A Seafalcon mesél

Tegnapelőtt kaptam ezt a receptet egy kedves fészbukos ismerősömtől, és olyan ínycsiklandozó volt, hogy azonnal el kellett készítenem! A sárgarépa, a citrom és a gyömbér nagyon összepasszol, és harmonikus levest ad! Természetesen a recepten egy picinkét igazítottam.

Amit furcsállottam, hogy zöldség alaplét kell hozzá használnom. Mivel nem akartam leveskockát beletenni az ő sokoldalú kemikáliáival és ízfokozó hamis illúzióival, ezért a házi ízesítőt használtam, másfél liter vízben két evőkanálnyit feltettem főni.
Négy nagyobb sárgarépát és két közepes burgonyát megtisztítottam, kockára vágtam, és egy szintén durván felkockázott közepes hagyma kíséretében beledobtam a fővő lébe. A sózás most jön, bár én a végére hagytam, mert elég sós a házi ízesítőm.
Amíg főtt, egy szép darab gyömbért megpucoltam, apróra vágtam, majd forró olíva olajra dobtam. Egy jó percnyi pirulás után beleöntöttem egy fél citrom levét, és hozzáadtam mintegy másfél deci házi tejszínt, bár már kezdett savanyodni, mehetett bele, hisz a citrommal nem kerül ízkonfliktusba.
Felforraltam, majd levettem, és amikor a zöldségek puhák voltak, ment a levesbe.
Ezután jött a botturmix. és adj neki! Szép simára turmixoltam. Ezzel kész.
Nos, miután a krémlevesnek csak egy baja van, hogy ki kell tanálni, milyen levesbetétet kíván, úgy döntöttünk, hogy a sárgarépa édeskés íze nem ütközik a mézes müzlivel. Ezért aztán a tányérban szépen megszórtam, és jól megettük az asszonykával!
Nagyon finom!
Aki szereti a krémlevest, kötelező kipróbálni! És illik a karácsony előtti gyomorfelkészítési akcióba is!
A vége még nincs itt, mert mára is maradt, így a futás ma jön...
Akkor azt is megmondom, mit változtattam. Az eredeti receptben nincs tejszín (vagy tejfel), hanem van benne egy kanálnyi szezámolaj. A gyömbért és a citromlevet szezámolajjal kell "dúsítani", és mártás sűrűségűre beforralni. Ez nagyon nem tetszett, ezért változtattam (azt mégsem írhatom, hogy nincs szezámolajam!)
Aztán amit a jövőben másképp csinálok: az én házi ízesítőm íze túl erős ehhez a leveshez. Ezért bármennyire is nem vagyok híve, legközelebb gyári zöldségleves kockából készül majd a zöldségalaplé.

Az a helyzet, hogy kicsit megdolgoztatja az agyamat, hogy a túró és a sajtkészítés után maradt savót mi mindenre használjam fel?

Most egy burgonyakrémlevest készítettem.
Közben az is eszembe jutott, hogy érdemes átnézni, ki mit blogol ki, milyen ételek vannak túlsúlyban. Ez akkor ötlött az eszembe, amikor átnéztem a receptjeimet.
Mert én úgy csinálom, hogy a gugli olvasóba teszem a blogokat, ott megnézem, és amelyik tetszik, arra kattintok, majd pdf fájlba nyomtatom a Print Friendly alkalmazással. És ezekhez a blogokhoz kommentelek is. A napokban végignéztem, hát levesből majd annyi van, mint másból. Ez is azt mutatja, hogy eléggé leveses vagyok. Meg az is, hogy a blogomban sok leves van.
Miként ez is:
A burgonyát karikára vágtam, mert az már tuti volt, hogy habart típusú leves lesz, bár habarás nélkül, és ebbe a krumplit csak karikára vágom.
Egy szál pórét felkarikáztam, olíva olajon megdinszteltem, rádobtam a burgonyát, megkevertem, majd felöntöttem a savóval. Sóztam, borsoztam, és majoránnát dobtam rá vagy két kávéskanállal, hiszen ez a lelke ennek a levesnek. Amikor a burgonya majdnem teljesen megfőtt, a felét kiszedtem, botmixerrel simára zagyikoltam a levest, adtam hozzá vagy két deci tejszínt (házit, annyi van, hogy nem tudok mit kezdeni vele, heti négy liter tejről! Éljenek a tehenek! Kép nincs!), és óvatosan visszatettem a burgonyakarikákat.
Felforraltam, tálaltam, az enyémet megszórtam egy kis finom csípős paprikával.

