A Seafalcon mesél

Mindenféléről mesélek a tengerészet kapcsán. Fényképek, videók, receptek, sztorik, naplóbejegyzések, viccek... ami jön.

Végre hazamegyek! - MV Humber 62 (utolsó rész)

Print Friendly and PDF


Március 25. Kedd, Alexandria. Igazándiból tegnaphoz kellett volna írnom, de átnyúlt a mába.


A Yoda draft surveyt csinál

A Yoda, aki látta a Csillagok háborúja című filmet, az tudja, hogy egy kis alacsony, hatalmas fülű, lassú mozgású észlény. Leonyid füle három számmal nagyobb, és a mozgása öttel lassúbb. Agyilag lehet, hogy kissé alatta marad a Yodának, de senki se lehet tökéletes. Egy biztos: a Yoda is csinál olyan draft surveyt mint ő.
Kavafisz kitalálta, hogy hárman csináljuk, hogy az új első tiszt belejöjjön a gyakorlatba. A gyakorlat a következő volt: Pitagoraszt már említette, de ezen kívül kifejtette, hogy N. Imre nem jól szondáz, mert gyorsan engedi le a mérőszalagot. A hajó víz felőli oldalán a surveyor nem akart merülést nézni, mert egyenesen álltunk, de ő ragaszkodott hozzá, és teljesen el volt keseredve, hogy nem tudta az arabot kizavarni a kötéllétrán, hogy nézze meg a merülést. Így búsan elzavarta volna a watchmant, hogy hozzon egy mentőmellényt, és ő kimegy megnézni a merülési skálát.
Este tíz óra körül végeztek, és betelepedtek a kabinomba. Az arab és én számoltunk, mint a bolond. Leonyid Yoda Yodajevics közben a munkanaplót írta, szép akkurátusan, egy mondat/5 perc fantasztikus sebességgel. D. Zoltán szerint nem egy kapkodó idegbeteg. Amikor végzett, és mi még mindig számoltunk, akkor igen rossz néven vette, hogy nem magyarázom el, hogy miért kell hetente végigjárnia a lakóteret és leellenőrizni a kápóval és a parancsnokkal, s ha már így van, akkor miért nem írták alá az eddigi szemléket.
- Mert csak beírjuk az ellenőrzéseket... - vetettem oda sebtében.
- De akkor ez szabálytalan! - mondta, és eltöprengett azon, hogy milyen állapotok uralkodnak ezen a hajón.
- Az orosz hajókon sokkal nagyobb a rend! - közölte, amikor mi a trimmkorrekciót számoltuk a Marisurv emberével.
Én éjfélig bírtam a hajszát, mivel hajnal ötkor keltem, és lefeküdtem héjastól aludni. Egykor mentek el.

Miért nem tud indulni a Humber?

Ezt viszont Vadim L., a harmadik tiszt magyarázta meg a kápónak.
Amikor Yoda Yodajevics örömmel közölte, hogy reggel hatkor indulunk, akkor ő este nyolckor bekopogott L. Lajoshoz, és komor arccal jelentette be:
- Bábuska, nem tudunk indulni!
- Nocsak? - húzta fel a szemöldökét Lajos, és nem tudta mire vélni a komor arckifejezést.
- A SOLAS előírásai szerint tizenkét órával indulás előtt nem csináltunk kormány ellenőrzést! - vágta ki az adu ászt Vadim.
Lajos úgy elküldte a francba, hogy egész este, a daruállítás közben magában motyogott, hogy "de hát a SOLAS, az előírja!"
Lesz itt olyan rend, hogy belerokkan a görög, ha mindenki ukrán lesz a hajón!

Targoncás a parton

Tíz óra után váratlanul megjelent egy férfi a parton, aki egy targoncát tolt. Én már ismertem, mert a fiamék csomagjait is ő vitte el. Így aztán egyértelmű volt, hogy értem jön.
Végigjártam a hajót, és mindenkitől elbúcsúztam, akit csak találtam, és akit felébresztettem. A román hegesztőktől mindenképpen el akartam köszöni, mert nagyon rendes embereknek ismertem meg őket. Marion, Vasile, Gheorghe, mindannyian jó fejek. És azt hiszem, hogy jól is esett nekik, hogy külön odamentem hozzájuk. Szegények, nem tudják, ha megtették kötelességüket, és hajót csinálnak abból a rakás ócskavasból, akkor a görög kirúgja őket!
Hogy, hogy nem, attól a baromtól nem vettem búcsút!
Felöltöztem, milyen jó, hogy napok óta becsomagolva várom az indulásomat! Így csak egy dolgot hagytam a hajón, amit sajnálok, a zöld szövetkabátomat, amit anno dacumál, 1986-ban vettem Krakkóban...! És a horoszkópos könyvemet, de az se számít már!

A vám nem jelentett gondot

Az utazási ügynökség embere kivitt, és lefizette a vámosokat, mert a komputerbe belekötöttek volna. Így tíz dolláromba került, hogy áthozhattam. Nem számít! Most már semmi se számít!
A partról még egyszer búcsút intettem a Humbernek, ahol egy év, egy hónap, és egy napot töltöttem el. L. Lajos és Mártika intettek végső búcsút. No meg M. Jani, és a végére a szakács is kijött.
A targoncásnak tíz fontot adtam a szolgálataiért, megérte, mert nem kellett cipekednem!
Utána taxival a Delta Hotelbe jöttünk. Ebéd és vacsora is jár a szobához, és nagyon kellemes az elhelyezésem. Kétágyas szobát kaptam, első dolgom az volt, hogy megfürödtem, kádban!
Később elmentem ebédelni. Lajosék nem hinnék el: a bélszín frissen volt sütve, és a hasábburgonya is forró volt. Vegyes saláta volt előtte, s egy sörrel öblítettem le. Azért disznó módon öt dollárt kértek el, de nem érdekel, elhatároztam, hogy van ötven dollárom a hazautazásra, és semmin se fogom magam felidegesíteni, sőt mosolygok mindenen, hiszen már sínen vagyok, nekem már jó!
A hajó állítólag két három nap múlva megy tovább, és kirakják a cukrot valahol. Kavafisz (utoljára írom le ezt a gyűlöletes nevet) megígérte a kápónak, hogy velük megy a következő kikötőig. Szegények!
Halványan még emlékszem arra, hogy Alexandria kikötőjében van egy elátkozott hajó, mely az M/V Humber névre hallgat.
Halottakról vagy jót, vagy semmit!
Éljenek a hazautazók!
Délután aludtam egy nagyot. Azt hiszem, hogy megszabadultam egy hatalmas idegi terhelés alól, és szükségem volt a pihenésre! Régen esett ilyen jól!

A városban sétáltam

Beváltottam harminc dollárt, és azonnal vettem két telefonkártyát. Több mint három órán keresztül andalogtam, ittam egy kapucínert ettem pattogatott kukoricát, vettem egy saurmát (girosz), egy nagy fagylaltkelyhet, erre régen fájt már a fogam. Csak az volt vele a baj, mint minden édességgel, hogy túlzottan geil. Mézes dióval volt megszórva...
Utána beszéltem Encsikével, szegény nagyon izgult, hogy mi lesz velem, mert M. Jani azt telefonálta haza, hogy ma este elmehetünk Aqabába. Most megnyugodott. Várnak haza, és ettől boldog vagyok!
Csak a baj az, hogy téli hideg van otthon, és a meleg kabátomat otthagytam a hajón. Nem baj, amit Klaipédában vettem jó lesz! Majd előkeresem a melegítő felsőmet, és mindent magamra veszek.
Úgy terveztem, hogy írom tovább a könyvemet - már 197 oldalt megírtam - de nem hiszem, hogy belevágok. A jegyzeteimet eltettem jó mélyen, a nélkül nem akarom folytatni, és egyébként is, elfáradtam a sétában, álmos vagyok.

Vacsora után kedves ismerős...

Kellemesen megvacsoráztam, csirkekrémlevest és angolosan véres bélszínt ettem (kiderült, hogy lehet így is elkészíteni, nemcsak olajban megfőzni, mint a hajón!), majd gyümölcssalátát. Egy sört is utána küldtem. Már végeztem, amikor megjelent Mr. Michael Mann a HRCNSZ! Ő is megvacsorázott, végig dumáltunk, majd utána is egy jó fél órát. A hajózásról nem sokat beszélgettünk, mindenesetre amikor vacsoráztunk, akkor mehetett a Humber horgonyra. A családról beszélt, a felesége kínai, Sanghajból való (Hong Kongban lakik). Érdekelte a magyarországi helyzet, hogy összehasonlíthassa a kínaival. Szóba került Szabolcs és Ninó és Enici is, szóval kellemes beszélgetés volt, nem szokványos bájcsevely. Víg kedélyű pasas, sokat rihegett-röhögött közben.

Március 26. Szerda, Úton, Alexandria - Frankfurt - Budapest. Az utazás semmi különös, hosszú repülőút, fárasztó frankfurti érkezés, de annál örömtelibb hazaérkezés.

Alexandriában egy chieffel találkoztam

Mégpedig azzal, aki azon a konténeres hajón volt első tiszt, amelyik felfordult a kikötőben. (Nem is biztos, hogy írtam róla). Az utazási ügynökség mindent rendesen elintézett, semmi probléma se volt. Mindenütt úgy adtam a borravalókat, ahogy egy jól nevelt úrhoz illik, így minden arab, akivel dolgom volt, mély meghajlással köszönt el. Ha jól összeszámolom, annyiba került az egész, mint a frankfurti reptéren egy kávé!
Hagytam két fontot a szobaasszonynak, egyet adtam aki a csomagjaimat lecipelte, ötöt kapott a sofőr, és kettőt az, aki a reptéren bevitte a check-in pultig.
Mennyivel kellemesebb volt, mint Ninóéknak! A magasból láttam egy bizonyos hajót, Humbernek hívják, de már nem nagyon emlékszem, miről ugrott be a neve.

A hülye reptér

Ez a frankfurti. Komplikált, bár meg se közelíti a Schiphoolt. De: nem lehet egy normális kaját kapni. Persze van vendéglő, csak drága, és az emeleten helyezték el, hogy akinek csomagja van, az véletlenül se mehessen oda, a lépcsőn hogy viszem fel a kofferkulit?
Egy büfé van, és csak szendvics, semmi más. A brémai reptér százszor jobban el van látva! Zsúfolt volt, rettenetesen elfáradtam, amíg a csatlakozásra vártam. A Free Shopban bevásároltam, szivar, whisky, csoki, s enni mást nem tudtam, mint egy Magnumot. A sört ötért adták, a kávét négy ötvenért, a szokásos reptéri rablóbanda.
Medgyessi (valami pénzügyminiszter - állítólag) velem utazott.
Én nem vettem észre, de ő biztosan látott...
Húsz perccel hamarabb érkeztünk meg Ferihegy 2-re, mint a menetrend előírta. Soha nem örültem még így a hazaérkezésnek! A vámon semmi probléma nem volt.
Ezt nem értem! Honnan a fenéből tudják, hogy mikor kell szétkapni a hazautazó tengerészt. Biztosam pszichopaták, vagy picológusok, vagy mi a fenék...
Gyorsan kiértem, és ahogy azt megbeszéltük, Encsike és Szabolcs is várt! Régen örültünk ennyire egymásnak a családdal! Itthon egy leszerelt tengerész is várt, így megint száz százalékosan telített a család.
Tehát:

Újra itthon vagyok!

Este meghallgattam a Szabolccsal készült március 2-i rádiófelvételt. Fantasztikus verseket írt a kisebbik fiam. Biztos, hogy költő, Isten áldotta tehetséggel. A kórházi élmények szebbnél szebb verseket hoztak ki belőle. Takács András öcsém csinálta a felvételt a Kopogtató című műsorba. Polihisztorként mutatta be. Encsike szerint a műsor után izzott a telefon, annyian hívták. Gratuláltak olyanok is, akik véletlenül hallották az adást.


Beszúrás 2003-ban:
A Naplóban szereplő könyvek sorsa:
Az Atlantic Star kéziratban hever, nem is szándékozom kiadni, több részletét felhasználtam több szöveg-ben.

A Bonzsúr Dora kéziratból Bonzsúr Indonézia címmel lett könyv, megjelent 1998-ban.

A Nagy Riportként emlegetett kéziratból 2003-ban lett könyv. Az első részt bizonyos okok miatt elhagytam, a második része Isten hozta Panamában! címmel jelent meg a szegedi Bába és Társa Könyvkiadónál.

Amin a hajón utoljára dolgoztam, s az utolsó verzió szerint Százszorszép lett volna a címe, félbemaradt, nem is folytatom, a kézirat elveszett egy komputerformázás után...

Megjött Leonyid Deliriumovics Tremensz, a váltóm! - MV Humber 61

Print Friendly and PDF


Március 19. Szerda. Alexandria. Reggel nagyon ki voltam borulva. Remegett a kezem s lábam az idegességtől. Ha a Kavafisz akkor hozzám szól, nem tudom, mi lett volna.

Nimród elutazott

Nimród és társai 13:40-kor elhagyták a hajót. Kairó - Prága - Budapest útvonalon mennek, holnap reggel 09:40-re érnek haza. Egy kicsit nagyon irigyeltem őket! De jó lesz nekik, holnap délelőtt! Azt nagyon sajnálom, hogy nem mehettem haza a fiammal.
Nem zajlott minden simán. 12-től várták idegesen az utazási ügynökség emberét, aki végül elvitte őket. Ő mesélte, hogy tegnap egy norvég hajóról volt váltás. Helikopter vitte az újakat, s a hazamenőket is. A csomagokkal külön fordult, mert nem fértek be! Hja, európaiak...!
A horoszkóp szerint ismerőseim nagy üzletről beszélnek, és én se akarok kimaradni belőle. Nehogy sokat akarjak, és keveset fogjak.
Én csak haza akarok menni!
Éhes vagyok, álmos vagyok, pisilni kell, kakilni kell, vegyél fel...!

Március 20. Csütörtök. Alexandria. Nagyon remélem, hogy az édes fiam hazaért időben. Természetesen hiába vártam az előre megbeszélt telefonhívást. Ő már elfelejtette a Humbert. Jó lenne tudni, mikor mehetek már haza!
Délután megjött a hivatalos telex, miszerint az új első tiszt, egy bizonyos Leonyid, de nem Brezsnyev 23-án érkezik, azaz vasárnap. Jöhetett volna ennél jobb hír is. Nem tudom, mikor lesz belőle hazamenetel, mert hétfőre ígérik a kirakás befejezését, és akkor hogyan tudok kiszállni...?
Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e Kavafisz olyan pofátlan, hogy visszahív az ASAL-hoz, mert az elektrikust és Zsoltot, a harmadik tisztet azzal fűzte, hogy ha be akarnak hajózni, akkor jelentkezzenek előtte.
Állítólag a P&I eladta a rakományt, és Bejrútba megyünk(?) (mármint én is?) kirakni.
Az írás most nem úgy megy, ahogy szeretném. Nem érzem jónak, amit a második részben eddig írtam. Valahogy most nem jönnek a jó ötletek úgy mint azelőtt. Illetve az lehet a gond, hogy nem tudom abba formába belehúzni, ahogy az elsőt írtam (dátum szerinti fejezetek...) Majd ki kell valamit találnom, hogy menjen a dolog.
A horoszkóp szerint túlhajtottam magam, meg is lett az eredménye, ki kell vizsgáltatnom magam.
Hát nem ezt akarom már lassan egy hónapja? De nem tudok elszabadulni erről a hajóról!

Március 21. Péntek. Alexandria. Reggel hívott Enici. Szegény nagyon ki van borulva, nagyon vár haza. Lehet, hogy nem lesz kapitányi tanfolyam, így valószínű, hogy maszek alapon csinálom meg.

Mégis haza megyek?

Délelőtt érkezett egy telex Khioszról, hogy két járatot is találtak a számomra. Az egyik Kairó - Budapest, 25-én hajnalban, a másik 26-án Alexandria - Frankfurt - Budapest, Lufthansa járat. Én az utóbbit választottam, mert akkor nem kell bebumlizni Kairóba. Nimród és csapata is majdnem megjárta, mert le akarta rázni őket a sofőr.
Így fél háromkor megjött a helyfoglalás, hogy 26-án 08:05-kor indulok Alexandriából, 11.15-kor vagyok Frankfurtban, majd 16:35-kor megy tovább Pestre a gépem, s 18:10-kor otthon leszek.
De vajon így lesz-e? Már semmiben se bízom. Beindult a kirakás, és ha a hármas raktár kész lesz, akkor elmehetünk. Hogy hova, nem tudom. Lehet, hogy vasárnap már befejezik. Most megint idegeskedhetek!
A horoszkóp szerint hamar elszaladt a hét, s nem is hittem, hogy minden munkámat befejeztem. Legyen az este a gyerekeimé, zene hallgatás, stb.
Marha...!

