A Seafalcon mesél

Mindenféléről mesélek a tengerészet kapcsán. Fényképek, videók, receptek, sztorik, naplóbejegyzések, viccek... ami jön.

Blogolhatok: megvan a fényképezőgépem!

Print Friendly and PDF

Ha nem tudod, miről is van szó, akkor előbb ezt olvasd el, a Hogyan blogoljak tovább... című bejegyzésem.
Nos, örömmel jelentem, hogy megvan, meglett, haza fog térni az elveszettség állapota már nem áll fenn! Igaza volt azoknak, akik reménykedtek, akik biztattak, hogy csak meglesz, meg kell lennie!
És majdnem nekem is igazam lett, mert már nagyon néztem, hogy milyen gépet vegyek, milyen jó, hogy nincs elég pénzem, mert így nem vettem, ha meg hajóznék még, akkor már régen vásároltam volna egyet! Ez is a nyugdíjas lét előnye!

Szóval a fiam csetelte tegnap nagy örömmel:
- Apa, megvan a fényképezőgép!
Gondolhatod, mennyire megörültem! Az történt, amire senki se gondolt. Én ugye azt hittem, leesett a szemetesbe, és annyi neki. Mindenki erősen bizonygatta, hogy senki el nem vihette, hisz' mindenki mindenkit jól ismert. Oszt mégis az volt, hogy valaki elvitte!
A nászomat egy barátja hívta nagy röstelkedve, hogy a pici leánya játékai között látta meg, onnan került elő, a kis lányka volt az, aki úgy gondolta, hogy otthon is játszik majd vele...

Az októberi szüretkor hozza majd haza a fiam, és akkor majd megmutatom nektek az esküvői kajákat, meg a publikus dolgokat! És utána folytatom a kaják blogolását is, mert itt az ősz, beszorulunk a lakásba, nem veszi el a kert az időt a főzéstől.

Hogyan blogoljak tovább...

Print Friendly and PDF

... ha nem tudom megmutatni, mit főztünk, hogyan néz ki?

Elvesztettem a fényképezőgépem.

Sajnálom nagyon, mert ilyen jó gépet már nem engedhetek meg magamnak többé...

Nagyon sajnálom, mert a romániai utunk és az esküvői fotók mind odalettek!

Sírni szeretnék. De csak magamat okolhatom, miért tettem le "valahova", amit aztán azonnal elfelejtettem, merre van... volt...

De azért időnként majd kiteszek régebbi recepteket, amikhez vannak fotóim.

Pedig készítettem fotót a bukaresti esküvő minden fogásáról!

A hétféle előételről, amit egy tányéron hoztak: hortobágyi húsos palacsinta volt (a magyarok tiszteletére, olyan amilyen, a gesztus a lényeg, és valóban finom húsos palacsinta volt), rántott sajt, sült pácolt gomba, kis összetekert kolbászka pálcikával átszúrva, meg húsgombóc, hústekercs, meg még valami. Az első fogás hal orly módon, párolt zöldségekkel, egy rafinált mártásban, egyszerűen remek volt! Utána a sarmale (a nászasszonyom finomabbat készít). Később még volt egy húsos fogás... nem emlékszem, nem látom magam előtt... volt benne hústekercs, meg sült hús, meg sült burgonya. De hát a fogások között egy-másfél óra volt, közben meg a fehérboros poharam állandóan megtelt, ha kiittam, ugye... az utolsó fogás hajnali egy körül került az asztalra.

Pedig lefotóztam másnap a vidéki házban a ciorba de burtát (savanyú pacalleves) és a ciorba de perișoarét (savanyú húsgombócleves), a mamaligával (puliszka) tálalt tejfeles édes sajtot (a leghétköznapibb túró), az apró sarmalékat (töltött káposzta, de egészen aprók, olyan hosszú, mint egy cigaretta, és olyan vastag, mint egy szivar), amit a nászasszonyom szőlőlevélbe töltött, s lefotóztam a parázson grillezett sertést, amihez fokhagyma mártást kaptunk és frissen szedett hatalmas paradicsomot, no meg friss kenyeret.

Csak az vigasztal, hogy majd csak kapok képeket a román rokonoktól és a socru mic (kis após) barátaitól. És sajnálom azokat a képeket is, amit az "apóskínzáskor" készültek... Ez Buzau környékén élő lakodalmas szokás, a két apóst és a naș-t "megkínozzák".

Székre ültetik, mindenfélét öntenek a fejére, dögerős paprikával kipreparált sarmaléval etetik, ecetes bort itatnak vele, jéghideg vízzel locsolják le a "mezítlábát" (bár ez a kánikulában nem volt tortúra jellegű!), a végén talicskába teszik, és mindenfelé rohangálnak vele, végül kiborítják... .

Kezdték a kis apóssal (a lány apja), majd jöttem én, a socru mare (nagy após), végül a naș következik.

A NAș egy érdekes ortodox "intézmény". Náluk nem esküvői tanú van, hanem az ifjú pár keresztszülőket választ, románul: nașii. És azt is tudni kell, hogy a hagyományaik szerint az esküvői hierarchiában a legtekintélyesebb a SOCRU MARE, azaz a nagy após, a vőlegény apja (szerénységem). A menyasszony apja "csak" SOCRU MIC, azaz kis após...

Nagy volt a hangulat, sok dalt ismertem meg, de ami most a fülemben cseng az az, amiben valami ilyesmi van:

Multi ani trăiască, multi ani trăiască, la multi ani! - Sok-sok-sok boldogságot, éljen..., de ennek a helyességért nem kezeskedem, ne innen tessék román nyelvvizsgára készülni!

 

Szóval csak ezt akartam mondani az elveszett fényképezőgépen kapcsán.

Feedek
Megosztás

Címke lista

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

HTML

ingyenes webstatisztika