A Seafalcon mesél

Mindenféléről mesélek a tengerészet kapcsán. Fényképek, videók, receptek, sztorik, naplóbejegyzések, viccek... ami jön.

Újévi jelentkezés a szentestei menünkkel

Print Friendly and PDF

Mindig csodáltam azokat, akik karácsony előtt ki tudják tenni a karácsonyi menüsort, nekem se időm, se energiám előre (is) elkészíteni... És a karácsony az karácsony. Az nem a blogolás, az internetezés ideje. És nem is a fészbuké... Szilvesztert se itthon töltöttük, hanem a gyerekeknél, így aztán most jutottam csak saját géphez, és csak most kerül sor az első újévi bejegyzésre.

Szenteste a hagyományoké. Azt igen nagy traumaként értem meg az idén, hogy globális támadás érte a hagyományos karácsonyunkat, mert nekünk a Jézuska hozza karácsonyfát, és a médiumokból mindenütt Santa Claus folyt, Mikulással, krampuszokkal, rénszarvassal, ami teljes mértékben idegen tőlünk. De engem nem kell komolyan venni, mert csak egy zsörtölődő öregember vagyok, akinek fontosak bizonyos elvek... És azt büszkén mondom, éppen ezért, az idén győzelmet ünnepeltem! A kisebbik fiam, aki nyáron lett családfő, kijelentette, hogy a karácsony csak olyan lehet, amilyen gyermekkorában, és az ételekből se enged egy jottányit sem. Szóval mi kizártuk rénszarvasszánon érkező kisöreget.

Tehát szenteste gombaleves, rántott hal és bobajka volt, mint évtizedekre visszamenőleg minden december 24-én, a gyertyagyújtás után. És hogy szót is fogadjunk a médiának, ahol a változtatásra buzdítottak, ezért a hagyományos mákos gubát felváltottuk egy nagyszerű almás-mákos gubatortával! A receptet itt, az Édes otthonunk, némi sóval blogban találtam. A receptért oda menjetek. A narancsszeletet az asszonykám sütés előtt tette rá, tálaláskor mi tejszínhabbal "dúsítottuk" a fogyókúra jegyében!
A gombalevest az idén öt gombából főztem: csiperke, laska a piacról, a galamb, a fafül, és a trombitagomba szárított volt. Tejszínesen készült, a fafülgomba áztatólevét nem használtam fel, mert attól túl sötét lett volna a leves. A rántott ponty mellé "krumplisaláta" készült, az idézőjel azért, mert volt benne még: zeller, alma, dió, uborka, hagyma és természetesen saját készítésű majonézből készült tartárral kevertem össze.

 

Gombaleves és sajtos rántott fogas szentestére

Print Friendly and PDF

Mint mindig az elmúlt karácsony este is gombaleves volt nálunk, tekintettel a hagyományokra. Sokat gondolkodtam, és keresgéltem blogokon, meg receptgyűjtő oldalakon, de végül egy hagyományos leves mellett döntöttem, amiben van zöldség is. Azért tettem így, mert kaptam a fiamtól egy nagy zacskó szárított vargányát.

Vettem hozzá még harminc deka csiperkét és húsz deka laska gombát. A vargányát jó előre beáztattam. Lemostam, majd utána újabb vízben tettem el duzzadni, mert az áztató vizet is fel kell használni, benne van a gomba íze!
Apróra vágott hagymát olíva olajon megfuttattam, majd a karikára vágott sárga- és fehérrépát is rádobtam. Pár perc múlva a laskagombát is hozzáadtam, végül a csiperkét és a vargányát, persze mindegyiket felvágtam, nem túl apróra. Sóztam, borsoztam és kevés szerecsendiót reszeltem rá. Ezután felöntöttem vízzel, persze lehet húslével, vagy leveskockás lével is. Amikor felforrt, akkor levettem a gázt, lassan hagytam főni, mintegy tizenöt percig. Közben a tojást habosra kevertem vajjal, adtam hozzá annyi lisztet, amennyit felvesz, és legalább húsz perc pihentetés után vajgaluskát szaggattam a levesbe. Amikor lekapcsoltam alatta a gázt, megszórtam apróra vágott petrezselyemzölddel.
Tejfellel tálaltam.
Hozzávalók: 30 deka csiperke, 20 deka laskagomba, 15 deka szárított vargánya, egy közepes fej hagyma, két sárga- és egy fehérrépa, só, bors, szerecsendió, petrezselyem, tejfel.
A vajgaluskához: egy tojás, fél vaj (5 deka), két evőkanál liszt, csipet só.

Érdekes: karácsony előtt a gyerekek gyakran mondják: az idén mást együnk, ne azt, mint tavaly. És ahogyan egyre közeledik az ünnep, úgy "törnek" meg, és kérik a hagyományost. Így jártunk az idén is. Ezért aztán a leves után rántott hal volt, egy szelet ponty a hagyomány miatt, és egy szelet sajttal töltött rántott fogast kapott mindenki, természetesen krumplisalátával.
A fogast akkora szeletekre vágta az asszony, hogy bele tudott nyomni egy adag tejszínes krémsajtot, majd összetekerte (nem túl egyszerű művelet!) és kirántotta.
Hozzá krumplisaláta dukál, de ez nálunk már lassan egészen más valami, mert mindig alakul egy kicsit: a krumplit egészen apróra vágjuk, mellé hagymát, zöldhagymát, almát, savanyú uborkát, retket adunk és megszórjuk durvára vágott dióval. Ehhez én készítek mindig öntetet. Előbb majonézt készítek: 4 tojást 4 deci olajjal simára kikeverek, ezt ízesítem: sózom, borsozom, kap citromlét, egy háromdecis tejfelt, egy kanál mustárt. Egy napig áll a hűtőben.
Tavaly karikákra vágott volt a burgonya, akkor "harapható" volt, az idén az apróra vágás miatt krémes lett. csuda finom volt!
Feedek
Megosztás

Címke lista

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

HTML

ingyenes webstatisztika