A Seafalcon mesél

A puliszkáról most nem mesélek, a blogomban vannak receptek, a keresőben megtalálod. A kefires padlizsán egy ötlet alapján készült, amit Narancslekvárnál olvastam, de azért más, csak az ötlet jött onnan.

A padlizsánt kockára vágtam, olíva olajon megsütöttem, sóztam, borsoztam, kapott egy kis provance-i fűszerkeveréket, majd egy pohár kefirrel nyakon öntöttem.

A balzsamos cékla receptjét Gabojsza blogjában olvastam. Ami kicsit másképp működik, hogy a leírt procedúra alapján nekem nem maradt olyan friss hatású a cékla, hanem szépen megsült.

Nos, marad a röfte. Ezt hívhatnánk másképpen krémes húsgolyóknak is.
Vettem fél kiló darált húst. Ehhez beáztattam vízbe egy nagy szelet korpás kenyeret (mert éppen az volt itthon). Egy közepes fej hagymát felvágtam, egy csokor petrezselymet megmostam, durván megvágtam. Ezután ment az egész a robotgép táljába. Ütöttem rá egy tojást, sóztam, borsoztam, kapott egy kevés köményt, pirospaprikát. Most beindítottam a robotgépet, és a késsel pépesre vágtam-kevertem. Az egész egy habos, krémes massza lett. Ebből golyókat formáltam vizes kézzel, és kisütöttem.

Ennyi. Finom.

Csak egy baja van: hogy kissé elbaltáztam... illetve: ez a kaja azért röfte, mert nem köfte. Eddig érthető? Nem? Nos, köfte recepteket olvastam, és annyira megtetszett, hogy ráéheztem. De nincs marhahús, röfi viszont van, ezért hogy ne legyen szentségtörés, nem köftének hívom, hanem röftének.
A balta ott került bele, hogy az eredeti receptben a száraz kenyeret őrlik meg a késes robotban, én viszont beáztattam, és az egész masszát elkevertem... Így kaptam egy fűszeres, finom húskrémet, s balta ide, balta oda, jó lett!

Ja, bónuszként megmutatom a tegnap sült kenyeret:

Ez egy nagyszerű dolog!
Mint a neve is mutatja, ez bizony azon kevés dolgok köüzé tartozik, amit a szlávoktól vettünk át. Még a neve is megmaradt! Mert a Wikipédia azt írja, hogy: "Az orosz konyhaművészetben az előétel neve zakuszka, melynek szó szerinti jelentése harapnivaló."
Szóval onnan jött, még akkor is, ha bizony nem szláv eredetű az étel, hanem ahogyan szintén a Wiki írja: "a zakuszka eredetileg Örményországból, vagy Grúziából származó, de Moldován keresztül Erdélybe került és ott igen népszerű, kenyérre kenhető zöldségkrém, mely felhasználható ételízesítésére és tésztaételekhez szószként is"
De hát nem szómagyarázatra vagy kíváncsi, hanem arra, hogy hogyan készítettem el.
Ez az alap zakuszka, amit padlizsánból, zöld és pritaminpaprikából valamint fűszerekből (a hagyma is az) főztem.
Elsőként megsütöttem egy-egy kiló padlizsánt és zöldpaprikát. Nem fóliáztam, nem szórakoztam, oszt mégis jó lett! Be a sütőbe, és kész.
Ha megsült, akkor hagyom kihűlni. Nem baj ha megfeketedett a héja! Meg kell hámozni mindent, tojásgyümölcsöt, paprikát. Ez igen könnyű művelet, és igen élvezetes, mert csuda finom az illata, és a kezednek is kellemes a paprikaolaj tapintása.
Amíg sült, a hagymát (40 deka) apróra vágtam, és az olaj felén (összesen 3 dl, tehát másfél a hagyma alá) megdinszteltem. Közben egy kiló pritaminpaprikát apróra vágtam a robotban.
Hámozás után összevágtam, nagyobb darabokra a sült zöldségeket (nem láttam be, hogy miért kell megdarálnom a sült paprikát, hiszen sülve elég krémes.
A hagymára rádobtam a ledarált pritamint (jaj de nem szeretem így hívni a paradicsompaprikát!), a sült zöldségeket, sóztam, jól elkevertem, majd adtam hozzá három deci paradicsomlevet (előző napon pont ennyi maradt ki, nem fért már üvegbe!). Kapott egy evőkanál szemes borsot, egy fél fej áttört fokhagymát.

