A Seafalcon mesél

Mindenféléről mesélek a tengerészet kapcsán. Fényképek, videók, receptek, sztorik, naplóbejegyzések, viccek... ami jön.

Szingpúrban - Pancon 3 (25. rész)

Print Friendly and PDF

Május 4. csütörtök, Szingapúr. Megvettem a notebookot. El sem hiszem, hogy már itt tart a technika! Gondolj bele, 80 Mb a merevlemez, ki se lehet használni! Mikorra telik be?

És ami a fő, nem túl drága. Ezernyolcszáz szinga dollár volt, az ugye egy az egyben megy a német márkával. Persze az igazsághoz tartozik, hogy most jelentek meg a színes kijelzős kütyük, és hát azok 6000 körül vannak, de mi a fenének olyan luxus? Én írni akarok rajta, arra meg untig jó a monochrom képernyő. A hajón mindenki lement hídba, és a barba, a második tiszt, a főgépész mind akarnak venni.

Két rövid ujjú inget is vettem, meg egy papucsot, az 42-es így aztán kicsi, de még éppen hordható, és jól masszírozza a talpam.

A fedélzeten három ember kevés, tegnap estére ígértek egy embert, de persze nem érkezett meg.

Május 5. péntek, Szingapúr. A hajógyár dolgozik, mint a güzü, de elég ramaty eredmények vannak. Ma nagy pofával jöttek, hogy készen van a raktárnyitó hidraulika. Amikor kipróbáltuk, majd eldobtam magam a röhögéstől, sajnos ritkák mostanában az efféle vidám pillanatok: a raktártetőt emelő hidraulikus oszlopok nem egyszerre dolgoztak, hanem átlósan, a tető meg billegett, mint a fene.

Remélem, még pár nap itt lesz a hajógyárban.

Május 7. szombat, Szingapúr. Készen van minden, ma eljöttünk a gyárból. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a konténerezés. Mert ugye a két kikötő légvonalban legfeljebb 30 kilométer, de ki kell menni a keleti horgonyhelyre, onnan fel a pasir gudangira, majd be a kikötőbe. Hülyeség…

Május 8. hétfő, Szingapúr. Attól tartok, hogy nem fogok tudni naponta naplót írni. Őrület, amit csinálunk! A tegnapi nap:

00.00: Szinga berakás; 01.00 indulási manőver; 03.00 horgonydobás; 05.45 indulás Pasir Gudangba; 07.30 érkezési manőver; 08.00 kirakás, berakás; 12.30 indulási manőver; 16.00 horgonyzás; 20.45 révkalauz a hajón, indulás; 21.00 érkezési manőver; 21.10 kirakás; 00.10 pilot a hajón; 02.30 horgonyzás.

Kikötés csak ma este 20.00-kor lesz. Hogyan fogom én ezt bírni? Hiszen alvásról szinte szó sem esik! Enicinek eddig nem tudtam telefonálni, még fogalmam sincs, hogyan oldom meg. Richard (fullajtár a cégtől) tegnap odaadta a telefonját, de sajnos nem jött össze a hívás.

A fene aki megeszi, a nootebook elromlott, csütörtökön viszem vissza az üzletbe.

Van új matróz, új gépüzemvezető, Gyula hamarosan megy haza.

Az jó, hogy hetente lesz egy pihenőnapunk Szinga előtt, igaz, horgonyon állunk akkor, és lesz egy hajnali érkezés Pasir Gudang elé, és kikötés este 18.00-kor.

Május 10. szerda, Szingapúr. Hazament Gyula, a kápó. A burmaiak, akiknek a felettese volt, örültek.

Május 11. csütörtök, Szingapúr. Az, hogy Szinga volt tegnap is meg ma is, nem jelenti azt, hogy itt állnánk, csak nem írom le minden nap, hogy elmentünk Pasir Gudangba, meg visszajöttünk. Strapás, hogy a fene egye meg!

