A Seafalcon mesél

Mindenféléről mesélek a tengerészet kapcsán. Fényképek, videók, receptek, sztorik, naplóbejegyzések, viccek... ami jön.

Fától az asztalig, avagy a sárgabarack útja

Print Friendly and PDF
Jó régen írtam receptes bejegyzést ebbe a blogomba. Amióta rendületlenül nézem a szakácsosos, főzősösös, keressük a világ legjobb szakácsáját - mert Amerika a világ - műsorokat, azóta nem igen látom értelmét, hogy közkinccsé tegyem a kulináris próbálkozásaimat. (Egyszerűen szólva, azt hiszem, nem igazán tudok főzni.) Persze ez fog majd változni, de egyelőre alig-alig főzök.

De ezt a képsorozatot fel akartam tenni a blogomba.
Ja, hogy meglegyen a recept is, nézzük a baracklekvárom hiteles történetét, és ha ugyanezt megcsinálod, akkor ugyanez lesz a végeredmény:
Végy egy barackfát. Lehetőleg egy négy éveset, ami most hozza az első termését:


Szedd le róla az érett barackokat.

Mossad meg, magozzad ki, a szépből lekvár lesz, a hibásabbja megy a cefrébe! Remélem jövőre már lesz barackcefrém is, mert most a kevéske szilvát javítgatom a barackkal.
Így lesz 246 darab kimagozott barackod, ami 11,92 kg. (48,45528455 gr. per darab.) Tedd fel egy megfelelő méretű lábasban a tűzhelyre, és gyújtsad meg alatta a gázt.
Addig főzzed, amíg elfövi a habját. Ekkor tedd bele a cukrot, én kettő kilót adtam hozzá. Azért nem előbb, hogy ne legyen sötétbarna a lekvárom. (Nem lett)
Mérjed üvegekbe. Olyan tiszták legyenek, amilyet akarsz. Magánügy. (Én elmosás után sütőben felforrósítom.) Mehet a dunsztba.
Kész. Gyönyörködj benne.
És a maradékot kóstoltasd meg!

 

Cukkíni lecsó és savanyú görögdinnye, azaz itt a befőzés

Print Friendly and PDF

Ontja a kert a finomságokat! Most például cukkiniből van fölösen, képtelenség megenni (főleg ha töki pompos korszak ütötte fel a fejét nálunk).
Mit lehet tenni? Gyorsan jött az ötlet, lecsóba kell tenni.
Illetve cukkini lecsót kell készíteni, kevés paprikával.

Hamar megcsináltam:
Kellett hozzá másfél kiló vereshagyma, 4 deci olaj, 2,5 kiló paradicsom, 1 kiló paprika (ennyi volt csak itthon a lecsó minőségből, bár ezt a kategóriát nagyon utálom, hiszen finomat csak jó alapanyagból lehet főzni). És ment bele egy fél vájdlingnyi szeletelt cukkini (mire való, ma robotgép, ha nem arra, hogy hogy az 5 nagyobbacska cukkinit össze és fölszeletelje!
Hadd ne áruljam el, hogyan kell lecsót főzni. Forrón ment az üvegekbe, Lezárás után a befőzőautomatába is beletettem, hogy ne kelljen hozzá tartósítószer.
Ennyi.
És ilyen:


No de, kérem! Olvastam Bálint gazda honlapján, illetve hírlevelében, hogy ki ne dobjuk a görögdinnye héját, mert abból kiváló savanyúság készíthető!
Megcsináltam:
A mosott üvegekbe először tettem egy féltenyérnyi tormalevelet, két darab meggylevelet, és egy kis darab kaprot. Erre ment a szeletelt uborka, szeletelt dinnyehéj, egy almapaprika a kertből, apró hagymák sokasága. Feltöltöttem őket vízzel, majd egy nagy lábasba ürítettem - így mértem ki, mennyi víz kell hozzá. Megszórtam mustármaggal, korianderrel és borssal mindegyik üveget, majd a levet ízesítettem: adtam hozzá egy doboz stívia port, literenként másfél deci 10%-os ecetet, és egy evőkanál sót. Felöntöttem (nem tettem hozzá semmilyen tartósítót sem, mert ha befőzőautomatában dunsztoljuk, az elintézi a csírátlanítást. Magyarán fél órát ment 90 fokon, majd akkor vettem ki, ha már 30 fokra visszahűlt. Jobban nem akartam, mert akkor sokat kék várni, mire elmegy a kánikula!


Most izgatottan várom a 15 nap elteltét, amikor már kóstolható!!!