Majd minden recept úgy kezdődik, hogy: az úgy volt... hát ez is.
Az úgy volt, hogy olvastam 4Gyereknél a paprika krémleves receptjét. Olvastam többet is, de ezt spájzoltam el, mert nagyon vonzott a hozzávalók között a mascarpone.

Aztán az is úgy volt, hogy éppen főztem a palackozott szilvalekváromat, amikor a főzés befejeztével maradt gyönyörű parazsam (mert szabadban főztem a lekvárt), és hogy ne menjen veszendőbe az itthon levő hat darab paradicsompaprikámat meggrilleztem, majd hámozás után ment a fagyasztóba.
Aztán az is úgy volt, hogy a fagyasztó valami hiba miatt elkezdett deresedni, mint a határ, és le kellett olvasztani. A fagyasztott paprikák nem kerültek vissza, hanem a vasárnapi asztalra.
Az ügymenet rendkívül egyszerű: egy hagymát karikákra vágtam, olíva olajra dobtam, kicsit megdinszteltem. Rá a paprikapép, mert már az volt, nem kellett darabolni.
Felengedtem 8 deci vízzel, ez jóval több, mint amit 4Gyerek ír, de az 1,2 dl vizet nála keveslettem. Sóztam, és adtam hozzá fehér borsot is. Majd az egészet jól elturmixoltam a botmixerrel, utána ment bele nagyjából 15 deka mascarpone és két deci tejfel (mert tejszín nem volt itthon). Azzal is forrt, a biztonság kedvéért megint elturmixoltam, végül adtam neki egy decinyi kékfrankos rozét.
Pirítóssal tálaltam: olíva olajon megpirítottam a kenyereket, majd a megsült oldalukat megszórtam őrölt és szárított szurokfűvel és kakukkfűvel. Aki a csípőst szereti, az kapott rá apróra vágott csilit is.

Amikor az ember recepteket olvas, szépen elrendezi magában: ez guszta, ez érdekes, ezt meg kell főznöm, ez hülye, ez drága, ez sznob, ez olcsó, ezt majd a vendégeknek, ehhez mit lehet kapni, ez semmi különleges, ez illik a 90 naposba... És ez az utolsó gondolat aztán biztosan elteteti a receptet a kedvencek közé...
Aztán az ember megvásárolja a hozzávalókat. Ha mást nem, akkor konzervet. Mint én a csicseriborsót.
Aztán jól elfelejtettem.
De a konzerv nem kér enni, elvan a konyha legsötétebb zugában, amíg egyszer csak előkerül. és megmozgatja az ember fantáziáját.
Ni csak! Itt a csicseriborsó konzerv! Nosza guglizzuk csak meg! Erre két okból is szükség volt: mert dunsztom nem volt, hogyan készítsem, és soha nem ettem még, ezért aztán nem volt mire emlékeznem.
Nos mindez a múlté!

Elkészítettem, megfőztem, megettem, és még egy kis ámokot is futottam, ahogyan a nagyobb fiam címkézte a főzéseimet.
Alapból kétféle elkészítési módot találtam: az olaszos paradicsomost, és a citromosat. Nos, egyikhez se volt meg minden hozzávaló, hát a kettőből csináltam egyet, és megspékeltem egy picit céklával, amit gondolom még senki nem csinált!
Tehát a hozzávalók:
Egy üveg csicseriborsó konzerv, két szem kisebb burgonya, só, bors, citromlé, curry, tejfel, egy kis cékla, petrezselyemzöld.
A Burgonyát kockára vágtam, megfőztem, amikor már puha, beleöntöttem a csicseriborsó felét, rottyant még párat. Sóztam, borsoztam, adtam hozzá citromlevet egy keveset. Közben a céklát megfőztem külön, hámozás után apró darabokra vágtam.
A levest krémesre daráltam egy botmixerrel, majd hozzáadtam a maradék borsót (a konzervet nem kell főzni, csak melegíteni), tálalás előtt a petrezselyemzöldet kapta meg, és a tányérban került bele az apró cékla levesbetétnek.
Ha a cékla egy kicsit áll a levesben, elkezdi a lila levét ereszteni, és nagyon különleges, esztétikai élvezet is a kanalazása... Mondhatnám, az étkezés közben kiélheted grafikusi vágyaidat!!!
Nagyon finom volt, rendszeresen kerül majd az étlapunkra!