Március 22. Szombat. Alexandria. Hajtanak a kirakással, de a stivador nem sok jóval bíztat. Ha kész lesz, akkor se biztos, hogy elmehet a hajó, ha a Mehalla valamilyen papírt nem ír alá, akkor kalabusba, azaz letartóztatásba kerülnek. A hármas, bal oldali raktár teljesen üres. Holnap a jobbat rakják két genggel.
Ha tudják, mert este tíz után leégett egy darumotor, de totálisan. Egész éjjel dolgoztak rajta a gépészek, az elektrikus, a fedélzetmester és egy matróz is fent volt hajnali háromig!
Egyre rohamosabban omlik össze a hajó testileg és lelkileg is!
Vadim, a harmadik tiszt mesélte, hogy azért érkeznek meg Kairóból olyan későn (három körül) a váltók, mert az autósztráda reggel hatkor nyit(!), s ez nem hülyeség, hanem egyiptomság, ami lényegében ugyanaz, csak az előbbi kifejezés enyhébb. Holnap kellene érkeznie Leonyidnak, a váltómnak. Délután kettőkor beszállok a legyek mellé majd, és a plafonon mászkálok az idegességtől...!
A horoszkóp szerint nem lesz semmi gondom, hiszen vendégségben, kényelemben töltöm a napot, s barátaim szalonnasütéssel lepnek meg.
Ez így igaz, megleptek, mert nem volt szalonnasütés a fedélzeten.

Március 23. Vasárnap. Alexandria. Reggelre elkészült a darumotor..., délre kész voltam idegileg, egytől kettőig magamban verekedtem Kavafisszal, (nem veszekedtem, hanem felpofoztam, mert képtelenek elintézni a váltásomat, dilettánsok, csak a pénz érdekli őket), és végül kettőkor azzal ébresztettek, hogy

Megjött Leonyid, a váltóm!

Egy évvel idősebb nálam, de majdnem keszcsóklomot köszöntem neki, mint bácsinak, és közben irigyeltem az aranyfogait. Kicsit dadog, kicsit lassú beszédű, de lehet, hogy ez a fáradtságtól van, mert 21-én indult el Odesszából, és azóta nem aludt.
Mindenáron a parancsnokkal akart először beszélni, mert azt hitte, hogy görög (gondolom tartott tőle, hogy ezért hülye). Alinak pillanatok alatt sikerült a frászt hoznia rá: felhívta a figyelmét, hogy hajó-stresszt kell számolni (hosszirányú feszültséget a hajótestben) mert "nagyon veszélyes helyzetben van a hajó". Ez persze nem igaz...
Megnyugtattam Leonyidot, hogy nem veszélyes, megvan a számításhoz szükséges segédlet. Ezután a szondával kezdett nyaggatni. Hogy ki szondázza a tankokat, merre vannak a szondanyílások, és egyéb hasznos dolgokat akart megtudni, de én nem hagytam magam, mindenáron igyekeztem megvilágítani a helyzetet, hogy a raktártetők a problémásak, de ez igazán nem érdekelte.
Körbejártuk a hajót, hogy egy előzetes képet kapjon az állapotáról, megnyugtattam, hogy nem rossz hajó, ha minden rendben megy, csak ilyen még nem fordult elő.!
Az annál inkább érdekelte, hogy hol vehet sört a hajón.
A kápó szerint idült szeszista.
A tekintete, és a keze remegése alapján, szerintem is.
Jó utat Humber!

Az ukrán fedélzetmester siráma

Az az igazi baja, hogy kezdi kiismerni a görögöt. Azaz rájött, hogy hülye! Ugyanis most a kettes raktárban a pontonmozgató szerkezetet nyaggatja személyzet, és Kavafisz kitalálta, hogy kötelet kell cserélni.
Ez nem is lenne igazán baj, de az igen, hogy amit leszedet, az tökéletes állapotban van. Majdnem új. Csak hát ő görög, és ez mindent megmagyaráz!
Kuznyecov irtóra bepörgött a felesleges munka miatt, amikor annyi más dolog is lehetne. Majd rájön, hogy lesz ez még rosszabb is!
Este beszéltem Encsikével, fél tízkor hívott, és megörvendeztettem, hogy megyek haza. Csirkeaprólék leves lesz, és püspökfalatot kapok bele! Istenem, nem akarok semmit se elkiabálni, de...!
A horoszkóp szerint a vasárnap délutánomat váratlan látogatók érkezése teszi tönkre, de a végén jól sül el a dolog.
Ebben van valami, mert Leonyid váratlanul, egy órával előbb érkezett. A papírjai lejártak, és a barba problémázni akart rajta, de a végén csak annyit tett, hogy telexet küldött az ABS-nek, hogy informálja őket, s védje a seggét.

Március 24. Hétfő, Alexandria. Ötkor keltem, hogy minél több időnk legyen, mert ma

Átadom az első tiszti beosztást

Leonyid, csak hat után bújt elő. Órákon keresztül magyaráztam, és volt olyan pillanat is, amikor érdekelte, amit próbáltam megértetni vele.
Amikor a raktártetőkről beszéltem, megérdeklődte, hogy mennyi a merülés, amikor a draft surveyt magyaráztam, akkor a hajónaplót nézegette, s a déli pont mibenléte izgatta a fantáziáját. Kicsit lassú a felfogása, de hamar felejt, és irtó nehezen beszél. Vagy agyvérzése lehetett, vagy delírium tremense. Azt a legnehezebb kivárni, amíg beszédre szánja el magát, azután már folyékonyan dadog.
Gratulálok Kavafisznak, részvétem a parancsnoknak!

A legbizonytalanabb nap

Mindig minden változik. Percenként, negyedóránként. Senki nem tudja, mi lesz velünk. Megy a hajó, maradnak? Holnap reggel horgonyra állnak, vagy ma este indulás? Nincs kocsi, nem tudni azt se, meddig tart a kirakás! Kavafisz és Nassar úgy összevesztek, hogy zengett a felépítmény a sok "fuck you"-tól! Mintha hájjal kenegettek volna!
A rakodás vége felé, megadta magát egy görgő a négyes daruszáron, és elkezdett potyogni a földre, apró darabonként.
Jön Leonyid (de nem a Brezsnyev), hogy mit csináljon?
- Ki kell cserélni.
- Hol van tartalék görgő?
- Az nincs! - mondom vigyorogva. Láttam rajta, hogy ez kissé nehezen emészthető információ a számára, ezért két percen keresztül folyamatosan kidugta a nyelvét, de olyan koordinálatlan mozdulattal, ami az agyvérzés (delírium) utáni állapotra jellemző.
- Oké! - ennyi volt a válasz.
Hát akkor az...

Mikor indulnak?

Reggel hatkor. Hova? Leonyid tudja! A külső horgonyzóhelyre. Egész délután mindenkit ezzel a baromsággal győzködött. Este nyolckor a barbát is rá akarta venni (gondolom azért, hogy ne egyedül kelljen elmennie, jó lenne hozzá hajó is!)
Szegénynek nem fért a fejébe, hogy hiába mondta neki "valaki" a szalonban, hogy elmegy a hajó, most itt áll, sőt indulna, és senki se akar vele menni.
Azt elég nehezen fogta fel, hogy a barba csak akkor hajlandó mozdulni, hogyha erre hivatalos írásbeli értesítést nem kap...
Estére maradt a java!
Először kiadatott az ukáz, hogy elő kell készíteni a hajót indulásra (mert ugye, ki tudja? (Senki)!). Behajtani a darukat. Utána, hogy mégse, mert a kettes raktár hátuljából a pontonmotort a jobb oldalról balra kell áthelyezni, és ehhez mindkét raktárt ki kellett nyitni! A daruk természetesen kellenek az átemeléshez.
De előbb a kettes bal elejét be kell csukni. Naná, hogy egy szelvény kiugrott a sínből, és csakis a közepén, ahol két órás meló volt visszatenni. Közben megjött a draft surveyor. Elkezdte Leonyiddal a surveyt.
Megjött a barba, hogy állj az egész, holnap folytatjuk a kirakást. Visszajött a draft surveyor, a barba folytatta...! Aztán jött Leonyid! Személyesen! Megmagyarázta, hogy nem jó a szondacső, mert ferde! Valamit tangenssel, vagy Pitagorasz tétellel ki akart számolni, de ezt nem engedtem! Amíg a hajón vagyok, nekem senki göröggel ne jöjjön, legyen az matematikus, vagy topmenedzser Khioszból! Vadbarom ez a manus! Tipikus, rövidlátó, kockafejű, szovjet, elméleti hülye...!
Egy dolgot álmomban se képzeltem volna! Hogy engem így fel tud idegesíteni valaki, amikor már átadtam a beosztásomat, mint ez az okostojás! A görögnek persze jó lesz, mert csak 1838$ a fizetése.
Haza akarok menni...!
A horoszkóp szerint mindent egy lapra tettem fel, dupla vagy semmi. És jó esélyem van, hogy bejön.
Azon a lapon az áll, hogy haza akarok menni...!

Megjöttek az ukránok! - MV Humber 60

Print Friendly and PDF

 

 

Március 13. Csütörtök, Alexandria. Valami mocorog, csak nem tudjuk mi? Ma jöttek a második átvevő stemplizői, és nekiálltak a rakomány pecsételgetésének. Délutánra ígérték a pilotot, aki horgonyra visz...
Az ukrán váltóknak vízum gondjaik vannak, de állítólag megkapják a repülőtéren, Kairóban.
Elkészültünk az egyes raktárral, ma akar Kavafisz vízpróbát tartani. Kíváncsian várom az eredményét.

Százszorszép?

Lehet, hogy ez lesz a regény címe. Ez már a harmadik, ki tudja, hány lesz még? És az elsőnek, az Atlantic Starnak nem találok egy jót se...!
Ezt viszont gőzerővel írom. 110 oldalt befejeztem a második verzióból. Sokkal jobb, mint az első! Már-már attól félek, hogy túl sok eseményt veszek bele, túlbonyolítom. De mivel az élet sokkal merészebbeket is kitalál, nem hiszem, hogy ez valódi gond lenne. Nem sok a valóságalapja. Inkább a szereplők, a mondataik azok, amiket az életből vettem. Sok-sok ismerős benne van, természetesen nem tisztán, hanem mindenki, mindenkinek az ötvözete.
Unalmas? Akkor is leírom, hogy nagyon nagy kedvvel írok! Ömlik belőlem a sztori, persze most még az előző részt írom újra, nem nagy gond megtalálni, hogyan folytatódjon. Átveszek jól megírt párbeszédeket. A hozzáértők tudják miről van szó: a Norton commander text wiew paranccsal el tudom olvasni a megmaradt részeket, és így kimásolom azt, amit jónak találok belőle.
A horoszkóp szerint feladtam egy hirdetést, és elkezdenek özönleni a válaszok, de ne hamarkodjam el a partner választást.
Ha ezt Encsike megtudja...!

Március 14, péntek. Alexandria, horgonyon. Egész jól alakult a nap. Tegnap 16:00-ra ígérte magát a pilot, 22:30-ra meg is jött, ma hajnalban dobtunk horgony.
Egész nap a raktártetőkkel dolgoztunk az egyes raktáron.
Délutáni hír, s ez az igaz: 16-án 01:30-kor érkeznek a váltók Kairóba! Ki találja ki, mára mit ígértek? Hogy bevisznek kirakni...!
Hiszi a piszi...!
Este nyolcra jött a révkalauz, de hogy könnyebb legyen az élet, leszakadt a jobb oldali hajójáró. Egy órába tellett, amíg visszacibáltuk a helyére.
Holnap a hármas raktárból folytatja a kirakást az egyes átve(v)rő, a második eltűnt, mint szürke szamár a ködben...!
A horoszkóp szerint valakiről kiderül, akit eddig legjobb barátomnak tartottam, hogy rosszakaróm. Olvassak be neki.
Kavafisznak beolvasnék, de ő még csak nem is a barátom!

Március 15, szombat. Alexandria. Adtam egy kis darab nemzetiszínű szalagot N. Imrének, hogy csináljon kokárdát. Másnak nincs... (természetesen rajtam kívül).

A tökös sofőr

Hát a csoda megtörtént, és valóban folytatják a kirakást. De nem a második átvevő, hanem az első, és nem az egyes raktárból, hanem a hármasból. Aztán este az egyesbe is átmentek, de a sofőr nem vette át a rakományt azzal, hogy úgy hallotta, hogy nem jó! Namármost, ezt nem én találtam ki. Frankón így történt! Egy senkiházi, töketlen sofőr kijelenti, hogy azt hallotta, hogy rossz a cukor, és nem engedi a kocsijára rakni. Nem a stivador, nem az átvevő, hanem egy nulla, analfabéta balfácán. Ez Egyiptom!
A Mehalla megfenyegetett, hogy este kimegyünk horgonyra, de nem lett belőle semmi. És kit érdekel? Már kívülről tudjuk az utat.
A horoszkóp szerint ma kárpótlást kaptam mindenért, szerelmemmel menjek víkendezni a hegyek közé.
Enici, jössz?

Március 16, vasárnap. Alexandria. Hajnali fél négykor ébredtem. Már megint rajtam van a hoppáré, és egyre korábban ébredek. Egész nap vártuk a váltókat...
Délután érkeztek meg, fél három körül. Majd a frászt hozták rám! Ugyanis nem jött az első tiszt. Holnapra ígérték. Kavafisszal megegyeztünk, hogy szerdán megyek haza.
Este beszéltem Encsikével. Nagyon vár, és örül, hogy együtt megyünk haza a fiammal...
Szabolcsnak 21-én, vagy 22-én lesz valamilyen szereplése, ezt nem értettem a telefonban. Utána Ninóval fagyiztunk.
A horoszkóp szerint remekül érzem magam, kellemes a pihenés. Estére színház javasolt, ne mondjak ellent a kedvesemnek, mert abból égiháború lesz!
Sajnos nem értem az arab nyelvű színházat, különben is Mr. Bott lóg három és fél hónapi pénzemmel, nem futja színházjegyre...

Március 17. Hétfő. Alexandria. Reggel négykor keltem

Itt vannak az ukránok...

Kellemes Sztolicsnaja és Krasznaja Moszkva illata lengedezte be a lakóteret. Hányni, nem hánytam...!
A bosun egy kukkot nem beszél angolul. Este mondott valamit Luisnak, ő kedvesen vigyorgott. Persze nem értette, mit kíván az új főnöke. Az pedig arrogáns hangon újra elmondta oroszul, és a barom még fel is volt háborodva, hogy a latin matróz nem beszéli az orosz nyelvet! Hajjaj..., nem irigylem akik itt maradnak!
A harmadik tiszt azzal kezdte, hogy hol lehet sört venni? Elcsodálkozott, hogy milyen drága (19$ kartonja, még a Kanári szigeteken vettük).
Azt mondják, hogy még itt, Alexban leváltják a magyarokat, ráadásul sietniük kell, mert a hajó bement rakodni, és nemsokára kész (ezek lennénk mi, a Humberrel!!! Röhej!) L. Lajos tegnap azt mondta a görögnek, hogy egyenes kérdést tesz fel, erre egyenes választ akar. Kavafisz megígérte, mindenki fetrengett a röhögéstől. Tehát a magyarokat hogyan váltja? Szerződés szerint, mondta a görög. Azt még hozzátette, hogy a szavát adja (ütemes röhej...), hogy a "jó" magyarok továbbra is kapnak állást, a "rossz" magyarok nem!

Kavafiszt elküldtem melegedni...

