Hévízről hazafelé jövet beugrottunk a feleségem unokatestvéréhez Vászolyon. Kaptunk két élő nyulat.

Másnap titokban és rejtve, hogy az asszony ne lássa, levágtam őket, hogy mire a fiaim megérkeznek, kezdhessük a bográcsolást.

Nos így is volt. A tűzrakás az én dolgom volt, a többit a fiúk intézték a felügyeletem alatt.

No persze mindent előkészítettem: Két fej hagymát felaprítottam (két nyulat főztünk meg), három gerezd fokhagymát megtisztítottam, kockára vágtam vagy tizenöt deka szalonnát, megtisztítottam az krumplit és felkockáztam. A bográcsba elsőként a szalonna került. Mivel nem engedett elég zsírt, olajjal pótoltuk. Utána belekerült a hagyma. Mikor szépen megdinsztelődött, akkor megkapta a púpozott evőkanálnyi pirospaprikát, a srácok elkeverték, és máris mentek bele a nyuszikák.

A sózás után eresztett levet, de ezt hamar elfőtte, így meglocsoltuk jóféle csapvízzel, annyival, hogy ellepje. Lefedtük, és hagytuk, hadd rotyogjon.

Amíg puhul, elmondom, hogy a tejfölös habarást, vagy a tejfölt a végén senki ne kifogásolja, mert nyúlpaprikás készül, és nem tejfeles nyúlpaprikás. (Persze aki kér rá, az ne habozzon, tegyen rá, mert úgy is nagyon ehetős étek!)

A következő felöntést kellemes, száraz Soproni Kékfrankossal követtük el. Megkapta a zöldpaprikát is, és három koktélparadicsomot és egy nagyot. Az arány fontos, mert így érik a kertben (sok a koktél, kevés másik paradicsomunk...) Nagyjából másfél óra alatt készült el. Bogrács az asztalra, mellé a petrezselymes krumpli, és az uborkasaláta, mibe tettünk némi paprikát és paradicsomot is. Hát, mit mondjak, elfogyott! Meg a másik palack Kékfrankos is...