A Seafalcon mesél

Mindenféléről mesélek a tengerészet kapcsán. Fényképek, videók, receptek, sztorik, naplóbejegyzések, viccek... ami jön.

Hallgassunk tengerésznótákat: 4. Roll The Old Chariot Along

Print Friendly and PDF

Ha van shanty népszerűségi toplista, akkor ez a nóta méltán csücsül a lista tetején. Az előadó David Coffin, akinek több CD-je is megjelent, járja a világot, és zenél, énekel. Többet róla a honlapján.



Roll The Old Chariot Along

Oh, we'd be alright if the wind was in our sails
We'd be alright if the wind was in our sails
We'd be alright if the wind was in our sails
And we'll all hang on behind...
And we'll ro-o-oll the old chariot along!
We'll ro-o-oll the old chariot along!
We'll ro-o-oll the old chariot along!
And we'll all hang on behind!
Oh, we'd be alright if we make it round The Horn
We'd be alright if we make it round The Horn
We'd be alright if we make it round The Horn
And we'll all hang on behind...
And we'll ro-o-oll the old chariot along!
We'll ro-o-oll the old chariot along!
We'll ro-o-oll the old chariot along!
And we'll all hang on behind!
Well a night on the town wouldn't do us any harm
A night on the town wouldn't do us any harm
Oh, a night on the town wouldn't do us any harm
And we'll all hang on behind...
And we'll ro-o-oll the old chariot along!
We'll ro-o-oll the old chariot along!
We'll ro-o-oll the old chariot along!
And we'll all hang on behind!
Now, another festival wouldn't do us any harm
Oh, another festival wouldn't do us any harm
Woah, another festival wouldn't do us any harm
And we'll all hang on behind...
And we'll ro-o-oll the old chariot along!
We'll ro-o-oll the old chariot along!
We'll ro-o-oll the old chariot along!
And we'll all hang on behind!
And we'll ro-o-oll the old chariot along!
We'll ro-o-oll the old chariot along!
We'll ro-o-oll the old chariot along!
And we'll all hang on behind..

Hallgassunk tengerésznótákat: 3. The Maid of Amsterdam (A Rovin')

Print Friendly and PDF

Folytatom a beetetést! Ismerd meg az amszterdami szobalány című nótát! Megmondom az őszintét, semmit nem tudok kideríteni a bandáról akiktől a nóta van! Fészbuk kommentben szívesen veszem, ha valaki megoldja a problémát!

Egy olvasó megoldotta a rejtélyt: The Maid of Amsterdam by Nils Brown, Michiel Schrey, Sean Dagher

 

Maid of Amsterdam

In Amsterdam there lived a maid,
Mark well what I do say!
In Amsterdam there lived a maid,
And she was mistress of her trade.
I'll go no more a-roving with you fair maid!
(Chorus)
A roving, a roving,
Since roving's been my ru-i-in,
I'll go no more a roving,
With you fair maid!
I asked this maid to take a walk,
Mark well what I do say!
I asked this maid out for a walk,
That we might have some private talk.
I'll go no more a roving with you fair maid!
(Chorus)
Then a great big Dutchman rammed my bow,
Mark well what I do say!
For a great big Dutchman rammed my bow,
And said "Young man, dees ees meine frau!"
I'll go no more a roving with you fair maid!
(Chorus)
Then take fair warning boys from me,
Mark well what I do say!
So take fair warning boys from me
With other men's wives, don't make too free
I'll go no more a roving with you fair maid!
(Chorus)

Hallgassunk tengerésznótákat: 2. Bosun's Alphabet

Print Friendly and PDF

Ismered az ABC-t? Elhiszem! De ismered-e a fedélzetmester ABC-jét? Bár szerintem jobb a tengerész abécé fordítás.
Ha nem, itt a remek alkalom, a következő shanty a Bosun's Alphabet.
Ennek a nótának sok variációja van: Sailor's Alphabet (Matróz ábécé), Fishermen's Alphabet (halász ábécé), Bargeman Alphabet (uszályos ábécé),
Lumbermen's Alphabet (Fűrészmalmos ábécé). Ez utóbbit nem tudom egy szóban visszaadni. A lumberman fűrészárukkal foglalkozik többek között a sawmillben, azaz a fűrészmalomban, készít, elad, beépít, stb. Ha tudsz jó magyar fordítást rá, megköszönöm!




