A Seafalcon mesél

Mindenféléről mesélek a tengerészet kapcsán. Fényképek, videók, receptek, sztorik, naplóbejegyzések, viccek... ami jön.

Konfitált libazúza francia burgonyapürével, tormamártással

Print Friendly and PDF

Valamelyik bloggernél, aki a főzés szakavatott tudora olvastam, hogy ma mindenki mindent konfitál. Ezek szerint én vagyok az konfitált újszülött, a magam ősz hajával, aki eddig még nem!

De most már igen!

És ezzel én is beléptem!

No, kérem, aki azt írta a kövesztett kacsazúza elkövetésénél, hogy csodásan finom és puha lesz, az nem tévedett, bár én a libamadár zúzájával tettem mindazt. Mivel nagy fondorlatosan előre kiterveltem, hogy mit fogok készíteni, ezért vettem bőrös libahájat (a töpörtyű elhalálozott a fényképeszkedés előtt...) vettem libazúzát, meg sajtot a püréhez, más minden van itthon. A hájat kisüttem, let egy kis nyeles serpenyőnyi zsírom. Abba beletettem négy teljes zúzát, két csirkeszívet, mert mint tudjuk, az szerves része a libának, legalább is az óbudai piacon lévő húsboltban (az egyikben...) és mivel azt olvastam, hogy a konfitálás lényege az alacsony hőfokon - de jóval hosszabb ideig - való elkészítés, ezért a sütőt beállítottam 95 fokra.

Ezután úgy döntöttem, hogy van három óra nyugi. Feltettem a burgonyát főni, 8 nagyobb szemet, megreszeltem 15 deka sajtot, elővettem az olívaolajat, kimértem belőle másfél decit, és megnéztem a zúzát.

Sajnos, az olyan kemény volt (majdnem), mint az elején. Felemeltem a hőfokot 130 fokra, és egy fertályóra múltán látszott, ez az igazi. A zsír lassan gyöngyözött, és ezt is olvastam valahol, hogy ez a lényeg! Mikor már csak egy fél óra volt hátra, akkor beledobtam a zsírba vagy tíz gerezd fokhagymát is. Nos, még három óra, és úgy döntöttem, hogy kész. A villa ellenállás nélkül ment bele, ez nagyon jó jel volt. A püréhez összetörtem a meghámozott krumplit, sóztam, fehér borsoztam, belekevertem a sajtot és az olívaolajat, és alaposan eldolgoztam.

A tormamártáshoz 5 deka vajat megolvasztottam, (nem margarint, mert fő az egészség, kemikália nem kell) lisztet hozzá, kifehéredett. Addigra kikevertem a fél üveg tormát két kanál tejfellel meg egy kevéske tejjel. Ezt beleöntöttem a fehér rántásba, majd felengedtem tejjel. Adtam hozzá egy csapott evőkanál cukrot, összeforraltam, és annyi tejet adtam még hozzá, hogy olyan legyen, ahogyan szeretem, se nem sűrű, se nem híg...
Nagyon finom lett, a zúza isteni puha, omlós, hűűű a zannyát! Seafalconnénak is ízlett (szegény bicegős mostanában, és a napi kaját most én csinálom, hogy az energiáját a karácsonyi süteményekbe feccölhesse.)
Jó étvágyat mindenkinek hozzá!
.

Zöld kuszkusz

Print Friendly and PDF

Most megmondom az őszintét. Egészen, de nagyon mást akartam főzni, és ha végigolvasod, kiderül, miként lehet a levest megsütni. A napokban a Seafalconné főzött nekem egy kedvencet, a lombard gombócot. Ez ugyebár spenótalapú finomság, és meg kell főzni. Nos, hogy a főzővíz ne menjen kárba, ezért azt gondoltam, hogy főzök vele zöldséglevest. Krumplit hámoztam, sárgarépát tisztítottam, bele a szép zöld főzőlébe, hozzátettem egy kevés mirelit kukoricát meg egy kevés brokkolit, no és egy kevés maradék spenót is került bele. Amikor megfőtt, akkor hozzáöntöttem a kuszkuszt, hogy egy kicsit besűrítsem a levesem és lezártam a gázt. (A kuszkuszt lobogó vízbe teszed, majd lezárod a tüzet alatta és tíz percig állni hagyod.) Amikor a fedőt levettem, akkor ért a meglepetés: Leves nuku, viszont kaptam egy szép, zöld kuszkuszt, ami nagyon hasonlított ízre az egyik lengyel szakácstól tanultra. Kevés házi piros aranyat tettem rá, meg petrezselyemzöldet, amit a hó alól bányásztam ki, és kész a nép-nemzeti ebéd. Eddig a kaja vegetáriánus,  de meg lehet bolondítani ezt kolbásszal, miként az ábra mutatja. Ezután két tojást beleütöttem a serpenyőbe, megfőztem vízben a cserkészkolbászt, majd a tojással összesütöttem a masszát. A kolbászokkal tálaltam. Az igazság az, hogy Andrzej Paczynski, a Clipper Caraibes szakácsa így tette az asztalra.

