A Seafalcon mesél

Mindenféléről mesélek a tengerészet kapcsán. Fényképek, videók, receptek, sztorik, naplóbejegyzések, viccek... ami jön.

Itt a sipi, hol a sipi? - MV Humber (18)

Print Friendly and PDF

Péntek, június 21. 109.2 kiló vagyok. Reggeli: tojásrántotta, ebéd: egy tányér frankfurti leves, vacsora rácponty makrélából. Rizs nélkül! Akkor meg milyen rác?
K. Á.-tól halételt tanultam - mert nagy halász - , illetve szabadban főzhetőket:
Harcsapörkölt: Szalonnával pörköltet csinálunk a harcsából, rövid lére (kicsit levesesebb mint a csirkepörkölt), hozzá pirított morzsával meghintett galuskát adunk. Ráadásul a harcsát maga szokta halászni! Ugyanis nagy halász, és ilyeneket tud, hogy mi az a kece és a billing.
Most már én is tudom: a kece egy dupla háló - és semmi köze sincs a "kis kece lányom"-hoz - , egy nagy lyukú, és egy apró szemű. Az apró szeműnek nekimegy a hal, átúszik a nagyon, és ezzel egy zsákot képez a háló túloldalán. Ebből a zsákból aztán nincs kiút. Az egész egy kereten van, és a fenéken húzzák.
A billing egy speciális háló, és sötét éjszakán használják, hogy a hal meg ne lássa. A nyelére egy kör alakú keret van szerelve, arra a háló. A csónak a partra merőlegesen csurog, egy ember a farban halál csendesen evez, hogy irányba tartsa a csónakot. Az evezőtől a hal megriad, és beljebb úszik. A halász a csónak orrában tartja a rúdra szerkesztett billinget. Abszolút mereven, mintha karót nyelt volna, mozdulatlanul. Azt a pillanatot kell elkapni amikor a hal megérinti a hálót, melynek a kerete függőlegesen áll. Akkor villámgyorsan a hal alá kell fordítani, és már benne is van a hálóban. Ugyanazzal a mozdulattal ki lehet emelni.
Kakaspörkölt: Szalonnás pörköltet csinálunk az egy-másfél éves kakasból. Csuszatésztát megtejfölözünk, és azzal tálaljuk. Természetesen mindezt bográcsban, a szabadban kell elkölteni néminemu vörösbor társaságában...
Most késő este van, és nem tudok lefeküdni, mert holnap kiállunk a dokkból, és az elvégzett munkákat nekem kell ellenőriznem, illetve ott lenni a befejezésnél. Nagyon megnyomorította a lábamat a tegnap vásárolt új munkáscipő. Ráadásul a betét nem passzol bele rendesen, és így estére a csillagokat láttam, úgy belevágott a sarkamba.
Apa levele, amit expressz légipostán múlt csütörtökön feladott, még nem érkezett meg, pedig minden nap kérdezem Titit vagy Papát a két ügynököt, sőt a címet is megmutattam nekik, jó, de semmi...!
Állítólag lányok jöttek be késő este. Nem láttam őket.

Szombat, június 22. 108.8 kiló vagyok. Kijöttünk a dokkból. Senki se tudta, hova megyünk, még most se, pedig dél elmúlt. Egy hajóra vagyunk rákötve, várjuk, hogy miként alakul a sorsunk. Így most a hajtás megszűnt, de rám is fér, mert fáradt vagyok.
Tegnap este kaptuk a hírt, hogy megvan az új parancsnok. Szlovák. Nem magyar, de nem baj, az a jó, hogy a HMS küldte, és így nem kell görögöt kérni. Az biztosan "kicsinált" volna minket hónapok alatt, és akkor a HMS elveszti ezt a négy hajót, és nekünk kevesebb lehetőségünk van a munkára. Két hónapra szerződött, amíg a magyar barba lejön. Ny. A.-t várjuk, a fia házasodik, utána lejön.
Délután újabb manőver, és kijöttünk a szénrakodóhoz, igaz, hogy a város vagy tizenöt kilométerre van, de ha a kapuhoz álltunk volna, és a szénrakodóhoz akartam volna kijönni, ugyanilyen messze lenne! Szóval várom a hétfőt, amikor kontrollra megyek a bőrgyógyászhoz, és telefonálok Encsinek, aztán nem tudom, mikor jutok újra telefonhoz! Ötkor, manőver után ledőltem, és úgy elaludtam, hogy na! Néha felébredtem arra, hogy valaki horkol a kabinban, de senkit se találtam, így hétig húztam a lóbőrt.
Este szólt a barba, hogy lányok voltak a hajón, Eduardo mondta neki, hogy valamilyen úton módon bekeveredett egy lány hozzá, neki fogalma sincs róla, hogyan... És hát több hölgyemény is akad az övén kívül. A barba megígérte, hogy aki nem küldi el azonnal, az mehet haza. Fél óra múlva szép libasorban ballagtak le a hölgyek a járón...

