Évek óta vajúdok a kézirattal, nem jutottam egyről a kettőre.

Összegyűjtöttem (amennyire szerény képességeimből tellett) a magyar tengerésznyelv szavait, belvízi hajós barátaim, ismerőseim és idegenek segítségével a hazai hajósok nyelvének szavait, és egy barátom (Hartványi Tamás) összegyűjtötte a vitorlázók szókincsét, és ez kerül a majdan megjelenő kötetbe.

Hivatkozom itt dr. Balázs Gézára, aki az ELTE tanszékvezetője, mert a neves nyelvész a kezdetek kezdetén valami ilyesmit mondott:

- Kapitány úr, ezeket a szavakat össze kell gyűjteni, meg kell őket menteni, mert a magyar nyelv szerves része.

És a tanár úr az Akadémiai Kiadót ajánlotta, mint olyat, amit azért hoztak létre egykoron, hogy a tudományt támogassa (és ez tudjuk, az esetek zömében, nem hoz olyan bevételeket, amiért harcba mennének a profitéhes kiadók).

A Kiadó kapott a kéziraton, de igazgatóváltás jött, és az MTA Könyvkiadója profitorientált lett, a pénz előbbre való, mint a tudomány. Visszaléptek.

Erről lecsúsztunk.

Több év várakozás után a Tinta Kiadó - amelyik szótárakra szakosodott - karolta fel a szógyűjteményt.

Ám a karácsonyi vásár nem úgy sikerült, mint remélték, és nincs pénzük a kiadás finanszírozására. Sajnos olyan sokba kerülne a kiadás, hogy (egyelőre) le kellett mondani arról, hogy náluk jelenjen meg, annak ellenére, hoyg több szponzorunk is van, de sajnos nem elég.

És derült égből villámcsapásként jött a felismerés: lehet, hogy az Isten szereti a munkámat?

Mert most találtam egy olyan kiadót, aminek a vezetője azt mondta, hogy érdemes a kézirattal pályázati pénzekért folyamodni, és nagyon bízik benne, hogy meg is kapjuk.

Most hétfőn fogom aláírni az utolsó szükséges papírt, és utána reménykedünk!

 

 

.