A Seafalcon mesél

Sajnálom, de off vagyok, mert ez a recept kilóg, de nagyon a sorból.
Az a helyzet, hogy zöldségnapon készítettem egy tál ételnek, és nagyon bejött. Amiért elnézést kérek a látogatóktól az, hogy: ez egy teljesen normális, hétköznapi recept, nem karácsonyi mézeskalács, semmi köze az adventhez, nem ajándék, nem, habcsók... de a helyzet az, hogy én olyan vagyok, hogy ilyenkor is eszem, és a sütike nem az én reszortom.

Ezért aztán mostanában a látogatásaim is ritkulnak a gasztroblogokon, mert az olvasómban csak az ételrecepteket nyitom meg, süteményt nem. Mivel nem készítem, ezért nem is olvasom. Sajnálom.
Tehát, mivel enni kell, még a fogyózás alkalmával is, ezért ezt főztem ki:
Egy hagymás, paprikás gulyásalapot készítettem, azaz olajon megdinszteltem a hagymát, majd pirospaprikát szórtam rá. Erre dobtam a meghámozott, kis kockára vágott burgonyát, megsóztam, alaposan megdinszteltem, majd hozzáöntöttem egy fehér bab és egy kukoricakonzervet. A fűszerek között volt csili is, ez persze módjával, hogy ne legyen nagyon erős. Felengedtem annyi vízzel, hogy ellepje, szórtam bele kevés kölest (egy maréknyit) és megfőztem. A tetejére vágtam friss petrezselymet.
Én az ilyen kajákat oroszul szeretem enni. A hajón tanultam az orosz anyanyelvű tengerészektől, hogy a levesekbe nyers hagymát vágnak. Nos, amiben bab van, ahhoz korábban én is ettem, de azóta, hogy eltanultam tőlük, én másba is teszek. Persze nem a finom húslevesbe, meg a gyümölcslevesekbe se sűrűn.
Hát, elnézést, hogy a karácsonyi készülődés és a sok guszta sütemény, ajándék bonbon, fűszerolaj, szépséges mézeskalács közé beelefántkodtam ezzel a kajával...

Amikor az ember recepteket olvas, szépen elrendezi magában: ez guszta, ez érdekes, ezt meg kell főznöm, ez hülye, ez drága, ez sznob, ez olcsó, ezt majd a vendégeknek, ehhez mit lehet kapni, ez semmi különleges, ez illik a 90 naposba... És ez az utolsó gondolat aztán biztosan elteteti a receptet a kedvencek közé...
Aztán az ember megvásárolja a hozzávalókat. Ha mást nem, akkor konzervet. Mint én a csicseriborsót.
Aztán jól elfelejtettem.
De a konzerv nem kér enni, elvan a konyha legsötétebb zugában, amíg egyszer csak előkerül. és megmozgatja az ember fantáziáját.
Ni csak! Itt a csicseriborsó konzerv! Nosza guglizzuk csak meg! Erre két okból is szükség volt: mert dunsztom nem volt, hogyan készítsem, és soha nem ettem még, ezért aztán nem volt mire emlékeznem.
Nos mindez a múlté!

Elkészítettem, megfőztem, megettem, és még egy kis ámokot is futottam, ahogyan a nagyobb fiam címkézte a főzéseimet.
Alapból kétféle elkészítési módot találtam: az olaszos paradicsomost, és a citromosat. Nos, egyikhez se volt meg minden hozzávaló, hát a kettőből csináltam egyet, és megspékeltem egy picit céklával, amit gondolom még senki nem csinált!
Tehát a hozzávalók:
Egy üveg csicseriborsó konzerv, két szem kisebb burgonya, só, bors, citromlé, curry, tejfel, egy kis cékla, petrezselyemzöld.
A Burgonyát kockára vágtam, megfőztem, amikor már puha, beleöntöttem a csicseriborsó felét, rottyant még párat. Sóztam, borsoztam, adtam hozzá citromlevet egy keveset. Közben a céklát megfőztem külön, hámozás után apró darabokra vágtam.
A levest krémesre daráltam egy botmixerrel, majd hozzáadtam a maradék borsót (a konzervet nem kell főzni, csak melegíteni), tálalás előtt a petrezselyemzöldet kapta meg, és a tányérban került bele az apró cékla levesbetétnek.
Ha a cékla egy kicsit áll a levesben, elkezdi a lila levét ereszteni, és nagyon különleges, esztétikai élvezet is a kanalazása... Mondhatnám, az étkezés közben kiélheted grafikusi vágyaidat!!!
Nagyon finom volt, rendszeresen kerül majd az étlapunkra!