Vasárnap, június 23. 108.6 kiló vagyok, és negyedik hónapomat fejeztem be!
Itt van Karacoglu úr, és a görög most egészen kisfiú. Ugyanis a román(török) kijelentette, hogy addig nem fogadja el a raktártetőket, amíg le nem festjük (nem probléma), és amíg a "hose test"-et meg nem csináljuk (lehetetlen). A hose test (vízpróba) annyit tesz, mint a raktártetőket becsukni, és vízsugárral bőven mosni a raktártetőket, és ő figyeli, hogy beáznak-e? Hát lehetetlen a raktártetőket megcsinálni, ehhez egy három hónapos komoly javítás kellett volna. Sajnos úgyis elengedi a hajót, ez csak szórakozás a göröggel - de milyen jó! - , és nekünk állandó problémáink lesznek, mert a raktárak újból beáznak, és nincs mit tenni. Mr. Bott minket fog cseszegetni érte, mert ugye a hajó megkapja a papírokat, és mi leszünk a hozzá nem értők, mert nem tudjuk vízmentesen lezárni a raktárakat!

Carlos, az amoroso
Reggel egy kis balhé volt: Carlos, a matróz (mert van egy hegesztő is), reggel hatra nem jött be a városból. A fedélzetmester szólt, hogy menjen haza. Megbeszéltük M. Lacival és a barbával, és úgy döntöttünk, hogy megy. Otthonról kérünk egy kormányosmatrózt.
Reggel nyolckor jön a harmadik tiszt, hogy éjszaka a bárban Carlos szólt neki, hogy ő ma nem dolgozna, mert úgyis vasárnap van, legfeljebb nem túlórázik, mert leszerelmesedett, és a kedvessel kívánja a napot tölteni. Ezt T. kicsit késve mondta meg, ugyanis hat előtt illett volna szólnia. Így aztán egész délelőtt vacilláltunk, mi legyen Carlossal?
Mi szól mellette? Az, hogy menetben jól dolgozik, nincs vele semmi probléma. Az, hogy a szerződése értelmében, joga van szólni, és a vasárnapi munkát elutasítani.
Mi szól ellene? Az, hogy van két figyelmeztetése a barbától, és egy tőlem. Előre kell kérnie, ha munka alól felmentést kér.
Talán azt figyelembe kellene venni, hogy a latinoknak más az időérzékük, ebben a tekintetben sokkal lazábbak, nincs mit tenni.Most megússza egy figyelmeztetéssel. Hozzáteszem, ha ezt Amerikában csinálja, szó nélkül megy haza, mert ott kapunk salvadori matrózt. Este benéztem a fiamhoz, és majdnem elérzékenyültem. Feküdt a szófán, és aludt, olyan koszosan, ahogy abbahagyta a munkát. Persze lehet, hogy a súlyzózás vette ki az erejét, mert tegnap este láttam, hogy gyúrta magát. Hogy ma is csinálta-e nem tudom, mert én is aludtam vacsora helyett, csak nem volt aki elérzékenyüljön azon, hogy milyen édesdeden szundizom...

