A Seafalcon mesél

Mindenféléről mesélek a tengerészet kapcsán. Fényképek, videók, receptek, sztorik, naplóbejegyzések, viccek... ami jön.

Ilyen vagyok, én az Oroszlán (MéM)

Print Friendly and PDF

Sokfelé kerestem, sok mindent találtam. Ennél fogva azt hiszem, legjobb megmaradni egynél, hogy ne legyen kavarodás, ellentmondás.

Az oroszlán:

eleme a tűz
Uralkodó bolygó - Nap
Minőség - fix (ezst speciel nem értem, de nem baj, attól még okos oroszlán vagyok)
Princípium - szabadság
Szerencseszám - 4 és 6
Szerencsenap - vasárnap
Harmonikus szín - napsárga és aranysárga
Drágakő - rubint, gyémánt
Virág - pünkösdi rózsa, muskátli, napraforgó, babér


Ja, a kedvenc színem a sárga, és kedvenc virágom a napraforgó és a sárga dáli, ki tudja miért?

Ilyenek az oroszlánok

Legjellemzőbb tulajdonságai: jó szívű, - igaznak tartom

szeretetre méltó - a feleségem kérdezzétek, aki immár 35 éve igazolhatja...

aki mindig ügyel arra, hogy valamiben a többiek fölé kerekedjen - ez nem én vagyok, de a család többi oroszlánjára jellemző!

Általában békés és nagylelkű, de hajlamos a dühkitörésekre, amikor nem nézi, hová csap, és azokat is megbántja, akikre nem is haragszik - BINGÓ, tökéletesen igaz!!!

Királyi megjelenése tekintélyt követel, ugyanis nemcsak a külsőségekben, hanem gesztusaiban, megnyilvánulásaiban is demonstrálni akarja, hogy több, mint a környezete. - bla-bla-bla, ez nem jellemző (rám)


Lelkesedése magával ragadja a környezetét is, sokan szívesen utánozzák. - na ja, persze, hogy így van!

Szereti a játékot, a szórakozást, szüksége van a társaságra, a "közönségre". (Talán ezért is található oly sok Oroszlán-szülött a színészek között.) - igaz, bár a világot jelentő deszkákra csak az előző bejegyzésemben léptem...

Alattomos, kicsinyes dolgokra képtelen. Ha támad, csak szemtől szemben teszi, és ezt várja el a világtól is. - így igaz!

Versengő szelleme nemcsak a sportban nyilvánul meg, hanem az élet minden területén, így persze a szerencsejátékokban is. - én nem, de a többiek igen!

A legtöbb szenvedélyes kártyás - nagyon szeretek!

lóverseny-látogató - elvből nem költök egy fillért se szerencsejátékra (mert egyszer nagyot - 50 libanoni lírát, az itt a piros, hol a piros észjátékon - buktam, azóta egy petákot se)

vagy totózó Oroszlán jegyű - ez periodikus, hogy totózom, lottózom-e

Alapvetően hiú - természetesen, hiszen oroszlán és férfi vagyok!

így nagyon szereti, ha dicsérik és csodálják - őszintén: ki nem?

Ezt a csodálatot igyekszik nap mint nap kivívni magának - ez hülyeség... elég hetente...

Gyakran fordul meg a szoláriumban, hogy a bőre napbarnított és ragyogóan szép legyen - nem vagyok idióta, a bőröm nem viszem a vásárra, a szoláriumtól hamarabb öregszik, nézd meg a negyven éves szolárium banyákat

Edzőterembe jár, hogy tökéletes alakját minél tovább megőrizhesse - jártam, de nem sokáig... így is elég szép vagyok!

és sörényszerű haját a legjobb fodrászok fésülik - ezek szerint én a legjobb fodrász vagyok... micsoda baromság! Fodrásznál fésültetni!

Egészséges exhibicionizmusa az öltözködésében is tetten érhető. Ruhái mindig kiemelik alakját, tükrözik jó ízlését. Egész megjelenése eleganciát sugároz. Szereti az élénk színeket, a látványos kiegészítőket, a hosszú sálat, a széles karimájú kalapot és férfi létére szívesen visel ékszert, gyűrűt, nyak- és karláncot is.

- Nahát ez totál hülyeség! Nem ismerek oroszlánt, aki ilyen nyálas, gejl, karkötős buzi lenne... Pont az ellenkezője! Kényelmes viselet, nem érdekel a divat!

Hát ennyi...

Hogy milyen az oroszlán, elég jól ismerem: augusztus 3-án születtem. Édesapám július 29, ő is oroszlán. Az ő szülei is azok, így nagyszülő oroszlánok is vannak a családban: nagyapa augusztus 3-án, nagymama augusztus 4-án született. A nagynéném augusztus 3-án...

Elég?

Híres emberek?

Gárdonyi Géza 1863. augusztus 3-án született, Francisco Asenjo Barbieri spanyol zeneszerző, Guiness Világ Rekordok szerint a valaha élt legöregebb macska, az 1967. augusztus 3-án született Creme Puff, Bercsényi László 1689. augusztus 3-án született Eperjesen, ő alapította és szervezte magyar emigránsokból a híres francia huszárezredet.

MÉM Ciki zene...

Print Friendly and PDF

Megkaptam a labdát kétszer is, egyszer gondolkodólánytól és fikuszkukisztól is. Nos nekem nem nagyon vannak ciki zenéim, de van egy két olyan videó, aminek a hallatán a szőr feláll a hátamon. És ez az első zene nagyon ciki, köszönhető nem a "számnak", hanem az előadónak.