Zakuszka, a csak a nevében szláv finomság

Print Friendly and PDF

Ez egy nagyszerű dolog!
Mint a neve is mutatja, ez bizony azon kevés dolgok köüzé tartozik, amit a szlávoktól vettünk át. Még a neve is megmaradt! Mert a Wikipédia azt írja, hogy: "Az orosz konyhaművészetben az előétel neve zakuszka, melynek szó szerinti jelentése harapnivaló."
Szóval onnan jött, még akkor is, ha bizony nem szláv eredetű az étel, hanem ahogyan szintén a Wiki írja: "a zakuszka eredetileg Örményországból, vagy Grúziából származó, de Moldován keresztül Erdélybe került és ott igen népszerű, kenyérre kenhető zöldségkrém, mely felhasználható ételízesítésére és tésztaételekhez szószként is"
De hát nem szómagyarázatra vagy kíváncsi, hanem arra, hogy hogyan készítettem el.
Ez az alap zakuszka, amit padlizsánból, zöld és pritaminpaprikából valamint fűszerekből (a hagyma is az) főztem.
Elsőként megsütöttem egy-egy kiló padlizsánt és zöldpaprikát. Nem fóliáztam, nem szórakoztam, oszt mégis jó lett! Be a sütőbe, és kész.
Ha megsült, akkor hagyom kihűlni. Nem baj ha megfeketedett a héja! Meg kell hámozni mindent, tojásgyümölcsöt, paprikát. Ez igen könnyű művelet, és igen élvezetes, mert csuda finom az illata, és a kezednek is kellemes a paprikaolaj tapintása.
Amíg sült, a hagymát (40 deka) apróra vágtam, és az olaj felén (összesen 3 dl, tehát másfél a hagyma alá) megdinszteltem. Közben egy kiló pritaminpaprikát apróra vágtam a robotban.
Hámozás után összevágtam, nagyobb darabokra a sült zöldségeket (nem láttam be, hogy miért kell megdarálnom a sült paprikát, hiszen sülve elég krémes.
A hagymára rádobtam a ledarált pritamint (jaj de nem szeretem így hívni a paradicsompaprikát!), a sült zöldségeket, sóztam, jól elkevertem, majd adtam hozzá három deci paradicsomlevet (előző napon pont ennyi maradt ki, nem fért már üvegbe!). Kapott egy evőkanál szemes borsot, egy fél fej áttört fokhagymát.

Addig főztem, amíg az olaj fel nem jött a tetejére.
Vigyázz, mert hamar le tud égni, hát gyakran keverd meg. Keveréskor meg arra vigyázz, hogy "pöfög", a forró krém fröcsög...
Közben a tisztára mosott üvegek a 130 fokos sütőben "sültek". Amint lekapcsoltam a gázt, mehetett az üvegbe! A recept, amit olvastam, a maradék másfél deci olajat is hozzáadja, amikor mindent összeöntenek, de én azzal zártam le az üvegeket. A celofán előtt feltöltöttem olajjal.

Az üvegek meg a dunsztba.
A dunszt után más nem marad, mint a címkézés, és a szekrény teteje (nincs spájzunk, sajnos).
és ami kimaradt (ez a mennyiség 8 kis üvegbe elegendő), azt kipróbáltam pirítóson.
Csuda! Komolyan mondom, nagyon finom! csak biztatni tudlak, hogy te is tegyél el!

A hobbyparaszt befőzösködései...

Print Friendly and PDF


Gyarapodik a szekrény teteje. Egyre több az üveg, mint valaha otthon, édesanyám munkája nyomán. Ő keményen dolgozott, hogy legyen elegendő paradicsomlé, befőtt, lekvár, savanyúság télire, én viszont csak  szórakozom.
Hét végére elég sok mindent összeszórakoztam, így tettem el két-két üveg savanyút, ami már nem fért a dobálós vödörbe, és a levéből is le kellett venni.
Az eltevéshez az üvegeket sterilizáltam: alaposan elmostam, majd fazékba állítottam, negyed órát forraltam, majd 130 fokos sütőbe tettem őket a kupakokkal együtt, és a felhasználásig ott keverő fürdőztek. A celofánt mindig úgy teszem rá, hogy megvizezem, a vizes felével az üvegre, a száraz marad felül, ide jön egy késhegynyi nátrium benzoát, majd a következő celofán a száraz felével a tartósítóra, végül a kupak. Először alkalmazom ezt az eljárást, kíváncsi vagyok sikeresen meggátolja-é a romlást?
Aztán két eresztésben eltettem lecsóalapot.
Lehetett volna lecsót is, de azt gondoltam, hogy amikor felhasználom, a friss hagyma majd ad némi plusz ízt télen.
Így készítettem: 2 kiló paprikához egy kiló cukkini és három kiló paradicsom. A paprikát kezdtem el dinsztelni olajon, aztán jött a cukkini, sóztam, végül a paradicsom. Üvegekbe töltöttem, ment a dunsztba. Végül a címke... :-)
Eltettem paradicsomlevet is, itt nincs faxni, forróvizes fürdő, héj le, passzír. Ez macerás, és kínlódás, mert felültekerős passzírozóm van. Ki az az eszelős hülye, aki ezt kitalálta? A barom madaras teszkóban meg csak ilyen volt. A kisbéri piacon meg hemzsegtek a normális passzírozók...
Az Erős Sólyomhoz egy kiló kápia paprikát daráltam le, hozzá a kertből 15-20 darab cseresznyepaprikát. Kapott még 20 deka sót és egy deci olíva olajat. Megkóstoltam, csuda finom, csípős mint a nyavalya, ahogyan én szeretem!

Feedek
Megosztás

Címke lista

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

HTML

ingyenes webstatisztika