Hétfő, június 24. 107,7 kiló vagyok. Baj van! Megkaptuk a papírokat, a BV kiállította mindet, tehát a javításnak vége, mehetünk berakni, és minden egy hatalmas kupleráj. Semmit nem csináltak meg, a ballaszttankok csöveit most toldozgatják-foltozgatják, használhatatlan, és az is marad... A raktártetőkre nincs szigetelő gumi, hogy lehet így rakományt felvenni. Tony az okostojás szerint Bukarestben van már a kamion, amelyik hozza. Nem hihető. Ugyanis mit keresne Bukarestben, ha Konstancára jön, nem esik útba! Na mindegy, lesz ami lesz, csak rajtunk csattan majd az ostor...
Mese az egyszeri ship's chandlerről
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ship's chandler. Ez a s'chandler (továbbiakban shipi) igen jóhiszemű, és valószínűleg butuska szerzet volt. A főnökével egyetemben. Mindketten a kies Konstancán laktak.
Hősünk egyszer hogy-hogy nem, bejött a Humber nevu elvarázsolt hajóra. Azt hitte, hogy ez egy rendes tengerjáró, és minden úgy történik, mint a valóságban. (valószínűleg ő egy álruhás, de buta királyfi volt!) Megkereste a parancsnokot, és felajánlotta a szolgálatait:
- Egy életem, egy halálom, fejemet a kezedbe ajánlom, rendelj bármit, és én behozom a hajódra - mondta a captainnek, akiről nem tudta, hogy a gonosz ABS embere. A barba elküldte a gazdasági tiszthez, aki mindenféle álnok ígéretekkel elkábította, és csomó mindent rendelt. Az egyszeri shipi ennek igen megörült, mert a butuska azt hitte, hogy nagy pénz áll a házhoz. Többször is megfordult Konstanca és Mangália között, hordta a piros ARO-jával a szép zöldséget, a friss húst, a tojást, konzerveket, meg mindenfélét, ami egy ilyen hajóhoz hasonló szerkezetre kell, hogy az ABS nevű gonosz varázsló emberei enni tudjanak. És ráadásul a kezét dörzsölte, hogy milyen jó üzletet csinál...
Egy szép napon, amikor már mindent behozott, a hajó fogta magát, és elment Konstancára. Így az egyszeri, de együgyű shipi felkereste a parancsnokot, hogy kérje a pénzét. A jóindulatú, ámde lyukas zsebű parancsnok mindenféle gyermekmesét adott elő, mi szerint az ABS varázsló azonnal küldi a pénzét, mintegy 10.000 dollárt. Erre megnyugodott és elment.
Két nap múlva visszajött a lyukas tárcájú parancsnokhoz, hogy nem kapta meg a pénzét. Az újra megmutatta az üres zsebét, és megígérte, hogy intézkedik. Fel is adott egy telexet Mr. Bottnak, a gonosz varázslónak, akit ABS-nek is hívnak, és kérte a pénzt. Erre a varázsló méltatlankodni kezdett, hogy miért nem tud várni, és majd átutalja a pénzt. A szegény barba megmondta, hogy a bankátutalás elnevezésű akciót elindította a varázsló.
A hoppon maradt kereskedő azon panaszkodott, hogy a varázslónak sok-sok pénze van, neki meg kevés, és ha nem kapja meg, akkor tönkremegy, mert nem tud újabb hajót ellátni friss zöldséggel, meg gyümölccsel. A gonosz ABS-t ez nem különösebben érdekelte, és minden napra kitalált valamit, mert a shipi, és a főnöke mindennapos vendégek lettek az elvarázsolt Humberen.
A lyukas zsebű parancsnok, minden alkalommal igen sajnálkozott, de se pénzzel, se banki értesítéssel nem tudott szolgálni.
Végül az egyszeri shipi megunta, hogy minden nap megetetik a hajón, és nem jött többet.
Most a lyukas zsebű parancsnok azt üzente a gonosz varázslónak, hogy az eladó a Harbour Masternél kezdeményezi az Elvarázsolt Humber Hajó letartóztatását, de a szerencsétlen nem tudja, hogy ebben az ABS-nek nagy praxisa van, és mi az neki?
Így jár az a buta ember, aki hisz a Gonosz Varázslónak. Még akkor is, ha szűkiben vagyunk a kajának, és újabb szállítás kellene, de a lyukas zsebű parancsnoknak nincs bőr a képén azt mondani, hogy hozzon újabb árút. A többi, és okos shipicég pedig istentelenül drága, még a Gonosz Varázslónak is, de hát ő az Amerika nevű tündérkertben lakik, mindennap hamburgert zabál, és nem érti, hogy a gazdag, kétszemélyes román vállalkozás miért nem kölcsönöz neki 10.000 dollárt pár hétre-hónapra?
Jóéccakát gyerekek...
Beszéltem délután Encsivel, ha minden jól megy, akkor szerdán vonatra ülnek, és lejönnek Konstancába!

