A Seafalcon mesél

Az asszonykám gondban volt, hogy a tegnapról maradt krumplis tarhonyához (kolbászos!) milyen levest készítsen.
- Paradicsomlevest! - adtam le a rendelést, mert előtte pár perccel néztem a lassan ritkuló, a nyarat idéző üvegeket.
- Jaj, de jó ötlet! - lelkendezett -, de ki ne gyere a konyhába! - tiltott ki. Már tudom, hogy ilyenkor ötletel, már ami a főzést illeti.
Nos, amit tálalt az szemere is szép volt, és ízre...!!!
Nem nagy komplikáció paradicsomlevest készíteni: két evőkanál cukrot vajon megkaramellizál, majd rászór egy kevés lisztet, és zsupsz felönti a paradicsomlével. Nem sokat kell fűszerezni, mert amikor eltettem az ivólevet, akkor belefőztem a hagymát, a zellert. Csak sózni és borsozni kell. No, meg egy kis szárított bazsalikom is jött bele. Közben sós palacsintát sütött, arra egy kevés kiszáradt Telemea (román) sajtot reszelt, de ha neked nincs, akkor azt mondom, hogy próbáld ki egy kicsi juhtúróval megkenni, szerintem a leves ízéhez nagyon passzol! A palacsintából szeleteket vágott, és ment bele a levesbe. Dísznek, és nyári íznek kapott a leves pár szem lefagyasztott koktélparadicsomot.
- Csuda finom! - dicsértem az asszonykám!
- Karácsony előtt olvastam, miközben recepteket keresgéltem, de már nem emlékszem, hogy hol... valamilyen leveshez írték a palacsintát, de nem sajtosan -, mondta.
Hát akárhogyan, akárhol olvasta, ezt jól kitalálta!
Még most is a számban van az íze!

A lecke fel volt adva: ebéd kéne, de nem akarózott boltba menni, mit főzzek? Úgy döntöttem, hogy szétnézek a hűtőben, vajh mi van benne? Hát kérem, találtam szárzellert, egy fél üveg paradicsomsűrítményt, gyömbért, és Telemea Huedin sajtot, amit Bukarestből kaptunk. (Ha olvassa egy kedves erdélyi blogger ugye megkommenteli, hogy mit jelent a neve vezeték, keresztnév -, meg mit kell róla tudni, meg mihez használják Erdélyben, meg a románok, meg minden...) A kredansz  aljában mindig van száraztészta két dobozban. Az egyikben vegyesen, hogy bármikor bármilyet elő lehessen kapni, a másikban spagetti az én kedvemre. Találd ki, melyik a kedvencem? Így már összeállt a második fogás.

Apró hagymából hármat is pucoltam, és olíva olajra dobtam a serpenyőben. Adtam neki még egy kiskanál gyömbéres fokhagymát, majd zutty bele három zellerszárat, zöldjével egyetemben. Félpuhára dinszteltem, és nyakon öntöttem a fél üveg sűrített paradicsommal. Sóztam, borsoztam, de most nem vettem elő az olaszok kedvenc fűszereit, mert a zellert akartam, hogy domináljon. A bolti paradicsom erősen savanykás volt, ezért kapott egy leheletnyi cukrot is (ízlés dolga, az enyém ilyen). Ezzel kész.
És mehetett az al dente kifőtt spagettire.
A tetejére Telemea (vagy Huedin? Melyik a vezeték, és melyik a keresztneve? Vagy Tehu sajtként kell híni?) sajtot tettem (ha nincs neked itthon, ne ess kétségbe, a fetához hasonlít), de ez csak akkor derült ki, amikor kibontottam, mert soha nem kóstoltam. Most először, és megmondom a tutit: nagyon ízlik!
Szóval így készítsd a Mi van a frigóban spagettit.

Hittem a meteorológiának, és felkészültem a vasárnapi melegre. Melegben a hideg leves finom. Ez a salmojero - főzés nélküli paradicsomleves - valóban az! És nagyon egyszerű.
Nem kell hozzá más, mint 5-6 szem kemény húsú paradicsom, egy-két szelet állott, szikkadt kenyér, kb. fél deci extra szűz olíva olaj, só, két gerezd fokhagyma, kevés cukor (elhagyható, én se tettem bele), pár szelet sonka, vagy bacon, de én kolozsvári szalonnát használtam (ez volt itthon), valamint szükség szerint kevés víz.
A paradicsomot meghámoztam (forró-hideg vízfürdő után), majd félbevágva a magokat is kikapartam, és közepesre vágtam őket. Beletépkedtem a kenyérbelet, jól megnyomogattam, megforgattam, hogy felszívja a levet, majd fél órát állni hagytam.
Sóztam, öntöttem hozzá fél deci olíva olajat, egy teáskanálnyi balzsamecetet, utána botmixerrel simára dolgoztam. Megkóstoltam - itt jöhet bele a cukor, ha kívánod -, és korrigáltam az ízeket, még egy kevés olajat öntöttem hozzá, és betettem a hűtőbe. Mindezt péntek este követtem el, vasárnap délre eléggé lehűlt. Tálalás után ropogósra sült szalonnát tettem bele két falatnyit, olíva olajat csepegtettem rá, és friss görög bazsalikommal ízesítettem még.
Főtt tojást nem tettem rá, mert nem fehérje napom volt, hanem tészta, az két falat szalonna nem számottevő.