Hittem a meteorológiának, és felkészültem a vasárnapi melegre. Melegben a hideg leves finom. Ez a salmojero - főzés nélküli paradicsomleves - valóban az! És nagyon egyszerű.
Nem kell hozzá más, mint 5-6 szem kemény húsú paradicsom, egy-két szelet állott, szikkadt kenyér, kb. fél deci extra szűz olíva olaj, só, két gerezd fokhagyma, kevés cukor (elhagyható, én se tettem bele), pár szelet sonka, vagy bacon, de én kolozsvári szalonnát használtam (ez volt itthon), valamint szükség szerint kevés víz.
A paradicsomot meghámoztam (forró-hideg vízfürdő után), majd félbevágva a magokat is kikapartam, és közepesre vágtam őket. Beletépkedtem a kenyérbelet, jól megnyomogattam, megforgattam, hogy felszívja a levet, majd fél órát állni hagytam.
Sóztam, öntöttem hozzá fél deci olíva olajat, egy teáskanálnyi balzsamecetet, utána botmixerrel simára dolgoztam. Megkóstoltam - itt jöhet bele a cukor, ha kívánod -, és korrigáltam az ízeket, még egy kevés olajat öntöttem hozzá, és betettem a hűtőbe. Mindezt péntek este követtem el, vasárnap délre eléggé lehűlt. Tálalás után ropogósra sült szalonnát tettem bele két falatnyit, olíva olajat csepegtettem rá, és friss görög bazsalikommal ízesítettem még.
Főtt tojást nem tettem rá, mert nem fehérje napom volt, hanem tészta, az két falat szalonna nem számottevő.

Vannak gasztroblogok, amiknek hűséges olvasójuk vagyok. Amikor a II. Nemzeti Gulyás Nap után kurkásztam, és azt kutattam, hogy az első alkalommal ki mit főzött, találtam ezt a receptet kicsi Vúnál.
Így ha szörnyülködnél, hogy kinek az agyament ötlete, akkor légy szíves klikk...
De nem agyament, hanem isteni szikra volt, mert remek nyári leveske!
És teljes meglepetés annak, akinek feltálalod, ha nem tudja, mit eszik. Mint ahogyan Serafalconné sem tudta, de nagyon ízlett néki.

Hozzávalók:
- apróra vágott kolozsvári szalonna, nagyjából 5 deka és ugyanannyi füstölt kolbász. (Jelen esetben a kolbász fűszer és nem jóllakatásra való adalék!)
- egy littyentésnyi olíva olaj, hisz a kolozsvári szalonnának alig van zsírja,
- egy nagy fej vöröshagyma,
- három gerezd fokhagyma
- 5-6 paradicsom
- 4 zöldpaprika
- a tavaly elrakott sós paprikakrémből egy csapott evőkanálnyi, de ha nem tettél el, akkor valamilyen bolti kemikália is használható (megengedem),
- frissen őrölt fekete bors, só, friss bazsalikom

Az omletthez: 2 tojás, só.

Akkor nekikezdhetünk: a hagymát karikára vágom, (a lecsóba mindig), a szalonnát egészen apró kockára, a kolbászt is. Egy lötty olíva olaj a lábasba, rá a szalonna, aha megpirult akkor megy a kolbász és a hagyma. Ha megdinsztelődött, akkor dobom rá a fokhagymát, megforgatom, és mehet bele a kicsumázott paprika. A paradicsommal nem flancoltam, nem magoztam (de meg van engedve, neked!). Sóztam, borsoztam, lefedtem, hagytam főni.
Addig megsütöttem a két tojásból az omlettet, egy jó nagy serpenyőben, majd feltekertem, és hagytam hűlni.
Amikor kész lett, botmixerrel elkevertem, és nem passzíroztam át, ellentétben kicsi Vúval, mert nem akartam megszabadulni a sok-sok finomságos őrölt kolbász- és szalonnadarabkától.
Tálalás előtt felszeleteltem az omlettet, beleállítottam a kimert levesbe, és végül megszórtam durvára vágott görög bazsalikommal (ha hagyományos, nagy levelű bazsalikomod van, akkor vágjad apróra). Remélem, kicsi Vú nem veszi szentségtörésnek a bazsalikomot, mert nála nincs, de hát az olyan finomságos...
Tálald.
Gyűjtsd be az elismerést.
Jó étvágyat!

