak ezt akartam mondani...

Bálmos

Print Friendly and PDF

Na, most megmondom a tutit kérem, én a büdös életben nem ettem bálmost. És ez még hagyján, de az is egy nagy igazság, hogy amíg az erdélyi Márti blogger nem szólt, hogy a savóból milyen finom bálmost lehet főzni, addig nem is hallottam róla.
De mára helyzet tök megváltozott.
Mivel akkor hallottam, és most volt savóm és túróm, ezért nem tartott semeddig elkészíteni! És nagyon  szívemből mondom, hogy megszerettem. Mert ez a recept is azt igazolja, amit oly sokszor elmondtam, hogy minden, ami hagyományos, és egyszerű, az a legfinomabb!
Most nem Ádámtól és Évától, azaz onnan kezdem, hogy végy egy tehenet, és a hátsó input-outputhoz engedj egy jól begerjedt bikát... Mert annak nem tej lesz az eredménye, hanem bizonyos idő múltán egy efféle aranyos jószág:

A kisborjú, amely miatt tejszűke van még, de két nap, és lehet fejni a mamát...
Ő egy éppen egyhetes kis bikaborjú, tekintsd a képet bónusznak a bálmos mellé.

Szóval ha az aludttejet jó melegen tartod, elkülönül a savó és a fehérje. Én speciel a cserépkályha tetején tartom, ez az egyik legfontosabb része a házi tejüzemnek, és még rejtve is van a hülye EU elől.


Ez mai kép, de mára maradt egy kevéske tegnapi túró, volt egy nagy befőttesüveg savóm, és a mai aludttejről megint leszedtem friss tejfölt.

Nos, ehhez csak egy kevés kukoricadara kell, és lehet bálmost főzni!
Persze az ember internetalapú okossággal vértezi fel magát, meggugliztam a receptet, hogy lássam azért, hogyan is készítik mások?
Nos, ahány recept, annyi bálmos. A lényeg, hogy mindenki áradozik, hogy a nagymamája, meg az anyukája, meg az ángya milyen finomat főzött. A lényeg az, hogy savanykás lébe kell a darát tenni, legyen az aludttej vagy joghurt meg tej esetleg tej-kefir keveréke, vagy tej-tejfel turmix, vagy sós tej, és később megy bele joghurt. Szóval az én savóm mindenképpen nyerő. A mosolygattató az, hogy senkinél nem olvastam a savót.
Tehát felforraltam, kicsit sóztam, és vékony sugárban adtam hozzá a kukoricadarát. kevertem, kavartam, amíg egy képlékeny puliszkát nem kaptam. Hozzáadtam a túrót, és jó két kanál friss tejfölt. Eldolgoztam, ezzel kész. Hagytam még egy fertályórát degedni, vagy hogy jobban értsd, sűrűsödni.
Eztán tálba kanalaztam, tettem rá tejfelt, és megszórtam füstölt sajttal. Ez utóbbit azért tettem, mert egy recept azt írta, hogy keverjek bele füstölt sajtot is.
Hát kérem, egy nagyon finom, enyhén savanykás, krémes, omlós, zamatos, selymes bálmos az eredmény, amiből Seafalconné is evett, annak ellenére, hogy kijelentette, ma nem vacsorázik!

Ha elolvastad, megérdemelsz két jutalomfotót:

A jobboldali tehenke adja a tejet, a baloldali még szoptat, de két nap múlva már fejik őt is.

 

Nagyon barátságos jószág, jóindulata jeléül megkóstolta a farmerom szárát...

 

Csirkehúsos rántott kelkáposzta

Print Friendly and PDF

Hát...
Az a helyzet, hogy újra neki kell állni és fogyni. A tavaszi 90 napos diéta jól sikerült, tehát megint bele kell vetnem magam, mert már 108 kiló vagyok (ugye akkor lementem 103,8-ra).
Azt mondta a Seafalconné, hogy bízzam magam rá, majd ő lefogyaszt a főztjeivel.
Nos ez is egy ilyesfajta ebéd része volt.
Az ötlet adott volt, valamikor az asszonykám készített rizzsel és virslivel töltöttet, így most annak a variációját adta elő:
Most a kelkáposztába maradék csirkecombot göngyölt, bepanírozta, és kisütötte. Mellé puliszkát adott, mostanában nagyon rácuppantunk erre a finomságra. Még sütött hozzá apróka hagymákat. lilát, verest vegyesen.
Ez volt az ebédem:

Előre bocsátom, hogy a fogyasztás jól sikerült, pár nap alatt elértem a 109,2 kilót, azóta (november 1) a 90 napost indítottam útjára!

