A kérdés nem költői, hanem nagyon is konkrét dátumhoz kötődik! Azon kevesek egyike vagyok, akik napra pontosan meg tudják mondani, mikor vettek fakanalak kis kezükbe, és azóta főznek rendszeresen.
Ímé a dátum: 1977. június 5.

Nos ez a nap az, amikor az elsőszülött trónörököst hazahoztuk a kórházból. Képzeld el: ilyenkor egy ifjú atya nagyon nem fér a bőrébe, örvend meg minden... Csak egy dolgot nem vettem számításba: hogy az édesanyám vidéken, még iskolaév lévén tanított, és az anyósom szintén vidéken.
Hazaértünk, lepakoltunk, gyermeknek örültünk, és az asszonykám valami olyasmit rebegett, hogy éhes. Ez alapjában véve nem baj, sőt, de az orvos szigorú tíznapos ágyban fekvést parancsolt bizonyos komplikációk miatt.
Ettől aztán logikus volt, hogy én most átvedlettem a családját élelemmel ellátó családfővé. Ez számomra nem is volt elrettentő feladat.
- Lesz itt kaja hamarost! - gondoltam, és ezt komolyan is vettem. Gyerünk ki a konyhába. Itt aztán kissé elbizonytalanodtam. Gáztűzhely van, meg gáz is... Akkor most mit főzzek? Hát mi van itthon? A fiókban találtam szerecsendiót, akkor erre építem a mai menüt. gondoltam nagy magabiztosan. Most akkor valami recept kellene.

Internet akkoriban valahogy nem volt, így nem tudtam megguglizni, ezért papíralapú tudásra fanyalodtam. Ez pedig apósom egyik kedvenc könyve: a Fűszerek könyve volt. Abban megtaláltam a szerecsendiót, és utána egy recept is volt, hogy aszondja: hal ropogós.
Hurrá, meg vagyunk mentve, hal ropogós lesz ebédre!
Nem tudom, hogy kis feleségem szemében miért nem az öröm csillant meg, amikor közöltem vele a déli menüt (úgy tizenegy felé). Mintha kétkedést láttam volna, de biztosan tévedtem!
Megnéztem, hogy mi kell még hozzá a szerecsendión kívül, és tűz le a közértbe tonhalat meg egyebeket venni.
Megvettem.
Kiolvasztottam a halat, tojást főztem, prézlit bontottam... megy ez kérem. Most már csak össze kellene állítani, hogy ropoghasson...
Aszondja a recept, hogy készítsek besamelt. Hogy mit? Ha igen, miért nem írja le?
- Encsi nem tudod, hogyan kell besamelt készíteni?
A válasz egy tanácstalan pillantás, és az aszonykám valami olyasmit motyogott, hogy nincs messze egy önkiszolgáló étterem.
Hogy én? Hogy feladjam? Olyan nincs! Gyerünk a szomszédba.
- Csókolom Marika, hogyan kell besamelt főzni? - rontottam ajtóstul a hatgyermekes szomszédasszonyhoz, aki ezt nyilván tudja. Marika kétkedéssel, de elismeréssel bólintott, amikor elmondtam, hogy ma pontban délben halropogóst fogok tálalni a feleségemnek, miután éppen harangoztak a közeli templomban. Elmondta a receptet. felvéstem agyam megfelelő sarkába, és elmentem vajat és tejet venni.
Mikor indultam, Marika még megkérdezte:
- Serpenyőjük van?
Csak tudnám, ebben a kérdésben mi volt olyan mulatságos, hogy vigyorogni kell hozzá? Nem volt, így útba ejtettem a Vasedényt is.
Innen a történet nem érdekes.
Természetesen lett serpenyő.
Természetesen lett olaj is, de ehhez meg kellett venni, de előttem nincs akadály!
Természetesen lett besamel.
Természetesen lett hal ropogós.
Természetesen megebédeltünk.
Természetesen az asszony agyba főbe dicsért, pedig tudtam, hogy nem tökéletest készítettem, mert az állaga kissé lágy volt.
És mivel a recept arról nagyban kussolt, hogy köret is kellene hozzá, kenyérrel ettük.
Természetesen volt itthon!!!
Hát ez volt az első főztöm a sorban (most eltekintünk a gyermekkori próbálkozásoktól), mert ettől kezdve nagyon szeretek a konyhában téblábolni...