Reggel ötkor azt mondja, hogy a pontonokat ki kell szedni a 2-es raktár bal oldalából. Mint a hülye dolgoztunk, nyolcra befejeztük, pedig a másik oldalon fél napba tellett. Utána elkezdett velem üvöltözni, hogy miért nincsenek a raktárak nyitva?
Erre felkaptam a vizet, és megmondtam, kivel szórakozzon! Nem ért semmihez, csak a problémákat okozza, halvány dunsztja sincs arról, hogy egy munka mennyi időt vesz igénybe. A hajó egy nagy kalap szar, és ennek ő, és a görög menedzsment az oka. Az embereknek több mint 70 túlórájuk van, pedig alig vagyunk túl a hónap felén.
Ezután ő megmutatta, hogy kell megszervezni a munkákat a fedélzeten. Semmi nem lett jó, semmit nem lehetett befejezni, mindenki kapkodott, én meg jót röhögtem rajta a korlátnak támaszkodva, és pofátlanul vigyorogtam rá!

Nem jött meg az új első tiszt!

Borzasztó érzés volt, egész délután várni, lesni a rakpartot, és csak nem jött... Mindenféle gonosz tervet forraltam Kavafisz ellen, és ha átvágott, akkor azt hiszem örök életre megemlegeti, hogy ujjat húzott velem! Ha szórakozik, akkor feljelentem az ITF-nél, hogy 50.000$ tartozásuk van a személyzettel szemben, és akkor megnézheti magát. Ez nem nagymellűség, erre megvan a lehetőség, csak akkor a Seascotnál se lehetne többet hajózni!
Tehát ez meggondolandó, de ha begőzölök, akkor megteszem!
Állítólag ma indult Odesszából, és holnap érkezik.
Nimród fiam 19-én reggel érkezik haza 6:40-kor! De jó neki!
A horoszkóp szerint minden jel arra mutat, hogy sikeres vagyok a munkámban, de a dicsőség ne szálljon a fejembe!
A könyvem első részét befejeztem, de nem szállt a fejembe...

Március 18. Kedd. Alexandria. Folytatják a kirakást. Közben történt egy s más:

Ninóék nem utaznak

Tízkor jött a hír, hogy délben jönnek a hazautazókért. Így Nimród villámgyorsan csomagolt, én meg feladtam a táviratot Enicinek, hogy mikor érkezik (19-én 06:40-kor). Kávékor felháborodva jött a Memphis embere, hogy nincs repülőjegy. Kavafisz telexezett Khioszba, hogy hívja fel El Pina (valójában Elpida a hölgy neve, de inkább "cs"-vel kellene írnom, olyan buta!). A barba beszélt vele, s a hölgy megígérte, hogy utánanéz. Kiderült, hogy az ügynökség elszúrta, mert az alexandriai reptéren keresték a jegyet, és nem Kairóban!
Hanem az is kiderült, hogy az első tisztet péntekre kérte a görög, tehát íme a bizonyíték, hogy hazug, nem véletlen, hogy már a latinok is óvták fajtájától a civilizált világot!
Így telex haza (Krisztáékhoz, mint a reggel is...), hogy Nimród nem megy, én pedig sőt!
Lehet, hogy holnap elhagyják a hajót?
És velem mi lesz?
Nem tudok írni, nagyon fel vagyok ajzva. Estére olyan idegi fáradtság vett erőt rajtam, mint még sose. Egyszerűen nem látok lehetőséget arra, hogy leváltson a görög. Az ukrán első tiszt ma se jött meg. Ha holnap Nimródék hazamennek esetleg, akkor bejelentem, hogy nincs tovább, megtagadok mindenfajta munkát a hajón. Erre legfeljebb azt lépheti, hogy hazaküld, és megígéri, hogy nem alkalmaz többet az ASAL. Ez a szívem leghőbb vágya. Akkor lássam ezt a céget, amikor a hátam közepét!
Pedig nem éreztem rosszul magamat, egészen addig, amíg a hajóra nem jött ez a marha (Kavafisz).

Bemutatkoztak az ukránok

Vadim L., a harmadik tiszt, és Jurij K., a fedélzetmesterről van szó leginkább. Az enyhe kifejezés, hogy nem észkombájnok. A harmadik tiszt egy igen kiváló watchman. Jelenti rádión ki jött a hajóra, hány lámpát tettek be a raktárakba, de arról, hogy mi folyik a rakodásnál, fogalma sincs. Tipikusan szovjet szemlélet. Pedig állítólag rakodótiszt volt tíz évig!
A fedélzetmester ugye csak oroszul beszél. Két évig matróz volt, nincs bosun bizonyítványa, és hülye. Nem tud egy darut beállítani. Tegnap majdnem leszakította, ma délután megtette. Emellett eléggé arrogáns pasas a latinokkal szemben.
A matróz gyerek, Alekszij F. még a legnormálisabb a fedélzetiek közül, ő beszél valamit angolul és igyekszik beletanulni a dolgokba.
Pavlo Ny., az elektrikus látszik a legjobbnak. Megszerezte a fedélzeti tiszti képesítést, utána tanulta ki az elektrikus szakmát, amolyan árambuzi lehet. Egyébként haditengerész volt, a viselkedésén meg is látszik. Ő a kultúrember, a tisztelettudó.
Szergej G. a gépész. Ő kijelentette Zsoltnak, hogy hoztak magukkal egy esztergályost (ki az?), így van nekik! Zsolt szerint a hajónak lett esztergályosa. Nem, mondja a gépész, nekik. Úgy látszik, nem érzik magukat a legénységbe tartozóknak...
Jó, hogy nem kell velük hosszasan dolgozni.
A horoszkóp szerint valaki segít nekem, és illenék meghálálni valamilyen aprósággal, bár szeretetből teszi.
Az ukránok nem segítenek, Kavafisz meg mindenkinek betart.

Lázas semmittevés - MV Humber 59

Print Friendly and PDF

Március 7. Péntek, Alexandria. Horgonyon. Délben jött egy fiatalember, egy surveyor.

Görög a görögnek...

Hívat a barba, és gyerekként örült, hogy: na, most megfogják a hajót, és mehet a görög ahova akar. S ki volt az ellenőr? Magától értetődően egy másik hellén. És miután köztudott, hogy a "görög a görögnek nem vájja ki a szemét", ezért amíg ellenőrizte a hajót, nem győzte lehunyni a csipáját... Volt néhány igen komoly kifogása is: hiányzik két tűzoltódoboz a fedélzeten. Az egyik fedélzeti ház oldalán egy kétforintos nagyságú lyuk van! Erről még fotót is csinált... És három szakkönyvünk is hiányzik! Felháborító, nem?
Egyébként azért jött, hogy megállapítsa: a hajó tengerálló-e, azaz kimehet-e a tengerre. A P&I részéről jött, mert ők akarják bebizonyítani, hogy ez egy roncs, amelyikre nem kötnek biztosítást.
Röhej!
Délután kikötöttünk, de most a változatosság kedvéért, egy másik hajóra. Este ötre végeztünk.

Írok, mint a megszállott

Már több mint 47 oldalt újraírtam! Lehet, hogy a további írásaimat is ezzel a módszerrel kellene írnom? Mintegy a harmadáig jutottam a történetben, amikor valami hardver hiba miatt elszállt. De bennem már kialakultak a jellemek, a szereplők élénken élnek, tehát amikor másodszor fogtam hozzá, már olyan dolgokra is figyelek, amire először nem volt lehetőségem. És rettentő jó érzés...
Csodálatos dolog az írás!
A horoszkóp szerint elhanyagoltam magam, ezért menjek kozmetikushoz, és szaunázzak egyet.
Ha valaki megmondaná, ki a hajón a kozmetikus...?

Március 8. Szombat, Alexandria. Éljenek a nemzetközi, és otthoni nők!

Besokalltam...

Teljesen kiborultam. Pedig különösebb oka nem volt. Tipikus példája az "utolsó csepp a pohárban"-nak. Cs. Zoli beteg, bedagadt a lába. Fekszik (természetesen a harmadik hívásra se érkezett hozzá orvos!) így csak két emberem van a fedélzeten. A watchman a hegesztőkkel dolgozik, maradt N. Imre, és H. Géza. Reggel kerekeket cseréltünk az egyes raktáron. Aztán jött a P&I surveyor, gyerünk a darukra felfesteni a teherbírást. De közben menjünk a gépházba, és fessük fel a vészkijárat feliratot. Olyan idegesség fogott el, hogy azt hittem, szétrobbanok, amikor a vadbarom megkérdezte, hogy miért nem dolgozunk a raktártetők gumijaival? Holnap felmegyek hozzá, és beolvasok neki, megvárom, amíg elhiggadok. (Nem is tudok írni ilyen idegállapotban.)
A surveyorral végigjártam a fore-peak tankot, aztán a raktártetőket, és megmutattam, mit fényképezzen le, mi az ami rossz, mert Kavafisz biztos el akarta sumákolni a dolgot. Azt mondta a fiatalember, hogy hajógyárban kell megjavítani a raktártetőket, teljesen felesleges, hogy dolgozzanak a hegesztők rajta.
Este megjött az orvos (kilenc után), meg kell röntgenezni a bosun térdét.
A horoszkóp szerint ma virággal kell köszöntenem a hölgyeket.
Lásd az első sort! Végre valami bejött...

Március 9. Vasárnap, Alexandria. 96 kg. vagyok.

Tárgyalások, hazautazás ügyben

Reggel hárman, Zsolt, az elek, és én beszéltünk Kavafisszal. Megkérdeztük, hogy mi van a váltással? Csak hímzett, meg hámozott, hogy telexezett ebbe az ügyben.
- Hétfő délután otthon készenlétben állnak a váltóink, már eltelt öt nap, ez elég a váltásra - mondtam.
- De a személyzetet el kell fogadnia az ABS-nek, és a Seascotnak - válaszolta.
- Ez nem a mi gondunk.
- Akkor kellett volna kérni, amikor ideértünk, most etikátlan a maga részéről elszökni - replikázott.
- A személyzet és az én hibám a beázás...? - kérdeztem élesen.
Erre mismásolt, hogy így, meg úgy, végül is nem, de akkor mondjam meg, mit lehetett volna tenni?
- Mangálián megcsináltatni a raktártetőket - mondtam, és erre nem tudott mit mondani.
- Majd igyekszem, ha kell ukrán, vagy horvát személyzetet hozok, de maguk nem mennek haza előbb, mint a kirakás vége! - dühöngött.
Reggelinél lehoztam a telexet, amit pénteken küldtem a Gdyniai Főiskolának, és megkérdeztem, mi a helyzet az április elején induló tanfolyammal. Elolvasta, és megenyhült, amikor megmondtam, hogy ez az egyetlen oka, amiért én hajtom a hazautazást.
Délután csoda történt: a második átvevő mintát vett a rakományból! Így még az is elképzelhető, hogy folytatjuk a kirakást, (valamikor), és elmehetünk (egyszer csak...).
Kivitték Cs. Zolit röntgenre, és haza kell utaznia... Kavafisz telexezett Khioszra, hogy intézkedjenek.
A horoszkóp szerint ragyogóan érzem magam, de este egy régi félreértést tisztáznom kell.
A ragyogó túlzás, de érzem magam. Nem tisztáztam semmit...

Március 10, Hétfő, Alexandria. Ami történt, azt úgy hívják, hogy:

Lázas semmittevés

Most a következőkben fáradoznak: A károsodott rakományt átrakják a raktár (egyes) végébe. A jót előrerakják az elejébe.
A közepéből kikerültet oldalra, és ami oldalt van, azt középre. Valójában semmit nem csinálnak, de intenzíven dolgoznak... Ehhez azért egy görög kellett, hogy kitalálja! Közben a középen keletkezett lyukba, aminek az alján már csak a vízben úszó zsákok vannak (öt zsák magasan áll a víz) lepotyog a jó, és rossz lesz. Tehát megy hátra. Hátul kiválogatnak néhány jót, jön előre. Lepotyog, hátra, előre, és a zsák dollárokért cirkulál. Tonnára fizeti őket, tehát az arab csak rakja, nem érdekli, hogy mit hova...

Ügyintézés Kavafisz módra

Cs., a fedélzetmester holnap délelőtt 11.30-kor indul Kairóból, és 14.00-kor érkezik Pestre. Erről az Intership értesítve. Kész. Elintézte. Namármost:
Este hat körül bejött az Intership embere, és felháborodva panaszkodott, hogy rá akarják sózni a hazautaztatást, amikor az a Memphis dolga. Telex a Memphisnek, hogy intézkedjen. Aranyos, ugye? Kavafisz ezt is megkeverte, mint mindent a hajó dolgaiban...
A horoszkóp szerint nyugodt vagyok, de ma kihoztak a sodromból és egy vétlent megsértettem.
Nem igaz, nem sértettem meg senkit, tegnapelőtt hoztak ki a sodromból, és Kavafiszt nem lehet megsérteni, mert görög...

Március 11. Kedd, Alexandria. Lázasan teszik a semmit továbbra is.

Cs. megy haza...

Csak az a kérdés, hogy mikor? Mert hajnalban hiába kelt fel, nem jött senki érte. 11 után jött be a Memphis embere, hogy elvigye az útlevelét, és elkezdjen intézkedni.
Ilyenkor ez borzalmas! Az ember már menne haza, a másodperceket is számolja, és nem történik semmi, illetve ami van, az dühítő...
Nem szeretnék a bőrében lenni, csak akkor, amikor hazaér. Ja, az orvos szerint műteni kell a térdét.
Délután fél három körül megjelent egy csónak a hajó mellett. Azt mondja a csónakos, hogy ő azért jött, aki Kairóba akar menni. Naná, hogy jelentkeztem, de aztán kiderült, a fedélzetmester akarja elvinni... Zoli meg nézett bambán, amikor felébresztettük. Annyira elkábult, hogy amikor lement a kötélhágcsón a csónakba, még arról is elfelejtkezett, hogy nem hajlik a térde! (Jó, tudom, ez rosszmájúság, de ennyi engedtessék meg nekem)!

A váltók készen állnak!

És nem is akárhol, hanem Ukrajnában. Sikerült az ASAL-nak átvenni a személyzeti ügyeket is, így azt jelenti, hogy most a magyarok kopnak ki szép lassan az ABS-től. Nem baj, csak az, hogy száz munkahelyet vesztettünk. Magát a céget nem sírom vissza.
Egészen más a közérzetem, amióta olvastam, hogy készek arra, hogy Alexandriában beszálljanak.
Ninó is vigyorog, örül, hogy jöhet haza. És együtt megyünk, de ezt nem akarom elkiabálni! Lehet, hogy engem itt akarnak még tartani egy kicsit...
A horoszkóp szerint válaszút elé érkeztem, de biztosan helyesen döntök. Ne akarjak ma szíveket meghódítani...
Kavafisz szívét hódítsa meg az ördög...

Március 12. Szerda, Alexandria. Semmi nem történt. Nem jöttek mintáért, nem folytatjuk a kirakást, nem jöttek váltók, és nem ment el Kavafisz. Az ukránoknak vízum gondjaik vannak. Én egy pár nappal tovább maradok, mint első tiszt, de Ninó velem jön haza. Úgy fogjuk fel, hogy minden nap ajándékpénz.
Azért az aranyos, hogy három és fél havi pénzemmel tartozik majd a tulajdonos!
A horoszkóp szerint nem volt túlságosan sűrű napom, leszámítva egy-két pénzügyi tranzakciót...
Nem volt, valóban...

Patkány a ketrecben - M/V Humber 57

Print Friendly and PDF

Csütörtök, február 27. Alexandria.

Elment a távirat, hogy kérem a váltásomat!

Reggel megírtam, és leadtam a váltási kérelmemet. Hát ezt is megértem! Délután már el is ment. A következőképpen hangzik:

T. Parancsnok úr,  az elmúlt hetekben állandó gyomorgörcseim voltak, melyek az utolsó héten súlyosabbá váltak. Erre való tekintettel kérem az azonnali váltásomat. A szerződésem, beleértve a maximális 3 hónapos meghosszabbítását is, február 23-án lejárt. Aláírás, dátum.

Reményeim szerint a jövő hónap elején otthon leszek. Megcsinálom a hó végemet, és végre hazamegyek az én Encsikémhez!

Ma abbahagytuk a pontonmozgató szerkezet javítását, és karbantartását a hármas raktárban, és belekezdtünk a kettes raktár jobb oldalán a pontonok lerakásához, a nehézdaruval. Ugyanis itt kötélcserét kell csinálnunk.

