Nem vesztem el, csak...

Szóval április elején voltunk Mosonmagyaróváron négy napra gyógyfürdőben. Utána, a sors így hozta, hamarosan indultunk Erdélybe, majd Bukarestbe Húsvétra. De a sors nem nagyon akarta, hogy írhassak a blogjaimba. Ugyanis az internet - szokás szerint - döglődött. Be is jelentettem a T-Comnál, ami egyébként a világ leggagyibb szolgáltatója.

Ellenőrzés. Persze szokás szerint alapból engem néztek hülyének.

- Be van kapcsolva? Ellenőrizte?

- Az anyád... - Ezután kijöttek. Matat, kutat, ellenőriz.

- Légkábelt kell cserélni az oszlopokon - mondta a pasi. - Találtam egy másik érpárt, arra kötöttem, ezért aztán internet biztosan lesz. - búcsúzott.

Elment. Se telefon, se internet.

- Uram, a javításhoz nem kell a házba bemenni, ön mehet nyugodtan külföldre, ha hazajött, ki lészen a hiba javítva. Hazajöttem, nem lett a hiba kijavítva. Telefon a qrva menürendszernek.

- Hát anyagbeszerzésnél áll a dolog... - mondta a kislánka a helpdesknél.

Két nap múlva: - Már kiadták a szerelőknek.

Másnap: - nem tudjuk hol áll a javítás... ki van adva...

- Hol lehet reklamálni? - megkaptam az ügyfélszolgálat ímélcímét. Hát ha szolgáltatni nem is tudnak, ahhoz rendkívül értenek, hogy senkit ne lehessen elérni, mindenkit elrejtsenek az ügyfél jogos felháborodása elől.

Pénteken már üvöltöttem a szerencsétlen ügyfélszolgálatos fiúval.

Tegnap, hétfőn megjöttek.

- Kicsréltük az összes búrát a vonalon - mondta a pasas, bár nem értettem, hogy miről beszél. - Most már kell lenni internetnek.

Persze nem volt.

Jeladó a vonalam végére, megtalálták az oszlopon a megfelelő érpárt, átkötés. Kész, van internet.

Persze akkor sincs!

Ezután vonalvizsgálat a lakásban. A DSL doboz fordítva lett az előző szerelő által bekötve.

Van internet.

Van telefon.

Ilyen egyszerű az élet a T-Comnál.