A Seafalcon mesél

Mindenféléről mesélek a tengerészet kapcsán. Fényképek, videók, receptek, sztorik, naplóbejegyzések, viccek... ami jön.

Marina di Carrarában - Pancon 3 - 17. rész

Print Friendly and PDF

 

Akkor folytatom a Pancon 3 kalandjait. Megtaláltam a volt cégem az interneten, és kiderült, hogy a hajónév "él tovább", de most egy tengeri vontató viszi tovább.

Február 18. szombat. Marina di Carrara. Délelőtt Sig. Molini, ügynök, rakománytulajdonos és fővadász bejött a hajóra. Kisütötte éjszaka − és reggel konténerhajózásban jártas ismerőseivel beszélt, akik megerősítették, hogy az ötlet igen jó, mondhatni kiváló − hogy középről a raktár szélére kell a rakományt átrakni, ugyanis az oldaltankjaink nem tölthetők, az átrakással ezt a feltöltést szimuláljuk, ezáltal a hajótesben keletkezett feszültség oldódhat.

A délutáni műszakkezdésre megjöttek a melósok (14.00-ra). Középről a rakományt kiraktuk oldalra, közben a melósok mutatták, hogy őrültek vagyunk, ha így elmegyünk a hajóval, nem Szingába, hanem csak kétnapi járóföldre is. Sajnos igazuk van. Lehetetlen a 20-25 tonnás, három magasra halmozott márványtömböket biztonságosan megkötni.

Rakományshiftelés után raktárcsukás próba, természetesen és hál’ istennek, sikertelen. Milyen jó így dolgozni, hogy közben az ember azért imádkozik, hogy ne legyen eredménye a munkájának!

Megpróbáltuk a raktárt becsukni. A 9-es ponton a helyére ment, a 8-as meg se mozdul. A hetest is parti daruval kellett a helyére emeltetni. Most vajon mit fognak kitalálni?

Délután Mr. Cunningham a hajón. Ő is azt kérdezte, mit fogunk most csinálni?

Hát majd gondolkodom − mondtam, de felmerült a kérdés bennem: ezért kellett ide utazni? Ezt telefonon nem tudta megérdeklődni?

Este telefon haza. Encsike is rájött, hogy ez nem hajó, hanem egy halom ócskavas. Pizza (frutti di mar) egy hangulatos pizzériában. Rajtunk kívül egy népes társaság születésnapot ül.

 

Február 19. vasárnap. Marina di Carrara. Mr. Cunningham kitalálta, hogy a sagging megszüntetésére most a kettes raktár elejéből hátra, és az egyes raktár hátuljából előre kell átrakni a rakományt. Így középről kikerül a súly, és elöl-hátul megterhelve kiegyenesíti. (Ha akarja, mondom én.) Esetleg pár száz tonnát ki is rakhatunk, és töltsük fel az oldaltankokat is. (Lelke rajta, nekünk úgy adták át a hajót, hogy nem lehet kiszívni, ha feltöltjük, szóval sose próbáltuk. Ha viszi a balhét, ám legyen.) Ez a terv, holnap majd meglátjuk.

Délután a városban. Teljesen váratlanul rám tört a Karnevál (bár nem a riói...). Eszembe se jutott volna, hogy efféle látványosságban lehet részem. Pöttöm gyerekek, nagymamák, fiatalok, éltes urak és a nejek mind-mind színes maskarában, vagy utcai ruhában de festett arccal, vidámak, ökörködnek, tréfálódznak, ugratják egymást, bolondoznak, esznek, isznak, énekelnek, kiabálnak, szórják a szerpentint, konfettit, „brillantint” és hatalmas ovációval köszöntik a felvonulókat, a kocsikat, amik tele aprónéppel és zenét harsogva vonulnak a főúton. Szóval olaszok a javából, igazi temperamentumos déli népség.

Én meg egy csomót videóztam.

De mivel csak egy kellemes délutáni videósétára indultam, nem tartottam fontosnak, hogy pénzt is hozzak magammal. Most már bántam, de azért élveztem a vidám forgatagot. Két óta ebből is elég, utána egy kurta séta a tengerparti strandhoz, hogy egy felvételt készíthessek, bár így februárban a strand teljesen kihalt volt.

Este tévé. Nagyon készülnek a San Remoi Dalfesztiválra, egy beharangozó műsort adtak, a régi énekesek karneváli hangulatot teremtettek a színpadon és persze a régi slágereket énekelték. Az utolsó szám a meghalt Domenico Modugno Volare című slágere volt. (Most törhetem a fejem, hogy vajon miért tartottam akkor fontosnak leírni, hogy Modugno meghalt. Talán éppen akkoriban, és hír friss volt. Majd otthon megguglizom, és kiderítem.)