Addig főztem, amíg az olaj fel nem jött a tetejére.
Vigyázz, mert hamar le tud égni, hát gyakran keverd meg. Keveréskor meg arra vigyázz, hogy "pöfög", a forró krém fröcsög...
Közben a tisztára mosott üvegek a 130 fokos sütőben "sültek". Amint lekapcsoltam a gázt, mehetett az üvegbe! A recept, amit olvastam, a maradék másfél deci olajat is hozzáadja, amikor mindent összeöntenek, de én azzal zártam le az üvegeket. A celofán előtt feltöltöttem olajjal.

Az üvegek meg a dunsztba.
A dunszt után más nem marad, mint a címkézés, és a szekrény teteje (nincs spájzunk, sajnos).
és ami kimaradt (ez a mennyiség 8 kis üvegbe elegendő), azt kipróbáltam pirítóson.
Csuda! Komolyan mondom, nagyon finom! csak biztatni tudlak, hogy te is tegyél el!

Mert van mivel! Amikor kimentem egyszer a kisbéri hetipiacra, láttam padlizsán palántákat. Nosza vettem! Hazahoztam, és meggugliztam. Akkor kiderült, hogy nagy a meleg igénye, itthon főleg melegházakban termelik. Ezért aztán nem is ültettem ki, a szobában tartottam, amíg hidegek voltak, majd kint napozott, és a hűvös éjszakára behoztam. Sok munka volt vele.

De megérte.

Beérett az első padlizsánom.

A kérdés az, hogy mit csináljak belőle, töltsem, vagy padlizsánkrém legyen pirítóssal?

Katt a képre, ha látni is akarod!

És az is látszik, hogy van még zöld is rajta, virág is, tehát lesz még szüret!

Kaptam egy ihletet Évitől és Chili&csokitól, és nagyon gyorsan tett követte az elgondolást. mert a ratatuille, vagy magyarul ratatojjj minden napra alkalmazható a diétában: ha húst sütök, akkor köretnek, ha krumplit vagy rizst eszem hozzá akkor keményítőnapon és ahogyan most készítettem, tésztanapon is kiváló kaja!

Azt nyilván tudod, hogy ez a francia lecsó. Persze mindkettő más, de sok hasonlóságot mutatnak. A ratatojjjba ne legyen mag, ez alapkövetelmény, azaz se paprika, se paradicsommag. Akkor finom, ha jó krémes állagú.

Nos, akkor nézzük:

Hozzávalók: 4 paradicsom, 4 paprika, egy nagy fej hagyma, egy cukkini, egy padlizsán, petrezselyem zöldje, bazsalikom, rozmaring. Ez a három létfontosságú! Ha van gombád, akkor azt is tehetsz bele, de tudod, minden kaja elkészítésében szabad kezet kapsz.

A hagymát én karikára vágom, megdinsztelem. Nem faksznizok, és nem sütöm a dolgokat külön, de arra figyelek, hogy mindent kis lángra tegyek. Elsőként az egészen apróra vágott paprika jön bele, majd a meghámozott és kimagozott paradicsom. (Ezt lobogó forró vízbe dobom, lekapcsolom alatta a gázt, majd hideg vízbe teszem, a héja könnyen lejön). Ezt követi a kockára vágott padlizsán, és a fél karikára vágott cukkini. Fedő rá, és párolom. Mikor majdnem kész, akkor dobom rá a zöld fűszerek kétharmadát, így nem fő szét, friss marad az íze. A maradékot tálaláskor.

