A Seafalcon mesél

Mindenféléről mesélek a tengerészet kapcsán. Fényképek, videók, receptek, sztorik, naplóbejegyzések, viccek... ami jön.

Tarja bálmossal

Print Friendly and PDF

Rögtön megmondom, hogy így nem igaz, ahogyan leírtam a címet. Mert nem bálmossal volt, hanem csak savóval készített mamaligával. De így jobban hangzik a cím...

A tarját az asszony alkotta, amikor serpenyőben süt, akkor a hús mellé kerül mindig bőven hagyma és szeletelt alma is. Valami fantasztikus a szaftja, és a sült alma is felséges, hogy a hagymáról ne is beszéljünk. És a gasztronómiai élvezetet fokozta, hogy puliszkával ettük. Aznap készítette,m, házi túrót, és a savó a bejárati két ajtó között a küszöbön (téli pótfridzsider) várta a sorsát.
"Keletkezett" a családban egy aranyos kislány, éppen menynek való (és az is lesz), így őt, kértem meg, hogy csináljon hozzá bálmost.
- A szót ismerem, mert hallottam már, de se nem ettem, és nem is készítettem még soha! - mondta (angolul, mert amikor nagyon szükséges, hogy pontosan fejezzük ki magunk, akkor ezt használjuk, mivel oly tökéletlen vagyok, hogy nem beszélek románul, pár fontos tengerész kifejezéstől eltekintve: unde merdzse domunle, cse facse domnule, primbáré, zsumatáte, pucin kontrol, nu stiu rumuneszk, ma numeszk szífalkon...).
Na, szóval elmagyaráztam, hogyan kell. Gondolom, értette is, de volt benne némi bizonytalanság. De mint minden mai fiatal, bensőséges viszonyban van a világhálóval és azonnal megguglizta. És jött is ezerszám a román nyelvű találat. Innen már nem volt nehéz elkészíteni.
Dobálós savanyúságot ettünk hozzá, hát isteni volt!!!
Csak ezt akartam mondani...

Dobálós savanyúság

Print Friendly and PDF

A lucskos krumplihoz ettük, de ezt még nem én készítettem. Én onnan ismerem, hogy a húgom hozta a receptet Erdélyből, mert Gyimesben gyakran megfordulnak.

De mivel nem tudtam a receptet "kiverni" belőle, ezért meggugliztam, és naná, hogy megtaláltam.

És elkészítettem.

Így:

Vettem egy 20 literes, zárható, műanyag vödröt.

Bele 10 liter víz. A vízbe: 10 gr borkén ( Kálium-metabiszulfit K2S2O5; E224), 10 gr Citromsav (E330), 15 gr Nátrium-Benzoát (E211) - beszerezhetők gazdaboltban -, 10 gr timsó (patikában kapható állítólag, de az EU idióta, és nem adtak, mert azt mondták, hogy alapanyag, ami nem adható ki, lépjünk ki az Edióták Uniójából!), 1,2 liter 10%-os ecet, 1 kg kristálycukor, 1/2 kg só, 10 g egész bors, 1 cs. kapor (beszerezhető az Aka Plazában, a templommal szemben, az udvarán kerekes kút van, onnan megismered).

Ha mindent beleraktál, akkor jól elcseszted. A nátriumbenzoátot előbb forró vízben oldjad fel, és úgy add a léhez! (Én is jól elbaltáztam, mert dupla mennyiségű sót adtam hozzá, de ez a fotón nem látszik!)

Ezután mehet bele a savanytandóság: zöld paradicsom, paprika félbevágva, sárgarépa, karfiol, kicsi káposzta negyedelve, kicsike patisszon, zöld szilva (tudod, ami piros), és még amit akarsz.

A lébe egész évben dobhatod az alkatrészeket, ezért hívják dobálósnak.

Én készítettem hozzá egy fatetőt, ami arra szolgál, hogy minden úszhatnékos belevalót búvárkodásra késztessen!

Tíz napi érés után már elkezdheted fogyasztani. Nagyon szeretem, remélem, az enyém is jó lesz!

Feedek
Megosztás

Címke lista

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

HTML

ingyenes webstatisztika