A Seafalcon mesél

Amikor a Johannén hajóztam Oleg a szakácsunk csak úgy ontotta magából, illetve a konyhából a finomabbnál finomabb orosz-ukrán fogásokat. Ilyen volt a hering subában avagy szelgy pod suboj (vagy valami ilyesmi, az orosz államvizsgára ne ebből tanulj...). De az ember kihajózik, és feledékeny, a recept feledésbe merült.
Aztán jött Vicuska, aki több orosz ételt is elkészített és blogjában olvashatóak. Megláttam, és úgy döntöttem: szilveszterkor enni kell ilyet, hiszen nagyon finom!
Az elhatározásból tett lett, íme:
Négy krumplit és négy tojást megfőztem. Egy nagy céklát meghámoztam, kisebb darabokra vágtam, megfőztem. A fiam karácsonyi előételéből maradt egy kazal sárgarépa csík, tudod, ilyet lehet kapni. Vagy két sárgarépát reszelj le és főzd ropogósra. Két nagy hagymát vastag csíkokra vágtam, fövő vízbe dobtam, pár perc múlva leszűrtem. Már lágy volt, de még roppant. Két üveg ruszlit vettem (ez negyven deka hal), a halat felvágtam, a levét leöntöttem, a hagymát külön tettem.
vettem egy üvegtálat. A céklából reszeltem az tál aljára. Erre hal került. Majd burgonyát reszeltem rá nagy lyukú reszelőn. Rátettem a sárgarépát. Erre került a ruszli hagymája. Megkentem hamis majonézzel.
Négy deci tejfelbe tettem három nagy kanál mustárt, sóztam, kevés cukrot tettem bele, és fehér borsot. Majd két deci olaj került bele, és alaposan kikevertem. Ezzel kentem meg a hagymát.
Újabb réteg hal, majd hagyma, majd krumpli került rá, végül a majonézbe reszeltem a maradék céklát, elkevertem és a tetejére kentem. Végül főtt tojásokkal díszítettem.

Ezt harmincadikán készítettem, kikerült az erkélyre, és szilveszter este jót ettünk belőle.

A puliszkáról most nem mesélek, a blogomban vannak receptek, a keresőben megtalálod. A kefires padlizsán egy ötlet alapján készült, amit Narancslekvárnál olvastam, de azért más, csak az ötlet jött onnan.

A padlizsánt kockára vágtam, olíva olajon megsütöttem, sóztam, borsoztam, kapott egy kis provance-i fűszerkeveréket, majd egy pohár kefirrel nyakon öntöttem.

A balzsamos cékla receptjét Gabojsza blogjában olvastam. Ami kicsit másképp működik, hogy a leírt procedúra alapján nekem nem maradt olyan friss hatású a cékla, hanem szépen megsült.

Nos, marad a röfte. Ezt hívhatnánk másképpen krémes húsgolyóknak is.
Vettem fél kiló darált húst. Ehhez beáztattam vízbe egy nagy szelet korpás kenyeret (mert éppen az volt itthon). Egy közepes fej hagymát felvágtam, egy csokor petrezselymet megmostam, durván megvágtam. Ezután ment az egész a robotgép táljába. Ütöttem rá egy tojást, sóztam, borsoztam, kapott egy kevés köményt, pirospaprikát. Most beindítottam a robotgépet, és a késsel pépesre vágtam-kevertem. Az egész egy habos, krémes massza lett. Ebből golyókat formáltam vizes kézzel, és kisütöttem.

Ennyi. Finom.

Csak egy baja van: hogy kissé elbaltáztam... illetve: ez a kaja azért röfte, mert nem köfte. Eddig érthető? Nem? Nos, köfte recepteket olvastam, és annyira megtetszett, hogy ráéheztem. De nincs marhahús, röfi viszont van, ezért hogy ne legyen szentségtörés, nem köftének hívom, hanem röftének.
A balta ott került bele, hogy az eredeti receptben a száraz kenyeret őrlik meg a késes robotban, én viszont beáztattam, és az egész masszát elkevertem... Így kaptam egy fűszeres, finom húskrémet, s balta ide, balta oda, jó lett!

Ja, bónuszként megmutatom a tegnap sült kenyeret:

Van nekem a kertben céklám, mégpedig másodvetésből származó. Amikor Bálint Gazda a hírlevelében aszondta, hogy most van ideje a cékla másodvetésének, szót fogadtam, másodvetettem, ahogyan megmondta, és most láss csudát, ilyen a céklám:
Na, igen, de hiába várom, hogy megmondja a tutit, hogy kedves ecsém, Seafalcon, takarítsad bé a céklát, mert nem írja.
Hát kére: mikor szedjem össze? Várjam meg az első fagyokat, miként azt tudom a sütőtök esetében? Vagy tűzés kifelé, és szedd össze de gyorsan, amíg meg nem fagy?
Szóval ez a kérdezés tárgya.
Ki, mit tud?
Mondani ez ügyben?

Amikor az ember recepteket olvas, szépen elrendezi magában: ez guszta, ez érdekes, ezt meg kell főznöm, ez hülye, ez drága, ez sznob, ez olcsó, ezt majd a vendégeknek, ehhez mit lehet kapni, ez semmi különleges, ez illik a 90 naposba... És ez az utolsó gondolat aztán biztosan elteteti a receptet a kedvencek közé...
Aztán az ember megvásárolja a hozzávalókat. Ha mást nem, akkor konzervet. Mint én a csicseriborsót.
Aztán jól elfelejtettem.
De a konzerv nem kér enni, elvan a konyha legsötétebb zugában, amíg egyszer csak előkerül. és megmozgatja az ember fantáziáját.
Ni csak! Itt a csicseriborsó konzerv! Nosza guglizzuk csak meg! Erre két okból is szükség volt: mert dunsztom nem volt, hogyan készítsem, és soha nem ettem még, ezért aztán nem volt mire emlékeznem.
Nos mindez a múlté!

