A Seafalcon mesél

Utálom a glutamátot. Gyűlölöm az ízfokozókat. Ki nem állhatom a nagy e bötüt, ha az számmal párosul és az élelmiszer alkotórészei között szerepel.
Az egyik újonnan felfedezett erdélyi fakanálforgató nagyon hasznos receptet ad közre, és persze sokan mások is, mert később több helyen felfedeztem. Innen már csak egy lépés, és készül a konyhában!
Megvettem a hozzávalókat: másfél kiló sárgarépát, egy kiló fehéret, egy nagyobb zellert (40 dekás), fél kiló veres hagymát, egy kisebb fej karfiolt és egy kiló paprikát (zömmel pirosodó, sárga de aligzöldet. A kertből szedtem hozzá 6 közepes paradicsomot, négy karalábét, négy zellernek a zöldjét, és egy maroknyi fodros petrezselymet, no meg 4 fej fokhagymát, de ez saját, tehát egyenlő 2 fej boltival.
A zöldségeket megmostam, kisebb darabokra vágtam, majd bele a robotgépbe, és a forgókéssel apróra vágattam. Ehhez adtam vagy 60 deka sót, a nátrium glutamátot, a dinátrium  ionizáltat, a riboflavint meg az élelmiszeripar tolja fel magának... Ezután kézzel alaposan eldolgoztam, majd kétségbe estem.
Mikor fogjuk mi ezt a töméntelen ételízesítő krémet elhasználni? De inkább a 2ség, mint hogy kevésnek találtasson! Természetesen nem ez a teljes "termés", itt most azt is megmutatom, hogy csináltam kakukkfüves olajat is, ez majd salátákba megy.

Könnyű vacsora tésztanapra. A padlizsán és a paradicsom találkozása egy kis öntettel mindig mennyei! Tehát az alábbit követtem el:

Közepesen vastag kenyeret szeltem, a serpenyőbe némi olíva olajat öntöttem, és szépen megpirítottam. Amikor kész  volt, a padlizsánokat vastag karikákra szeltem, és olaj nélkül, a száraz serpenyőben megsütöttem mindkét oldalukat. Időnként szedőlapáttal lenyomtam, közben érezni, mikor puha. Nem kell sok idő...