Ma kint voltam a városban. Csónakot rendeltünk, 13.00-kor már a Clifford Pieren voltam, így tudtam Encsikémnek telefonálni. Mindig nagyon jó beszélni veled asszonyka! Mindig 30 dolláros kártyákkal telefonálok., vettem még két beszélgetésre valót (összesen 90$). Egyébként ez a Clifford Pier a csónakkikötő, ahova a horgonyon levő hajók személyzetét kihozzák. Őrülten megváltozott, amióta nem láttam! Átépítették, mellette kétszer három pályás autóút, egy függőhídon lehet átmenni a túloldalra. Igaz, ez régen is így volt, de a hidat újjáépítették, és a kínai piac eltűnt, helyette szupermodern irodaházak, toronyházak…

Elvittem a laptopot a szervizbe, mert az üzlet nem cserélte vissza. Ezt csak a vásárlás utáni négy napon belül teszik meg, utána jön a javítóhálózat. Beadtam, egy hét múlva lesz kész.

Utána lejártam a lábam: elmentem a Funan Centerbe, vettem floppy lemezeket, előhívattam fényképeket, majd kószálás, kávé a People’s Park Centerben, sör a China Town Pointban, vacsora édes, savanyú sertés a P.P.C-ben. Vettem még ezt, azt, aztán vissza a hajóállomásra. Eltévedtem a Down Townban. A fene se ismeri ki magát a sok felhőkarcoló között! Fél tízkor voltam a csónakállomáson, Negyed órát vártunk a parancsnokra és a kápóra. Nem jöttek, bementünk.

Május 12. péntek, Pasir Gudang horgonyhely. A kápó és a barba kettőkor jöttek be. Mesélték, hogy fejenként öt üveg hét decis sört ittak meg, meg egy palack whiskyt. Az ügyeletes matróz szerint négykézláb és nagyon dajadajozva.

Meséltem, hogy a barbát nagyon bírom? Jópofa manus. Kitalálta, hogy nekem nem kell a menettel foglalkozni, csak manőverre keltenek, és én rakodok a második tiszttel (aki viszont menetőrséget is ad). Hatvan éves, a burmai tengerészeti akadémián tanít, és fél évekre behajózik pénzt keresni. Most keres…

Egész nap lötyögés, karbantartás.

Aung Kyaw Hein matróz nem volt hajlandó felkelni reggel 8-ra, szolgálatra. Szóltam a parancsnoknak, legközelebb megy haza!

Holnap Szingában kötünk ki, állítólag sok rakományunk lesz! Ez azért nagy szó, mivel majdhogynem üresen járunk. Az első lét úton nem volt rakomány, aztán négy konténert vittünk P.G.-ből Szingába, volt egy délután, amikor a fedélzeten (raktártetőkön) bulldózereket vittünk, mert olyan hatalmas dögök voltak, hogy a két ország közötti közúti hídon nem fértek volna el.

Kilencvenhat kiló vagyok. (2010-ben: ha ennyi lehetnék most, milyen boldog lennék! Az még húsz kilónyi távolságra van!)

Szingapúrban vagyunk, ez már a végállomás? - Pancon 3 (23. rész)

Print Friendly and PDF

Április 19. szerda, Surabaya. Horgonyra kellett állnunk 15-én, mert az autódaru, amit hoztak nem megfelelő. Majdnem felborult és beleesett a raktárba, amikor megpróbálta a második sorban levő márványtömböt kiemelni. De 17-én visszahoztak a konténerkikötőbe, jött egy 120 tonnás autódaru és azóta folyamatosan megy a kirakás.

$###LEAD_END###$

A Pancontól távirat jött, miszerint vitájuk van az átvevővel, és azt a fülest kapták, hogy megpróbálják a hajót visszatartani. Ha ez nem sikerülne, akkor szabotázsakcióktól tartanak. Minden szóba jöhet a munka lassításától a főgép megrongálásán keresztül, tűz, akármi.