... de tegnap, mert akkor volt tésztanapom a 90 naposban... És persze vegetariánust, ha a mozzarella belefér.
A receptje majdnem ugyanaz, mint az előzőé, azzal a különbséggel, hogy a liszt et megkevertem, és 15 deka teljes kiőrlésű rozslisztet adtam hozzá (persze a finomliszt kárára).
És most, hogy Évi is elégedett legyen, van rajta hagymakarika is! Ráadásul lila hagymából! És még ráadásabbul: a kertben termett! Egyáltalán: minden a kertben termett, amit rápakoltam (a mozzarellabokor tavasszal elfagyott, így azt a bótban vettem).

Mert zöldségnapom volt, és a pszichowelness honlapon olvastam, mint ajánlatot. Nos, én nem úgy készítettem, de mint minden receptnél ez is több házasításából keletkezett.
Nem szeretek hajában főzni krumplit, csak ha nagyon kell. Aztán a második ok, hogy édesanyám is belefőzte a paradicsomba a krumplit.
Nos, nagyon egyszerűen készült:
Friss paradicsomot meghámoztam (forróvízbe dobtam, majd hideg alá tartottam, lejött a héja), felapróztam, kicsit megpároltam olajon, majd a befőzésből kimaradt paradicsomlét hozzáadtam, végül a nagy kockákra vágott krumplit. Sóztam, borsoztam, és kevéske cukrot adtam hozzá, beledobtam két ég görög bazsalikomot. Tudom, sokan nem cukrozzák, de én igen.
Amikor megfőtt, még vágtam rá friss bazsalikomot.
Finom volt.
Megettük.
Már 104 kiló alatt vagyok tartósan...

Vagy tarhonyás padlizsános lecsó. Mindenki döntse el maga. A lényeg, hogy tésztanapra való kaja.

Három paprika, három paradicsom, egy kisebb vagy egy nagyobb padlizsán fele, egy nagy fej hagyma és egy negyed kilós tarhonya, mindez elég két személy részére, ha az egyik szeret enni. De ha valaki nem szereti, akkor elég hatnak is, vagy egy századnak is...

Egy kisebb lábosban kevés olajra öntöttem a tarhonyát, gyakori kevergetés közben megpirítottam, majd kétszeres mennyiségű vízzel felöntöttem, lefedtem. Hadd főjön, addig készítsük a lecsót.

A hagymát karikákra vágva üvegesre dinszteltem, a paprikát vékony csíkokra vágtam, és megfonnyasztottam a hagymán. Hozzáadtam a paradicsomot és a kockára vágott padlizsánt. kicsit pároltam fedő alatt, majd megsóztam, borsoztam lefedtem, és készre pároltam.

Közben a tarhonya is megfőtt. A fedőt levettem, hadd párologjon el nedvesség belőle, majd ráöntöttem a lecsóra, összekevertem, és tálaltam.

Finom, és bőséges ebéd volt, ahogyan az egy fogyókúrázóhoz illik.

Ezt a 90 napos diétám tésztanapjára ötlöttem ki:

Kimértem 13 deka farfalla tésztát, és olaszosra (al dente) főztem, ami azt jelenti, hogy "harapható", picikét kemény, de nem nyers (ehhez elég sokat szoktam a tésztát kóstolni, de megéri).