Vadas

Print Friendly and PDF

Valamikor ez egy tök új műfaj volt számomra, mármint a blogolás vagy három kezdeti blogom töröltem, mert nem tudtam, hogyan induljak el... Most az egyik első blogreceptemet adom közzé:

Az ember szeret főzni. (Itt nem általános alany az ember, mert az én vagyok, az asszony alszik még ilyen nagyon hajnal tájt.) Nálunk a recept, mintha így kezdődne: "Végy egy digitális fényképezőgépet...". Igen, mert ha főzök, akkor azt ki szoktam tenni a honlapomra. Már van egy csomó receptem kint - és másról most nem beszélünk -, annyira, hogy kezd túlnőni a tudásomon a honlap, magyarán kezd problémás lenni a megjelenítése. Sajnos nem vagyok olyan programozó, hogy egy adatbázist meg tudnék alkotni, így azt hiszem, ez egy igen jó lehetőség (a fényképeket a blog szerverén tárolni).

Szóval nézzük a vadast, amit vasárnapra főztem volt.

Hozzávalók: A páchoz: egy kiló húshoz egy sárgarépa, egy fehérrépa, egy kevés zeller, egy kis fej hagyma, babérlevél, borókabogyó, bors, só. A főzéshez: egy fej hagyma, két deci vörösbor, mustár, tejfel.

Nem árt, ha veszel hozzá, mondjuk egy nyulat is.

Elkészítése: A húst bepácolom: megsózom, lefektetem egy lábasba, majd a páchoz valókat hús kilónként egy liter vízben felforralom, majd ráöntöm a húsra, hagyom kihűlni, és be a hűtőbe, több napra. Naponta megforgattam a húsokat, ami nálam négy napig volt a páclében. Amikor eljött a főzés napja, akkor kiveszem a léből a húsokat, kevés olajon megkapatom, hogy éppen kifehéredjen, és elkezdem megpárolni a leszűrt páclében. Abban az edényben, amiben sült, a zsíron megpirítom a hagymát, beleteszek két-három kanál cukrot. Amikor megkaramellizálódott, hozzáadok egy kevés vörösbort, majd (és mivel több szószt akartam készíteni, mert a következő nap spagetti lesz vadasmártással, ezért egy-egy szál friss zöldséggel, sárga, fehérrépa és zeller megtoldottam az alapanyagokat. Ezeket tettem fel dinsztelni, amikor kissé már megdinsztelődtek, akkor) a pácléből kivett zöldségeket hozzáadom, és megpárolom. Természetesen minden fűszer belekerült, ami a páclében is volt. Ha már majdnem puha, felengedem a lével, amiben a nyulat párolom, és merülő turmixszal elturmixolom az egészet. Hozzáadom a maradék vörösbort, ízesítem mustárral, és beleöntöm a tejfelt (na, ezt jól elfelejtettem). Ezután beleteszem a húsokat, és még pár percig együtt főzöm, amíg meg nem puhul. Zsemlegombóc, szalonnagombóc, spagetti a szokásos körete.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Puliszka és forradalom

Print Friendly and PDF
Gyermekkorom rémálma! Az 56-os forradalom alatt erdélyi vendégeink voltak, együtt bújtunk a Landler Jenő utcai (ma István út, hétker, Csikágó) pincében. De Erdélyből hoztak a vendégek egy zsák kukoricalisztet, meg darát. és édesanyám puliszkát csinált belőle. Arra emlékszem, hogy a dara nem főtt meg rendesen, torokkaparós volt, és nagyon kínkeservesen tudtam csak leküldeni egy-két kanálkával. De a kukoricamálé ízlett! Édes baracklekvárral igen finom sütemény volt, legalább is így emlékszem! Nos, az emlékek elhalványodtak, azóta tudom, hogy minden étel elkészíthető finoman, hát miért ne? Főleg mert gyors. És csak erős túlzással sorolható be a húsételek közé. A vizet megsóztam, felforraltam, majd kanalanként adagoltam a kukoricalisztet, addig, amíg be nem sűrűsödött. Kész. Ez olyan egyszerű, hogy elmenne "konyhai egypercesnek" is, sőt, lehet, hogy be is teszem a honlapom receptjei közé. Én forrón hideg tejjel ettem. Amikor kihűlt, akkor baracklekvárral, a Seafalconné tejföllel kérte. Kanállal nagy galuskákat szaggattam a tányérba, és arra rá a tej, illetve a Ki Mit Kér győztese... Hiszen nagyon sok mindennel tálalhatod: sült hagymával, túróval, lerakhatod tepsibe vagy jénaiba, és spenótkrémet tehetsz rá, hadd ne soroljam, csak még egyet:
JÓ ÉTVÁGYAT HOZZÁ!
Feedek
Megosztás

Címke lista

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

HTML

ingyenes webstatisztika