Dzsebemde csok kücsük elma var... - MV Humber, 9. rész

Print Friendly and PDF

Csütörtök, május 16. Hát ma se kaptam partra lépési engedélyt. Szívjanak gázt...
Egyébként táviratot kaptunk. Csak úgy informatikailag: lehet, hogy nem Izmirbe megyünk, hanem egy másik kis török kikötőbe. Mindegy. Ott kimehetek! Lesz raki (ánizspálinka), dönner kebab (darált birkahús nyárson, faszén fölött megsütve), murdanya (petrezselyem saláta) Efes birasi (Efes sör), birkasült, beyaz sarabi (fehér bor), meg minden, mi szem szájnak ingere, és ott ráadásul szeretik is a magyarokat. És azért is felhívom Encsit! (Mondom most...)
Holnap reggel kész lehetünk, délben elmegyünk, és a hátam közepére se kívánom még egyszer az arabokat!
Veszünk vizet, 100 tonnát, így tegnap hatalmasat fürödtem. Csak az tudja értékelni, aki tíz napig fél vödör vízből zuhanyozott! Vettem egy autórádiót és magnót. Igen kiváló kis darab. Sony. Kell ennél többet mondani? Meg tíz kazettát. (Az is Sony). (Beszúrás 2002-ből: kéne már venni hozzá egy autót...)
Bőszen angolozom. Félretettem mindent ennek érdekében. Így elolvastam Asimovtól a "Secrets of the Universe" c. könyvét (Az univerzum titkai). Természetesen angolul. Nagyon olvasmányosan mondja el mindazt, amit a világegyetemről tudni kell. Az ókortól napjainkig végigveszi a teóriákat, a felfedezéseket. Most a The bridges at Toko-ri c. könyvet olvasom (Hidak Toko-ri-nél, a koreai háborúban játszódik egy amerikai repülőgépanyahajón). Ezen kívül az angol nyelvtant tanulom, és a nyelvvizsga tesztjeit oldom meg, még nem teljesen kielégítő eredménnyel.

Péntek, május 17. Azt ígérték, hogy reggelre kész leszünk, de csak négyre fejezték be a kirakást. A draft surveyorok beültek hozzám 11-kor, mert ők is úgy tudták, hogy 8 körül végzünk. Ehhez három órát hozzá kell adni, mondták, de alulbecsülték a saját lassúságukat.
Az idősebbik jó fej volt. Görög, Angliában nevelkedett, 66 éves. Beszél görögül, angolul, francául, arabul, olaszul, és máltaiul. Az angol haditengerészetnél kezdett hajózni. Később tankereken hajózott, 1965-ig. Azóta surveyor.
Az idősebbik Kanadában élt hosszabb ideig. Megkínáltam őket barackpálinkával, mókás volt, hogy becsiccsentett tőle.
Más különösebb hír nincs, hacsak az nem, hogy nem lesz raki, dönner kebab, murdanya, és Efes birasi és sarabi se. Ugyanis Ege Gübrébe megyünk kirakni, és ott egy ammónia gyár van, és egy rakpart, amihez részben hozzáférhetünk. A móló 124 méter hosszú, a hajó 168...

Szombat, május 18. Remélem, jól alakulnak a dolgok, Sz. Pista volt már itt, szerinte taxival jól megközelíthető Aliaga, a legközelebbi város. Így talán még dundurma is lesz (fagylalt)!
Lassan de biztosan közeledünk Konstancához. Ege Gübréből már csak két napi járás. Nem hinném, hogy előbb lesz, mint június elseje.

Vasárnap, május 19. Semmi különös.

Hétfő, május 20. Éjjel kettőkor érkeztünk Nemrut Limani elé, az öbölben van Ege Gübre. Egy bulgár hajó fél órával előbb érkezett, az ma bemegy. Mi csak holnap délelőtt.

Megjött M. Laci...

