Amikor az ember olyasmire adja a fejét a konyhában, amit eddig csak hallomásból ismert, irány a világháló, meguglizom az adott receptet, és olvasok. És aztán a sok-sok recept leülepszik, és amikor nekiállok, akkor kiderül, hogy amit készítettem, az nagyon hasonló, mert  nyilván az ember hozzáadja a szívét is, és ahány ember, annyi szív, ennyiben minden, azonos recept alapján készített étel, különbözik.

Tehát meggugliztam a naant, az indiai kenyeret, és másfél millió receptet kaptam... Ez lett abból, amit olvastam: Nagyon sok recept élesztős, én ezt kihagytam. Nagyjából fél kiló liszthez, 2 evőkanál vajat (olvasztottat) (ghí helyett), sóztam, majd egy kis doboz joghurttal rugalmas tésztát gyúrtam belőle. Miután a tészta összeállt, még pár percig gyúrtam (mielőtt nekikezdtem gyúrni-dagasztani, olajjal megkentem a tésztát), majd letakarva pihentettem. Sütés előtt fél centi vastaggá nyújtottam az öklömnyi tésztalabdacsokat és szárazon kisütöttem egy serpenyőben. A kész kenyeret megkentem gyömbéres fokhagymával, és teához fogyasztottuk.

Jó étvágyat hozzá!