A Seafalcon mesél

A lecke fel volt adva: ebéd kéne, de nem akarózott boltba menni, mit főzzek? Úgy döntöttem, hogy szétnézek a hűtőben, vajh mi van benne? Hát kérem, találtam szárzellert, egy fél üveg paradicsomsűrítményt, gyömbért, és Telemea Huedin sajtot, amit Bukarestből kaptunk. (Ha olvassa egy kedves erdélyi blogger ugye megkommenteli, hogy mit jelent a neve vezeték, keresztnév -, meg mit kell róla tudni, meg mihez használják Erdélyben, meg a románok, meg minden...) A kredansz  aljában mindig van száraztészta két dobozban. Az egyikben vegyesen, hogy bármikor bármilyet elő lehessen kapni, a másikban spagetti az én kedvemre. Találd ki, melyik a kedvencem? Így már összeállt a második fogás.

Apró hagymából hármat is pucoltam, és olíva olajra dobtam a serpenyőben. Adtam neki még egy kiskanál gyömbéres fokhagymát, majd zutty bele három zellerszárat, zöldjével egyetemben. Félpuhára dinszteltem, és nyakon öntöttem a fél üveg sűrített paradicsommal. Sóztam, borsoztam, de most nem vettem elő az olaszok kedvenc fűszereit, mert a zellert akartam, hogy domináljon. A bolti paradicsom erősen savanykás volt, ezért kapott egy leheletnyi cukrot is (ízlés dolga, az enyém ilyen). Ezzel kész.
És mehetett az al dente kifőtt spagettire.
A tetejére Telemea (vagy Huedin? Melyik a vezeték, és melyik a keresztneve? Vagy Tehu sajtként kell híni?) sajtot tettem (ha nincs neked itthon, ne ess kétségbe, a fetához hasonlít), de ez csak akkor derült ki, amikor kibontottam, mert soha nem kóstoltam. Most először, és megmondom a tutit: nagyon ízlik!
Szóval így készítsd a Mi van a frigóban spagettit.

Tegnapelőtt kaptam ezt a receptet egy kedves fészbukos ismerősömtől, és olyan ínycsiklandozó volt, hogy azonnal el kellett készítenem! A sárgarépa, a citrom és a gyömbér nagyon összepasszol, és harmonikus levest ad! Természetesen a recepten egy picinkét igazítottam.

Amit furcsállottam, hogy zöldség alaplét kell hozzá használnom. Mivel nem akartam leveskockát beletenni az ő sokoldalú kemikáliáival és ízfokozó hamis illúzióival, ezért a házi ízesítőt használtam, másfél liter vízben két evőkanálnyit feltettem főni.
Négy nagyobb sárgarépát és két közepes burgonyát megtisztítottam, kockára vágtam, és egy szintén durván felkockázott közepes hagyma kíséretében beledobtam a fővő lébe. A sózás most jön, bár én a végére hagytam, mert elég sós a házi ízesítőm.
Amíg főtt, egy szép darab gyömbért megpucoltam, apróra vágtam, majd forró olíva olajra dobtam. Egy jó percnyi pirulás után beleöntöttem egy fél citrom levét, és hozzáadtam mintegy másfél deci házi tejszínt, bár már kezdett savanyodni, mehetett bele, hisz a citrommal nem kerül ízkonfliktusba.
Felforraltam, majd levettem, és amikor a zöldségek puhák voltak, ment a levesbe.
Ezután jött a botturmix. és adj neki! Szép simára turmixoltam. Ezzel kész.
Nos, miután a krémlevesnek csak egy baja van, hogy ki kell tanálni, milyen levesbetétet kíván, úgy döntöttünk, hogy a sárgarépa édeskés íze nem ütközik a mézes müzlivel. Ezért aztán a tányérban szépen megszórtam, és jól megettük az asszonykával!
Nagyon finom!
Aki szereti a krémlevest, kötelező kipróbálni! És illik a karácsony előtti gyomorfelkészítési akcióba is!
A vége még nincs itt, mert mára is maradt, így a futás ma jön...
Akkor azt is megmondom, mit változtattam. Az eredeti receptben nincs tejszín (vagy tejfel), hanem van benne egy kanálnyi szezámolaj. A gyömbért és a citromlevet szezámolajjal kell "dúsítani", és mártás sűrűségűre beforralni. Ez nagyon nem tetszett, ezért változtattam (azt mégsem írhatom, hogy nincs szezámolajam!)
Aztán amit a jövőben másképp csinálok: az én házi ízesítőm íze túl erős ehhez a leveshez. Ezért bármennyire is nem vagyok híve, legközelebb gyári zöldségleves kockából készül majd a zöldségalaplé.