 

Február 20. hétfő. Marina di Carrara. Délelőtt sakkozás a rakománnyal. Most hátul rakjuk fel három magasan a rakományt a kettes raktár elejéből. A cél az, hogy nagyobb trimmet elérve − most két láb −, a saggingot csökkentsük, így talán kiegyenesedik a raktárkeret. Egy méteres trimmig raktuk, majd raktárcsukás. Most már a kilences és hatos szelvények se ülnek le, rosszabb a helyzet, mint előtte. Erre mit csinál az olasz? A parti daruval huszonöt tonnás tömböt használva beütik a szelvényeket, nagykalapáccsal beverték a biztosító csavarokat (ezeknek annyi, a csavar mivoltukat most vesztették el...), barbár munka, a raktár látszólag becsukva.

Ez a munka senkinek sem állt érdekében, kivéve az ügynökséget, ami a hajót mielőbb kikötőn kívül szeretné látni. A hajó így nem tengerálló, biztos, hogy nem fognak elengedni. Mindenesetre este hétre végeztünk mindennel, holnap reggel pilot.

Este telefon haza, Encsikémtől elbúcsúztam, mert nem tudhatom, mikor leszek megint telefonközelben, mikor tudom újra hívni.

Mire visszajöttem a hajóra, a lángvágósok elmentek. Levágtak pár raktártető leszorítócsavart, kijjebb hegesztették, mintha ez megoldaná a gondjainkat.

A Kikötőkapitány elvitte a barba útlevelét.

 

Február 21. kedd. Marina di Carrara. Manőver reggel hatkor. Természetesen nem megyünk mi messzire, csak horgonyra, hiszen tudjuk, a Kikötőkapitány nem engedi el a hajót (és a barba se megy el innen amíg vissza nem kapja az útlevelét.

Táviratok serege ment el a Panconnak és a Seascotnak. A barba mindent leírt, A Pancontól megkérdezte, értesítse-e a Nepát? Hiába kértük a Ferivel ketten is, hogy ne tegye, a Pancon nem tudhat arról, hogy mi tudjuk és ismerjük a Nepát (és ha még tudnák, hogy K. Miklós ott dolgozik! Nepa: Netherland Pannon Shipping Co.). Ennek ellenére elküldte a táviratot. Hiába mondta meg neki P. Ali is, hogy K. Miklós szívességből értesített minket, mert a Pancon cég nem bízik a Seascotban sem, a személyzetben sem, ezért „csendőrnek” kérte fel a Nepát.

Ebből botrány lesz!

Délután jött egy surveyor a Germanische Lloydtól. A kis köpcös, kopasz harcsabajszú olasz se köpni, se nyelni nem tudott, amikor a vízpróbát csináltuk, elképedve figyelte miként ömlik be az összes víz a raktárba a raktártető rései között.

Primo, miért hívtak, ha egyszer tudják, hogy milyen állapotban van a hajó? − kérdezte. − Ez teljességgel érthetetlen.

Megjegyzem, számomra is. Arról pedig felvilágosítottam, hogy nem én hívtam ki, engem is meglepetésként ért a dolog. A surveyor elment, mi meg itt állunk horgonyon, semmit se tudunk, majd a fejünk születik valamilyen döntés (aminek nyilván mi isszuk majd a levét.)

20.45: a tévében a San Remoi Fesztivál. Gigliola Cinquetti borzasztó. Csúnya és öreg. Minek állt ki a színpadra? (A képen fénykorában).

 

Hát ennyi, egyelőre, messze még a vége!

 

.

Márványakciók - Pancon 3 - (14. rész)

Print Friendly and PDF

Na, kérem, akkor helyben vagyunk, megvan a programunk, Isten tudja, mennyi időre. Ilyenkor az első teendő az, hogy a barba körberiaszt mindenkit, aki él és mozog, és egy fikarcnyi köze is van a hajóhoz, és egy kis segítség remélhető tőle. Ezen a listán első helyen a helyi ügynök áll, a másodikon a technikai menedzsment Skóciában. De itt az első gond: az ügynök vadászni ment! De amilyen lüke, vitte magával, az akkoriban igencsak újdonság számba menő mobilját, így elérhető volt. Tovább»

Feedek
Megosztás

Címke lista

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

HTML

ingyenes webstatisztika