Mert zöldségnapom volt, és a pszichowelness honlapon olvastam, mint ajánlatot. Nos, én nem úgy készítettem, de mint minden receptnél ez is több házasításából keletkezett.
Nem szeretek hajában főzni krumplit, csak ha nagyon kell. Aztán a második ok, hogy édesanyám is belefőzte a paradicsomba a krumplit.
Nos, nagyon egyszerűen készült:
Friss paradicsomot meghámoztam (forróvízbe dobtam, majd hideg alá tartottam, lejött a héja), felapróztam, kicsit megpároltam olajon, majd a befőzésből kimaradt paradicsomlét hozzáadtam, végül a nagy kockákra vágott krumplit. Sóztam, borsoztam, és kevéske cukrot adtam hozzá, beledobtam két ég görög bazsalikomot. Tudom, sokan nem cukrozzák, de én igen.
Amikor megfőtt, még vágtam rá friss bazsalikomot.
Finom volt.
Megettük.
Már 104 kiló alatt vagyok tartósan...

...azzal, hogy csak kimegyek a kertbe, és van sok minden, bőségesen! És a bőség másodsorban nekem köszönhető! (Az első sorban más áll...)

Tegnap kimentem, és behoztam egy vájdling ezt-azt.

A garázsban van egy kalap, meg egy patisszonom, no, mit is csináljak vele? Amikor kirántottam, volt két darab, amit már nem lehetett felhasználni, gondoltam egyet, és zsupsz bele a dobálós savanyúságba! A napokban kóstoltam, hát csuda finom!

Így aztán tegnap négy szép csillagtököt felkockáztam, kettő ment a dobálósba, kettő pedig befőttes üvegbe, és rámertem a dobálós savanyúság levét, (mert abból túl sok van).

Aztán aszaltam a napon is paradicsomot, azt is olíva olajban tettem el. De van jó kis paradicsomlé is, zelleres, hagymás, bazsalikomos.

Aztán szedtem cickafark virágot, kiszárítottam, és most van három zacskóval, egy 20, egy 30 és egy 40 grammos. És mit a Jóisten? Az asszonykám szegény az elmúlt napokban vesekővel kínlódott. És a cickafark tea pedig erre a nyavalyára kiváló!

Amikor az asszonykám olívás kenyeret süt, ahhoz kell az olíva olajban eltett szárított paradicsom. De az ára bizony húzós, ezért elég ritkán szánjuk rá magunkat. No, meg vidéki kis üzletekben nem lehet kapni, utána kell járni, nem az igazi, a bolti.

Mit csinál, akinek kertje van, és benne sok-sok finom paradicsom van? Elkészíti!. Nos az idei nyár nem kedvez a kísérletező kedvnek, nincs egymást követő hét napos, szélcsendes kánikula, hogy szicíliai módra a háztetőn aszaljam. No meg a lapos háztető sem igazán jellemző a vályogházunkra. Marad a villanysütő, amit nagyon szeretek, mert pontos hőmérsékletet tudok beállítani rajta.

Maga az eljárás nem nagy dolog. Veszel egészséges, lehetőleg lészegény paradicsomot, minél több a húsa annál jobb. Felszeleteled (nyilvánvalóan alapos mosás után, ezt nem miattad mondom, mert neked nyilván nem kell, de tudod mások...), majd megszabadítod a magoktól és a leveses részektől. Ehhez a művelethez remekül használható a speciális paradicsomkés, én sokáig nem vettem, de megérte a pár százast.

A tepsit kibéleltem sütőpapírral. Jó szorosan elhelyeztem a paradicsomkarikákat, a száradás során úgyis összemegy. Betettem a sütőbe, 90 fokra és légkeverésre állítottam. Nagyjából nyolc-kilenc óra alatt lett kész. Azért nem mondok pontos időt, mert este lefekvéskor kikapcsoltam, reggel be... Utána már nincs más teendőd, hogy kis üveget keress, főzd ki az üveget, és tedd bele a szárított paradicsomot, és töltsd fel olíva olajjal. Azt nem tom, meddig kell az olajban ázni, mert most készítem először, de augusztus 22-én az asszony süt olívás kenyeret ezzel a paradicsommal, majd megmutatom és elmondom.

Ja, fontos: szépen címkézd fel az üveget.

Kellemes pepecskélést kívánok!