A's for the anchor that lies at our bow
B's for the bowsprit and the jibs all lie low
C's for the capstan we all run around
D's for the davits to lower the boat down
(Chorus)
Merrily, merrily
So merry sail we, no mortal on earth like a sailor at sea
Heave away, haul away, the ship rolls along
Give a sailor his grog and there's nothing goes wrong
E's for the ensign that at our mast flew
F's for the forecastle where lives our crew
G's for the galley where the salt junk smells strong
And H is the halyards we hoist with a song
(Chorus)
I's for the eyebolts, good for the feet
J's for the jibs that stand by the lee sheet
K's for the knighthead where the petty officer stands
L's for the leeside, hard found by new hands
(Chorus)
M's for the mainmast, it's stout and it's strong
N's for the needle that never points wrong
O's for the oars of our old jolly boats
And P's for the pinnace that lively do float
(Chorus)
Q's for the quarterdeck where our officers stand
And R's for the rudder that keeps the ship in command
S is for the stunsells that drive her along
T's for the topsail, to get there takes long
(Chorus)
U's for the uniform, mostly worn aft
V's for the vangs running from the main gap
W's for water, we're on a pint and a pound
And X marks the spot where old Stormy was drowned
(Chorus)
Y's for yardarm, needs a good sailor man
Z is for Zoe, I'm her fancy man
Z's also for zero in the cold winter time
And now we have brought all the letters in rhyme
(Chorus)

Hallgassunk tengerésznótákat: 1. I am a rover

Print Friendly and PDF

Ismerd meg a kedvenc nótáimat! Nem fogod elhinni, de nagyon szeretem a shanty-kat, azaz a tengerésznótákat.

Hallgasd meg az I am a rover címűt a The Dubliners előadásában, a videó alatt a szöveget is követheted!!



I'm a rover, seldom sober, I'm a rover of high degree
It's when I'm drinkin' I'm always thinkin' how to gain my love's company

Though the night be as dark as dungeon, not a star can be seen above
I will be guided without a stumble, into the arms of my own true love

I'm a rover, seldom sober, I'm a rover of high degree
It's when I'm drinkin' I'm always thinkin' how to gain my love's company

He stepped up to her bedroom window, kneeling gently upon a stone
He whispers through her bedroom window, my darling dear do you lie alone

I'm a rover, seldom sober, I'm a rover of high degree
It's when I'm drinkin' I'm always thinkin' how to gain my love's company

It's only me your own true lover, open the door and let me in
For I have come on a long nights journey and I'm near drenched to the skin

I'm a rover, seldom sober, I'm a rover of high degree
It's when I'm drinkin' I'm always thinkin' how to gain my love's company

She opened the door with the greatest pleasure, she opened the door and she let him in
They both shook hands and embraced each other, until the morning they lay as one

I'm a rover, seldom sober, I'm a rover of high degree
It's when I'm drinkin' I'm always thinkin' how to gain my love's companySays I: My love I must go and leave you, to climb the hills they are far above

But I will climb with the greatest pleasure, since I've been in the arms of my love

I'm a rover, seldom sober, I'm a rover of high degree
It's when I'm drinkin' I'm always thinkin' how to gain my love's company

Török Bálint és Pascal... - MV Lys Carrier 12. rész

Print Friendly and PDF

 




Március 7. csütörtök, úton. Hajnalban csak ültem, és próbáltam regenerálódni. Olyan izomlázam van, hogy ezer nyelven beszél.

Rotterdamban beszéltem az asszonnyal, és mondta, hogy az "Aranka piros autója" megjelent a Vakok Lapjában. Úgy látszik Lak István szavatartó ember.

Hajnali ötkor bedurrant az idő. Jó 9-es, 10-es szél fúj, 8-10 méteres hullámok jönnek nyugatról, mi meg pontosan északra megyünk. Ötig se volt kismiska, de innen kezdve úgy rollázunk, hogy néha nem lehet megmaradni egy helyben. Pedig a rakomány jó, a raktár színültig van szénnel, csak az elejében van egy kis szabad hely. A súlypontunk magasan van, nem rángat a hajó. A kabinom egy csatatér volt, amikor lementem. Aludni egyfolytában lehetetlen, rövid részletekben pihentem, egyébként arra ügyeltem, hogy ki ne essem az ágyból. Fáradtan ébredtem. Fizikai nehézséget jelent az is, hogy az ember egy helyben megálljon.