Írom az Egy pofon, egy gyerek c. könyvemet

Eddig ötvenöt oldalt írtam. Most is csak azt tudom elmondani, amit már annyiszor: jó dolog írni! Egyszerűen más lelkiállapotban vagyok! Nagyon megy, igaz, most se pontosan úgy alakul, ahogy elképzeltem, de nagyon jól alakul a történet. A könyv most is magát írja. Elindítottam egy sztorival, azt hittem harminc oldal alatt kiírom magamból, és csak hömpölyög, nem tudok leállni vele. Szépet írok. Mennyi mindent tudok magamról írni benne, Encsikéről, az ismerőseimről! Nem hiszem, hogy egy alak is felismerhető lenne, de honnan táplálkozzon az író, mint a mindennapokból? Az őt körülvevőket, a saját élete szereplőit írja meg! A vágyait viszi papírra, az értékítéletét adja a szereplők szájába. Úgy viselkednek a könyv lapjain, ahogy én akarom, vagy ahogy én tennék, esetleg úgy, ahogy én sose... De mindenképpen magamat viszem bele.

Ez csodálatos. Bizonyos, hogy nem lehet azt mondanom: írtam eddig három könyvet (a Zsant nem számítom, bár nagyon jó ujjgyakorlat volt), kész, tudok regényt írni! Nem így van. Én eddig abban a hitben éltem, csak a tengerről, a hajózásról tudok írni, mert azt ismerem. Milyen könyvet írhatnék, ami teljes egészében otthon játszódna? S ez most olyan lesz, pedig ebben is lesz hajózás, de most csak azért, mert kitaláltam egy jó esetet, ami kuriózum számba megy, ha hajón történne meg! De be tudnám fejezni úgy, hogy meg se említem a tengert, a hajózást. Az a tény, hogy az egyik főszereplő tengerész, még nem azt jelenti, hogy más nem lehetne, mert mást nem tudnék megírni!

Nem tudom, hogy mi van az élet után. Pokol, mennyország? Reinkarnáció? Van egy szellem, aki mindig újjászületik, azért, hogy az ismétlődő rövidke emberlét alatt valamit tanuljon? Ha ez így van, akkor nekem az a feladat adatott, hogy ilyen későn kezdjek el írni? Miért? Miért nem előbb? Ha úgy kezdtem volna, mint más normális író, akkor mennyi könyv lehetne már a polcomon? Azt hiszem erre nincs válasz...

Egyet tehetek, amikor írni támad kedvem, akkor leülök, és a magam gyönyörűségére elővarázsolok egy szép, egy érdekes, vagy kalandos történetet, ami éppen valahol lappang bennem, arra várva, hogy a szövegszerkesztő életre keltse...

Érdekességek, az írással kapcsolatban

Lehet, hogy már leírtam valahol, de a szereplőimet sokszor keverem az élet adta minták kal. Amikor a Pancon-3-on hajóztam, Matkovics Putyu bácsit notóriusan Áronnak akartam hívni. A M/V Csokonain hajóztam a "Zokni" nevű matrózzal, ha szóba került mindig Kabátot akartam mondani.

A mostani hajómon S. Zsoltot sokszor Závodinak akarom hívni.

A másik, amit megfigyeltem magamon, hogy a szereplőimhez, mint élő emberekhez viszonyulok. Este, elalvás előtt, ha a sorsukon töprengek sokszor beszélgetek velük, vitatkozom. És természetesen szeretem őket. Érdekes, hogy az Atlantic Starban a feleség, aki mindenki számára ellenszenves volt, számomra szimpatikus(?). Nyilvánvaló, hogy a többiben azokat szerettem, akik szimpatikusak. Engem ez legelőször meglepett, de most már természetes.

Patkány a ketrecben

Köztudott, hogy lerágja dühében a farkát. Most Mr. Barom (Mr. Kavafisz) van ebben a szerencsés helyzetben. Este tíz után összegyűjtött minket, a barbát, kápót és engem, s közölte, hogy nagy baj van. Londonból érkezik egy főfő P&I képviselő, és nagy a veszélye annak, hogy a hajót kiveszik a biztosításból. Ez Mr. Bottnak tragédia lenne, ugyanis ezt az egymilliós kárt még fizeti a Klub, de akkor a későbbiekben magára lenne hagyva, minden kárt a saját zsebéből kellene kipengetni. (Megérdemli).

Tehát összegyűltünk, és tudomásunkra hozta, hogy 24-ből 26 órát kell naponta dolgozni a hegesztőknek a raktártetőkön (egyes raktár). S mi lesz a kettessel (kérdem én)? A három román hegesztőből Mariska (Marion) visszautasította az ajánlatát, dupla túlóra pénzt kért a munkáért. Ezt a görög mereven elutasította, és megfenyegette, hogy saját költségére hazamegy. Ezt Mariska vállalta. A napi, normál munkát persze nem utasította vissza. Mr. Kavafisz vészhelyzetre hivatkozott, hogy akkor mindenkinek dolgozni köteles, bármi áron is. (Nincs igaza, mert ez nem vészhelyzet. Az tengeren van, ha a hajót az elsüllyedés fenyegeti!). Ennek ellenére beintett a román. (Jól tette).

Így most Mr. Kavafisz a saját farkát harapdálhatja, mert nem hinném, hogy a tulajdonos meghatódna bármitől, amivel ránk akarja (akarná) kenni a felelősséget. Az ő (ASAL) lelkükön szárad minden!

A horoszkóp szerint régóta álmodoztam új munkahelyről, és ma kaptam egy ajánlatot, mely igen jól hangzik, de gondoljam végig a dolgot, mert buktatói is lehetnek.

Akkor se maradok tovább, megyek haza, és meglátjuk, milyen új ajánlat következik!

 

Péntek, február 28. Alexandria. Ma reggel teljes gőzerővel kezdték el a hegesztést. De minek? Úgyse lehet megcsinálni!

Beolvastam Mr. Patkánynak

Ugyanis tegnap reggel elrendelte, hogy ha valaki jön a parton, gyanús személy, akkor le kell állítani a munkát. Este viszont erről egy szót se szólt. Sőt, azt az utasítást adta, hogy folyamatosan kell dolgozni (engedély nélkül, pedig erre minden kikötőben szükség van). Így amikor megjelent egy pasas a parton, és jegyzetelt a hajó mellett, akkor Zsolt megkérdezte, hogy leállítsa-e a munkát?

Ettől a patkány kiakadt, és elkezdett üvöltözni vele is, meg velem is. Én akkor nem találtam a megfelelő érveket, így egyszerűen otthagytam. Utánam jött a rádiószobába, de oda se fordultam, dolgoztam szó nélkül. Erre elkotródott.

Tíz perc múlva, a barba letolta Zsoltot, hogy miért nem őt hívta a problémával (azért, mert nem találta, pedig kereste. A parancsnok ma olyan, mint a rajzszög: be van nyomva). Akkor megjelent a patkány, és megint nekem esett. Na akkor kieresztettem a hangomat, és elküldtem a fenébe. Hogy ne szórakozzon, amit mond szó nélkül megcsináljuk, de amit nem ad utasításba, azt nem tesszük.

Érdekes: erre befogta a pofáját!

Még érdekesebb: a gyomorfájásom azonnal elmúlt, pedig délelőtt folyamatosan fájt!

Mi van a Seascottal?

Este mutatta a barba a telexet, amit a Seascot küldött. Nem foglalkoznak a váltásommal, forduljak P. Kavafiszhoz. Most ez mit jelenthet? Az aláírásban hangsúlyozták a helyzetüket: "mint ügynökség". Javasolták, hogy Mr. Bott-tal is tárgyaljon a görög. Miért? Csak egy lehet a válasz: új legénységet akarnak hozni, és mindenkit hazaküldeni, tehát a mostani váltások már külön kiadást jelentenek.

Valószínűleg sikeresen megfúrták a görögök a skótokat, és átvették a személyzetet is. Nagyon-nagyon valószínű, hogy ukrán tiszteket, és vietnami matrózokat hoznak, és azt hiszem, ha megtörtént a kirakás, a következő kikötőbe! Most vagy az lesz, hogy a görög elintézi a váltásomat, vagy elmegyek orvoshoz, és hazaküldetem magam. Egyébként is tele van a fejem, náthás vagyok, mint a hajón sokan. Csak éppen semmi orvosság nincs. És egyáltalán nem bízom az arabokban: a Memphis, az ügynökség annyira a hajó ellen van, hogy amikor 14-én kértük, hogy vigyenek ki vizsgálatra, nem intézték el. Amikor horgonyról bejöttünk, visszautasították, azzal, hogy aki intézi, nincs itt, majd ha bejön, akkor kérjük!

Ezek után, ha el is visznek, azt is elképzelhetőnek tartom, hogy félrekezeltetnek...

Borzalmasan gyűlölöm már ezeket...

Mit ér a módszer, ha görög, s mit, ha magyar?

A tegnapi megegyezés szerint a románok közül kettő 72(?) órát folyamatosan dolgozik, Mariska pedig napi tízet. Ma este hatkor szépen összepakoltak, és elmentek azzal, hogy nem túlóráznak olyan feltételek mellett, amit a görög akart.

Természetesen kitört a botrány. Igaz, hogy Vasile hajlandó lett volna dolgozni, de szolidáris volt a másik kettővel. Amikor a parancsnokhoz felhívták őket, a görög tombolt! A románok meg kiröhögték! Sajnálom, hogy nem voltam ott, mert a kabinban kúráltam magam, illetve csak feküdtem, mert a hátam is elkezdett fájni.

Végül Mr. Kavafisz feladta, és megkérte a barbát (ez még nem fordult elő, hogy valakit kért volna!), hogy beszéljen ő a románokkal. Ny. Ali elmagyarázta a helyzetet, és garanciát vállalt, hogy a túlórapénzüket megkapják. Kevesebbet, mint amit kértek, de tőle elfogadták, és vállalták a munkát.

Természetesen nem egyfolytában dolgoznak, mert ez a rémálom csak egy Istentől elrugaszkodott, vadbarom görög agyban foganhat meg. Egy hegesztő és egy magyar gépész (D. Zoli) együtt dolgoznak, s őket a másik két román váltja. Így napi 12 órát dolgozik mindenki, és a munka folyamatosan megy.

Gheorge szerint Mr. Kavafisz rosszabb mint Ceausescu, vagy Hitler. Azt hiszem pontosan látják a helyzetet, jól megismerték a görögöt.

A horoszkóp szerint helyesen döntöttem. Bölcs elhatározás volt, erre még egy üveg pezsgőt is érdemes kinyitni.

Tehát akkor holnap nem hagyom annyiban, és kierőszakolom a hazautazásomat.

MÁRCIUS

Március 1. Szombat, Alexandria. Nem is tudom, hogyan kezdődött a mai nap? Reggel beszéltem Mr. Kavafisszal, elmondtam, hogy nem vagyok képes orvoshoz kijutni, s ezért akarok hazamenni. De legkésőbb március 31-ig otthon akarok lenni. Erre hármunk váltását kérte a HMS-től, és a Seascottól, de azzal, hogy küldjék meg a leutazók nevét, hogy eldönthessük, melyik kell, melyik nem...

Otthoni idő szerint reggel 8:20-kor, itteni szerint 9:20-kor volt a Kopogtató a Kossuthon, de sajnos nem lehet napkelte után fogni rendesen, ilyen későn meg egyáltalán. Így Szabolcs fiamat nem tudtam meghallgatni. Sajnos! De nagyon remélem, hogy kazettán megvan.

Elekbalhé

Reggel nagy garral jött az elek, hogy hol az az állat, kitekeri a nyakát! Magától értetődik, hogy Mr. Kavafisz volt az akit keresett. Március elseje van, és három hónapja nem kaptunk pénzt a hajón! Nem tud venni egy doboz cigit, nem tud telefonálni... Igaza van.

Azonnali váltását kérte. A görög az isteneket hívta tanúnak, hogy nem tud fizetni. Kitört a botrány. Végül ő is bekerült a hazamenők közé.

Így a következők váltását kérte: S. Zsolt, Cs. Csaba, Cs. Zoli, Székely István, Székely Nimród. Ő még nem tudja, majd ha megjön a válasz, akkor megmondom.

Este faxot küldtem Encsikének, hogy tudjon a szándékomról.

Délután orvos jött, megnézett, egy halom gyógyszert adott, gyomorfekélyre gyanakszik...

Viszont mintát nem jöttek venni, ezért a keddi kirakás nem jöhet be...

A horoszkóp szerint a tegnapi nap kimerített, pihenjek, sétáljak az erdőben(?), hogy este fáradtan kerüljek ágyba.

Majd tűvé teszem a sivatagot egy erdőért...

A tevének van ízlése! - MV Humber 56

Print Friendly and PDF

Szerda, február 19. Alexandria. Horgonyon.

Mr. Kavafisz belelendült

és mindent meg akar csináltatni perceken belül. Az egyes raktár alján 5 zsák magasan áll a víz. Reggel ezért a fenék-kutakat kiszabadítottuk, a Mi Pablo Pablitónk térdig állt a cukorszirupban, és könyékig turkáltak benne, amíg sikerült felszedni mindet. A raktár közepe táján egy zsákmagassággal csökkent a víz szintje.
Utána a raktárkereket csinálták meg a hegesztők, a matrózok segítettek. Közben megjött három raktártakaró ponyva, hogy azzal fedjük le, ha esik az eső. Jó dög nehezek lettek, nem hiszem, hogy könnyen tudjuk majd kezelni. Illetve az utánunk következőknek lesz gondjuk-bajuk elég, a későbbiekben.
A horoszkóp szerint nehezen látom be mások igazát, vadkanként rohanok fejjel a falnak.
Az anyád! Ez a Sz. Gyula!

Csütörtök, február 20. Alexandria. Horgonyon. Ma reggel a görög vízpróbát akart csináltatni. Ez hülye szegény...
Így lementem a raktárba, és ehelyett egy térképet rajzoltam arról, hogy hol lehet kilátni. (Majdnem mindenütt, ahol valami csatlakozás, illeszkedés van!) Közben nyüzsgés kezdődött a hídon: a feltámadt szélben

Majdnem rácsúsztunk egy hajóra

amelyik mögöttünk állt. A barba mint az őrült hívta a pilotállomást, tízre küldték a révkalauzt. Az első dolga az volt, hogy reklamálni kezdett, hogy miért nem előbb szóltunk?
A belső horgonyhelyen igen zsúfoltan vagyunk. És csak hozzák be a hajókat... Közben a szél is feltámadt, csak úgy feszül a horgonylánc! Mire megjött a kalauz, egy M/V Concorde nevű hajó elénk dobta le a horgonyát. Igen kellemes helyzet volt: előttünk a monroviai hajó, a farunk mögött három méterre egy leállított arab. Horgonyhúzás közben nekicsapódtunk a az előttünk levő farához, az eredmény:

Kilyukadt a hajótest

Ezt csak később vettük észre, mert fentről annyi látszott csak, hogy behorpadt. Utána Mr. Kavafisz kiment, és meghagyta hogy dolgozzunk az egyes raktár szelvényein. Elkezdtünk. A szél már viharos volt. Jött az eső. Becsuktunk. Így természetesen nem tudtuk a ponyvát (21x15 m-es) feltenni, hogy védje az esőtől, mert akkor elvitte volna az embereket, mint egy jól működő vitorla.
Gondolom, a barom majd jól felháborodik ezen is.
Kiderült, hogy a horpadás lyukban folytatódik, és természetesen az egyes raktár felső harmadát ütötte át a másik hajó fara. Nem nagy, csak mintegy tíz centis rés támadt.
Késő délután jött egy telex a Seascotttól, majd hanyatt estünk! A captaint felelősségre vonták, hogy miért mentünk neki a hajójuknak? Szóval a Concorde az ő kezelésükben van!

