A Seafalcon mesél

Mindenféléről mesélek a tengerészet kapcsán. Fényképek, videók, receptek, sztorik, naplóbejegyzések, viccek... ami jön.

Káposzta savanyítása

Print Friendly and PDF

Régen írtam a blogomba, de régen is főztem, nemigen konyházok mostanság, mert a főzésnek létezik egy magasabb rendű szintje is (pálinkafőzés), és azzal vagyok leginkább elfoglalva.  Illetve a kert is ad dolgot bőven...
De most muszáj kitennem ezt a bejegyzést, mert végre kipróbálhatom magam a káposztasavanyításban! Az úgy volt... szóval betakarítottam a káposzta termésem. Ha most azt kérdezné valaki, hogy:
- Örülünk, Vincent? - arra az lenne a jó válasz, hogy igen is, meg nem is. Mert az ember örül a saját káposztájának. De annak már kevésbé, hogy az esők bekövetkeztével a káposztafejek megrepedtek, vizenyősek lettek, megfeketedtek, így aztán a tizenegy fejből mindössze tizenegy kiló szeletelt káposztám lett,  a fejeket le kellett faragni, a nyesedék ment a komposztba.
No, azért nincs ám kesergés!
Beszereztem a hozzávalókat: babérlevelet, szemes borsot, köménymagot, édeskömény magot (ez saját újításom), durva asztali sót, egy birsalmát, egy szép almát és három cső kápia paprikát, amit karikákra vágtam. Ha neked nincs saját káposztád, akkor megéri megvenni, és elkészíteni, mert igen durvul az ára, sokkal jobban - és kemikáliamentesen - jössz ki!



A 20 literes műanyag vödörben készítettem el. Leszeltem két fejet, bele a vödörbe, ment rá a só, a fűszer, megszórtam mindenikkel. Aztán - azt mondta az internetes kotta, ahonnan puskáztam -, hogy ököllel kellene gyömöszkölni. De nekem nincs használható öklöm, viszont van lapos aljú literes üvegem, hát ezt használtam ahhoz, hogy a káposztát megtörjem, és ezáltal a levét kinyerjem. Minden réteg után megtettem, és a végén kisebb lécdarabokkal fedtem le, a keresztlécre pedig keresztlécet tettem, és erre egy tisztára súrolt terméskövet.
Lepréseltem.
Most várom, hogy beinduljon. Jó helyet találtam neki, a barátaink melegházában fog állni, amíg ki nem forrja magát.
lesz belőle mindenféle finomság, jaj de várom már!

Kovászos káposzta

Print Friendly and PDF

Amikor a kovászos uborkát közkinccsé tettem, kaptam hozzá jócskán hozzászólást (nem ebben a blogban), és az egyikben azt üzenték, hogy ugyanígy kell elkészíteni a kovászos káposztát.

Nosza meggugliztam, abban reménykedve, hogy annyi, és olyan változatos találatokat kapok, mint a kukoricamálé esetében. Nos, ebben kicsit csalódtam, mert nagyjából egyféle recept volt, sok szó szerint ugyanaz mint a másik, kíváncsi lennék, hogy miért nem vesz valaki annyi fáradtságot, hogy a maga stílusában adja elő.

Mivel én minden újnak lelkes híve vagyok, természetes, hogy amint lehetőségem adódott, nekiálltam káposztát kovászolni. A konyhai robottal felaprítottam a káposztát, nekem az ötliteres üvegbe egy közepes és egy picurka fej (talán két kilónyi) fért. Két és fél liter vizet két és fél evőkanál sóval feltettem, hogy felforraljam.

Az üveg aljára kaprot tettem, majd elkezdtem a káposztát beletömködni. Jó alaposan lenyomtam. Közben elrejtettem benne egy fej fokhagymát gerezdekre szedve, ezt majd külön ízvizsgának vetem alá, mert valaki azt írta, hogy a kovászolt fokhagyma is finom.

Egy almát cikkekre vágtam, azt is közé tettem - annak ellenére, hogy ez nem volt egy receptben sem. Nálam az elvi kérdés, hogy alakítsak azon, amit olvasok, ha az recept.

Babérlevél, kevés köménymag és bors került még a káposzta közé, no meg borsikafű. A kenyeret tüllbe csomagoltam, úgy került a tetejére. A sós forróvizet így öntöttem rá, és annyit, hogy a kenyeret is ellepje.

Most várom, hogy mi lészen belőle, és mikorra?

Feedek
Megosztás

Címke lista

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

HTML

ingyenes webstatisztika