A Seafalcon mesél

Ez egy nagyszerű dolog!
Mint a neve is mutatja, ez bizony azon kevés dolgok köüzé tartozik, amit a szlávoktól vettünk át. Még a neve is megmaradt! Mert a Wikipédia azt írja, hogy: "Az orosz konyhaművészetben az előétel neve zakuszka, melynek szó szerinti jelentése harapnivaló."
Szóval onnan jött, még akkor is, ha bizony nem szláv eredetű az étel, hanem ahogyan szintén a Wiki írja: "a zakuszka eredetileg Örményországból, vagy Grúziából származó, de Moldován keresztül Erdélybe került és ott igen népszerű, kenyérre kenhető zöldségkrém, mely felhasználható ételízesítésére és tésztaételekhez szószként is"
De hát nem szómagyarázatra vagy kíváncsi, hanem arra, hogy hogyan készítettem el.
Ez az alap zakuszka, amit padlizsánból, zöld és pritaminpaprikából valamint fűszerekből (a hagyma is az) főztem.
Elsőként megsütöttem egy-egy kiló padlizsánt és zöldpaprikát. Nem fóliáztam, nem szórakoztam, oszt mégis jó lett! Be a sütőbe, és kész.
Ha megsült, akkor hagyom kihűlni. Nem baj ha megfeketedett a héja! Meg kell hámozni mindent, tojásgyümölcsöt, paprikát. Ez igen könnyű művelet, és igen élvezetes, mert csuda finom az illata, és a kezednek is kellemes a paprikaolaj tapintása.
Amíg sült, a hagymát (40 deka) apróra vágtam, és az olaj felén (összesen 3 dl, tehát másfél a hagyma alá) megdinszteltem. Közben egy kiló pritaminpaprikát apróra vágtam a robotban.
Hámozás után összevágtam, nagyobb darabokra a sült zöldségeket (nem láttam be, hogy miért kell megdarálnom a sült paprikát, hiszen sülve elég krémes.
A hagymára rádobtam a ledarált pritamint (jaj de nem szeretem így hívni a paradicsompaprikát!), a sült zöldségeket, sóztam, jól elkevertem, majd adtam hozzá három deci paradicsomlevet (előző napon pont ennyi maradt ki, nem fért már üvegbe!). Kapott egy evőkanál szemes borsot, egy fél fej áttört fokhagymát.

Addig főztem, amíg az olaj fel nem jött a tetejére.
Vigyázz, mert hamar le tud égni, hát gyakran keverd meg. Keveréskor meg arra vigyázz, hogy "pöfög", a forró krém fröcsög...
Közben a tisztára mosott üvegek a 130 fokos sütőben "sültek". Amint lekapcsoltam a gázt, mehetett az üvegbe! A recept, amit olvastam, a maradék másfél deci olajat is hozzáadja, amikor mindent összeöntenek, de én azzal zártam le az üvegeket. A celofán előtt feltöltöttem olajjal.

Az üvegek meg a dunsztba.
A dunszt után más nem marad, mint a címkézés, és a szekrény teteje (nincs spájzunk, sajnos).
és ami kimaradt (ez a mennyiség 8 kis üvegbe elegendő), azt kipróbáltam pirítóson.
Csuda! Komolyan mondom, nagyon finom! csak biztatni tudlak, hogy te is tegyél el!

Gyarapodik a szekrény teteje. Egyre több az üveg, mint valaha otthon, édesanyám munkája nyomán. Ő keményen dolgozott, hogy legyen elegendő paradicsomlé, befőtt, lekvár, savanyúság télire, én viszont csak  szórakozom.
Hét végére elég sok mindent összeszórakoztam, így tettem el két-két üveg savanyút, ami már nem fért a dobálós vödörbe, és a levéből is le kellett venni.
Az eltevéshez az üvegeket sterilizáltam: alaposan elmostam, majd fazékba állítottam, negyed órát forraltam, majd 130 fokos sütőbe tettem őket a kupakokkal együtt, és a felhasználásig ott keverő fürdőztek. A celofánt mindig úgy teszem rá, hogy megvizezem, a vizes felével az üvegre, a száraz marad felül, ide jön egy késhegynyi nátrium benzoát, majd a következő celofán a száraz felével a tartósítóra, végül a kupak. Először alkalmazom ezt az eljárást, kíváncsi vagyok sikeresen meggátolja-é a romlást?
Aztán két eresztésben eltettem lecsóalapot.
Lehetett volna lecsót is, de azt gondoltam, hogy amikor felhasználom, a friss hagyma majd ad némi plusz ízt télen.
Így készítettem: 2 kiló paprikához egy kiló cukkini és három kiló paradicsom. A paprikát kezdtem el dinsztelni olajon, aztán jött a cukkini, sóztam, végül a paradicsom. Üvegekbe töltöttem, ment a dunsztba. Végül a címke... :-)
Eltettem paradicsomlevet is, itt nincs faxni, forróvizes fürdő, héj le, passzír. Ez macerás, és kínlódás, mert felültekerős passzírozóm van. Ki az az eszelős hülye, aki ezt kitalálta? A barom madaras teszkóban meg csak ilyen volt. A kisbéri piacon meg hemzsegtek a normális passzírozók...
Az Erős Sólyomhoz egy kiló kápia paprikát daráltam le, hozzá a kertből 15-20 darab cseresznyepaprikát. Kapott még 20 deka sót és egy deci olíva olajat. Megkóstoltam, csuda finom, csípős mint a nyavalya, ahogyan én szeretem!