Zsolt elolvasta a Nagy Riportot

És igen-igen jó véleménnyel volt róla! (Ami nem is csoda, hiszen én írtam, ennyi önbizalom engedtessék meg nekem...) Azt mondja:
- Sokkal jobb, mint az eddigiek. (Én is így érzem).
- Ez nem tengerészregény, azaz nem hajón játszódik, hanem csak tengerészek a szereplői, és ez azt hiszem jelentős továbblépés.
- Fordulatos, cselekménydús, érdekes, sőt izgalmas is. A második rész több szálon fut, hogy aztán egyesüljenek, de erre semmi utalás sincs, meglepetésként érte.
- Jók a szereplők. Persze megint szándékaim ellenére alakultak. A főhős, Barkóczi, tépelődő, belülről rágódó ember, akinek a viselkedését a körülmények alakítják, és ez így még jobb is, mint ahogy előre elterveztem, mert a második részben negatív figurát akartam kihozni belőle, de egyszerűen "emberi" lett, és azt hiszem, ez a lehető legnagyobb dicséret az "olvasótól". Kicsit meglepetten hallottam, amit a feleségéről mondott, Franciskáról, mert az erősebben negatív lett, mint ahogy szántam, de ez megint csak hasznára vált a regénynek! A rövid véleménye az első tiszt feleségéről: egy rohadt kurva, intelligens, gátlástalan törtető, karrierista.
- Nagyon sok szereplő (főleg mellékalakok) van a regényben, érdemes lenne a neveket összeszámolni! Erre én nem figyeltem, de az tény, hogy sokat jártam a nevek után, hogy összehozzak ennyit. A magyarok persze nem számítanak, de a portugál és spanyol igencsak próbára tett, van benne dán, ukrán, litván is (miért ne lenne, ha voltam Litvániában?).
Most már csak az otthoniak véleményére vagyok kíváncsi, Encsiére, apáéra, és ha megjelenne, mert akarom, akkor a sok-sok máséra!
Ja, szeretem ezt a regényt! (De a másik kettőt is, az Atlanticot a legkevésbé. A "Bonzsúr Dora" szerintem igen jó cím.)

Új regénytéma...?

De legalábbis egy nagyon klassz sztorit hallottam, ami egy újabb regény indításához pazar lehet! Ugyanis S. Zsolt  elmesélte, hogyan ismerkedett meg menyasszonyával, Évával.
Azt hiszem, ezt mindenképpen bele kell venni egy új könyvembe. Fantasztikus, hogy megint kezd bennem motoszkálni valami, egy jó fejezet él bennem... Gondolom mások is így vannak ezzel, akik írnak. Kíváncsian várom, hogy mire megyek ezzel a témával?
A horoszkóp szerint tegnapi viselkedésem kihat a maira is. Jobban tenném, ha diplomatikusabban oldanám meg a helyzeteket.
Mr. Kavafisszal nem lehet...!

Péntek, február 21. Alexandria. Horgonyon. Ma reggel is kiborult egy kicsit a bili.

Mr. Kavafisz a túlórákba kötött bele

Magyarán azzal kezdte, hogy a hegesztők munkaideje reggel 8-20 között van. Ez nem igaz, mert napi tíz óra van a szerződésükben. Természetesen őt ez nemigen érdekli. Erre rákérdezett, hogy írom-e a tisztek és a fedélzetmester túlóráit. Hát most elkezdtem. Érdekes lett! Nekem eddig 96 órám van, és ami a fő, a szerződésemben 100 óra a kötelező túlóra... Hogy oldja meg ezt a problémát?
Nyilvánvaló, hogy ebben a hónapban mi kekeckedünk vele, a ki nem fizetett túlmunka miatt! Azt hiszem, nagyot néz majd, ha holnap közlöm vele, hogy megvan a 100 órám, innen hogyan tovább? Ki, és hogyan fizeti?

Bemegyünk?

Délután papírt hoztak, hivatalost, pecsétest a Kikötőkapitánytól, hogy fél háromkor bemegyünk, és rákötünk egy hajóra, s mintavétellel fogjuk az időnket tölteni. Jelentkezett ugyanis a második átvevő, és kezdődik előlről a hercehurca.
A tegnapi igen rossz idő, viharos, szeles, esős, tovább tart, s nincs pilot, mert ilyen szélben nem lehet egy másik hajóra rákötni biztonságosan. Bármilyen hihetetlen, annak ellenére, hogy arabok mondták, kijelentem: igazuk van! Mi felkészültünk, kivettük a búvárszivattyút az egyes raktár fenékkútjából, visszatemettük a zsákokkal, ami megázott, azt szárazzal takartuk le. A raktárt becsuktuk.
Miután lefújták - a legújabb ígéret szerint holnap reggel hatkor manőver -, megjött egy arab, kiderült Mr. Kavafisz hivatta, és a raktártetők javításáról kezdett velük tárgyalni. Na hiszen, mi lesz ebből?
Ha bemegyünk, legalább annyi jó történhet, hogy felhívhatom Enicit.
Egy pofon, egy gyerek. "Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!", mondja a közmondás. Tehát én ma elkezdtem írni a következő regényemet, a fenti címmel. Valószínűleg ez nem a végleges, de nem hangzik rosszul. Egy hatalmas pofonnal indul, s ha minden igaz, egy gyermek megszületésvel kellene befejeződnie, csak azt kell még kitalálni, hogy mivel töltsem ki a közbeeső mintegy kétszáz oldalt. Ugyanis amit már tudok róla, az az elejéből mintegy harminc oldalnyi, s a végéből is körülbelül ugyanannyi.
A horoszkóp szerint végre eloszlottak a viharfelhők, kiengedhetek. Estére vidám társaság kíséretében még a pohár fenekére is nézhetek.
Nem derült ki, továbbra is viharos az idő, s a vidám társaság pillanatnyilag Mr. Kavafisz halálpofája... Délután elaludt egy széken, tisztára, mintha egy múmia lett volna!

Szombat, február 22. Alexandria. Horgonyon. Úgy érzem, az utóbbi napokban fogytam. Azért csak érzem, mert a hajó enyhén mozog, és a mérleg ugyebár...! Mindenesetre 97.1-et mutatott reggel. A viharos idő tovább tart, semmi mozgás a kikötőben. A hajók, főleg a part mellettiek, jajgatnak, hogy összetörnek, a pilot nem válaszol, vagy "hasznos" tanácsokkal látják el őket! Most szerencsénk van, hogy horgonyon állunki.
Délután feladtam Encsikének egy faxot, hogy nem tudom hívni, ne várja szegény. A parancsnok hivatalosan elküldte a váltási kérelmemet a berakó kikötőből! Visszaállítottuk az őrséget, mert egy hajó túl közel van hozzánk, és állandóan félő, hogy összecsattanunk.
A horoszkóp szerint Kellemes napom volt, írja a könyv, és este a farsangi bálon én nyerem meg a tombolán az első díjat!
Nocsak! A tollasban...?

Vasárnap, február 23. Alexandria. Horgonyon. Egy éve indultam el otthonról!

A munka akkor jó, ha félbehagyják...

Ma az alsó raktárakat lezáró pontonok mozgatószerkezetével kezdtünk el dolgozni. Ez egy olyan valami, hogy a felső raktár mennyezetén két sín fut végig, azon egy kocsi van, amit hosszú kötélzettel lehet mozgatni. Egy láncos emelővel megemeljük a pontont, a kocsi arrébb viszi, s letesszük. Namármost. Természetesen nem működik, mert az egy ABS hajó.
Tehát ma nekiálltunk, hogy kipróbáljuk. Mr. Kavafisz azt ígérte, hogy vesz két emelőt, de aztán úgy döntött, hogy van nyolc rossz, abból biztosan lehet csinálni két jót. Most a kápó nagyon szereti, és szívébe zárta. Így most ezt csináljuk, de biztosan abbahagyjuk, mint a felépítmény megkezdett festését, a raktártakaró ponyvák kötélzetének felszerelését, és az egyes raktár "lecsapolását".

Mindig más a fontos...

Ma jött egy írásos papír, hogy holnap vagy bemegyünk, vagy nem! És erről írást is adtak! No comment!
A horoszkóp szerint délelőtt a testi frissességgel foglalkozzam, a szellemivel ráérek délután. Vegyem elő a nyelvkönyvet, frissítsem fel tudásom, mert a jövő héten szükségem lesz rá!
Délelőtt raktárba le, raktárba fel rohangáltam, mint az őrült, ez a testi frissességet szolgálta, délután a raktárból fel-le rohangáltam szellemileg... A nyelvkönyvemet nem találom.

Hétfő, február 24. Alexandria, horgonyon. Ma szerencsés napunk volt.

A tevének van ízlése...

Mr. Kavafiszt kiette a fene a városba, így egész délelőtt és délután nyugi van, csak a dolgunkat csináltuk. De szép is lenne, ha kint felfalná egy teve!
Megjöttek a raktárponyvákat leszorító kötélhálók. Délután azzal dolgoztunk. A két kettesre felpróbáltuk, jó lett, az egyes raktártetőre holnap feszítjük ki, hogy leellenőrizzük.
Tegnap késő este a román hegesztők elküldték a francba a görögöt. Nem akarja tisztességesen megfizetni a vasárnapi túlórájukat, csak a felét adná, ami jár. Bejelentették, hogy fél órát nem hajlandók túlmunkát végezni.
Este azonban valahogy rávette őket, hogy túlórázzanak, s így befejezték az első szelvényt. Holnap kezdik a következőt, már csak hat van hátra.
A görögöt nem ette meg a teve Alexben. Négyre jött vissza, s vele jött az Intership embere is. Azt mondták, lehet, hogy este part mellé állunk. (Ez körülbelül a huszonötezredik ilyen jellegu információnk!) Az arab szerint két nap alatt eldőlhet, hogy átvesznek-e károsodott rakományt az átvevők? No majd meglátjuk.
A horoszkóp szerint kellemes időben gördülékenyen végzem munkámat. Délutánra tegyem magam szabaddá, hogy gyerekeimmel, családommal tölthessem, mert az utóbbi elhanyagoltam őket.
Szóval Enicit és Szabolcsot már elég régen láttam, sőt, telefonon is régen beszéltünk. Ninót néha látom a fedélzeten. Az idő kellemes volt, és Mr. Kavafisz is kint volt a városban, valóban gördülékenyen ment minden.


Kedd, február 25. Alexandria. Horgonyon. Még nem is írtam:

Macskátlanítva vagyunk

Ugyanis még amikor part mellett álltunk, nemcsak Zulejka, hanem hetek múlva Trockij is kiment a partra. Ő valószínűleg egy megalkuvó alkat, mert már késő éjjel a járó mellett vernyogott, hogy visszajönne, de a járót felhúztuk, és anélkül nem lehetett volna leengedni, hogy az alvók fel ne riadjanak. Így Nimród csak nézte, az a buta macska meg ült a parton, aztán elballagott. Biztosan éhes volt már! Azt a zabálást amit rendezni tudott mindenki csodálattal nézte. Vajon mi lehet vele? A kényszerfogyókúra biztosan meglátszik rajta.
Az igazság az, hogy hiányzik...

Délután újra kikötöttünk

Újra a mintavevő rakpartra álltunk, és semmit se tudunk. Csak annyit, hogy állítólag holnap jön a második átvevő mintát venni, és azután két-három nap, és folytatjuk a kirakást, illetve a második megkezdi.
Közben eljött meglátogatni a Mehalla embere, hogy engedjük rakni a kettes és hármas raktárból. Ebbe a P&I, Mr. Kavafisz, és barba nem mentek bele.
Vajon minek nézünk elébe? Encsinek innen nem tudok telefonálni, mert túlságosan messze vagyunk a várostól.

Aggódom az egészségem miatt

Nem javul a gyomrom. Ny. Ali szerint a fogyókúra miatt fáj, lehet, hogy gyomorsüllyedés. De máskor többet fogytam, és nem volt ilyen jellegű fájdalmam a gyomorszájban. Nem állandó, hanem időnként fellépő nyomás, néha egészen kellemetlen érzés. Olyankor úgy érzem, hogy a hasam is csikar.
Újabban a szegycsontom is kezd érzékeny lenni, amikor teleszívom a tüdőmet levegővel...
Lehet, hogy csak kisugárzás, de akkor is kellene orvos, legalább fájdalomcsillapítót adna, hogy amíg hazaérek, ne fájjon. Otthon aztán kivizsgáltatom magam.
A horoszkóp szerint nemcsak én érzem úgy, hogy elhagyott az erőm, tengtem-lengtem egész nap. Este olvassam el az összegyűjtött újságaimat...
Volt erőm, és az összes újságot elolvastam már, ami a hajón van (persze az arra érdemeseket, a Kurírt nem).

Szerda, február 26. Alexandria. Tulajdonképpen semmi se történt!

A helyzet még tovább fokozódik...

Itt volt a második szállítólevél (Bill of Lading No..2) átvevője, de mintát nem vett. Itt volt a P&I is, sőt a Mehalla képviselője is. A charterer, a hajóbérlő embere is bejött végre a hajóra, mert eddig nem volt hajlandó. Tárgyalások zárt ajtók mögött folynak, már nem érdekel, hogy mi történik. De Ny. Ali szerint a helyzet tovább fokozódik: A Memphis az első, a hajóbérlő ügynöke a második átvevő érdekeit védi. És egyik se akar egy darab károsodott zsákot se átvenni. Azért a nap elmúlt, és nem eredmény nélkül: akik bejöttek megittak 15 doboz kólát, tíz sört, huszonkét szendvicset, és a barba nyakán ültek reggel tíztől délután négyig. Meg a Kavaszakién, és ez is valami! A görögöt kivitték délelőtt, csak negyed öt körül jött be, nagyon kellemes volt nélküle.
Állítólag a kár közel egymillió dollár. Persze a P&I fizeti, de küzdenek, azt hiszem nem sok eredménnyel. Nem lehet megjósolni, meddig lesz itt a hajó. Nélkülem! Mert én

Haza akarok menni

Este telezuttyant a hócipőm, a barom görög miatt, és kértem a váltásomat. Elegem van belőle egy életre! Azt hozta ki, hogy tulajdonképpen én vagyok a hibás a beázásokért, mert nem rendeltem raktártakaró ponyvát, már Lengyelországban. Azt persze elfelejti, hogy még Ram-Nek szalagot se akartak küldeni, mert drága, csak Mr. Bott utasítására voltak hajlandók Athénból repülőn feladni (azért, mert ha Gdanskban veszik, akkor nem számlázhatnak többet, és ott jóval olcsóbb is...!) Kész! Ha még egyszer hozzám szól, akkor nem állok jót magamért...
A horoszkóp szerint a házasságom kiállta a megpróbáltatásokat. Egy meghitt este azonban jót tenne!
Ez így van kérem...

Az élet fenékig szirup! - MV Humber 55

Print Friendly and PDF

Ez az igazi 55. rész, nem a tegnapi!

Péntek, február 14. Alexandria. Egész éjjel dolgoztak. Már 8100 tonnát kiraktak tizenhárom nap alatt! Fantasztikus, nem? 28-ik napja vagyunk Alexben.

Ez egy monkey buisness

Azaz, sötét ügylet... Nem úgy ment a dolog, ahogy elképzeltem. Az eddigi rend szerint, de most kevesebb zsákot küldtek vissza. Csak a feketére rohadtakat. Így is kikerült a hajóról mintegy 500 zsákkal. A raktár közepe most egy piramishoz hasonlít, onnan nem hajlandók elvinni a cukrot, halvány lila dunsztom sincs, mi történik azzal. Vagy negyven zsákkal kidobtak a vízbe, a legrosszabbak közül. Pedig csak a juta borítás rossz, a cukor háromszoros nylonzsákban van, ez már nem károsodott! Esztelen pazarlás...!
A Mehalla csak kifogástalan csomagolású cukrot hajlandó levinni. Kormánycég, innen az állami üzlethálózatba kerül közvetlenül a rakomány, és rögtön kimérik. Ki tudja, igaz-e?

Székely és csapata...

A következő hirdetést szándékozom a Shipping Buisness nemzetközi hajózási folyóiratban feladni:
"Totálkáros a hajója? Székely és csapata fél óra alatt megragasztja!"
Ez nem vicc! Negyedóra alatt megcsináltuk a kettes raktár bal oldalán három szelvényt, Ram-Nek szalagot ragasztottunk rá, így most Mr. Júda (Kavafisz, ahogy a George B. - ABS hajó az is - legénysége elnevezte) elégedett vele. Még egy szelvény van hátra itt, és a jobb oldalon is kettőnél el kell végezni s akkor gondolom nem szükséges hajógyárba mennünk raktártetőket javítani!
Holnapra jelentkeztem orvoshoz, délelőttre ígérte a Memphis ügynökség, hogy bejön a kikötői doki. Szerintem kivizsgálás lesz a dologból. Nagyon elkezdett fájni megint a gyomrom. Ny. Ali szerint gyomorsüllyedéstől lehet tartani a fogyókúra miatt, de lehet más (ne adj Isten, fekély is!)
A horoszkóp szerint Valentin napja van, ne feledkezzek el szerelmemről! Mit szólnék egy operaelőadáshoz?
Ha a kikötőben tartják, akkor lehet róla szó. De az csak vígopera lehet, amin halálra röhöghetem magam...!