Délután kijött a vizsgálat. Szerdán megyünk rakpart mellé, és négy-öt nap kirakásra számíthatunk. Megkaptam a Bill of Ladingeket (szállítólevél - értékpapír), hogy fénymásolatot csináljak az irattár részére. Amíg mi egy hónapon keresztül hajóztunk, addig négyszer adták el a tőzsdén a rakományt, ezért volt az állandó bizonytalankodás, hogy hol rakunk ki, mert minden új tulajdonos máshova vitte volna a rakományt.
Megérkezett M. is. Nem sokat tudtam meg eddig tőle, de néhány érdekes dolgot elmondott:
- B. Pistának két infarktusa volt. 1600 $-ba került a kórházi ápolása Lattakián. Még nincs harminc éves!
- Az, hogy a hajó bement Lattakián a kikötőbe, és 10 perc múlva kijöttünk, 10.500 $-jába került a tulajdonosnak, plusz napi 400 $ a horgonyzás. Ez különben abszolút nonszensz, ilyen nincs! Hogy a horgonyzásért illetéket számítsanak fel, ez abszurd, a legteljesebb mértékben. Ilyet csak az arabok engednek meg maguknak. Természetesen Mr. Bott volt a hunyó azért, mert a hajó Izraelben volt, és elküldte a szírekhez. M. járt egy öreg ügyvédnél, aki megírta a "kegyelmi kérvényt" a minisztériumba, hogy "ők teljesen véletlenül küldték a hajót Ashodba, és nem akarták a szír-amerikai barátságot megsérteni, meg minden ilyen marhaság...". Aztán kiderült, hogy erről nem is tud a hatóság, akkor összetépték, és újat írtak, miszerint "a hajó előző, görög tulajdonosa egy alávaló gazember volt, aki az Iost - a Humber előző neve - Izraelbe küldte, de ez, természetesen most szóba se kerülhet, stb. stb..."
- Három hét javításra számítanak Konstancában.
- Lehet, hogy még egy fuvart csinálunk Argentína - Beirut között.
- A salvadori hegesztőket románokra cserélik le (800 $, és hajógyári papírjuk van, ezt fogadják el hajón)

Kedd, május 21. Ma beszéltem M.-el a fiamról, nincs semmi akadálya annak, hogy behajózzon! Így mehet a levél! Megírtam, és holnap odaadom neki, ha bementünk.
Délután végigjártuk a hajót, hogy felmérje, milyen munkákra lesz szükség a hajógyárban. Egy cseppet kétségbe esett, mert új raktártetőket kellene csinálni, ha jó hajót akar a tulajdonos. Majd találunk valami megoldást.
Gyanítom, hogy a következőt: három hétig dolgoznak a gyárban a hajón, majd az idő elteltével vesznek egy surveyort. Romániában igen olcsón lehet venni, már ötezer dollárért kiállítanak mindenféle papírt.
Arról is szó van, hogy elképzelhető, hogy csinálunk még egy kanyart San Lorenzo és a Földközi-tenger között. Én jobban örülnék valami segélyrakománynak, mert azzal jobban megy az idő. Az Nyugat-Afrikába szólna, általában nyolc kilenc országba. A berakása is hosszabb időt venne igénybe.

Szerda, május 22. Egy órára ígérték a kikötést, így aztán négyre part mellett is voltunk. A kirakást rendben elkezdték, majd kilenckor elkezdtek problémázni azon, hogy a daru nem ér be a raktár fölé. Akkor addig ki rakodott? Azzal jöttek, hogy fordítsam meg a hajót. Természetesen visszautasítottam.
Éjfélkor megjelent két úr, és megállapították, hogy meleg a kukorica. Hozzáteszem, hogy erjed is. Jó savanyú szagok jönnek a raktárból. Éjfél körül bejött a barba, én természetesen már aludtam. Mondták neki is, meg is mutatták, hogy a kukorica melegszik (ez a rakomány hajlamos a melegedésre).
Kiderült az is, hogy kitelefonáltak a vendéglőbe, ahova az ügynökség kivitte őket, hogy az elsőtiszt (én) visszautasította, hogy a hajóval tíz métert előremenjen (sic!), holott erről szó se volt. Így aztán várakozó állásponton vagyunk, hogy vajon mi lesz a rakománnyal? M. se ment haza emiatt.