Eddig semmi nem történt, de nekem ez az egész misztikus, hihetetlen, értelmetlen. De nem otthon vagyok, ki tudja, mik errefelé a szokások?

P. Feri kint volt a városban, lesántulva jött be. Izomszakadásra gyanakszom.

Ebéd után ki akartam menni. Egy shipchandler kislány felajánlotta, hogy motorral kivisz a vásárolni. Amikor a motorra felültem, a hajójárónál lebzselő taxis nagy patáliát csapott, mert rontja az üzletét. Így nem mentem ki, nem akartam, hogy problémája legyen. Aztán a Kicsivel (matróz) úgy döntöttünk, hogy kisétálunk a kapuhoz, és ott ülünk taxiba. A taxisnak meg megmondtam, hogy állhat a fejére is, senki nem fogja felfogadni a hajóról. Később mondták, hogy el is kotródott hamarosan.

Majdnem a kapunál voltunk, amikor Ony és egy srác motorral utolért minket. Én Ony (shipicsajszi) mögé, Kicsi a srác mögé ült, így aztán motorral mehettünk ki a városba. Ez a kislány – volt vagy huszonöt éves – fantasztikusan motorozik. Én, aki rettenetesen félek motoron utas lenni, tökéletes biztonságban éreztem magam. Pedig ebben az ŐRÜLT ázsiai forgalomban nem egy leányálom vezetni! Osztott pályás autóúton a forgalommal szemben repesztettünk, kacsáztunk a kocsik között, és csodák csodája, senki nem villogott, dudált, vagy ökölrázott ránk! Mondom, ránk, mert amúgy duda, fékcsikorgás meg minden volt… Ám minden simán ment, nem történt semmi azon kívül, hogy megérkeztünk a Tunjungan Plazába, ebbe a fantasztikus bevásárlóközpontba! Vettem egy inget, pár apróságot a szupermarketban. Beültünk egy McDonaldsba kólázni. Ony elment egy trafikhoz, visszajött négy darab cigivel. Rágyújtottunk. Közben mondta, hogy marihuana, itt teljesen legálisan lehet venni. Ha már égett, nem oltottam el, félig elszívtam, aztán odaadtam az indonéz srácnak. Az égvilágon semmit nem éreztem, hogy bármiféle hatása lett volna. Büdös volt, passz. (2010: ez volt életem egyetlen találkozása a fűvel).

Este a hajón vettem négy pólót tíz dezsőért.

Délután jött egy telex a Seascottól, miszerint a Pancon nem alkalmaz minket tovább, így megyünk mindannyian haza. HURRÁ!

De azért nem értem! Miért? Ők kérték, hogy maradjunk. A barba rákérdezett, nem vették a fáradságot, hogy válaszoljanak. Érthetetlen.

P. Ferinek izomrándulása van, jó sánta. Nekem a derekamon van egy seb, nem gyógyul napok óta. P. Sanyinak a combján egy gennyes folt, ami terjeszkedik…

Éjfél körül kész lehetünk a kirakással. Hat óráztunk, dög fáradt vagyok, nap közben nem tud az ember aludni.

Április 20. csütörtök, Surabaya, úton. Éjjel egyre kiraktak, révkalauz 05:20-ra jött. Nem volt semmiféle szabotázs!

Délelőtt jól kialudtam magam, a szél bejár a kabinablakon, csak 28 fok van, kellemes.

Szeretnék egy hordozható számítógépet venni. De most, hogy eldöntetett, hogy hazamegyünk, nem tudom lesz-e elég pénzem?

A huszonnegyedik fejezetnél tartok, illetve azt befejeztem.

Szingába 23-án, vasárnap érkezhetünk. Megyünk, mint a golyó.

Encsike, hallod? Megyek haza, neked! Ez egy délelőtti kávékori puszi! (Itt 14:28 van, otthon 09:28, azaz a délelőtti kávé ideje.)