A Császármadár

Elolvastam apa könyvét, a délutáni őrség alatt fejeztem be. Két dolog miatt vártam nagyon, hogy mit ír? Az elsőhöz egy kis magyarázat:
Valahol, valamikor már leírtam, hogy számomra a történelem, ahogyan oktatták - és ez nem a tanárom, hanem az oktatási rendszer a tananyag hibája, de az is lehet, hogy az enyém -, nem események sora, egymásba ágyazódó, egymásból következő, egymásra épülő események sorozata, hanem különálló, megtanulandó egységek, amik között alig van kapcsolat. (Az is lehet, hogy valóban csak az én hibám, hogy képtelen vagyok sok logikus esemény között kapcsolatot találni, és úgymond a sorok között olvasni, de ezen nem lehet változtatni, még azzal se, hogy ráförmednek az emberre... Jellemző: számomra a meglepetés erejével hatott, hogy Szapolyai János, az utolsó, akit magyar királyként ismerünk, azonos a Dózsaverő és elítélő Szapolyaival.)

A lényeg: 1526. augusztus 29-e és az 1555-ös egri várvívás közötti magyar történelemről semmit, de semmit nem tudok (tudtam). Ha lehet így mondani, már csak ezért is fontos és tanulságos olvasmány lehet mindenki számára, mert erről az időszakról szól. Kötelezővé tenném a könyvet azok számára, akik olvasták az Egri csillagokat. Ami számomra ott kérdés volt, arra itt kaptam válasz. Nagyon csodálkoztam a brazíliai Recifében levő Arany Kápolna festménye előtt: Isabella reina de Húngria volt egy kép aláírása, s nem tudtam, kiről van szó. Most már tudom.

A másik, amiért vártam, az utolsó fejezetek egyike, mert ugyanannak a jelenetnek benne kell lenni, aminek Gárdonyi híres könyvében. A látogatás a szultáni sátorban. Természetesen, egészen más a két jelenet. Ha igaz a négyszáz fogoly lefejezése, akkor vajon Gárdonyinál miért nem szerepel?

A könyv stílusa is meglepő volt, de azt hiszem, telitalálat: mert nem egy összefüggő eseményt mesél el, hanem olyan, mint a börtönben sínylődő rab visszaemlékezése az életre, sok, de nagyon rövid fejezetre oszlik. Mint az emlékek... Mindegyik egy-egy villanás az életből. Tőmondatok, nincs mit cifrázni rajtuk, mert megtörténtek, így már nem lehet rajtuk változtatni, bármennyire is ott a kulcsa annak, amiért enyingi Török Bálint úr a padisah börtönébe került. Nincsenek hosszú párbeszédek, hosszú mondatok. Olyanok, valóban, mint az emlékképek: vannak, és nincs mit rajta magyarázni. De el lehet gondolkodni rajtuk.

Az igazság az, hogy számomra nem derült ki, miért is került Isztambulba Török Bálint, és azt hiszem, a szultáni akaraton kívül nincs is valós oka, mert Ibrahim pasa magyarázata is csak a saját vélekedése: Kászon basa, a szultán egyik kedvencének elveszejtése. Mert hogy Török Bálint hol a Habsburg Ferdinánd (a teniszpartit bámuló királyt Várkonyi alakította, ez élénken él az emlékezetemben az Egri csillagok filmből) pártján volt, aztán János király híve lett, nem lehet valós ok. Hiszen akkor ez volt az általános.

Szeretni való, jó könyv...

Kultúrest

Este videóztunk. Bambasz hozott pár (25) kazettát, és vacsora után elkezdtük "feldolgozni" a kultúrát.

Egy Csillaghajós kommandó című műalkotás volt műsoron, de nem is ez a lényeg. Volt egy jelenet, amikor az űrcsótányok felszúrták a szarvukra az alfőhős-kommandós-kislányt. Ezt Pascal igen zokon vette. És kommentálta az eseményeket:

- Ne ácsorogjatok, meghal... Miért nem siettek a kórházba vele, ez jó lány...

