A Seafalcon mesél

Majd minden recept úgy kezdődik, hogy: az úgy volt... hát ez is.
Az úgy volt, hogy olvastam 4Gyereknél a paprika krémleves receptjét. Olvastam többet is, de ezt spájzoltam el, mert nagyon vonzott a hozzávalók között a mascarpone.

Aztán az is úgy volt, hogy éppen főztem a palackozott szilvalekváromat, amikor a főzés befejeztével maradt gyönyörű parazsam (mert szabadban főztem a lekvárt), és hogy ne menjen veszendőbe az itthon levő hat darab paradicsompaprikámat meggrilleztem, majd hámozás után ment a fagyasztóba.
Aztán az is úgy volt, hogy a fagyasztó valami hiba miatt elkezdett deresedni, mint a határ, és le kellett olvasztani. A fagyasztott paprikák nem kerültek vissza, hanem a vasárnapi asztalra.
Az ügymenet rendkívül egyszerű: egy hagymát karikákra vágtam, olíva olajra dobtam, kicsit megdinszteltem. Rá a paprikapép, mert már az volt, nem kellett darabolni.
Felengedtem 8 deci vízzel, ez jóval több, mint amit 4Gyerek ír, de az 1,2 dl vizet nála keveslettem. Sóztam, és adtam hozzá fehér borsot is. Majd az egészet jól elturmixoltam a botmixerrel, utána ment bele nagyjából 15 deka mascarpone és két deci tejfel (mert tejszín nem volt itthon). Azzal is forrt, a biztonság kedvéért megint elturmixoltam, végül adtam neki egy decinyi kékfrankos rozét.
Pirítóssal tálaltam: olíva olajon megpirítottam a kenyereket, majd a megsült oldalukat megszórtam őrölt és szárított szurokfűvel és kakukkfűvel. Aki a csípőst szereti, az kapott rá apróra vágott csilit is.

Hát kérem... hogy mennyi gaz tud összegyűlni a kertben, ha az ember nyolc napig nem viseli gondját! És ennek ellenére, mégis vannak hálás növények, amik csak úgy ontják a termést (igaz, amikor kell, locsolom őket.) Így tegnap leszedtem életem legnagyobb kígyóuborkáját, nézzétek, mekkora:

Több, mint hatvanöt dekás! És mellé tettem egy kristályvizes palackot, hogy a valódi mérete is látható legyen:

És itt vannak azok a növények, amik az előző képsorról kimaradtak. Van itt karalábé, megmutatom a krumplimat, aztán hogy most mennyit kaptam két bokor alól, ez már sokkal jobb, mint a múltkori, meg is mértem, majd egy kiló. Aztán a hagymát nem kellett letaposni, tudta az mikor dőljön el... megmutatom az első paprikáimat, amit tegnap szedtem, és ahogy nézem a kertet, többet nem kell vennünk (amíg le nem terem). És az utolsó képen látható a koronás sárgadinnye (kezdemény). Megbeszéltem velük, megvárják, hogy hazajöjjünk a kórházból, és akkor majd ontják a dinnyéket!

Ja, tegnap tettem két sor céklát másodvetésként, ma reggel meg zöldbabot fogok ültetni. Hétfőn, lehet, hogy kukoricát is teszek, még nem tudom...

Hát, nagyon élvezem a vidéki életet.