Csütörtök, május 23. Három hónapja vagyok a hajón.
A hír igaz, de...Reggel közölték, hogy kilenckor folytatják a kirakást. Természetesen a hír igaz, csak nem kiraktak, hanem vizsgálódni jöttek. Az átvevő jött, és leállított minden kirakást. A barbának sikerült őt meggyőzni arról, hogy a rakomány a saját nedvességtartalmától kezdett erjedni, rohadni, melegedni. Ezt ő elfogadta, és alá is írta a protestlevelet, melyben ezeket közöltük. Így nem mi vagyunk a hunyók.
De ez édeskevés volt ahhoz, hogy folytassuk a kirakást. P&I surveyort hívtunk mindketten, a hajó, és az átvevő is. Ők délután meg is jöttek, és egy rakás mintát vettek a rakományból. Velük mentem, és egyszerűen elkeserítő volt látni, hogy ahol megbontották a látszólag jó kukoricát, az pár centire a felszín alatt már feketére sült, penészes, forró. A legmagasabb hőmérséklet 59 fok volt! Holnap délutánra lesz meg a laborteszt eredménye. Az biztosnak látszik, hogy ebből a törökbúzából nem lesz kukoricaolaj (koleszterinmentes), legfeljebb koleszterinmentes marhahús, ha lesz marha aki megegye.
Eddig ez látszólag rendben is lenne a hajó részéről. De!
Május 31-ig vannak a hajónak papírjai, jogosítványai. A 25 éves javítást mindenütt szigorúan veszik. Ez az úgynevezett special service, amin igen nehéz átmenni. Tehát létkérdés, hogy Konstancán javítsunk, ahol igen korrumpálhatók a hivatalos emberek, megvehetők, nem úgy mint máshol. Ugyanis máshol sokkal drágábbak...
Ha a hajó május 31-én 24:00-kor kikötőben van, akkor a BV regiszter csak egy útvonalengedélyt adhat a legközelebbi hajógyárig, ahol a special servicet meg kell csinálni. Ez irdatlan kiadásokkal járna, és 99% az esély arra, hogy egyszerűbb a hajót ócskavasnak eladni, mint javíttatni.
Lehet, hogy Indiából, Bombayból megyünk haza? (Ott vágják szét az ócskavasnak eladott hajókat).
Ötkor, megint megjelentek, és hoztak a hajónak egy "viszontprotestlevelet", miszerint ez a kukorica nem kukorica, hanem valami sárgászöld izé, aminek a mérgezőanyag tartalma 38-40% között van. Nagyon le volt a szakértő úr törve, amikor M. közölte, hogy rendben van, ez nem ránk tartozik, de mikor rakják ki? Ha holnap reggel nem kezdik el, akkor óránként 600$ késedelmi díjat (ez nem demurrage) kell fizetni az átvevőnek. Itt volt ő is, (az átvevő), és rettentően kétségbeesettnek látszott. Később derült ki, hogy hárommillió dollárt fizetett ki ezért a rakományért...
Kíváncsian várjuk a folytatást. Az ügynök szerint holnap folytatják a kirakást. Hiszem, ha látom...

Péntek, május 24. Az éjszaka folyamán több távirat érkezett. Nagyon sötét ügyletnek látszik, fogalmunk sincs, mire megy ki a játék. Mindenesetre olyan értelmű is érkezett, hogy menjünk horgonyra ki, ha nem raknak. Nem tudom, hogy sül el ez a dolog, és főleg azt nem, hogy mi lesz velünk.
Délután bejött a Law Court delegációja (bírósági hivatalnokok), és megszemlélték a kukoricát. Mintát is vittek. Megjegyzem, így zacskónként igen lassan fogy a rakomány...! Holnap reggelre várjuk a Londonból a Hajóba Rohadt Kukorica Világközpontjából a legszakértőbb szakértőt, és ő is megszemléli a rakományt (sőt, még mintát is vesz belőle, a fejemet teszem rá)!
Mindenesetre 19:00-kor elkezdték leszedni a döglött felső réteget, (nem vastagabb mint fél méter, szerintem kevesebb mint a rakomány 1%-a), majd utána folytatják a kirakást. De így az angol legeslegszakértőbb mit lát majd, és főleg mit szakért? Nem baj, a lényeg az, hogy elkezdték, illetve folytatják a kirakást.


