Mostanában az az elhatározásunk, hogy igyekszünk keveset vásárolni a főzéshez, ami van, azt használjuk. Nos, a kertben van még elképesztő nagyságú karalábém:

és kérem, ilyenből van még vagy tíz!


Megmondom az őszintét, hogy kicsit ódzkodtam tőle, már azt gondoltam, hogy megy a komposztba, mert biztosan nagyon fás. De azért nekiálltam, megtisztítottam és láss csodát: puha, mint a vaj, egyszerűen nem hittem a szememnek, meg a késemnek... Hát mi legyen belőle? Hamar döntöttem: főzelék.

A kurkumától ilyen szép sárgás


Megtisztítottam, igyekeztem egyforma kockákra darabolni. Egy negyed vajon megdinszteltem egy csokor petrezselyemzöldet, majd beledobtam a karalábét. Együtt dinszteltem, majd adtam hozzá egy kevés házi zöldségkrémet és felengedtem annyi vízzel, hogy ellepje. Közben egy kétdecis főzőtejszínből kivettem három kanállal, ebbe egy tojássárgáját tettem, és elkevertem. Amikor a karalábé majdnem kész volt, sóztam, borsoztam, és adtam hozzá kurkumát. Ekkor a tejszínt belekevertem, hagytam, hogy rottyanjon egyet és levettem a tűzről. Félretettem, hagytam, hogy hűljön egy keveset, végül elkevertem benne a tojásos tejszínt. Amikor elkészült, akkor friss bazsalikomot szórtam bele, elkevertem, és tálaltam. Hát én ilyen finom főzeléket régen ettem!

Aznap vettünk sertészsírt és csirkemájat. A zsírt felolvasztottam, és abban megsütöttem az összest májat. Ebből tettem a karalábéfőzelékre. A májas zsír pedig finom kenyérre való kenhetőség...