Szombat, február 15. Alexandria. Hajnalban

"Némi" gondok adódtak

Először elromlott az egyes Thompson. Ez baj, de nem tragédia. A tragédia az lett volna, ha utána, hajnali kettőkor, haláleset történt volna. Az egyesnél dolgozó darupár (a raktár hátsó felében) egyik csörlőjénél a váltószerkezet kiakadt, és a kötél - teher alatt - szabadon lefutott. A magasban volt az emelés, így a két tonnányi cukor szabadon lendült a partra, és ha a teherautón rossz helyen állnak a munkások, akkor a raktárépület falára kente volna őket! Tíz centi hiányzott ahhoz is, hogy ne borítsa fel a rakodás alatt álló teherautót is! A legfelső zsáksor felett ennyivel zúgott el az emelés!
Ganésa még mindig velünk van? Ha igen, akkor kösz...

Kiakadtak az idegeim!

Sikerült reggel negyed kilencre úgy feldühíteni, hogy mindenkivel üvöltöztem: Zsolttal, a barbával, Nassarral, a stivadorral, és Mr. Kavafisszal.
Addig semmi gond nem volt, amíg egyedül voltam, háromnegyed nyolcig, elkommandíroztam a fiúkat, ment minden simán. Kijött a barba. Eddig az volt a hozzáállása a dolgokhoz, hogy az egyes raktárt leállítja, mert életveszélyes a rakodás folytatása. A munkások a fedélzet alatti részen leásták magukat, a közepét meghagyták - ott vannak a nedves zsákok -, s félő, hogy egyszer betemeti őket, ha valamelyik oldalon megcsúszik a piramis.
Azt mondja a barba: - Csukjatok be egy szelvényt az egyesen.
Mi eközben a kettes raktárszelvényeken dolgoztunk, hogy valahogy próbáljuk vízállóvá tenni, a Ram-Nek szalagot ragasztottuk. Tudni kell, hogy a rakodási szünet csak egy óra, s előtte elő kellett készítenünk a raktárakat a rakodás folytatására.
Behúzattam az egyes raktáron egy szelvényt, hogy hátul ne lehessen a kirakást folytatni. Tíz perc múlva jön, hogy csukjuk be a kettes egyik fél raktárt - a bal oldalon a hátsó felét (az elejét és a hátulját külön kell nyitni-csukni). Öt perc múlva jön, hogy az egyesben két geng dolgozik, nyissuk ki az egy szelvényt.
Jön Nassar, hogy nyissunk minden szelvényt, mert napos idő van.
Jön Mr. Kavafisz, hogy miért nem a Ram Nekkel dolgozunk?
Ekkor teljesen kiakadtam, és vörös fejjel, teli torokból elküldtem mindenkit a francba. Érdekes, azóta mindannyian meghunyászkodtak...!
Készülnék reggelizni fél kilenckor. Jön Mr. Kavafisz. Mennyi nedves zsákot raktak ki az éjszaka. Nézem a noteszt, amibe a tiszt urak beírták. Kiderült, hogy az este 20-24 közötti adat három lappal előbb volt beírva, naná, hogy Mr. Kavafisz akadt most ki. Meg én, megint.
Csináltam egy bevonalazott lapot, hogy a tiszt urak egymás alá írhassák, hogy mennyi lett kirakva, s az reggel egyértelmű legyen.
Az is kiderült, hogy az egyes Thompson dolgozik, pedig Sz. Gyula úgy adta át, hogy haldoklik. Tele van már vele a tököm. Nem képes befogni a száját. Állandóan dumál, és megbonyolítja a dolgokat. Kekec. Összevész a stivadorokkal, neki akar ugrani mindenkinek... Nagyon elegem van már a Humberből, Mr. Bottból, Mr. Kavafiszból, és magamból is.

Egy korszakos lépés, de vissza!

Amikor a Cegléden és a Székesfehérváron hajóztam, akkor a raktárakat ponyvával takartuk le, hogy vízállóak legyenek. Most visszatérünk, Onedin korához, mert már akkor is ezt a módszert alkalmazták.
Mr. Kavafisz vásárolt három nagyméretű ponyvát - a terveit én rajzoltam meg -, és azzal fedjük majd le a raktárakat, hogy ne ázzanak be! Csuda szép lesz!
Ma bent volt egy 213,8 kilós, szép darab arab, és elvitte a rajzot, valószínűleg 4-5 nap múlva hozza a ponyvákat! Igaz, hogy kellene hozzá egy leszorító háló, de azt már elspórolja a görögje. Majd kötelekkel lekötjük.
A horoszkóp szerint akad dolgom elég, de szorgalmamnak köszönhetően jól haladok a cél irányába. Délután egy fontos rendezvényen vegyek részt.
Akkor most lusta vagyok vagy se (lásd: tegnap!)...?

Vasárnap, február 16. Alexandria. Új módszert találtak ki, a nedves zsákoktól való megszabadulásra:

Vágd és öntsd!

Kirakják a fedélzetre, kivágják, és a jó minőségű cukrot beleöntik a vízbe. A zsákokat meg utána dobják. Akik elvégzik, nyakig cukrosak. Ennyi édes arabot még nem láttam! Arab-görög koprodukcióban készült, zseniálisan kivitelezett agyrém...! (Ennél még egy Silvester Stallone által alakított amerikai hérosznak is több agya van!)
Tegnap késő este ki kellett számolnom, hogy mennyi rakomány maradhat az egyes raktárban, hogy megfelelő legyen még a hajó úszáshelyzete? (Ez annyit jelenthet, hogy Mr. Kavafisz számít arra, hogy bennünk marad a rakomány. Ennek két következménye lehet, ha bekövetkezik: 1., Eladják, s valahol kirakjuk. 2., A személyzet kidobálja a tengerbe, mint a Csokonai Édes Bálint parancsnoksága alatt 8000 tonna krumplit az Indiai-óceánon!).

Kivontam magam a forgalomból!

Elég volt! Nem érdekel semmi, nem kérdezek a görögtől semmit, ha akar valamit, akkor jöjjön hozzám. Teljesen összekevert mindent, soha nem tudjuk, hogy hányadán állunk, amit az egyik percben mondott, azt a következőben agyonvágja az intézkedésével!
Ma egész nap telexeket küldözgetett, közben a Mehalla megtagadta a kettes raktár kirakását, mert ott is barom sok zsák elázott, de nem a tengeren, hanem az itteni esőkben! Jópofán alakulnak a dolgok. Most - tegnap és ma - nem is fájt a gyomrom. Elképzelhető , hogy az idegességtől volt?

Telefon haza

Azért mindennek van határa! Idejön egy szaros angol hadihajó, és minket áthoztak a 37-es rakpartra - ezt még nem is panaszoltam el a múltkor, amikor bejöttek. Nincsenek tekintettel a köszvényemre! Lejártam a lábam, de beszéltem az asszonykával.
A Mehalla egyik embere vitt ki a városba, szerencsénk volt. Cs. Zolival és nevelt fiával, G. Gáborral mentünk telefonkártyát keresni. A nemzetközi telefonközpontban nem kaptunk, de a vasútállomáson - HÉV szerű valami -, volt. Előrelátóan megvettem a jövő heti kártyákat is.
Encsike jól van, apa is csókoltat mindkettőnket. Szabolcs március 1-én a Kopogtató című műsorban hallható lesz, 08:20-kor. Nem akartam Enicit elkeseríteni, hogy itt akkor 09:20 van és olyankor már nem jön a Kossuth rádió adása.
Hát akkor így, előre is gratulálok Szabolcsnak.
A horoszkóp szerint egy bölcs döntéssel kellemes munkakapcsolatot nyerhetek.
Lusta is vagyok, szorgalmas is, ma már bölcs is...

Hétfő, február 17. Alexandria. Délelőtt az egyes raktárt engedi Mr. Kavafisz kirakni. A raktár hátsó falánál elérték a legalsó sort.

Az élet fenékig szirup!

Kiemeltek egy zsákot, és az teljesen vízben állt. Illetve nem vízben, hanem szirupban. Lementem, beledugtam a kezem, a csuklóm fölé ért a ragacsos trutymó! Most a kérdés csak az, hogy mennyire tudott a zsákok között hátrafolyni a vizes cukoroldat, mert most jelentős, 2.8 méteres fartrimmünk van. Mr. Papasztratosz hajában újabb ősz szálak jelentek meg!
Reggeli előtt azon elmélkedett, hogy ha a P&I előírja a javítást, akkor Mangáliába megyünk, és újra meglátogatjuk Domnule Blana kóceráját! Milyen szép is lesz!
A tegnapi nappal jelentős állomáshoz értünk: kiraktuk a rakománynak több mint a felét!
Este megállítottuk a rakodást, nem tudom miért. A barba kint volt Mr. Kavafisszal az ügynökségen, onnan küldött telexet. Azt, hogy miért kell leállítani, nem közölte. Amikor visszajöttek a megbeszélésről, kiakadt, mert megmondtam, hogy azért álltunk le, mert telexen kaptam utasítást. Hiába dühöngött. Mindenki tudja, ha utasítást kapok valamire, akkor nem nyitok vitát róla, én nem változtatok a saját szakállamra. Naná, hogy mindenki azt kérdezte, hogy visszajöttek-e, hol vannak, hogy most le kellett állniuk? Mit mondhattam volna mást, mint hogy utasítást kaptam telexen?
Azt mondja a Ny. Ali, hogy egy csomó ügyvéd volt jelen, amúgy arabosan, mindenki egymás szavába vágva üvöltözött, de abban mindegyik megegyezett, hogy le kellett volna állítani a kirakást, napokkal ezelőtt, ahogy a barba többször is mondta, és akarta. Csak Mr. Kavafisz nem járult hozzá, a kirakásnak menni kell, mondta, mint a fedélzeti rakományügyekben erősen jártas gépész... Most gondolom veri fejét a falba...
A horoszkóp szerint egy régi ismerősöm nem mindennapi kéréssel áll elő...
Nem állt.

Kedd, február 18. Alexandria. Nem jöhetnek kirakni! A járót felhúztuk, megy a táviratváltás, tegnap már a Seascot is jelentkezett, Alan Cunningham kérdezte, mi a helyzet?
Délelőtt 11 körül mégis engedte Mr. Kavafisz a munka továbbfolytatását. Így kettőig ment minden nyugodtan, aztán megjött a jó hír az alexi Kikötőkapitánytól, hogy kimegyünk horgonyra. Nyilván az átvevő intézkedett. Most jön a hajótulajdonos szívatása.
Így aztán este hétre lehorgonyoztunk. Egy nüánsz: Kavafasz nem maradt a parton, a hajón nyilván sokkal hasznosabban tud intézkedni (meg minket cseszegetni!).
A horoszkóp szerint képtelen vagyok uralkodni önmagamon, érzéseim, érzelmeim irányítják ezt a napot, pedig jobb lenne, ha nem így lenne!
Hát...

Kavafisz bekeményít - MV Humber 55

Print Friendly and PDF

Vasárnap, február 9. Alexandria. Ma van a Maradam második napja.
Megint a raktártetőn dolgoztunk. Most a lyukakat ragasztottuk le Ram-Nek szalaggal, ez kátrányos fólia, jól zár, ha megtapad, és most erre a munkára ideálisak a körülmények, mert a hőmérséklet pont megfelelő. Biztos vagyok benne, hogy a beázások 60%-kal csökkennek.
Délután Mr. Kavafisz a munkaidőkkel kezdett foglalkozni... Elmondtuk neki, hogy nem jók a szerződések, mert csak arról rendelkezik, hogy mennyit lehet dolgozni, de arról nem, hogy mit fizetnek, ha túllépik a szerződés szerinti munkaidőt.
Este kivittem a görögöt, telefonálni, csak azért, hogy megmutassam, merre van a Telefonközpont. Jól átvágták a fejét a pénzváltással, 3-ért váltották a dollárt (én 3,396-ért adtam el a magamét tegnap pénzváltónál), több időt számoltak fel neki, és visszautasították, hogy az AT&T operátort (USA) kapcsolják.
A horoszkóp szerint néhány hónapról-hónapra húzódó ügyemet ma intézzem el, nem érdemes halogatni, inkább áldozzak egy szabadnapot rá.
Hát haza csak márciusban tudok menni..., más ügyem nem húzódik!

Hétfő, február 10. Alexandria. Ma van a Maradam harmadik napja. Szép, esős napra ébredtünk... Két csapatot hoztak, és azzal folytatták a kirakást. De csak délután negyed ötig, mert ünnep van, ugyebár... Holnap öt brigád jön!

Mr. Kavafisz keményített

Csak az a baj, hogy a személyzettel szemben. Mintha ez lenne a fő gond, és nem az, hogy ők elhanyagolják a hajót, nem küldenek embereket, anyagokat.
Most az a legújabb ötlet, hogy a magyar matrózokkal is ki kell dolgoztatni a 100 óra túlórát. Addig amíg itt eszi a fene, ám legyen. Mindenki ráhúz két órát, és majd ha rendes szerződéssel jönnek le a hajóra, akkor majd másképp lesz. Ezt a tavalyi naplómban kifejtettem, hogy én se értek egyet a jelenlegi rendszerrel. Mennyivel jobb lenne, ha a személyzet hajtana a túlóráért!
Állítólag ma küldött egy telexet Tonynak Khioszra, hogy a Fekete-tengerre megyünk berakni... Milyen szép lenne, mehetnék haza!
Mr. Bott táviratozott, hogy valószínűleg itt rakjuk ki az egész rakományt. Ez is jó lenne. És azt üzente Mr. Kavafisznak, hogy javíttassa meg a raktártetőt, de nagyon figyeljen a költségekre. Lehet, hogy hajógyárba megyünk valahova?
A horoszkóp szerint nem lehet azt mondani, hogy ma megerőltettem magam, mégis az én oldalamra billent a mérleg. Ez nem jelenti azt, hogy a mai döntésemről később nem derül ki, hogy nem volt igazam!
A szerződésekkel kapcsolatban igazam van! Slussz.

Kedd, február 11. Alexandria. Most, hogy vége a Ramadánnak, fokozott erővel vetjük be magunkat a küzdelembe.

Torkig vagyok...

Ők is, mi is. Kezdem unni, hogy állandóan, minden nap, óráról-órára veszekedni kell, küzdeni ezekkel az agyatlan vadbarmokkal.Reggel is azzal kezdtük, hogy megállítottuk a kirakást, délben is, mert egyszerűen nem képesek felfogni, hogy úgy kell dolgozniuk, ahogy mi mondjuk. A nedves zsákokat nem rakhatják vissza a hajóra, amit kiraktak, azt el kell hordaniuk. És nem, és nem, és nem! Hülye, agyatlan, vadbarom, analfabéta melós azt mondja, hogy visszaküldi, akkor a főnök nem mer csinálni semmit, mert valakinek a rokona! Mindenkit valaki protezsál, és nincs mit tenniük. Mondják ők. Röhej! Én meg mondtam, hogy nyugodtan zavarják el, és hivatkozzanak rám.
Általában három óránként felmegyünk a barbához, és ott üvöltöznek jókat, mert nem fér a légüres koponyájukba, hogy ők nem diktálhatnak!
Aztán késő este bolondot csináltunk magunkból. Nem tudom miért, de megengedték nekik, hogy a nedves zsákokat visszarakják, így ezután már hiába erősködnek az ügyeletes tisztek.
És ez még legalább két hétig tart! Borzalmas. De legalább nem kell előlről kezdeni Port Saidban, mert ma megerősítették, hogy itt rakunk ki mindent. Ez azért jó, mert lehet, hogy ezután kevesebb lesz a gond, mert mindet nekik kell kirakniuk.
Holnap átállunk egy másik rakparthoz, jó messze lesz a város. Csak telefonálni jártam ki eddig is, ezután is akkor megyek, ha az asszonyt akarom hívni.
A horoszkóp szerint egyedül maradtam az elképzeléseimmel, nincs akitől tanácsot kérhetnék. Egy kis házi munkával pihentessem magam.
Még a szakács és a pincér munkáját is én végezzem el? Na, nem!