Április 21. péntek, úton. Még hat nap, és otthon lehetek, ha minden jól megy! Az idő kellemes, hűvös van, 28 fok és a szél is fúj.

Április 22. szombat, úton. Még öt nap! Holnap lesz az utolsó menetőrség!

Április 23. vasárnap, úton, Szingapúr. Letelt az utolsó menetőrség. Délután egy után Szinga elé értünk. Este hétre álltunk horgonyra. Hárman bejöttek a Pancontól. Ők hozták a hírt, hogy a tulaj úgy döntött, hogy a javítás végéig maradok. Ezt nem bánom, tehát nem négy nap van hátra. Burmai legénység fog jönni, húszan lesznek. Holnap délután harmincnégyen leszünk a hajón!

Még két fejezet van hátra, és befejezem az Atlantic Start.

Április 24. hétfő, Szingapúr. Természetesen nem jöttek meg a burmaiak, a javítást elkezdtük.

A tulaj Surabayán megígérte, hogy kapunk légkondit a hajóra, mert tűrhetetlen meleg van. Ebben igaza volt. A hajó holland építésű, csak szellőztetése van, ami az Északi-tengeren való hajózásra nagyon is elég. Tegnap délután bejött a gyár főmérnöke és felmérte gyorsan, milyen a légkondicionáló költsége. Nem tudok összeget, csak annyit, hogy ma kaptunk 14 darab ventillátort, minden kabinba egyet. Nesze neked légkondi!

 

 

 

,

Megérkeztünk Indonéziába! - Pancon 3 (22. rész)

Print Friendly and PDF

 

Április 1. szombat, úton, Indiai-óceán. Reggel távirat a Seascottól. A Pancon cég érdeklődik, hogy maradna-e 5-6 ember a hajón Singa után. Tisztet nem kérnek, a sztromó, matrózok és gépápolók kellenének. Nem értem, nem reagáltak az üzenetemre, azt se tudom, megkapták-e, és mivel én ajánlottam, hogy maradnék, ezt már tényként fogadták? Vagy valóban nem kell nekik tiszt? Ki tudja? Mindenesetre P. Ferivel jelentkeztünk, Sz. Pista és M. Imre is marad. A sztromó az utolsó pillanatban visszalépett.

Hét fejezet kész, majd meglátom, mire jutok!

Irtó dög meleg van...

 

Április 2. vasárnap, úton, Indiai-óceán. Klasszul aludtam az éjjel! Jobbról, hátulról fújt a szél (nyugati), befújt a mindig nyitott fürdő ablakán, kellemes idő volt, nem ébredtem fel egyszer sem arra, hogy csorog az izzadság minden vágányomon.

Délelőtt a kávé alatt elkezdett esni, kellemes volt, felüdített mindenkit.

 

Április 5. szerda, úton, Indiai-óceán. Ma háromszor is megálltunk, minden esetben a 11-es porlasztó csöve tört el. Összesen hat és fél óra állás volt.

Párás, fülledt meleg van. Nagyon hiányzik a légkondi!

Hamarosan elérjük a Krakatau tűzhányót!

 

Április 6. csütörtök, úton, Indiai-óceán. Délután láttuk meg az első indonéz szigetet, Szumátrától délnyugatra.

 

Április 7. péntek, úton, Sunda-szoros. Reggel három aprócska hajót láttam, halászoknak néztem, de amint közelebb értünk kiderült, hogy árut és személyeket szállít a szigetek között.

A tizennegyedik fejezetnél járok. Marcsinak gyereket csináltattam, teljesen váratlanul ért engem is. Ezek a szereplők majdhogynem teljesen önálló életet élnek!