Vannak gasztroblogok, amiknek hűséges olvasójuk vagyok. Amikor a II. Nemzeti Gulyás Nap után kurkásztam, és azt kutattam, hogy az első alkalommal ki mit főzött, találtam ezt a receptet kicsi Vúnál.
Így ha szörnyülködnél, hogy kinek az agyament ötlete, akkor légy szíves klikk...
De nem agyament, hanem isteni szikra volt, mert remek nyári leveske!
És teljes meglepetés annak, akinek feltálalod, ha nem tudja, mit eszik. Mint ahogyan Serafalconné sem tudta, de nagyon ízlett néki.

Hozzávalók:
- apróra vágott kolozsvári szalonna, nagyjából 5 deka és ugyanannyi füstölt kolbász. (Jelen esetben a kolbász fűszer és nem jóllakatásra való adalék!)
- egy littyentésnyi olíva olaj, hisz a kolozsvári szalonnának alig van zsírja,
- egy nagy fej vöröshagyma,
- három gerezd fokhagyma
- 5-6 paradicsom
- 4 zöldpaprika
- a tavaly elrakott sós paprikakrémből egy csapott evőkanálnyi, de ha nem tettél el, akkor valamilyen bolti kemikália is használható (megengedem),
- frissen őrölt fekete bors, só, friss bazsalikom

Az omletthez: 2 tojás, só.

Akkor nekikezdhetünk: a hagymát karikára vágom, (a lecsóba mindig), a szalonnát egészen apró kockára, a kolbászt is. Egy lötty olíva olaj a lábasba, rá a szalonna, aha megpirult akkor megy a kolbász és a hagyma. Ha megdinsztelődött, akkor dobom rá a fokhagymát, megforgatom, és mehet bele a kicsumázott paprika. A paradicsommal nem flancoltam, nem magoztam (de meg van engedve, neked!). Sóztam, borsoztam, lefedtem, hagytam főni.
Addig megsütöttem a két tojásból az omlettet, egy jó nagy serpenyőben, majd feltekertem, és hagytam hűlni.
Amikor kész lett, botmixerrel elkevertem, és nem passzíroztam át, ellentétben kicsi Vúval, mert nem akartam megszabadulni a sok-sok finomságos őrölt kolbász- és szalonnadarabkától.
Tálalás előtt felszeleteltem az omlettet, beleállítottam a kimert levesbe, és végül megszórtam durvára vágott görög bazsalikommal (ha hagyományos, nagy levelű bazsalikomod van, akkor vágjad apróra). Remélem, kicsi Vú nem veszi szentségtörésnek a bazsalikomot, mert nála nincs, de hát az olyan finomságos...
Tálald.
Gyűjtsd be az elismerést.
Jó étvágyat!

Ez egy nagyon egyszerű, de finom leves.

Menj ki a kertbe, és vegyél ki két szál friss, zsenge fokhagymát, és egy-két szál zsenge újhagymát. A fehér részüket aprítsd apróra, a zöldet két-három centis darabokra. Vajon gyengén dinszteld meg, engedd fel egy liter vízzel, forrald fel, majd főzd még tíz percig, és vedd le. Kicsit hűl, és mehet a turmixba (vagy a botmixer alá). Elmixeled, majd tálalás előtt felforrósítod, és kész.

Pirított kockát álmodtam hozzá, de kiderült, nincs itthon kenyér, így aztán a szépséges biolevest összebarmoltuk a kémiai ipar eme golyóremekeivel...

Nagyon szeretek úgy főzni, hogy a recept úgy kezdődik: menj ki a kertbe, és szedj ezt meg azt! Ez az első évem itthon, amikor úgy kezdtem a kerthez, hogy tudom, végig itthon leszek, és tudom gondozni!

Csudálatos érzés kimenni reggel, megállapítani, mi mennyit nőtt, kiszedni pár eltévelyedett gazt... Hamarosan főzök zöldborsólevest a sajátból, és sóskamártás is lesz a krumplipüréhez keményítőnapon.

Ja, ma tésztanapom van, azért menet a levesbe a golyóbis... Ha sűrűbben szereted, akkor sűrítheted keményítővel, vagy szórd meg kevéske liszttel, vagy főzz bele egy szem burgonyát, az nem árt az illatának.