Mindig csodáltam azokat, akik karácsony előtt ki tudják tenni a karácsonyi menüsort, nekem se időm, se energiám előre (is) elkészíteni... És a karácsony az karácsony. Az nem a blogolás, az internetezés ideje. És nem is a fészbuké... Szilvesztert se itthon töltöttük, hanem a gyerekeknél, így aztán most jutottam csak saját géphez, és csak most kerül sor az első újévi bejegyzésre.

Szenteste a hagyományoké. Azt igen nagy traumaként értem meg az idén, hogy globális támadás érte a hagyományos karácsonyunkat, mert nekünk a Jézuska hozza karácsonyfát, és a médiumokból mindenütt Santa Claus folyt, Mikulással, krampuszokkal, rénszarvassal, ami teljes mértékben idegen tőlünk. De engem nem kell komolyan venni, mert csak egy zsörtölődő öregember vagyok, akinek fontosak bizonyos elvek... És azt büszkén mondom, éppen ezért, az idén győzelmet ünnepeltem! A kisebbik fiam, aki nyáron lett családfő, kijelentette, hogy a karácsony csak olyan lehet, amilyen gyermekkorában, és az ételekből se enged egy jottányit sem. Szóval mi kizártuk rénszarvasszánon érkező kisöreget.

Tehát szenteste gombaleves, rántott hal és bobajka volt, mint évtizedekre visszamenőleg minden december 24-én, a gyertyagyújtás után. És hogy szót is fogadjunk a médiának, ahol a változtatásra buzdítottak, ezért a hagyományos mákos gubát felváltottuk egy nagyszerű almás-mákos gubatortával! A receptet itt, az Édes otthonunk, némi sóval blogban találtam. A receptért oda menjetek. A narancsszeletet az asszonykám sütés előtt tette rá, tálaláskor mi tejszínhabbal "dúsítottuk" a fogyókúra jegyében!
A gombalevest az idén öt gombából főztem: csiperke, laska a piacról, a galamb, a fafül, és a trombitagomba szárított volt. Tejszínesen készült, a fafülgomba áztatólevét nem használtam fel, mert attól túl sötét lett volna a leves. A rántott ponty mellé "krumplisaláta" készült, az idézőjel azért, mert volt benne még: zeller, alma, dió, uborka, hagyma és természetesen saját készítésű majonézből készült tartárral kevertem össze.