Este a Krakatau mellett. Sötétedés előtt kiszúrtam, füstölgött, dolgozik... A sötétben egy egész szép kitörést láttunk Ferivel. A rádióssal minden este kiülünk a külső hídra, a füstmentes oldalra (ahova a szél nem hordja a kémény kormát, mocskát, most állandó jelleggel hátulról fúj a szél) és este nyolcig dumálunk. Mivel Feri a menetiránynak háttal ült, én vettem észre, ahogy a lávacsillagok az égre záporoztak. Utána a hegy tetejét vörösre színezte a kiömlő, izzó massza! Csudaszép, felejthetetlen látvány volt! (Beszúrás 2010: pedig el is felejtettem, most csak csodálkozom, hogy akkor mit láttam!) Később még többször is láttuk, de az első volt a legszebb!


Nagyobb térképre váltás

Én fordultam be a Szunda-szorosba

 

Április 8. szombat, úton, Jáva-tenger. Megírtam.a tizennegyediket és elkezdtem a következő fejezetet. Most ér az Atlantic Star Rióba.

Hajnalban Djakarta előtt hajóztam.

 

Április 9. vasárnap, úton, Jáva-tenger. Meleg van. Este megérkeztünk Surabaya elé, kint a tengeren horgonyt dobtunk.

 

Április 10. hétfő, Surabaya, horgonyon. Bejöttünk Surabaya elé. Soha az életben nem láttam ennyi hajót horgonyon! Halvány fogalmam sincs, mennyit fogunk állni, vizünk alig van, élelmünk viszont fogytán. Tegnap 16.15-kor szívtam el az utolsó cigarettám. Feri sokat baszogat a cigi miatt, de ha Encsikének nem ígértem volna meg, hogy ezen a hajón abbahagyom, nem sok haszna lenne. Így most azt hiszi, hogy a rábeszélése miatt akarom abbahagyni. Hadd higgye.

Két hónapos a naplóm!

 

Április 11. kedd, Surabaya, horgonyon. Horgonyon állunk. Megérkezett a Pancontól Mr. P. Q. és másik három szivar. A HMS-en keresztül akarnak embereket a kulcspozíciókba.

Jól átnézték a hajót és úgy döntöttek, nem lesz nagyjavítás Szingapúrban, csak a raktárszelvény mozgató hidraulikát kell megjavítani. Pasir Gudang és Szinga között járatják majd a hajót. (Ez mindössze pár mérföldes út, a képen ahol a jelölő van, nagyjából ott van.) A hajógyárban fogjuk megbeszélni, ki meddig marad a hajón.

A horgonyzó hajók között a hetvenegyedikek voltunk, de megfelelő helyen elhelyezett pénzekkel elérte a tulaj, hogy valószínűleg holnap este kikötünk.

Ma estére csónakot rendeltünk, hogy kimehessünk a városba, de nem jött. Szerintem a tulaj mondhatta le, csak a barbát elfelejtette értesíteni.

 

Április 12. szerda, Surabaya, horgonyon. Nem mentünk be! Dög meleg van, hajnalban óriási felhőszakadással.

 

Április 13. csütörtök, Surabaya, horgonyon. Nincs még itt az esős évszak, de újabb hatalmas zuhé volt reggel négykor. Ötkor keltem, még nem álltam át a menetből.

A könyv tizenkilencedik fejezetét megírtam. Még 7-8 lesz.

Meleg van továbbra is.

Délután hívtak a kikötőkapitányságról, hogy este nyolc körül bemegyünk.

Nem mentünk.

 

Április 14. Nagypéntek, Surabaya. Reggel hatkor hívtak megint, és nyolckor pilot a hajón. Tízre kikötöttünk. A kettes raktár tetőit parti daruval a partra rakták, egymásra (négyórányi meló). Utána elkezdték a kirakást, de kiderült, a daru nem éri el a raktár közepét.

Délután az ügynökségről bejött Bajni, és kivitt hármunkat, a barbát, P. Ferit és engem a városba. Először a Warteltől hazatelefonáltunk. Tizenegy percért fizettem 47 600 rúpiát (23,6$). Nem drága.