A legcikibb élményem (az utolsó pár másodpercet nem tudom levágni...)

Aztán ami nekem ciki, és elviselhetetlen az az efféle kultúra, és az külön jó, hogy a kultúrbajnok tévé adásában:

 

És ami igazán szomorú, hogy "tisztességes embereknek látszó tárgyak" tapsolnak nekik...

Végül legyen harmadiknak egy olyan énekes, aki azért ciki, mert egy rendszert képvisel, ami nagyon ciki volt. Akit rettenetesen erőltettek valaha itthon is a nagy Szajúzban is, de ez a stílus azért csak a pártban volt népszerű, és elfogadható, ezért ő mindig az elmúlt, ízlésficamos világra emlékeztet... (mára az orosz maffia egyik vezéralakja, hamisított vodkában utazik, többek között, ha igazak a hajókon hallott hírek.)

 

Játék olvasóknak és íróknak... azaz milyen vagyok MÉM?

Print Friendly and PDF

Raykiki hívott meg a játékra. A járék freesoultól indult, ebben a bejegyzésben. E szerint fel kell sorolnom hét jó tulajdonságomat.

Jópofa kiírás. Heten lesznek, mint a gonoszok...

Az ember elkezd gondolkozni, és rájön, hogy milyen nehéz a válasz. Na, igen, mert én nem előre nézek, idealizmussal telten, mint ahogy a fiataloknak kötelező, és teszik is, hanem visszafordulok, és végignézem azt a sok-sok évet, amire már rátapostam, elnyűttem.

Miből is volt a legtöbb bajom? Azt hiszem, a legmagyarabb tulajdonságomból, az özentlen segíteniakarásból. Hányszor engedtem önként magam elé embereket, abban a reményben, hogy emlékezni fognak, de ehelyett csak rúgásokat kaptam... Mielőtt bárki megróna, hogy na, ne tessék itt nekünk magyarkodni, felhívnám a becses figyelmet a magyar népmesekincsünkre - én még azon nevelkedtem - és tessék mondani egy sikeres mesehőst, aki nem az utolsó falatját adja másnak, és ez vezeti a sikerre... ez belénk nevelődött, a génjeinkben van (volt). És a mai világ jó úton halad affelé, hogy ezt sikeresen kiirtsa belőlünk.

Mit vegyek másodjára? Talán azt, hogy irritál az igazságtalanság, és mások esetében (de csak mások, a magam érdekeiért nem) kiállok. Ezért is vágtam el magam a szakmámban egyszer-kétszer, amikor kiálltam a legénység érdekeiért a tulaj ellenében.

Harmadiknak azt veszem, hogy betegesen irtózom attól, ha arra akarnak rávenni, hogy ne mondjak igazat, márpedig a hajózásban a főnöknek diplomatikusnak kell lennie. Így kell mondani a felnőttek világában a hazugságot. Ebbe a kategóriába tartozik az is, hogy nem viseli el az önérzetem azt, hogy egy BKV ellenőr rámpiríthasson, mivel nincs bérletem. A nem bliccelés elvi dolog.

Már majdnem a fele megvan. Vegyünk valamit, aminek a feleségem, és a családom igencsak örül: jól főzök. Mint tengerész végigettem nagyon sok éttermet, büfét, kifőzdét, kiskocsmát, és a végén sok receptet hoztam, amit feltétlenül meg kellett a családnak mutatnom! A honlapomon nagyon sok kint van, kár, hogy nem előbb kezdtem el, csak olyan ételek receptjét teszem ki, amit megfőztem.

Most jön az ötödik. Van akaraterőm. Le tudtam szokni a cigarettáról, ez többször is sikerült, de utoljára véglegesen. Aztán ha akarok, le tudok fogyni. Most például akarok, és amióta itthon vagyok (augusztus 21.) hét kilót fogytam!

Hatodik, bár előbbre kellett volna tennem, de a felsorolás nem jelent sorrendiséget: családcentrikus vagyok. Akkor érzem magam a legjobban, ha itthon vagyok, a szeretteim körében. Nincs nagyobb ünnep, mint amikor mind a négyen leülünk a szépen terített asztalhoz, és közösen eszünk, majd beszélgetünk. Az, hogy ezek az alkalmak ritkulnak, az a fiaim "bűne", akik nem átallnak dolgozni, és a mai világ rohanó mókuskerekének fogságából nehéz kitörni. Mivel az élet rendje az, hogy a gyerkek kiröppenjenek, ezért ketten maradtunk a feleségemmel, hát sokkal könnyebb így "összeverbuválni" magunkat, és leülni a konyhaasztalhoz, vagy a szobában, és együtt jól érezni magunk.

Mit valljak be utoljára? Szerettem a szakmám, és a tudásom átadni a fiatalabbaknak. Ne higgyétek, hogy ez általános! Hányszor találkoztam olyan vén tengerésszel, aki vigyorogva figyelte, ahogyan a fiatal szerencsétl,enkedik! Hányszor hangzott el, hogy tengerész vagyok, nem tanár! És talán emiatt is szeretek blogolni, valahol ez is egyféle ismeretátadás.

Hát ennyi, a teljesség igénye nélkül.

A MéM szabályai szerint most tovább kellene passzolnom a labdát, de nem tudom. Ahhoz még fiatal vagyok a blogger.hu közösségben, kevés az ismerősöm.

De azért találtam valakiket:

Játszani hívom Dskm-et, A vén muskétást,

Feedek
Megosztás

Címke lista

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

HTML

ingyenes webstatisztika