Elkészítettem a pofon egyszerű mártást, amibe a tésztát beleforgattam: olívaolajon megfuttattam egy kiskanálnyi gyömbéres fokhagymát (első kép sárgás massza),  majd egy kiskanálnyi darált csípős pirospaprikát, és ugyanannyi sóban eltett petrezselyemzöldet. Végül meglocsoltam szójaszósszal, és a tésztát beleforgattam, és kissé lepirítottam.

Ez egy adagnyi, amitől jóllaksz. (Én egy óra múlva már éhes voltam, de ez beletartozik, a tészta engem nem nagyon laktat). Jó étvágyat!

Ez a kaja 90 napos diétám fehérje napjára készült.

A csirkemellett felkockáztam, sóztam, borsoztam, megszórtam kevéske provance fűszerkeverékkel, meglocsoltam olíva olajjal, és éjszakára hűtőbe tettem. Másnap reggel a salátának valókat kockára vágtam (póré, cukkini, kígyóuborka, lila hagyma, kínai kel, kalifornia paprika, retek).

A húst forró olajba dobtam, megsütöttem, a mellének nem kell sok idő. Közben felvertem két tojás, amikor a hús kész volt. a tojást szárazra sütöttem, közben összetörtem, kis darabokra.

Az egészet összekevertem, balzsamecettel meglocsoltam, még megborsoztam, és ment a hűtőbe.

Fogyasztás előtt sóztam.

Hát kérem, most megmondom a tutit. Ha fogyni akarsz, akkor nem a diéta, a kúra, a módszer a fontos, hanem a fejed. És abban is az agyad. És abban is az, amit észnek hívol. Ha az eszedben elrendeztél mindent, akko rfogsz fogyni, ha nem, akkor minden falat kefir plusz 25 deka hízást jelent!

Én kérem elrendeztem mára mindent, pedig jó egy éve mondogatom, hogy holnaptól, meg hétfőtől, meg elsejétől... De agyban nem voltam kész rá, és két hete is a folyadéknapot egy jó kis kolbászos rántottával kezdtem, ami nem szívószálra termett, ha érted, amit mondani akarok.

De mostanra oké minden. A térgyem annyira fáj, hogy a fejem azt mondja:

- Na, Esvány, ez így nem mehet tovább. Eddig a 90 napos diéta volt a legsikeresebb, hát holnaptól kezdd el.

És így lőn. Tegnap elkezdtem, csak egy kicsit rádurvultam, mert valóban folyadéknapot tartottam, fekete, csapvíz, tea volt a napi menű. Ma gyümölcsnap van, ezért bementünk Kisbérre, és bevásároltunk, hoyg legyen alapanyag a 90 napos diétához.

Ennek első napja a fehérje nap. Ekkor fehérjét lehet enni, legfeljebb salátával, amit meg egyébként minden nap, a gyümölcsnap kivételével.

Nos, holnapra vettem tyúkot és elkészítem belőle a Coq au vin recept alapján a Tyukovint. Mert ugye Tyuk au vin... És az öreg tyúkra nincs ráírva, hogy kokas vagy tik volt-e valamikor. Szóval alig várom a holnapot, amikor leülhetek, és megkóstolhatom. Amióta chilii&csoki  blogjában olvastam, azóta csöpög a nyálam, és ehetnékem van.

Na, szóval elkezdeni egy fogyókúrát nemesebb étekkel nem is lehetne! (Csak a köret lesz más!).

Ja azt elmondom, hogy tegnap reggel a mérleg átlaga 115,9 kiló volt. Muszáj legalább háromszor mérni magam, mert az elektronikus mérleg mindent tud, csak kétszer ugyanazt a súlyt mutatni képtelen.

Egy hét múlva kiteregetem a súlyeredményemet megint!

.