Utána a President Gardenbe vitt minket az ügynökségi fullajtár. Gyönyörű úszómedence, szabványos 50 méteres, egy másik a toronyugróknak, és egy gyermekmedence. Büfé a földszinten, étterem, konditerem az emeleten. Tenisz és tollaspálya. Első rangú hely. A beugró 5 dezső volt.

Ami hihetetlen: tizenkét magyarral találkoztunk! A General Electric Tungsram gyárat épít Surabayán, ott dolgoznak. Jót csodálkoztunk egymásra, beszélgettünk. A vízből kijövet jól bevertem a sípcsontom, az egyik mérnök a lakásán adott ragtapaszt, fertőtlenítőt. Nagyon szép lakótelepen laknak, egyszintes, háromszobás, légkondis lakást bérel a G.E. 2400$-ért havonta. Kellemeset fáztam a 24 fokos farkasordító hidegben.

Este hétkor betaxiztunk a központba. A taxi abszolút korrekt. Csak az óra állását kellett fizetni, olcsó. Sétáltunk, beültünk egy koreai-japán étterembe. Istenit ettünk! Pálcikával! Előételnek 6-féle saláta: csípős bambuszszeletek, bambuszrügy, cento di bocca, valamilyen fokhagymás zöld izé, vegyes káposzta-sárgarépa igen csípős saláta. Főételnek chilit, sült rizst tojáslepényben, egy zöldséges, rákos, húsos cérnametélt tálat, palacsintatésztában kisütött halszeleteket. Ananászt, dinnyét, papayát kaptunk a végén.

A barba forró szakét ivott, ettől a padlóra került, totálkáros lett.

Vacsora után − 22.00-kor − felhőszakadással egybekötött bejövetel.

Baromi nagy város. Négymillió lakosa van, dinamikusan fejlődik. Az új építkezések teljesen amerikai stílusúak: bevásárlóközpontok, szállodák. Millió triciklis, riksa, iránytaxi, óriási forgalom, jobbra tarts, kész őrület!

Kedvesek, mosolygósak, mások.

Az új, modern épületek tiszták, ápoltak, egyébként sok a kosz, mocsok: Távol-keleten vagyunk.

A cipő, arany olcsó. Vettem egy „eredeti” Reebokot 15 dollárért.

Terima kasim − köszönöm indonézül (szingalézul).

 

 

 

.

Hajózás a Vörös-tengeren - Pancon 3 (21. rész)

Print Friendly and PDF

 

Március 12. vasárnap, úton, Szuezi-csatorna. A szokásos korai indulás: hajnali ötkor soroltunk be a konvoj végére. Persze nem volt minden ilyen egyszerű, mert a horgonygép mágneses fékje abszolút nem fog, és a gépet nem tudták ezért húzásra visszaállítani. De valahogyan sikerült, és eljöttünk.

Az örséget hatórázva adtuk, és a 06-12-t adtam, én voltam őrségben, amikor a Lake Timsah-n leálltunk horgonyra. Az út szép volt, a csatornát kiszélesítették, építkeznek mindenfelé, egy új falut is láttam. A révkalauz azt mondta, hogy itt munkanélküli pályakezdő diplomások kapnak lakást és farmerkodhatnak.

A Kis Keserű tó partja Izmailiánál nagyon kiépült, és láttam egy új háborús emlékművet a Bajonettet. Biztosan a dicsőséges arab-izraeli háború emlékére, de csak a háborúra, mert a győzelem odaát volt.

A csónakosokkal és elektrikusokkal nincs sok bajunk. Csónak nincs, lévén a mi hajónk konténeres, daru nélkül. A szuezi lámpa sem a régi másfél tonnás böhöm, egy könnyű, kis 25 kilós szerkezet.

