Jó régen írtam receptes bejegyzést ebbe a blogomba. Amióta rendületlenül nézem a szakácsosos, főzősösös, keressük a világ legjobb szakácsáját - mert Amerika a világ - műsorokat, azóta nem igen látom értelmét, hogy közkinccsé tegyem a kulináris próbálkozásaimat. (Egyszerűen szólva, azt hiszem, nem igazán tudok főzni.) Persze ez fog majd változni, de egyelőre alig-alig főzök.

De ezt a képsorozatot fel akartam tenni a blogomba.
Ja, hogy meglegyen a recept is, nézzük a baracklekvárom hiteles történetét, és ha ugyanezt megcsinálod, akkor ugyanez lesz a végeredmény:
Végy egy barackfát. Lehetőleg egy négy éveset, ami most hozza az első termését:


Szedd le róla az érett barackokat.

Mossad meg, magozzad ki, a szépből lekvár lesz, a hibásabbja megy a cefrébe! Remélem jövőre már lesz barackcefrém is, mert most a kevéske szilvát javítgatom a barackkal.
Így lesz 246 darab kimagozott barackod, ami 11,92 kg. (48,45528455 gr. per darab.) Tedd fel egy megfelelő méretű lábasban a tűzhelyre, és gyújtsad meg alatta a gázt.
Addig főzzed, amíg elfövi a habját. Ekkor tedd bele a cukrot, én kettő kilót adtam hozzá. Azért nem előbb, hogy ne legyen sötétbarna a lekvárom. (Nem lett)
Mérjed üvegekbe. Olyan tiszták legyenek, amilyet akarsz. Magánügy. (Én elmosás után sütőben felforrósítom.) Mehet a dunsztba.
Kész. Gyönyörködj benne.
És a maradékot kóstoltasd meg!