A Seafalcon mesél

Mindenféléről mesélek a tengerészet kapcsán. Fényképek, videók, receptek, sztorik, naplóbejegyzések, viccek... ami jön.

Barszcz ihlette céklaleves birsalmával, csicsókával

Print Friendly and PDF

Számomra az igazi céklaleves az, amit a lengyel hajószakácsok készítettek. Ez is afféle ahány ház, annyiféle recept, de ami a tuti: nem szabad ecettel savanyítani, azt rozskenyérből készült savanyú léből kell főzni. De hát nam főzőiskolában voltunk, és nem is autentikus lengyel vendéglőben, ezért ellestem néhány savanyítási trükköt is. Legjobban az tetszett, amikor cékla savanyúságból készítették...

Barszcz (ejtsd: barscs) ha lengyel, de borscs ha ukrán vagy orosz. E két utóbbi közt is vannak jelentős különbségek, mert ukrán szakácsét is ettem (nagyon finom volt) és egy Viktor Ivanov nevezetű orosz parancsnok is elkészítette, hogy:

- István most megmutatom, hogy milyen az igazi borscs.

Megmutatta. Ezáltal olyan helyzetbe kerültem, hogy tudom, mi van a rangsor végén, mit nem kell megfőznöm sosem! Szóval ez most az én legutóbbi céklalevesem:

Hozzávalók:

60-80 deka oldalas, két közepes cékla, egy negyed kicsi káposzta, egy birsalma, negyed kilónyi csicsóka, egy sárgarépa, só, bors, alma vagy borecet, bazsalikom és petrezselyemzöld.

A biztonság kedvéért előre félig megfőztem az oldalast, hogy jó puha legyen majd, ha összefőzöm.

Egy fazékban zsíron megdinszteltem a káposztát, majd hozzáadtam a céklát a sárgarépát, és a birsalmát. Jó negyed óra múlva felöntöttem a húslével, és beletettem az oldalast, hogy tovább főjjön. Amikor a hús már puha, és a többi alkatrész is, akkor adom hozzá a csicsókát, és lezárom. Amíg egy kicsit lehűl a forrásban levő leves, a csicsóka megfő. Kívül kicsit roppanós marad, belül viszont krémes, csudijó!

Tejfellel tálaltam. Ehető fehérje napon is, akkor kieszed a húst is, a maradékot tejföl nélkül keményítőnapon...


Kelet-európai céklaleves, vagyis borscs

Print Friendly and PDF

Ha visszajáró vagy, akkor tudod, hogy nagyon szeretem a barszczot, a lengyel céklalevest. És persze nemcsak a lengyelt. Ukrán szakácsok nagyon tudják készíteni! Nos, nemrégen Vicuska blogjában olvastam egy receptet, ami megindította a nyálelválasztásom.

A recept két részből áll, mert leírja a fokhagymás vajas zsömlét is hozzá, ami számomra azt jelentette, hogy Vicuska pontosan ismeri, hogyan eszik az ukránok.

Ha nem tudod, akkor most tudd meg, hogy a tengerjárókon mindig írtam naplót (1995-2010 között), és azt a blogban rendszeresen közzé adom. A 2008-as naplóra még kell várni, ezért kimásolom a február 12.-i bejegyzés egy részét, amit a MV Johanne hajón írtam (ha érdekel egy tengerjáró élete, mindennapjai, sztorik, történetek, akkor ne hagyd ki őket. A blog fejlécében külön menüpontként találod mindig a legutolsó bejegyzést):
Oleg pampuskája. Ilyet kell ennünk a borscshoz!
"Valamit kell csinálni ezzel az Oleg gyerekkel! Ma a borscshoz pampuskit sütött, megszórta és megkente fokhagymával, hát olyan, de olyan finom volt! És ezt nemcsak hallomásból tudom, mert volt alkalmam három darabbal bendőséges viszonyba kerülni!

Vacsorára meg nyúlhusi volt, nagyon ízletes, hozzá kását készített, az is első osztályú. Másképp készíti, mint Dimitar, az övé krémesebb, a bolgáré pergő volt (és az se rossz). Azt mondja Oleg, hogy a német parancsnokok a kását "fekete rizs" névvel illetik és utálják."

Szóval fentebb láthatod, hogy én Oleg által már ismertem ezt a hozzávaló finomságot! Azon a hajón sok borscsot ettem, és azt hiszem, kétszer nem volt egyforma. Más hússal, kicsit más ízesítéssel adta. És az is biztos, hogy az Oleg gyerek remek szakács volt!

Az enyém így sikerült, amit most Seafalconné főzött:

Az asszony feltett vagy másfél kiló húsos karajcsontot főni babérlevél ízesítéssel. A zöldségeket (2 sárgarépa, egy fehér, 60 deka krumpli, 2 kisebb cékla) felaprította.

Két kiskanál cukrot a forró lábasba szórt, kicsit karamellizálta, majd rálottyintotta az olajat, az apróra vágott hagymát megfuttatta az olajon (a fokhagymát kifelejtette, de ezért nem vettem a fejét, mert így is fantasztikusan finom lett!)

 

Az aprított zöldségeket megdinsztelte,  egy nagykanálnyi paradicsompürét adott hozzá, és rádobott egy negyed fej felszeletelt káposztát. Tett bele babérlevelet. Összepárolt mindent, majd felöntötte a csontlével. Sózta, borsozta.

 

Lengyel szakácstól tanultam, hogyha nincs kvasz, amiből ők készítik, akkor ecetes cékla levével savanyítják. Nos az asszonykám is ezt tette, és az üveg alján árválkodó pár céklakarika is belekerült a levesbe (ezek a lila színűek).Mielőtt elkészült, beletette a karajcsontokat, és belereszelte a harmadik fej céklát.  Ekkor adott hozzá a fagyasztóból négy kis paradicsomot. Azzal is rottyant egyet-kettőt.

 

Tejfelesen tálaljuk.

 

A petrezselyemzöld hiányzik a levesről, mert teljesen elfelejtkeztem róla, ugyanis a kertből való behozatala az én feladatom lett volna, de én mindig csak netezek, és olyankor se látok, se hallok, és mindent elfelejtek... (Az asszony nem fejezett le ezért - mert tett bele szárítottat, amikor a zöldségeket megdinsztelte, így kvittek vagyunk.)

Namármost: holnap ez lesz az ebéd, és ígéretet kaptam a fokhagymás pampuskára is! Mondtam, hogy tejfelesen tálaljuk? Ahogyan az ukránok? Mert a lengyelek nem tesznek a tetejére. Így la:


Feedek
Megosztás

Címke lista

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

HTML

ingyenes webstatisztika