A Seafalcon mesél

Gyarapodik a szekrény teteje. Egyre több az üveg, mint valaha otthon, édesanyám munkája nyomán. Ő keményen dolgozott, hogy legyen elegendő paradicsomlé, befőtt, lekvár, savanyúság télire, én viszont csak  szórakozom.
Hét végére elég sok mindent összeszórakoztam, így tettem el két-két üveg savanyút, ami már nem fért a dobálós vödörbe, és a levéből is le kellett venni.
Az eltevéshez az üvegeket sterilizáltam: alaposan elmostam, majd fazékba állítottam, negyed órát forraltam, majd 130 fokos sütőbe tettem őket a kupakokkal együtt, és a felhasználásig ott keverő fürdőztek. A celofánt mindig úgy teszem rá, hogy megvizezem, a vizes felével az üvegre, a száraz marad felül, ide jön egy késhegynyi nátrium benzoát, majd a következő celofán a száraz felével a tartósítóra, végül a kupak. Először alkalmazom ezt az eljárást, kíváncsi vagyok sikeresen meggátolja-é a romlást?
Aztán két eresztésben eltettem lecsóalapot.
Lehetett volna lecsót is, de azt gondoltam, hogy amikor felhasználom, a friss hagyma majd ad némi plusz ízt télen.
Így készítettem: 2 kiló paprikához egy kiló cukkini és három kiló paradicsom. A paprikát kezdtem el dinsztelni olajon, aztán jött a cukkini, sóztam, végül a paradicsom. Üvegekbe töltöttem, ment a dunsztba. Végül a címke... :-)
Eltettem paradicsomlevet is, itt nincs faxni, forróvizes fürdő, héj le, passzír. Ez macerás, és kínlódás, mert felültekerős passzírozóm van. Ki az az eszelős hülye, aki ezt kitalálta? A barom madaras teszkóban meg csak ilyen volt. A kisbéri piacon meg hemzsegtek a normális passzírozók...
Az Erős Sólyomhoz egy kiló kápia paprikát daráltam le, hozzá a kertből 15-20 darab cseresznyepaprikát. Kapott még 20 deka sót és egy deci olíva olajat. Megkóstoltam, csuda finom, csípős mint a nyavalya, ahogyan én szeretem!

Vannak gasztroblogok, amiknek hűséges olvasójuk vagyok. Amikor a II. Nemzeti Gulyás Nap után kurkásztam, és azt kutattam, hogy az első alkalommal ki mit főzött, találtam ezt a receptet kicsi Vúnál.
Így ha szörnyülködnél, hogy kinek az agyament ötlete, akkor légy szíves klikk...
De nem agyament, hanem isteni szikra volt, mert remek nyári leveske!
És teljes meglepetés annak, akinek feltálalod, ha nem tudja, mit eszik. Mint ahogyan Serafalconné sem tudta, de nagyon ízlett néki.

Hozzávalók:
- apróra vágott kolozsvári szalonna, nagyjából 5 deka és ugyanannyi füstölt kolbász. (Jelen esetben a kolbász fűszer és nem jóllakatásra való adalék!)
- egy littyentésnyi olíva olaj, hisz a kolozsvári szalonnának alig van zsírja,
- egy nagy fej vöröshagyma,
- három gerezd fokhagyma
- 5-6 paradicsom
- 4 zöldpaprika
- a tavaly elrakott sós paprikakrémből egy csapott evőkanálnyi, de ha nem tettél el, akkor valamilyen bolti kemikália is használható (megengedem),
- frissen őrölt fekete bors, só, friss bazsalikom

Az omletthez: 2 tojás, só.

Akkor nekikezdhetünk: a hagymát karikára vágom, (a lecsóba mindig), a szalonnát egészen apró kockára, a kolbászt is. Egy lötty olíva olaj a lábasba, rá a szalonna, aha megpirult akkor megy a kolbász és a hagyma. Ha megdinsztelődött, akkor dobom rá a fokhagymát, megforgatom, és mehet bele a kicsumázott paprika. A paradicsommal nem flancoltam, nem magoztam (de meg van engedve, neked!). Sóztam, borsoztam, lefedtem, hagytam főni.
Addig megsütöttem a két tojásból az omlettet, egy jó nagy serpenyőben, majd feltekertem, és hagytam hűlni.
Amikor kész lett, botmixerrel elkevertem, és nem passzíroztam át, ellentétben kicsi Vúval, mert nem akartam megszabadulni a sok-sok finomságos őrölt kolbász- és szalonnadarabkától.
Tálalás előtt felszeleteltem az omlettet, beleállítottam a kimert levesbe, és végül megszórtam durvára vágott görög bazsalikommal (ha hagyományos, nagy levelű bazsalikomod van, akkor vágjad apróra). Remélem, kicsi Vú nem veszi szentségtörésnek a bazsalikomot, mert nála nincs, de hát az olyan finomságos...
Tálald.
Gyűjtsd be az elismerést.
Jó étvágyat!

Én bizony ezen részt fogok venni! Katt ide, hogy elolvassad, miről is van szó!

Ez egy olyan kezdeményezés, ami szűmet megdobogtatta, és ha nem is tudok elmenni a helyszínre, itthon fogok főzni!

Vendégeink is lesznek, mégpedig a legkedvesebb fajtából, a fiam és a kedves barátnője.

Már tudják, és készülnek. Remélem!

Csatlakozz.

Főzz.

Zabálj a nemzetért!

Vagy csak egyél visszafogottan, az is ér!

Mivel ebben a hőségben nem a csülkös-velős-pacal a nyerő, ezért egy egyszerű, de mindenképpen nagyszerű bográcsos lecsót fogunk rittyenteni! Mert ez is belefér!

Szerinetm ez egy nagyon jó kezdeményezés!

Vagy tarhonyás padlizsános lecsó. Mindenki döntse el maga. A lényeg, hogy tésztanapra való kaja.

Három paprika, három paradicsom, egy kisebb vagy egy nagyobb padlizsán fele, egy nagy fej hagyma és egy negyed kilós tarhonya, mindez elég két személy részére, ha az egyik szeret enni. De ha valaki nem szereti, akkor elég hatnak is, vagy egy századnak is...

Egy kisebb lábosban kevés olajra öntöttem a tarhonyát, gyakori kevergetés közben megpirítottam, majd kétszeres mennyiségű vízzel felöntöttem, lefedtem. Hadd főjön, addig készítsük a lecsót.

A hagymát karikákra vágva üvegesre dinszteltem, a paprikát vékony csíkokra vágtam, és megfonnyasztottam a hagymán. Hozzáadtam a paradicsomot és a kockára vágott padlizsánt. kicsit pároltam fedő alatt, majd megsóztam, borsoztam lefedtem, és készre pároltam.

Közben a tarhonya is megfőtt. A fedőt levettem, hadd párologjon el nedvesség belőle, majd ráöntöttem a lecsóra, összekevertem, és tálaltam.

Finom, és bőséges ebéd volt, ahogyan az egy fogyókúrázóhoz illik.