Leves után a mártás. No nem úgy, hogy besűrítem. Még mindig tart a sóska invázió, gyönyörűséges a kertben a szép zöld sáv...

Szedtem egy kis vájdlinggal, a kerti asztalnál fittyet hányva a kánikulának szépen kiereztem, közben lement egy hosszúlépés is.

Az alapos mosás után jött a konyhai procedúra:

Olíva olajon megdinszteltem egy apró hagymát, ahhoz adtam a három evőkanál cukrot, karamellizáltam, és rádobtam a megvágott sóskaleveleket. Megdinszteltem, addig, amíg elfőtte a levét. Szórtam rá három kanál lisztet, elkevertem, majd felengedtem fél liter tejjel.

Felforraltam.

Kóstolás után kért még egy kevéske cukrot, megkapta, és hogy megkoronázzuk a dolgot, hígítottam vagy másfél decinyi félédes fehérborral. Miután felforrt, késznek nyilvánítottam. Főtt burgonyát és a előző napi csirkeszárnyat volt hivatva finomabbá tenni.

A dolgát elvégezte, földi pályafutását délután, a hűtőből kivéve mint kiváló sóskakrém fejezte be (egy hosszúlépés kíséretében)!

Itt a vége fuss el véle!