Van aki paradicsom ivólét ad közben hozzá, hogy "krémesebb" legyen. Én nem. Azért mert még nincs sajátom. A bolti meg tele van mindenféle kemikáliával, és minek elrontani a kertben szedett friss bio zöldségeket?

Közben a spagettit kifőzted, ahogy szereted. Én al dente, ahogy az olaszok szeretik. Amikor a tészta már hajlik, meg majdnem megfőtt akkor lekapcsolom alatt a gázt, és a forró vízben hagyom nagyjából tíz percig (ez spanyol szokás).

Ezután két lehetőséged van: vagy a spagettire szeded a ratatojjjt, vagy a ratatojjjra szeded a spagettit.

Bárhogy teszel, egy biztos: finomat eszel!

Jó étvágyat!

Könnyű vacsora tésztanapra. A padlizsán és a paradicsom találkozása egy kis öntettel mindig mennyei! Tehát az alábbit követtem el:

Közepesen vastag kenyeret szeltem, a serpenyőbe némi olíva olajat öntöttem, és szépen megpirítottam. Amikor kész  volt, a padlizsánokat vastag karikákra szeltem, és olaj nélkül, a száraz serpenyőben megsütöttem mindkét oldalukat. Időnként szedőlapáttal lenyomtam, közben érezni, mikor puha. Nem kell sok idő...

Vagy tarhonyás padlizsános lecsó. Mindenki döntse el maga. A lényeg, hogy tésztanapra való kaja.

Három paprika, három paradicsom, egy kisebb vagy egy nagyobb padlizsán fele, egy nagy fej hagyma és egy negyed kilós tarhonya, mindez elég két személy részére, ha az egyik szeret enni. De ha valaki nem szereti, akkor elég hatnak is, vagy egy századnak is...

Egy kisebb lábosban kevés olajra öntöttem a tarhonyát, gyakori kevergetés közben megpirítottam, majd kétszeres mennyiségű vízzel felöntöttem, lefedtem. Hadd főjön, addig készítsük a lecsót.

A hagymát karikákra vágva üvegesre dinszteltem, a paprikát vékony csíkokra vágtam, és megfonnyasztottam a hagymán. Hozzáadtam a paradicsomot és a kockára vágott padlizsánt. kicsit pároltam fedő alatt, majd megsóztam, borsoztam lefedtem, és készre pároltam.

Közben a tarhonya is megfőtt. A fedőt levettem, hadd párologjon el nedvesség belőle, majd ráöntöttem a lecsóra, összekevertem, és tálaltam.

Finom, és bőséges ebéd volt, ahogyan az egy fogyókúrázóhoz illik.

A kilencven napos diétámat folytatom, és ehhez készítettem el fehérje napra. A csirkeszárnyakat feldaraboltam, egy serpenyőt kizsíroztam, beletettem karikára vágott hagymát, csilipaprikát és ráhelyeztem a szárnyakat, sóztam, borsoztam, ment rá egy kevés curry is, majd alá öntöttem másfél deci fehérbort, lefedtem, és puhára pároltam.

Közben a padlizsánt karikákra vágtam, és száraz teflonedényben, mindenféle zsiradék nélkül megsütöttem mindkét oldalukat.

Amíg sült, uborkából salátát készítettem.

Azért nem uborkasalátát írok, mert így: az uborkát vastagabb szeletekre vágtam, és leöntöttem az alábbi öntettel: oregánót, friss görög bazsalikomot és kakukkfüvet megvágtam, egy kis doboz kefirt öntöttem rá, és adtam hozzá egy kanál tejfölt is. Sóztam, egy kevés olíva olajat is kapott, és zutty, rá az uborkára és persze jól elkevertem.

Amikor a padlizsán megsült, tálaltam.

Na, most mondd meg: nem érdemes fogyókúrázni?

Hozzá fehérbort ittam, ami egy pohárral mindig megengedett, mert orvosság!