Sajnálom, de off vagyok, mert ez a recept kilóg, de nagyon a sorból.
Az a helyzet, hogy zöldségnapon készítettem egy tál ételnek, és nagyon bejött. Amiért elnézést kérek a látogatóktól az, hogy: ez egy teljesen normális, hétköznapi recept, nem karácsonyi mézeskalács, semmi köze az adventhez, nem ajándék, nem, habcsók... de a helyzet az, hogy én olyan vagyok, hogy ilyenkor is eszem, és a sütike nem az én reszortom.

Ezért aztán mostanában a látogatásaim is ritkulnak a gasztroblogokon, mert az olvasómban csak az ételrecepteket nyitom meg, süteményt nem. Mivel nem készítem, ezért nem is olvasom. Sajnálom.
Tehát, mivel enni kell, még a fogyózás alkalmával is, ezért ezt főztem ki:
Egy hagymás, paprikás gulyásalapot készítettem, azaz olajon megdinszteltem a hagymát, majd pirospaprikát szórtam rá. Erre dobtam a meghámozott, kis kockára vágott burgonyát, megsóztam, alaposan megdinszteltem, majd hozzáöntöttem egy fehér bab és egy kukoricakonzervet. A fűszerek között volt csili is, ez persze módjával, hogy ne legyen nagyon erős. Felengedtem annyi vízzel, hogy ellepje, szórtam bele kevés kölest (egy maréknyit) és megfőztem. A tetejére vágtam friss petrezselymet.
Én az ilyen kajákat oroszul szeretem enni. A hajón tanultam az orosz anyanyelvű tengerészektől, hogy a levesekbe nyers hagymát vágnak. Nos, amiben bab van, ahhoz korábban én is ettem, de azóta, hogy eltanultam tőlük, én másba is teszek. Persze nem a finom húslevesbe, meg a gyümölcslevesekbe se sűrűn.
Hát, elnézést, hogy a karácsonyi készülődés és a sok guszta sütemény, ajándék bonbon, fűszerolaj, szépséges mézeskalács közé beelefántkodtam ezzel a kajával...