A Seafalcon mesél

Mindenféléről mesélek a tengerészet kapcsán. Fényképek, videók, receptek, sztorik, naplóbejegyzések, viccek... ami jön.

Csicsóka krémleves házi sajttal (paneer) és gránátalmával.

Print Friendly and PDF

A Gasztroblogok Fészbukos csoportban ma csicsóka nap van, ezért muszáj beblogolnom a tegnapi és mai levest.


Csicsóka krémlevest pontosan fél kiló csicsókából főztem. Semmi flanc, csak 1,2 liter vízben föltettem főni. Természetesen sóztam, fehér borsoztam, adtam hozzá egy teáskanál kurkumát (mert a térdem porckopására gyógyszer), és tettem bele 15 gramm friss, reszelt gyömbért. Amikor megfőtt (nagyjából 10 perc), akkor elturmixoltam.
Tálaláskor a levesbe sós panírt morzsoltam, és arra kapartam ki a gránátalma magokat. A panír készítéséről nem írok most (mert megtalálhatod a blogban, ha rákeresel), csak annyit, hogy préselés után erősen sós vízbe tettem, többször megforgattam, ettől finom sós lett. A csicsóka sajátos íze (amihez megy az édes is, a sós is, a savanyú is) nagyon harmonizált a sós sajthoz és az édeskés, savanykás gránátalma magokkal. Látványnak sem utolsó.

Ha kedvet kaptál hozzá, és nincs paneer otthon, akkor használj Feta sajtot. Isteni finom!

Indiai korhelyleves és a magvasfűszer rágcsálása

Print Friendly and PDF

Természetesen csak a fűszerezése alapján mondom indiainak.
De elébb egy nemrégen felfedezett tulajdonságomról:
Ugye, én mindig harsányan hangoztatom, hogy minden étel, amit egy nemzet fia meg tud enni jóízűen, az jó étel, legfeljebb nekünk szokatlan. De ezt ki lehet terjeszteni úgy is, hogy amit egy (1 darab) ember megeszik, az jó...
"Normális" embern a borsot kitolja a tányér szélére, ezt tettem én is, de a minimum, hogy meghagytam.
Nemrég jöttem rá, hogy nemcsak hangoztatom, hanem pontosan eszerint is viselkedek. A példa:
Amikor zakuszkát tettem el, sok blogot végigolvastam, és az egyikben azt olvasom nagyjából, hogy: nagyon finom, amikor az ember a zakuszkában ráharap a borsra. Fenséges íz járja át a szád...
Alig vártam, hogy kipróbálhassam. És valóban. Hallatlanul kellemes. Azóta mindenben szétrágom a borsot, és sokan ettől hülyét kapnak.
De ezt én tovább is fejlesztettem: minden magvas fűszer finom, ha ráharapunk... és azóta mindet élvezettel rágcsálom, és valóban mondom, hogy igen kellemes dolog. Mondottam mindezt azért, mert tegnap az alábbi levest készítettem el, és a végére maradt fűszermagok megkoronázták az ebédet! Neked persze nem kell követned.
Tehát:
Azért korhelyleves, mert az alapanyagait tekintve az, és azért indiai, mert a fűszerezése nem magyaros, hanem indiai majdnem öt fűszer keveréket használtam.
A száraz fazékba dobtam egy kávéskanálnyi mustármagot, ánizst, édesköményt, normál köményt, borsot és  megpirítottam. Utána löttyintettem rá az olajat, és rádobtam egy nagy fej hagymát karikára vágva, valamint egy evőkanálnyi friss gyömbért. Megdinszteltem, mehetett rá a fele savanyú és fele édes káposzta és a valamilyen karikára vágott kolbászka (virsli). Megdinszteltem, és felöntöttem az előző nap készített currys paneer savójával. Amikor egyet forrt, megkóstoltam, és egy keveset utána sóztam. Curry nem kellet bele, mert a savóban erőteljesen érződött az íze, és majdnem elég sós is volt.
Tálaláskor tejfelt tettem rá. A kolbászból kifőtt pirospaprika miatt nem olyan sárga volt, amit vártam, de ez legyen a legnagyobb gond...
Most töröm az agyam, hogy a savó másik feléből mit készítsek!

Feedek
Megosztás

Címke lista

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

HTML

ingyenes webstatisztika