Szerda, február 12. Alexandria. Reggel zuhogó esőre ébredtünk, de ez így is volt rendjén.

A baromság folytatódik, s ki lenne más a főbarom, mint Mr. Kavafisz!

Hétre ígérték a manővert. Fél tizenegykor jött a pilot, tizenkettőre kikötöttünk a legendás hírű Büdös Saroknál. Miután végig esőben manővereztünk, magától értetődik, ahogy befejeztük, kisütött a nap. A daruállítások, a raktárnyitás sok időt vesz igénybe, várom, hogy mikor kezd Mr. Kavafisz háborogni emiatt.
Ez persze még hagyján, de amit utána csinált, az egyszerűen a kreténség határát súrolja (de jócskán belülről)! Az a gond a kirakással, hogy az átvevő csak az ép zsákokat hajlandó átvenni. Van egy rakat nedves. Ez a vadbarom, nem engedi meg, hogy ha a kirakottak között nedves van, akkor azt visszaemeljék. Csak száraz zsákokat rakhatnak ki, adta utasításba. De mi a különbség, könyörgöm, ha a száraz zsákokat rakják ki, vagy a nedvest visszateszik. Az eredmény ugyanaz! Ez persze a vadbarom görögnek magas, mint pedagógus fizetésnek a béka segge! És mi mit tudunk tenni? Ha visszajön a nedves zsák, akkor kikapcsoljuk a darut. Ekkor a stivador megy Kavafiszhoz, közben a zsákot visszateszik, és minden marad a régiben. Újra visszaemelik, mi kikapcsoljuk, stivador Mr. Kavafiszhoz, zsák a raktárba, és ez így megy vég nélkül.
Nem hiszi el senki: tele van a tököm!
Azon töröm az agyamat, hogy azonnal el kell menni innen a fenébe haza, s hagyni, hogy csinálja az őrültségeit egymaga!

Alexandriában a helyzet egyre fokozódik!

Este bejött a P&I képviselője, és hosszas agytorna után kitalálták a megoldást, ami szerintem nem a végső, hanem csak arra jó, hogy felpiszkálja az átvevőt - továbbiakban Mehalla.
A hármas raktárban most van mintegy 4500 tonna cukor, és ezt már nem engedjük kirakni. A raktárt becsuktuk, kész kedves akárki, nincs tovább. Így most kitörhet a botrány, ami már kezdetét vette, mert a rakodást intéző Mehalla fullajtár habzó szájjal elrohant, miután a parancsnok megígérte, hogy nem dolgozhatnak a továbbiakban a hármasban. Erről írást is akart, de azt nem kapott, hanem ígéretet, hogy telexen megkapják az üzenetet. Ez azt is jelenti, hogy két geng elment, csak néggyel folytatjuk a kirakást, tehát tovább élvezhetjük a kies, ám annál mocskosabb Alexandria vendégszeretetét!
Eddig csak a Mehalla jelentkezett az áruért, a másik átvevő a füle botját se mozdítja. Holnapra telexen összehívtunk egy meetinget, ahol mindenkinek jelen kell lenni, és elő kell keríteni a másik átvevőt. A barba szerint le kellene állítani az egész kirakást...
Így most nagy várakozással tekintek a holnapi nap elé...

Zulejka, a hűtlen

A kendermagos cicánk hűtlen lett Trockijhoz, a vörös kandúrhoz. Ez utóbbi van már vagy tíz kiló, és mivel tízhónapos sincs, még fejlődésben van.
Úgy gondolom, Zulejka megunta, hogy hiába emelgeti magasra a farkát, hiába hasal a földre, fenekét magasra tartva, Trockij ügyet se vetett rá... Valószínű, most az arab kandúrok kurvája, és marha jól érzi magát. Azt hiszem, a szexet előbbre tartja, mint a jóltartást. Hónapok múlva megnézném, hány bordája látszik ki szegénynek...
Trockij, pedig mint egy török basa, hever a szalonban levő szekrényke alatt, és élvezi a rászakadt nőtlenséget, bár nem tudhatja, hogy mit vesztett! Ha rájön a csajozhatnék, akkor már késő lesz!

Blokád az Adrián

címmel megírom a Präsident esetét, amikor átkutatta egy NATO hadihajó. Nem mint novellát írom, hanem mint valóban megtörtént esetet dolgozom fel. Nem találom igazán jónak, mert magamtól szokatlan stílusban írom. De idő van bőven, még úgyis átnézem többször is, javítok majd rajta, majd csak kialakul. (Mégis lehet, hogy jó...!)
A horoszkóp szerint rengeteg dolgom van, és úgy érzem, sose jutok a végére. Este találkozom Vele, és szép esténk lesz, és tartós kapcsolatnak nézek elébe.
Mr. Kavafiszt látni se akarom. Dolgom pedig valóban van, dögivel.

Csütörtök, február 13. Alexandria. Ma megtudtuk, hogy miért kellett eljönnünk a 20-as rakpartról. Megérkezett Alexandriába a

Royal Navy 062

hadihajó. Na mostan én nem vagyok egy hadihajó buzeráns - az egyéb fegyverektől is irtózom -, ezért nem tudom, hogy miféle? Mindenesetre szürke volt, s a főárbocon a Union Jack, az Angol Királyi Haditengerészet lobogóját lengette a szél.
Reggel háromnegyed kilenckor tűnt fel a kikötőöböl bejáratánál. Repülőgép-felszállópálya van rajta, mert az eleje ívesen emelkedik, azt mondták a "hozzáértők", hogy Harrierek, helyből felszállni is tudó gépek miatt néz így ki az orrfedélzete. Az édes az volt, hogy egyszál-egyedül állt ott egy skótszoknyás, térdzoknis hapsi, és fújta a dudáját, egészen addig, amíg ki nem kötöttek.
Egy csomó, ha jól számoltam tizenhat, helikopter is volt a fedélzeten. Minden gép személyzete feszes vigyázzban állt a korlátnál, és a víz felé meresztették a szemüket. Véges-végig a fedélzeten, de minden szinten szinte (minden) méterenként álltak díszőrséget. A parancsnoki hídon nagy volt a nyüzsgés. Távcsővel se tudtam kivenni, hogy miféle rangjelzéseket hordtak.
Minden vontatói segítség nélkül megfordult, és befarolt a kikötőhelyre! Fantasztikus látvány volt! Négy vontató kísérte, de dolguk nem volt. Gondolom, náluk nem rohantak fel a parancsnokhoz a vontatósok, a mooringmanek, hogy addig lökdössék, amíg egy karton cigit kisajtolnak belőle!

Ki ad kölcsön Mr. Bottnak?

Nyilván az, aki nála is gazdagabb! Tehát Gheorge Cristian, a román hegesztő! Történt ugyanis, hogy Mr. Papasztratosz, ahogy többen is hívják Mr. Kavafiszt a hajón, telefonált Mr. Bottnak, és elintéztek valami fekete üzletet. Nem tudom pontosan, de a lényege az, hogy éjszaka kirakjuk a nedves rakományt, a Mehalla tudta nélkül (?), és ehhez kenőpénzre van szükség! Mr. Kavafisz nem hozott magával készpénzt, csak hitelkártyát, amire nem vehet fel dollárt.
Tehát a tulajdonos megkérte a személyzetet, hogy dobjunk össze pénzt, adjuk kölcsön a hajónak, és a következő kikötőbe megküldi! Aranyos, nem? A barba végigkérdezett mindenkit, magától értetőden senkinek sincs pénze, hiszen a decemberi és a januári pénzünket se küldték meg. Egyedül Gheorge - a románok Giorgicának hívják, tudott kölcsönadni 2900$-t. Tehát ő a gazdag a hajón, talán még Mr. Bottnál is tehetősebb...!
Így most várjuk, hogy mi lesz? Készen állunk rá, hogy az éj leple alatt kirakjuk a nedves zsákokat, nekünk, a tiszteknek kell számolni, hány ment ki a kamionokra, mert az alapján kell megkenni egy bizonyos valakit. Szép éjszakánk lesz!
Ezzel kapcsolatban van egy gondom: ha az átvevő nem tud a dologról, mit mondok neki, ha megkérdezi, hogy hova lett a raktárból a nedves rakomány? Egyszerűen alkalmatlan vagyok arra, hogy valakinek a szemébe hazudjak. Csak hápogok, és zavarba jövök!
Minden meg lett szervezve, de őszintén megmondom, nem hiszem el, hogy az arabok nem vágják át kegyetlenül Mr. Akropolisz urat (L. Lajos hívja így P.K.-t)
A horoszkóp szerint lusta vagyok, berozsdásodnak az izmaim, testedzeni kell, hogy fogyjak.
Baromság amit írnak. Még hogy lusta...?

Ritka pillanatok: torkom szakadtából üvöltöztem... - MV Humber 56

Print Friendly and PDF

Péntek, február 14. Alexandria. Egész éjjel dolgoztak. Már 8100 tonnát kiraktak tizenhárom nap alatt! Fantasztikus, nem? 28-ik napja vagyunk Alexben.


Ez egy monkey buisness

.
Azaz, sötét ügylet... Nem úgy ment a dolog, ahogy elképzeltem. Az eddigi rend szerint, de most kevesebb zsákot küldtek vissza. Csak a feketére rohadtakat. Így is kikerült a hajóról mintegy 500 zsákkal. A raktár közepe most egy piramishoz hasonlít, onnan nem hajlandók elvinni a cukrot, halvány lila dunsztom sincs, mi történik azzal. Vagy negyven zsákkal kidobtak a vízbe, a legrosszabbak közül. Pedig csak a juta borítás rossz, a cukor háromszoros nylonzsákban van, ez már nem károsodott! Esztelen pazarlás...!
A Mehalla csak kifogástalan csomagolású cukrot hajlandó levinni. Kormánycég, innen az állami üzlethálózatba kerül közvetlenül a rakomány, és rögtön kimérik. Ki tudja, igaz-e?

Székely és csapata...

.
A következő hirdetést szándékozom a Shipping Buisness nemzetközi hajózási folyóiratban feladni:
"Totálkáros a hajója? Székely és csapata fél óra alatt megragasztja!"
Ez nem vicc! Negyedóra alatt megcsináltuk a kettes raktár bal oldalán három szelvényt, Ram-Nek szalagot ragasztottunk rá, így most Mr. Júda (Kavafisz, ahogy a George B. - ABS hajó az is - legénysége elnevezte) elégedett vele. Még egy szelvény van hátra itt, és a jobb oldalon is kettőnél el kell végezni s akkor gondolom nem szükséges hajógyárba mennünk raktártetőket javítani!
Holnapra jelentkeztem orvoshoz, délelőttre ígérte a Memphis ügynökség, hogy bejön a kikötői doki. Szerintem kivizsgálás lesz a dologból. Nagyon elkezdett fájni megint a gyomrom. Ny. Ali szerint gyomorsüllyedéstől lehet tartani a fogyókúra miatt, de lehet más (ne adj Isten, fekély is!)
A horoszkóp szerint Valentin napja van, ne feledkezzek el szerelmemről! Mit szólnék egy operaelőadáshoz?
Ha a kikötőben tartják, akkor lehet róla szó. De az csak vígopera lehet, amin halálra röhöghetem magam...!

Szombat, február 15. Alexandria. Hajnalban

"Némi" gondok adódtak

.
Először elromlott az egyes Thompson. Ez baj, de nem tragédia. A tragédia az lett volna, ha utána, hajnali kettőkor, haláleset történt volna. Az egyesnél dolgozó darupár (a raktár hátsó felében) egyik csörlőjénél a váltószerkezet kiakadt, és a kötél - teher alatt - szabadon lefutott. A magasban volt az emelés, így a két tonnányi cukor szabadon lendült a partra, és ha a teherautón rossz helyen állnak a munkások, akkor a raktárépület falára kente volna őket! Tíz centi hiányzott ahhoz is, hogy ne borítsa fel a rakodás alatt álló teherautót is! A legfelső zsáksor felett ennyivel zúgott el az emelés!
Ganésa még mindig velünk van? Ha igen, akkor kösz...

Kiakadtak az idegeim!

.
Sikerült reggel negyed kilencre úgy feldühíteni, hogy mindenkivel üvöltöztem: Zsolttal, a barbával, Nassarral, a stivadorral, és Mr. Kavafisszal.
Addig semmi gond nem volt, amíg egyedül voltam, háromnegyed nyolcig, elkommandíroztam a fiúkat, ment minden simán. Kijött a barba. Eddig az volt a hozzáállása a dolgokhoz, hogy az egyes raktárt leállítja, mert életveszélyes a rakodás folytatása. A munkások a fedélzet alatti részen leásták magukat, a közepét meghagyták - ott vannak a nedves zsákok -, s félő, hogy egyszer betemeti őket, ha valamelyik oldalon megcsúszik a piramis.
Azt mondja a barba: - Csukjatok be egy szelvényt az egyesen.
Mi eközben a kettes raktárszelvényeken dolgoztunk, hogy valahogy próbáljuk vízállóvá tenni, a Ram-Nek szalagot ragasztottuk. Tudni kell, hogy a rakodási szünet csak egy óra, s előtte elő kellett készítenünk a raktárakat a rakodás folytatására.
Behúzattam az egyes raktáron egy szelvényt, hogy hátul ne lehessen a kirakást folytatni. Tíz perc múlva jön, hogy csukjuk be a kettes egyik fél raktárt - a bal oldalon a hátsó felét (az elejét és a hátulját külön kell nyitni-csukni). Öt perc múlva jön, hogy az egyesben két geng dolgozik, nyissuk ki az egy szelvényt.
Jön Nassar, hogy nyissunk minden szelvényt, mert napos idő van.
Jön Mr. Kavafisz, hogy miért nem a Ram Nekkel dolgozunk?
Ekkor teljesen kiakadtam, és vörös fejjel, teli torokból elküldtem mindenkit a francba. Érdekes, azóta mindannyian meghunyászkodtak...!
Készülnék reggelizni fél kilenckor. Jön Mr. Kavafisz. Mennyi nedves zsákot raktak ki az éjszaka. Nézem a noteszt, amibe a tiszt urak beírták. Kiderült, hogy az este 20-24 közötti adat három lappal előbb volt beírva, naná, hogy Mr. Kavafisz akadt most ki. Meg én, megint.
Csináltam egy bevonalazott lapot, hogy a tiszt urak egymás alá írhassák, hogy mennyi lett kirakva, s az reggel egyértelmű legyen.
Az is kiderült, hogy az egyes Thompson dolgozik, pedig Sz. Gyula úgy adta át, hogy haldoklik. Tele van már vele a tököm. Nem képes befogni a száját. Állandóan dumál, és megbonyolítja a dolgokat. Kekec. Összevész a stivadorokkal, neki akar ugrani mindenkinek... Nagyon elegem van már a Humberből, Mr. Bottból, Mr. Kavafiszból, és magamból is.

Egy korszakos lépés, de vissza!

.
Amikor a Cegléden és a Székesfehérváron hajóztam, akkor a raktárakat ponyvával takartuk le, hogy vízállóak legyenek. Most visszatérünk, Onedin korához, mert már akkor is ezt a módszert alkalmazták.
Mr. Kavafisz vásárolt három nagyméretű ponyvát - a terveit én rajzoltam meg -, és azzal fedjük majd le a raktárakat, hogy ne ázzanak be! Csuda szép lesz!
Ma bent volt egy 213,8 kilós, szép darab arab, és elvitte a rajzot, valószínűleg 4-5 nap múlva hozza a ponyvákat! Igaz, hogy kellene hozzá egy leszorító háló, de azt már elspórolja a görögje. Majd kötelekkel lekötjük.
A horoszkóp szerint akad dolgom elég, de szorgalmamnak köszönhetően jól haladok a cél irányába. Délután egy fontos rendezvényen vegyek részt.
Akkor most lusta vagyok vagy se (lásd: tegnap!)...?

Vasárnap, február 16. Alexandria. Új módszert találtak ki, a nedves zsákoktól való megszabadulásra:

Vágd és öntsd!