Káposztával töltött dagadó mamaligával

Print Friendly and PDF
Az asszonykám egyik kedvenc szakácskönyvében, a Száz legjobb olcsó receptben találta az ételt, és annyira beleszerelmesedett, hogy elkészítette, amikor vendégeink jöttek. (Csak tudnám, mitől olcsó ma a dagadó?)

Azt mondta, hogy puliszkát főz hozzá. Meg kell mondjam, hogy először meghökkentem, de eztán lelkesen igazat adtam, készítse el. És előre bocsátom: a polenta igazán illik ehhez az ételhez.

 

A receptet többször elolvasta, és eléggé hitetlenkedett közben: a töltelék nem tartalmazott tojást.
- Hát mi tartja össze a dagadóban, hiszen elég vastag lesz! - mondogatta, annyira, hogy végül is meggugliztam, és találtam is recepteket, viszonylag sokat. Mindegyikben közös volt, hogy a töltelék tojás nélküli.
Akkor lássuk a receptet.
Hozzávalók:
Egy szép 80 dekás dagadó, amit a készséges hentes a kisbéri piacon szépen felvágott, előkészítette a töltésre.
2 nagy fej vöröshagyma
40 deka savanyú káposzta
Őrölt fekete bors, egy kiskanál őrölt köménymag, 2 kiskanál mustár, egy evőkanál olaj, só.
(A dagadó nagyobb volt, de a hozzávalók 80 dekásra vannak méretezve)
Elkészítése: a vöröshagymát apróra vágta és a szintén apróra vágott savanyú káposztával, köménnyel, sóval, fekete borssal elkeverte. A dagadó belsejét kikente mustárral, majd megtöltötte a káposztával. Zsinórral átkötözte, hogy szét ne nyíljon sütés közben. Te hőálló tálba teszed, leöntöd forró olajjal és három deci vízzel (Seafalconné tepsibe tette, amiben én a kenyeret szoktam sütni), majd előmelegített sütőben 45-50 perc alatt készre sütötte.
A recept szerint felszeleteljük és rizzsel tálaljuk.
De: mivel a dagadó nagyobb volt, ezért az asszony saccra adta hozzá az olajat és a vizet, mikor már puha volt kivette a húst, és soknak tartotta a lét a tálban, ezért ebben főzte meg a kukoricadarát. Pont annyi lé volt, hogy nem kellett vizet se tenni hozzá, a palukes pont jó lett! (Ki tudja, hol hívják palukesnek a gancát?)
De mivel a vendégek másnap jöttek, ezért azt találta ki, hogy majd felszeletelve tepsibe teszi, úgy melegíti a vendégeknek.
Na, erre én bepánikoltam, hogy az nem lesz jó, mert a szeleteléskor a káposzta kihullik, ha tepsibe tesszük, aztán megint megviseli a szépséges finomságot, ha a tányérba kell tenni... de azért beletörődtem.
Másnap megfentem a konyhakést, óvatosan felszeleteltem, az előkészített (disznózsírral megkent) tepsibe tette szépen a szeleteket, közé tette a háromszögletűre felszeletelt kukoricamálét, és úgy ment a sütőbe. Végül tejfellel elkeverte a kertben található zöld fűszereket, és a mártással meglocsolta a kukoricaprószát.
Nagy sikere volt, és lám igaza volt az asszonynak, szépen ki lehetett szedni a tepsiből, mutatós volt a tányéron is. Nemhiába mondják, hogy a férj a fej a családban, de a nyak az asszony, (amelyik ugyebár forgatja a fejet - és hozzáteszem, hogy nálunk úgy esik, hogy mindig jó irányba!).
Na, és finom! De mennyire!
Hogyan készíts kukoricagánicát? Sós vizet forralj fel, abba szórd a darát, sűrű kevergetés közben addig főzd, amíg el nem válik az edény falától. De mondanám, hogy sokkal jobba, ha keresel egy erdélyi bloggert, és tőle tanulod el.
A puliszkát sokféleképpen hívjuk, ez csak azt mutatja, hogy a szegények körében mindennapos étel volt. Kár, hogy sokáig elfeledett volt (arrafelé, ahol én előfordultam), de örülök, hogy manapság egyre többet készítünk, annyira, hogy hamarosan kiteszek egy indiai (stílusú) ételt is puliszkával.
Feedek
Megosztás

Címke lista

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

HTML

ingyenes webstatisztika