A barba alakított egy nagyot, hogy egyem azt a kis okos szívét és a rettentő nagy tengerész tudását! A pilot kérdezte, van-e GPS a hajón? Fogalma sem volt, hogy mit kérdez a révkalauz.

− Mit akar ez? − kérdezgette fehér emberes felsőbbrendűséggel úgy, mintha hülye gyerekkel állna szemben.

Végül Feri megszánta a révkalauzt, és megmutatta, hogy van, kettő is. Az egyik a térképszobában, a másik az Inmarsat C készülékbe építve.

A Timsah tóról ötkor indultunk. Baj nélkül kiértünk, attól eltekintrve, hogy egyszer horgonyra akartak minket állítani, mert kissé lassúnak találtattunk, volt olyan szakasz, ahol 6 csomós sebességgel tudtunk csak vánszorogni.

 

Március 13. hétfő, úton, Szuezi-öböl. Átálltunk újra négy órázásra, most megint a saját, 04-08-as őrségem adom. Hűvös idő van, délután kellemesebb. Visszanéztem a csatornában készített videót, tűrhető.

Óraállítás, UTC+2-ben vagyunk.

 

Március 14. kedd, úton, Vörös-tenger. A hajnali őrségváltáskor azzal fogadott K. Pista a második tiszt, hogy negyven perc késéssel jött a hídra, 00:40.kor, mert nem ébresztette a barba (ugye ő adta a 20:00-24:00 őrséget, és a lejárte előtt kellett volna ébreszteni a váltóját). A naplóban és a térképen is hiányzott a 23.00-ás és az éjféli helyzetpont, tehát valószínűleg este tíz után lement csicsikálni.

Felelősségteljes, komoly, megbízható parancsnokunk van, aki öregbítí a lobogónk hírnevét.

04.00-kor 18 C.

16:00-kor 26 C.

 

Március 15. szerda, úton, Vörös-tenger. Herman Wouk: Kívül-belül című könyvét. Jó, de kissé propaganda ízű, amerikás bestseller, olvasmányos. Elkezdtem viszont Karinthy Ferenc Naplóját. Itt fennforog egy kis gubanc: mivel a három kötetes könyv Ferié, ezért ő olvassa az első kötetet, a második valakinél kölcsönbe van, én meg a harmadikkal kezdem. Fantasztikusan élvezem! Nagyon közel áll hozzám az értékrendje, a képzőművészetről alkotott véleménye, immár nem érzem magam „műveletlennek” vagy bunkónak, hogy nem tudom élvezni a „modern” − az ő szavaival: lila baromságok −, művészetét.

Este barbeque, garden party, pupabuli, ahogy tetszik. Egy vashordó kettévágva, a szájnál a két fél összehegesztve, hogy egy hosszú vályút formázzon, ebben izzik majd a faszén, egy rácson mindenki maga süti a csirkét, a pácolt tarját, a mititét. Szolgálatban lévén le- leszaladtam, hogy videózzak egy sort, majd vissza a hídra. Fél hétkor a barba leváltott, lementem megsütni a magam kis pecsenyéjét, H. Peti videózta, majd egy tál saláta kíséretében bekebeleztem. Utána vissza a hídra,, majd nyolckor az őrség után egy kis repeta, egy szelet hús mindössze. Bekebeleztem két sört a kellemes hűvösben (24 C), és jól éreztem magam. Mondjuk Veresen jobb lett volna, de ne legyünk telhetetlenek..

Utána visszanéztük a videót, jaj de vörös vagyok, holnap kerülni fogom a napot!

04.00: 26 C

16:00 28 C

 

Március 16. csütörtök, úton, Vörös-tenger. Megfordult a szél, szembe kapjuk, kicsit korai. Este öt után megvolt az első megállás: eltört a főgép hűtővíz csővezetéke. Persze nem tegnap, amikor olajtenger volt, hanem ma, így vacsora közben majd felborultunk a veszett billegésben (maximum két láb magasak a hullámok!).