Tegnap kimentem a kertbe (két napja nem voltam) és egy vödör paprikát és paradicsomot hoztam be. A keményebb fajtából szárítok (még most is megy), a puhábból csatnit készítettem.

Két kiló paradicsomot forró vízbe dobtam, öt percig fürdőzött, majd lezuhanytam hideggel. A héj megrepedt, és szépen meghámoztam. Kockára vágtam, bele a lábosba.

Adtam hozzá: apróra vágott két fej hagymát (kicsit), négy gerezd nagyobbacska fokhagymát (szétnyomkodva), egy nagyobb darab friss gyömbért szeletekre vágtam, volt vagy két evőkanálnyi. Ezen kívül ment bele a csíp: két chili paprikát apróra vágtam, és három púpozott teáskanál cayenne bors (ezt a Lidliben szerzem be, finom, és olcsó, szórósüvegben árulják).

Főzöm, idő nincs meghatározva, amíg jól be nem sűrűsödik. Na, most jön az ecet: nagyjából két deci körteecetet tettem bele, de szerintem jó bele a tárkony is, vagy más, fűszeres. Négy deci (két bögre) cukrot öntöttem hozzá, és belekotortam egy maréknyi durvára vágott mandulát és két kiskanálnyi mozsárban durván megtört kardamom magot, valamint egy nagy maroknyi mazsolát.

Ezzel is főztem vagy tíz percig. Ezzel kész.

Az üvegeket elmostam, kifőztem, és abba mértem bele.

Mivel a sütőben aszalódik a paradicsom, szépen betettem a tepsi mellé, és a sütőt lekapcsoltam. Reggelre kelve felcímkéztem, és mehet a szekrényke tetejére.

Tervezek még édest is készíteni, mert a Seafalconné nem tudja az erőset megenni.

Kaptam egy ihletet Évitől és Chili&csokitól, és nagyon gyorsan tett követte az elgondolást. mert a ratatuille, vagy magyarul ratatojjj minden napra alkalmazható a diétában: ha húst sütök, akkor köretnek, ha krumplit vagy rizst eszem hozzá akkor keményítőnapon és ahogyan most készítettem, tésztanapon is kiváló kaja!

Azt nyilván tudod, hogy ez a francia lecsó. Persze mindkettő más, de sok hasonlóságot mutatnak. A ratatojjjba ne legyen mag, ez alapkövetelmény, azaz se paprika, se paradicsommag. Akkor finom, ha jó krémes állagú.

Nos, akkor nézzük:

Hozzávalók: 4 paradicsom, 4 paprika, egy nagy fej hagyma, egy cukkini, egy padlizsán, petrezselyem zöldje, bazsalikom, rozmaring. Ez a három létfontosságú! Ha van gombád, akkor azt is tehetsz bele, de tudod, minden kaja elkészítésében szabad kezet kapsz.

A hagymát én karikára vágom, megdinsztelem. Nem faksznizok, és nem sütöm a dolgokat külön, de arra figyelek, hogy mindent kis lángra tegyek. Elsőként az egészen apróra vágott paprika jön bele, majd a meghámozott és kimagozott paradicsom. (Ezt lobogó forró vízbe dobom, lekapcsolom alatta a gázt, majd hideg vízbe teszem, a héja könnyen lejön). Ezt követi a kockára vágott padlizsán, és a fél karikára vágott cukkini. Fedő rá, és párolom. Mikor majdnem kész, akkor dobom rá a zöld fűszerek kétharmadát, így nem fő szét, friss marad az íze. A maradékot tálaláskor.

Van aki paradicsom ivólét ad közben hozzá, hogy "krémesebb" legyen. Én nem. Azért mert még nincs sajátom. A bolti meg tele van mindenféle kemikáliával, és minek elrontani a kertben szedett friss bio zöldségeket?

Közben a spagettit kifőzted, ahogy szereted. Én al dente, ahogy az olaszok szeretik. Amikor a tészta már hajlik, meg majdnem megfőtt akkor lekapcsolom alatt a gázt, és a forró vízben hagyom nagyjából tíz percig (ez spanyol szokás).

Ezután két lehetőséged van: vagy a spagettire szeded a ratatojjjt, vagy a ratatojjjra szeded a spagettit.

Bárhogy teszel, egy biztos: finomat eszel!

Jó étvágyat!

Könnyű vacsora tésztanapra. A padlizsán és a paradicsom találkozása egy kis öntettel mindig mennyei! Tehát az alábbit követtem el:

Közepesen vastag kenyeret szeltem, a serpenyőbe némi olíva olajat öntöttem, és szépen megpirítottam. Amikor kész  volt, a padlizsánokat vastag karikákra szeltem, és olaj nélkül, a száraz serpenyőben megsütöttem mindkét oldalukat. Időnként szedőlapáttal lenyomtam, közben érezni, mikor puha. Nem kell sok idő...