A Seafalcon mesél

Amikor a kovászos uborkát közkinccsé tettem, kaptam hozzá jócskán hozzászólást (nem ebben a blogban), és az egyikben azt üzenték, hogy ugyanígy kell elkészíteni a kovászos káposztát.

Nosza meggugliztam, abban reménykedve, hogy annyi, és olyan változatos találatokat kapok, mint a kukoricamálé esetében. Nos, ebben kicsit csalódtam, mert nagyjából egyféle recept volt, sok szó szerint ugyanaz mint a másik, kíváncsi lennék, hogy miért nem vesz valaki annyi fáradtságot, hogy a maga stílusában adja elő.

Mivel én minden újnak lelkes híve vagyok, természetes, hogy amint lehetőségem adódott, nekiálltam káposztát kovászolni. A konyhai robottal felaprítottam a káposztát, nekem az ötliteres üvegbe egy közepes és egy picurka fej (talán két kilónyi) fért. Két és fél liter vizet két és fél evőkanál sóval feltettem, hogy felforraljam.

Az üveg aljára kaprot tettem, majd elkezdtem a káposztát beletömködni. Jó alaposan lenyomtam. Közben elrejtettem benne egy fej fokhagymát gerezdekre szedve, ezt majd külön ízvizsgának vetem alá, mert valaki azt írta, hogy a kovászolt fokhagyma is finom.

Egy almát cikkekre vágtam, azt is közé tettem - annak ellenére, hogy ez nem volt egy receptben sem. Nálam az elvi kérdés, hogy alakítsak azon, amit olvasok, ha az recept.

Babérlevél, kevés köménymag és bors került még a káposzta közé, no meg borsikafű. A kenyeret tüllbe csomagoltam, úgy került a tetejére. A sós forróvizet így öntöttem rá, és annyit, hogy a kenyeret is ellepje.

Most várom, hogy mi lészen belőle, és mikorra?

Nagyon szeretjük a kovászos uborkát. Önmagában is felséges, amikor meleg van, egy lehűtött, harsogó uborkába harapni kész élvezet! És elérkeztünk az egyik lényeges elemhez: a jó kovászos uborka nem latykadt, hanem megfelelően kemény. De menjünk sorjában.

Az embernek van egy receptje, amit az édesanyjától örökölt, vagy csak ellesett. Én ellestem, meg persze meggugliztam. Sok-sok recept jött elő, és úgy láttam, hogy két alapvető dolgot be kell tartani, de kőkeményen, mert egyébként nem lesz eredménye a munkádnak! Tehát:

- pro primo: az uborkák végeit kötelező levágni, mert akkor lesz finom! (Tramecksan párt)

- pro secundo: az uborkák végeit tilos levágni, mert úgy lesz igazi! (Slamecksan párt)

Az életbevágóan fontos kérdést esetleg háborúval lehetne megoldani mint az történt Gulliver történetében a tojástörésben érdekelt pártok esetében.

Ha pártállásod tekintetében döntöttél (én a Slamecksan párthoz csatlakoztam, és meghagytam az uborkák végeit), akkor neki is állhatsz.

Egy ötliteres üvegbe nagyjából 3 kiló uborka megy. Lehetőleg egyforma nagyokat válassz. Egy csokor kaprot tégy az üveg aljába, arra mehet az uborka. Én még betuszkoltam az uborkák közé egy kis citromfüvet is. Vizet melegítettem, azt megsóztam. Az uborkára szórtam egy kevés fekete borsot, koriandert, és ami másnak szokatlan, curry port, jócskán. Most már csak a vizet kell ráönteni, és a tetejére egy szelet kenyeret tenni.