04.00: 26 C

16.00: 32 C

 

Március 17. péntek, úton, Vörös-tenger. Hajnalban, 04.00: 27 C, mert ez a nap leghidegebb szakasza.

12.00: 32 C, de ugyanennyi 16.00.kor is. Na, ez a vörös tenger, így március közepén!

 

Március 18. szombat, úton, Vörös-tenger. Hajnalban 29, délben 34 fok, most ez a legnagyobb szenzáció. Közben szembe szél, ami elvileg azt jelenti, hogy hűvösebb lesz tőle a hajón, de nem. És ez a dög a 6-7-es időben tekeri magát, riszálja a farát mint egy olcsó kurva, hogy ne legyen nyugtunk.

 

 

 

Március 19. vasárnap, úton, Vörös-tenger. Sándor, József, Benedek, zsákban hoztak meleget és szeleket.

Délután a Bab el Mandeb. Ez sokkal keskenyebb, mint a Gibraltári szoros. Átértünk, és ezzel elhagytuk a Vörös-tengert.

 

Március 20. hétfő, úton, Adeni-öböl. Ma annyi történt, hogy jól bezabáltam zsíros kenyérből!

 

Március 21. kedd, úton, Adeni-öböl. Edzés, napozás, szolgálat. Már huszonöt órás késésben vagyunk az eredetileg megadott érkezéshez képest.

Szuez óta a sebességünk 7-8 csomó között van. Igazi konténerszállító hajó vagyunk...

Az őrség unalmas. A matróz a hídon, Itt meg semmi forgalom, hát bementem a rádióba, és a komputeren elkezdtem írni valamit. Egy novellát akartam, megírtam, amikor Encsi kikötői látogatáson volt Triesztben. Nem is rossz, gondoltam írás közben, és valami nagyon furcsa érzés lett úrrá rajtam. A novella vége azzal zárult, hogy két feleség és egy tízéves forma kislány halomba roskadva a rakparton nézik, ahogy az Atalantic Star − a novellában megírt hajó −, eltávolodik, és egyre kisebb lesz. A valóságban, ezután a harmadik gépész kislánya (mert mindennek van valóságalapja) megjegyezte:

Ha én ezt az iskolában elmesélem...

De nem ez történt a novellában! Ezt kérdezte:

Anya, Marika néni miért maradt a hajón, hova megy?

És innen egyértelmű volt, hogy tovább kell írni. Talán egy regény lesz belőle?

Ez így működik? Másnál is? Mert én nem akartam így írni, ezt a történet akarta. Furcsa, nagyon különös érzés...

Vajon minden könyv így születik?

(Beszúrás 2010-ből: ez volt az a nap, amikor elkezdtem írni.)

 

 

.

Megérkeztünk Marina di Carrarába - Pancon 3 (12. rész)

Print Friendly and PDF

Egy kis lazítás a mai bejegyzés... Mert ez a hajó tud baj nélkül is menni!

Szóval elindultunk a Földközi tenger felé. De még közel se vagyunk ott. Éppen kijöttünk Rotterdamból, befordultunk az Angol-csatornába, amikor hívás érkezett a hajóra. Amikor megtudtuk, hogy ki hív, majd padlót fogtunk az ámulattól.

Volt a MAHART-nak egy vállalkozása, egy állandó holland partnerrel létrehoztak egy magyar-holland hajózási ügynökséget. Ezek hívtak minket. De ők nem tudták azt, amit mi, hogy a hajón magyar a személyzet. Volt ám csodálkozás, amikor kiderült, hogy a kint lévő kolléga többeknek jó ismerőse a hajón. Örömködés, üdvözlések, és aztán rátértek az üzletre. És közben csúnya dolgok derültek ki. Amit a beszélgetésből megtudtunk, megpróbálom röviden összefoglalni:

Tovább»

Feedek
Megosztás

Címke lista

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

HTML

ingyenes webstatisztika