A Seafalcon mesél

Hiába van címoldalakon a Costa Concordia gyáva kapitánya, azért enni is kell, és ahhoz főzni. Mivel nagyon leveses vagyok, megint azt teszek ki, és az egyik nagy kedvencet, a hagymalevest!

Igazán nem egy különleges varázslat. Van, amikor úgy készítem, mint Jan, a lengyel szakács a hajón, aki nem rántja, nem habarja és nem sűríti liszttel és még el se turmixolja. De most éppen az ellenkezőjét tettem:
Négy fej hagymát durván felaprítottam, és vajon (hagymaleveshez mindig vajat használok!)  megdinszteltem. Amikor ezzel megvoltam, megszórtam két evőkanál liszttel. felöntöttem vízzel - nem akaródzik leveskockát használni -, és felforraltam. Sóztam, fehér borssal szórtam meg, és szerecsendiót reszeltem bele. Végül volt vagy két deci házi tejszínem, az is ment bele, egyet forrt, és kész a leves.
A tányérba pirítóst tettem, arra sajtot reszeltem, és rámertem a levest.
Jó étvágyat hozzá.

Majd minden recept úgy kezdődik, hogy: az úgy volt... hát ez is.
Az úgy volt, hogy olvastam 4Gyereknél a paprika krémleves receptjét. Olvastam többet is, de ezt spájzoltam el, mert nagyon vonzott a hozzávalók között a mascarpone.

Aztán az is úgy volt, hogy éppen főztem a palackozott szilvalekváromat, amikor a főzés befejeztével maradt gyönyörű parazsam (mert szabadban főztem a lekvárt), és hogy ne menjen veszendőbe az itthon levő hat darab paradicsompaprikámat meggrilleztem, majd hámozás után ment a fagyasztóba.
Aztán az is úgy volt, hogy a fagyasztó valami hiba miatt elkezdett deresedni, mint a határ, és le kellett olvasztani. A fagyasztott paprikák nem kerültek vissza, hanem a vasárnapi asztalra.
Az ügymenet rendkívül egyszerű: egy hagymát karikákra vágtam, olíva olajra dobtam, kicsit megdinszteltem. Rá a paprikapép, mert már az volt, nem kellett darabolni.
Felengedtem 8 deci vízzel, ez jóval több, mint amit 4Gyerek ír, de az 1,2 dl vizet nála keveslettem. Sóztam, és adtam hozzá fehér borsot is. Majd az egészet jól elturmixoltam a botmixerrel, utána ment bele nagyjából 15 deka mascarpone és két deci tejfel (mert tejszín nem volt itthon). Azzal is forrt, a biztonság kedvéért megint elturmixoltam, végül adtam neki egy decinyi kékfrankos rozét.
Pirítóssal tálaltam: olíva olajon megpirítottam a kenyereket, majd a megsült oldalukat megszórtam őrölt és szárított szurokfűvel és kakukkfűvel. Aki a csípőst szereti, az kapott rá apróra vágott csilit is.

Könnyű vacsora tésztanapra. A padlizsán és a paradicsom találkozása egy kis öntettel mindig mennyei! Tehát az alábbit követtem el:

Közepesen vastag kenyeret szeltem, a serpenyőbe némi olíva olajat öntöttem, és szépen megpirítottam. Amikor kész  volt, a padlizsánokat vastag karikákra szeltem, és olaj nélkül, a száraz serpenyőben megsütöttem mindkét oldalukat. Időnként szedőlapáttal lenyomtam, közben érezni, mikor puha. Nem kell sok idő...