Elkészítettem, megfőztem, megettem, és még egy kis ámokot is futottam, ahogyan a nagyobb fiam címkézte a főzéseimet.
Alapból kétféle elkészítési módot találtam: az olaszos paradicsomost, és a citromosat. Nos, egyikhez se volt meg minden hozzávaló, hát a kettőből csináltam egyet, és megspékeltem egy picit céklával, amit gondolom még senki nem csinált!
Tehát a hozzávalók:
Egy üveg csicseriborsó konzerv, két szem kisebb burgonya, só, bors, citromlé, curry, tejfel, egy kis cékla, petrezselyemzöld.
A Burgonyát kockára vágtam, megfőztem, amikor már puha, beleöntöttem a csicseriborsó felét, rottyant még párat. Sóztam, borsoztam, adtam hozzá citromlevet egy keveset. Közben a céklát megfőztem külön, hámozás után apró darabokra vágtam.
A levest krémesre daráltam egy botmixerrel, majd hozzáadtam a maradék borsót (a konzervet nem kell főzni, csak melegíteni), tálalás előtt a petrezselyemzöldet kapta meg, és a tányérban került bele az apró cékla levesbetétnek.
Ha a cékla egy kicsit áll a levesben, elkezdi a lila levét ereszteni, és nagyon különleges, esztétikai élvezet is a kanalazása... Mondhatnám, az étkezés közben kiélheted grafikusi vágyaidat!!!
Nagyon finom volt, rendszeresen kerül majd az étlapunkra!

Ez egy olyan kaja, ami megint ahány ház annyi szokás. Van sok változata, mindenki alakít rajta, saját ízlésére formálja. Én kétszer is kitettem a honlapomra, most mindkettőt közreadom:

Először a lengyel leveske:

Hozzávalók: 40 dkg. sertésdagadó, egy pici fej hagyma,
2 db. petrezselyemgyökér, egy sárgarépa, kevés fejeskáposzta,
40 dkg. burgonya, 1 üveg céklasaláta, tíz deka bacon vagy kolozsvári szalonna, babérlevél, bors, két deci főzőtejszin és két evőkanál liszt a habaráshoz, de helyettesíthető tejfellel, én speciel egy kanál tejfel és tej keverékét használtam

A receptet a HIX KONYHA listán kaptam J. Zsókától, csak keveset módosítottam rajta, úgy, ahogyan a hajón a lengyel szakácsunktól, Jacektől láttam.

A szalonnát kockára vágjuk, kisütjük, ha kell egy kevés olajat is öntünk alá, erre dobjuk a hagymát, majd a két centi hosszúra és vékonyra vágott kétféle répát. Amíg dinsztelődik, a felvágott húst 2 liter vízbe tesszük főni (adhatunk hozzá egy leveskockát is). A kápsztát apróra vágjuk, a burgonyát felkockázzuk, és hozzáadjuk a zöldségekhez, beletesszük a ecetes céklát (én 750 ml-est vettem, ennek mintegy kétharmadát használtam fel), felengedjük a főtt hús levével, persze a hús is benne marad. Babérlevéllel és borssal ízesítjük.
Behabarjuk, tálaláskor tejfelt adunk hozzá. (ezt a lengyelek kihagyják!)

Most lássuk a másik levest:

A tengerész sokféle földi jóban részesül, és most itt a gasztronómiai élvezetekre gondolok. Persze az, amelyik nem finnyás, válogatós, aki azt tartja, amit én is vallok:
- Mit az egyik ember meg tud enni jóízűen, azt én is!
Persze vannak kivételek, amit a mi kultúránkban felnövekedett gyomor nem képes befogadni, de most nem erről beszélünk.
A magyar konyhában bizonyos zöldségek fogyasztása meglehetősen egyoldalú. Amikor Egyiptomban először ettem főtt uborkát, igencsak nagyot nézett a gyomrom, kétszer is:
- Mi ez? Főtt uborka? - csodálkozott, aztán így folytatta: - nahát, hogy ez milyen finoman van elkészítve. Ugye tudjátok, most következik a nálunk régebben csak savanyúságként fogyasztott cékla következik.
A polyák barátaink nemzeti étele a barscs, a céklaleves, és ennek a receptje meg is van a honlapomon. A napokban arra gondoltam, amikor előkerült egy kicsit megfonnyadt cékla, amiről elfeledkeztünk, hogy miért ne lehetne ebből levest főzni, ha nem is olyat, amilyet a lengyelek, vagy az orosz, ukrán konyhaművészek borscsa?
Nos, a következő a receptje az általam kreált céklalevesnek:
A hagymát megdinszteltem. Egy kevés cukrot ráhintettem, karamellizáltam, a kockára vágott céklát, hozzáadtam, felengedtem vízzel, és addig főztem, amíg a cékla félig meg nem főtt. Ezután adtam hozzá a burgonyát, répákat, megsóztam, borsoztam, beletettem a babérlevelet, egy kávéskanál tárkonyecettel ízesítettem.
Tálaláskor tejfelt tettem a tetejére.
A fotón a világos piros a burgonya, a lila a cékla.