.
Kirakják a fedélzetre, kivágják, és a jó minőségű cukrot beleöntik a vízbe. A zsákokat meg utána dobják. Akik elvégzik, nyakig cukrosak. Ennyi édes arabot még nem láttam! Arab-görög koprodukcióban készült, zseniálisan kivitelezett agyrém...! (Ennél még egy Silvester Stallone által alakított amerikai hérosznak is több agya van!)
Tegnap késő este ki kellett számolnom, hogy mennyi rakomány maradhat az egyes raktárban, hogy megfelelő legyen még a hajó úszáshelyzete? (Ez annyit jelenthet, hogy Mr. Kavafisz számít arra, hogy bennünk marad a rakomány. Ennek két következménye lehet, ha bekövetkezik: 1., Eladják, s valahol kirakjuk. 2., A személyzet kidobálja a tengerbe, mint a Csokonai Édes Bálint parancsnoksága alatt 8000 tonna krumplit az Indiai-óceánon!).

Kivontam magam a forgalomból!

.
Elég volt! Nem érdekel semmi, nem kérdezek a görögtől semmit, ha akar valamit, akkor jöjjön hozzám. Teljesen összekevert mindent, soha nem tudjuk, hogy hányadán állunk, amit az egyik percben mondott, azt a következőben agyonvágja az intézkedésével!
Ma egész nap telexeket küldözgetett, közben a Mehalla megtagadta a kettes raktár kirakását, mert ott is barom sok zsák elázott, de nem a tengeren, hanem az itteni esőkben! Jópofán alakulnak a dolgok. Most - tegnap és ma - nem is fájt a gyomrom. Elképzelhető , hogy az idegességtől volt?

Telefon haza

.
Azért mindennek van határa! Idejön egy szaros angol hadihajó, és minket áthoztak a 37-es rakpartra - ezt még nem is panaszoltam el a múltkor, amikor bejöttek. Nincsenek tekintettel a köszvényemre! Lejártam a lábam, de beszéltem az asszonykával.
A Mehalla egyik embere vitt ki a városba, szerencsénk volt. Cs. Zolival és nevelt fiával, G. Gáborral mentünk telefonkártyát keresni. A nemzetközi telefonközpontban nem kaptunk, de a vasútállomáson - HÉV szerű valami -, volt. Előrelátóan megvettem a jövő heti kártyákat is.
Encsike jól van, apa is csókoltat mindkettőnket. Szabolcs március 1-én a Kopogtató című műsorban hallható lesz, 08:20-kor. Nem akartam Enicit elkeseríteni, hogy itt akkor 09:20 van és olyankor már nem jön a Kossuth rádió adása.
Hát akkor így, előre is gratulálok Szabolcsnak.
A horoszkóp szerint egy bölcs döntéssel kellemes munkakapcsolatot nyerhetek.
Lusta is vagyok, szorgalmas is, ma már bölcs is...

Veszekedések, üvöltözések, beszélgetünk a göröggel... - MV Humber 55.

Print Friendly and PDF

Vasárnap, február 9. Alexandria. Ma van a Maradam második napja.
Megint a raktártetőn dolgoztunk. Most a lyukakat ragasztottuk le Ram-Nek szalaggal, ez kátrányos fólia, jól zár, ha megtapad, és most erre a munkára ideálisak a körülmények, mert a hőmérséklet pont megfelelő. Biztos vagyok benne, hogy a beázások 60%-kal csökkennek.
Délután Mr. Kavafisz a munkaidőkkel kezdett foglalkozni... Elmondtuk neki, hogy nem jók a szerződések, mert csak arról rendelkezik, hogy mennyit lehet dolgozni, de arról nem, hogy mit fizetnek, ha túllépik a szerződés szerinti munkaidőt.
Este kivittem a görögöt, telefonálni, csak azért, hogy megmutassam, merre van a Telefonközpont. Jól átvágták a fejét a pénzváltással, 3-ért váltották a dollárt (én 3,396-ért adtam el a magamét tegnap pénzváltónál), több időt számoltak fel neki, és visszautasították, hogy az AT&T operátort (USA) kapcsolják.
A horoszkóp szerint néhány hónapról-hónapra húzódó ügyemet ma intézzem el, nem érdemes halogatni, inkább áldozzak egy szabadnapot rá.
Hát haza csak márciusban tudok menni..., más ügyem nem húzódik!

Hétfő, február 10. Alexandria. Ma van a Maradam harmadik napja. Szép, esős napra ébredtünk... Két csapatot hoztak, és azzal folytatták a kirakást. De csak délután negyed ötig, mert ünnep van, ugyebár... Holnap öt brigád jön!

Mr. Kavafisz keményített

Csak az a baj, hogy a személyzettel szemben. Mintha ez lenne a fő gond, és nem az, hogy ők elhanyagolják a hajót, nem küldenek embereket, anyagokat.
Most az a legújabb ötlet, hogy a magyar matrózokkal is ki kell dolgoztatni a 100 óra túlórát. Addig amíg itt eszi a fene, ám legyen. Mindenki ráhúz két órát, és majd ha rendes szerződéssel jönnek le a hajóra, akkor majd másképp lesz. Ezt a tavalyi naplómban kifejtettem, hogy én se értek egyet a jelenlegi rendszerrel. Mennyivel jobb lenne, ha a személyzet hajtana a túlóráért!
Állítólag ma küldött egy telexet Tonynak Khioszra, hogy a Fekete-tengerre megyünk berakni... Milyen szép lenne, mehetnék haza!
Mr. Bott táviratozott, hogy valószínűleg itt rakjuk ki az egész rakományt. Ez is jó lenne. És azt üzente Mr. Kavafisznak, hogy javíttassa meg a raktártetőt, de nagyon figyeljen a költségekre. Lehet, hogy hajógyárba megyünk valahova?
A horoszkóp szerint nem lehet azt mondani, hogy ma megerőltettem magam, mégis az én oldalamra billent a mérleg. Ez nem jelenti azt, hogy a mai döntésemről később nem derül ki, hogy nem volt igazam!
A szerződésekkel kapcsolatban igazam van! Slussz.

Kedd, február 11. Alexandria. Most, hogy vége a Ramadánnak, fokozott erővel vetjük be magunkat a küzdelembe.

Torkig vagyok...

Ők is, mi is. Kezdem unni, hogy állandóan, minden nap, óráról-órára veszekedni kell, küzdeni ezekkel az agyatlan vadbarmokkal.Reggel is azzal kezdtük, hogy megállítottuk a kirakást, délben is, mert egyszerűen nem képesek felfogni, hogy úgy kell dolgozniuk, ahogy mi mondjuk. A nedves zsákokat nem rakhatják vissza a hajóra, amit kiraktak, azt el kell hordaniuk. És nem, és nem, és nem! Hülye, agyatlan, vadbarom, analfabéta melós azt mondja, hogy visszaküldi, akkor a főnök nem mer csinálni semmit, mert valakinek a rokona! Mindenkit valaki protezsál, és nincs mit tenniük. Mondják ők. Röhej! Én meg mondtam, hogy nyugodtan zavarják el, és hivatkozzanak rám.
Általában három óránként felmegyünk a barbához, és ott üvöltöznek jókat, mert nem fér a légüres koponyájukba, hogy ők nem diktálhatnak!
Aztán késő este bolondot csináltunk magunkból. Nem tudom miért, de megengedték nekik, hogy a nedves zsákokat visszarakják, így ezután már hiába erősködnek az ügyeletes tisztek.
És ez még legalább két hétig tart! Borzalmas. De legalább nem kell előlről kezdeni Port Saidban, mert ma megerősítették, hogy itt rakunk ki mindent. Ez azért jó, mert lehet, hogy ezután kevesebb lesz a gond, mert mindet nekik kell kirakniuk.
Holnap átállunk egy másik rakparthoz, jó messze lesz a város. Csak telefonálni jártam ki eddig is, ezután is akkor megyek, ha az asszonyt akarom hívni.
A horoszkóp szerint egyedül maradtam az elképzeléseimmel, nincs akitől tanácsot kérhetnék. Egy kis házi munkával pihentessem magam.
Még a szakács és a pincér munkáját is én végezzem el? Na, nem!

Szerda, február 12. Alexandria. Reggel zuhogó esőre ébredtünk, de ez így is volt rendjén.

A baromság folytatódik, s ki lenne más a főbarom, mint Mr. Kavafisz!

Hétre ígérték a manővert. Fél tizenegykor jött a pilot, tizenkettőre kikötöttünk a legendás hírű Büdös Saroknál. Miután végig esőben manővereztünk, magától értetődik, ahogy befejeztük, kisütött a nap. A daruállítások, a raktárnyitás sok időt vesz igénybe, várom, hogy mikor kezd Mr. Kavafisz háborogni emiatt.
Ez persze még hagyján, de amit utána csinált, az egyszerűen a kreténség határát súrolja (de jócskán belülről)! Az a gond a kirakással, hogy az átvevő csak az ép zsákokat hajlandó átvenni. Van egy rakat nedves. Ez a vadbarom, nem engedi meg, hogy ha a kirakottak között nedves van, akkor azt visszaemeljék. Csak száraz zsákokat rakhatnak ki, adta utasításba. De mi a különbség, könyörgöm, ha a száraz zsákokat rakják ki, vagy a nedvest visszateszik. Az eredmény ugyanaz! Ez persze a vadbarom görögnek magas, mint pedagógus fizetésnek a béka segge! És mi mit tudunk tenni? Ha visszajön a nedves zsák, akkor kikapcsoljuk a darut. Ekkor a stivador megy Kavafiszhoz, közben a zsákot visszateszik, és minden marad a régiben. Újra visszaemelik, mi kikapcsoljuk, stivador Mr. Kavafiszhoz, zsák a raktárba, és ez így megy vég nélkül.
Nem hiszi el senki: tele van a tököm!
Azon töröm az agyamat, hogy azonnal el kell menni innen a fenébe haza, s hagyni, hogy csinálja az őrültségeit egymaga!

Alexandriában a helyzet egyre fokozódik!

Este bejött a P&I képviselője, és hosszas agytorna után kitalálták a megoldást, ami szerintem nem a végső, hanem csak arra jó, hogy felpiszkálja az átvevőt - továbbiakban Mehalla.
A hármas raktárban most van mintegy 4500 tonna cukor, és ezt már nem engedjük kirakni. A raktárt becsuktuk, kész kedves akárki, nincs tovább. Így most kitörhet a botrány, ami már kezdetét vette, mert a rakodást intéző Mehalla fullajtár habzó szájjal elrohant, miután a parancsnok megígérte, hogy nem dolgozhatnak a továbbiakban a hármasban. Erről írást is akart, de azt nem kapott, hanem ígéretet, hogy telexen megkapják az üzenetet. Ez azt is jelenti, hogy két geng elment, csak néggyel folytatjuk a kirakást, tehát tovább élvezhetjük a kies, ám annál mocskosabb Alexandria vendégszeretetét!
Eddig csak a Mehalla jelentkezett az áruért, a másik átvevő a füle botját se mozdítja. Holnapra telexen összehívtunk egy meetinget, ahol mindenkinek jelen kell lenni, és elő kell keríteni a másik átvevőt. A barba szerint le kellene állítani az egész kirakást...
Így most nagy várakozással tekintek a holnapi nap elé...

Zulejka, a hűtlen

A kendermagos cicánk hűtlen lett Trockijhoz, a vörös kandúrhoz. Ez utóbbi van már vagy tíz kiló, és mivel tízhónapos sincs, még fejlődésben van.
Úgy gondolom, Zulejka megunta, hogy hiába emelgeti magasra a farkát, hiába hasal a földre, fenekét magasra tartva, Trockij ügyet se vetett rá... Valószínű, most az arab kandúrok kurvája, és marha jól érzi magát. Azt hiszem, a szexet előbbre tartja, mint a jóltartást. Hónapok múlva megnézném, hány bordája látszik ki szegénynek...
Trockij, pedig mint egy török basa, hever a szalonban levő szekrényke alatt, és élvezi a rászakadt nőtlenséget, bár nem tudhatja, hogy mit vesztett! Ha rájön a csajozhatnék, akkor már késő lesz!

Blokád az Adrián

címmel megírom a Präsident esetét, amikor átkutatta egy NATO hadihajó. Nem mint novellát írom, hanem mint valóban megtörtént esetet dolgozom fel. Nem találom igazán jónak, mert magamtól szokatlan stílusban írom. De idő van bőven, még úgyis átnézem többször is, javítok majd rajta, majd csak kialakul. (Mégis lehet, hogy jó...!)
A horoszkóp szerint rengeteg dolgom van, és úgy érzem, sose jutok a végére. Este találkozom Vele, és szép esténk lesz, és tartós kapcsolatnak nézek elébe.
Mr. Kavafiszt látni se akarom. Dolgom pedig valóban van, dögivel.


Csütörtök, február 13. Alexandria. Ma megtudtuk, hogy miért kellett eljönnünk a 20-as rakpartról. Megérkezett Alexandriába a

Royal Navy 062

hadihajó. Na mostan én nem vagyok egy hadihajó buzeráns - az egyéb fegyverektől is irtózom -, ezért nem tudom, hogy miféle? Mindenesetre szürke volt, s a főárbocon a Union Jack, az Angol Királyi Haditengerészet lobogóját lengette a szél.
Reggel háromnegyed kilenckor tűnt fel a kikötőöböl bejáratánál. Repülőgép-felszállópálya van rajta, mert az eleje ívesen emelkedik, azt mondták a "hozzáértők", hogy Harrierek, helyből felszállni is tudó gépek miatt néz így ki az orrfedélzete. Az édes az volt, hogy egyszál-egyedül állt ott egy skótszoknyás, térdzoknis hapsi, és fújta a dudáját, egészen addig, amíg ki nem kötöttek.
Egy csomó, ha jól számoltam tizenhat, helikopter is volt a fedélzeten. Minden gép személyzete feszes vigyázzban állt a korlátnál, és a víz felé meresztették a szemüket. Véges-végig a fedélzeten, de minden szinten szinte (minden) méterenként álltak díszőrséget. A parancsnoki hídon nagy volt a nyüzsgés. Távcsővel se tudtam kivenni, hogy miféle rangjelzéseket hordtak.
Minden vontatói segítség nélkül megfordult, és befarolt a kikötőhelyre! Fantasztikus látvány volt! Négy vontató kísérte, de dolguk nem volt. Gondolom, náluk nem rohantak fel a parancsnokhoz a vontatósok, a mooringmanek, hogy addig lökdössék, amíg egy karton cigit kisajtolnak belőle!

Ki ad kölcsön Mr. Bottnak?

Nyilván az, aki nála is gazdagabb! Tehát Gheorge Cristian, a román hegesztő! Történt ugyanis, hogy Mr. Papasztratosz, ahogy többen is hívják Mr. Kavafiszt a hajón, telefonált Mr. Bottnak, és elintéztek valami fekete üzletet. Nem tudom pontosan, de a lényege az, hogy éjszaka kirakjuk a nedves rakományt, a Mehalla tudta nélkül (?), és ehhez kenőpénzre van szükség! Mr. Kavafisz nem hozott magával készpénzt, csak hitelkártyát, amire nem vehet fel dollárt.
Tehát a tulajdonos megkérte a személyzetet, hogy dobjunk össze pénzt, adjuk kölcsön a hajónak, és a következő kikötőbe megküldi! Aranyos, nem? A barba végigkérdezett mindenkit, magától értetőden senkinek sincs pénze, hiszen a decemberi és a januári pénzünket se küldték meg. Egyedül Gheorge - a románok Giorgicának hívják, tudott kölcsönadni 2900$-t. Tehát ő a gazdag a hajón, talán még Mr. Bottnál is tehetősebb...!
Így most várjuk, hogy mi lesz? Készen állunk rá, hogy az éj leple alatt kirakjuk a nedves zsákokat, nekünk, a tiszteknek kell számolni, hány ment ki a kamionokra, mert az alapján kell megkenni egy bizonyos valakit. Szép éjszakánk lesz!
Ezzel kapcsolatban van egy gondom: ha az átvevő nem tud a dologról, mit mondok neki, ha megkérdezi, hogy hova lett a raktárból a nedves rakomány? Egyszerűen alkalmatlan vagyok arra, hogy valakinek a szemébe hazudjak. Csak hápogok, és zavarba jövök!
Minden meg lett szervezve, de őszintén megmondom, nem hiszem el, hogy az arabok nem vágják át kegyetlenül Mr. Akropolisz urat (L. Lajos hívja így P.K.-t)
A horoszkóp szerint lusta vagyok, berozsdásodnak az izmaim, testedzeni kell, hogy fogyjak.
Baromság amit írnak. Még hogy lusta...?
Feedek
Megosztás

Címke lista

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

HTML

ingyenes webstatisztika