Dzsebemde csok kücsük elma var" és "Merde var kapi?"
Mehmet, a mi P&I surveyorunk este kivitt a városba, a kb. nyolc kilométerre levő Aliagába. Ők Aliaa-nak mondják. Kis város, mintegy harmincezer lakosa van. Nincs semmi látványosság, legalábbis mi nem találtunk. Tipikus török kisváros, tele csok kedves arkadassal. Nagy ipari centrum. Itt van a legnagyobb török acélmű, és az egyik legnagyobb olajfinomító. (Az öbölben, ahol a hajóval állunk. Nekik van eszük, és nem a város mellé telepítették az ipart.) Sikerült telefonálnom, Ninó nagy örömére, és elmondtam, hogy 10 nap múlva, ha minden jól megy, akkor a hajón lehet. A telefonért - huszonnyolc perc - fizettem egymillió hatszázkilencvennégyezer török lírát. (22$! Ez egyúttal azt is jelenti, hogy 1$=77.000 líra!)
Raki nem volt, és döner kebab se, de volt dundurma, és Efes birasi. Sétáltunk a városban, vásároltunk. Vettem egy fehér- és zöldarany karláncot Encsikének a 20. házassági évfordulónkra. A ténfergés közben megszólított egy kisfiú, 12 éves, és egy éve tanul angolul. Ehhez képest fantasztikusan jól beszélt. Bárcsak Szabolcsnak is így menne... Leállt társalogni velem, amíg L. Misi telefonált. Megkérdezte, tudom-e hol van a Van tó. Miután erre nemmel kellett felelnem, megmondta, hogy Törökország és Irán között. Ezután igen választékosan elmondta, hogy a Van tóban sok sárkány van, olyanok mint a krokodil, és a fejük tetején lévő lyukon keresztül levegőt fújnak. Sok turista jár a tóhoz, hogy láthassák, de egész nap várnak a fényképezőgépükkel, és nem jönnek elő. Ő persze látta a sárkányokat, TV-ben.
Ezután megkért, hogy ne mondjam azt, hogy Turkey, ha Törökországról beszélek, hanem Türkiye, mert a turkey "pulykát" jelent, és ő szereti a hazáját. Erősen érdeklődött, hogy milyen nyelven beszélünk Madzsarisztánban? Nem sokat tudott rólunk, csak annyit, hogy aki madzsar, az arkadas (barát). Ezért aztán eljátszottam neki a zsebet. Mutattam, és mondtam:
- Zseb. - Erre ő lelkesen:
- Dzsebe. - Mire megmutattam, hogy ez a zseb az enyém:
- Zsebem.
- Dzsebem - volt a válasz. Betettem egy pénzt a zsebembe, és mondtam:
- Zsebemben van.
- Dzsebmde var - mondta lelkesen a barátjával.
- Alma.
- Elma - csodálkoztak kikerekedett szemmel. Ezután mutattam, hogy mennyi a sok, és mennyi a kicsi. Ők is mutatták, hogy ennyi a csok, annyi a kücsük. S ezután mondtam a mondatot:
- A zsebemben sok kicsi alma van.
- Dzsebemde csok kücsük elma var - fordították törökre gyerekes vihogások közepette. Aztán rámutattam a kezében levő baseball sapkára és mondtam:
- Sapka. - Ők lelkesen: - csapka.
- Kapu - folytattam.
- Kapi - nevettek.
- Csárda - soroltam a következő közös szavunkat.
- Csardak - mondták, és izgatottan kezdtek hadarni maguk között, látszott, nagyon élvezik az ismeretlen nyelv számukra érthető szavait.
A "merre?" kérdést is értették, hiszen törökül "merde?". Így amikor kérdeztem, hogy: - Merre van a kapu? - le tudták fordítani: " merde var kapi?"! Ezek után szinte magától értetődőnek vették, hogy mi is szandált hordunk, csak kicsit másképp írjuk.
Ezután még érdekelte a kis barátomat, hogy van-e tengerpartja Madzsarisztánnak, hogy szép ország-e? És váratlanul megkérdezte, tudom-e hol van Mohács, mert ott nagyon fontos harc volt. Igen megilletődöttnek látszott, mikor mondtam, hogy én laktam ott - kis füllentés, de majdnem igaz, itt és most az a 15 km. nem számított.
A társalgásnak akkor lett vége, amikor taxiba szálltunk, hogy visszajöjjünk a hajóra. Egész este ment a kirakás.
Feedek
Megosztás

Címke lista

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

HTML

ingyenes webstatisztika