Az elmúlt hétvége nem volt mentes rendezvényektől. Etén pénteken, szombaton és vasárnap tartották a Barátság határok nélkül rendezvényt.

Este Tatabányán volt dolgunk - elnéztem a buszmenetrendet, így édesapámék lekésték az utolsó pesti buszt, ezért bevittem őket a megyeszékhelyre -, hazajövet bementünk Etére.

Buli van, az rendben, de amikor megláttam a helyszínt, akkor majd eldobtam magam!

Ennek a kis falunak szabadtéri színpada van, és valóságos tribün, vagy lelátó... majdnem egy amfiteátrum!

Amikor megérkeztünk, már elkezdődött két felvidéki musical énekes műsora, de szerencsére még csak az első szám ment. Éppen  Vadkerti Imre énekelte a Ha én rózsa volnék című számot, majd következett Derzsi György. Közben én körbeámuldoztam a rendezvény színterét.

Nagyon élveztük a koncertet: részletek az István a királyból, Honfoglalásból, Rákóczi kesergő, Nemzeti dal... csupa szívet lelket melengető zene, dal... Sajnos Derzsi  György nem járult hozzá, hogy a videót jutubra feltegyem, így aki kíváncsi, az jöjjön el hozzám megnézni.

Szombaton favágás, vasárnap kertrendezés és szilvalekvár főzés, így a további programról lemaradtunk. Cserébe szombaton dél körül kidübörögtek az ebéd mellől a

XII. Nemzetközi Trike&Bike találkozó motorosai. Mert ott is buli volt. Ja, Réde is Akához tartozik, itt van nem messze, légvonalban tizen- kilométer, csak országúton több, mint húsz. De ezeknek a dübörgőknek ez nem távolság.