És amikor meghalt, s "kitemették" az űrbe, a könnyeit törölgette, és a fejét ingatta:

- Bullshit, bullshit, no good... no good... why not welding? (Khm... bivalyszar, bivalyszar, nem jó, nem jó..., miért nem hegesztették meg? - és ehhez egy kis magyarázat: a főhőst, egy sebesülése után összevarrta egy gépezet, és mi úgy kommentáltuk, hogy "meghegesztették").

Pascal mélyen átélte a mesét...

Már többször írtam Pascalról, de a másik matrózról Manuról még nem.

Ő a fedélzetmester, bár tíz évvel fiatalabb, mint Pascal. Ez persze csak azt jelenti, hogy ő kapja a munkát, és ő osztja be magukat. Vezető típus, míg Pascal beosztottként érzi jól magát, azonnal elfogadta, hogy Manu a főnök kettejük közül.

Manu vidám fickó. Jól beszél angolul, és barátságos. Amikor megláttam, azt hittem, hogy török. Nem fekete, bár annak tartja magát, olajbarna a bőre, és nagyon erős, fekete a szakálla. Vékony csíkot hagy csak meg az arcán, de a végén, az álla közepén vagy húsz szál két centi hosszú, és azt állandóan pödri.


Március 8. péntek, úton. Éljenek a nemzetközi nők... Viktor nagy készülődésben volt, mert este felhívja majd az asszonyt, mondta, s elmesélte, hogy ez az egyik legnagyobb ünnepük: reggel felköszöntik a nőket egy csokréta virággal, és utána a férfiak elmennek jól berúgni...

Tombol a vihar körülöttünk.

Tizenegy fej fokhagymapucolás 20 perc alatt

Print Friendly and PDF
Csiliszószt főzök. Van nekem egy jól bevált szószom, amihez sok-sok fokhagymát használok. Jelen esetben tizenegy fej várt megpucolásra. Hát ezt hagyományosan nem lehet, belepistulok, amire elkészülök!
Kerestem a Youtube-on módszereket. Megmutatom, melyiket találtam alkalmasnak, és után, hogy nekem hogyan sikerült.

Nos ez a videó:

Ez a tuti módszer, de ez a tenyérrel való csapkodás egy fej esetén még elmegy, de tizenegy esetében nem!
Fogjuk a fokhagymafejet:
Ezt most nem a tenyeremmel csapom szét, hanem ráteszek egy kisebb vágódeszkát,
Erre csapok rá. Lehet kettőt is... A fokhagymánk szépen szétlapul.
Ezután megy az edénybe. Én sokáig nem alkalmaztam a módszert, mert misztifikálták ennél a lépésnél, két egyforma fémtál kell, meg efféle. Hát nem. Kell egy edény, meg fedő, amiben jól kopog majd rázás közben. Én egy acél edényt és üvegtetőt használtam, 6-10 másodpercig erőteljesen ráztam, íme az eredmény:
Láthatod, hogy a gerezdek levetkőztek, és ami nem, azt könnyen lekaparhatod...
A tizenegy fej megtisztítása nem volt több húsz percnél!
Na, megyek, pépesítem és a szószhoz adom!

VI. Nagymarosi Csípős Fesztivál

Print Friendly and PDF

Nagyon vártuk!
Aki tudott eljött! Aki nem, az bánhatja, mert egy remek rendezvény volt!
Nagyon sokan árultuk a csilis termékeket, szószokat, paprikákat, csilivel készült finomságokat.
Én igyekeztem a tavalyi helyemre menni, sikerült is helyet kapnom, hiszen hatra érkeztem. Kipakoltam, kicsit körbejártam, nézelődtem, mert amikor nincs még vásárló, megtehettem.

Számomra, sajnos a programok csak "elvi jelentőségűek" voltak, mert semmit nem láttam belőle, így nem tudok beszámolni. Hja, ha az ember egyedül megy, akkor nincs kóricálás, mászkálás!
De a végére beszúrom az eseményről készült videót, azon legalább elmeséli Nagy Gábor!
Élményem azért volt!
A vásárlók között megláttam egy ifjú hölgyet. Istenem, de ismerős! Honnan ismerem??? Törtem a fejem, nem jöttem rá. Tipikusan az a szituáció volt, amikor tudod, hogy van egy helyzet, amikor biztosan tudnád kicsoda az illető, de most más helyzetben látod... A bolti pénztárost az ember a bolt egyenruhájában ismeri, még ha köszönő viszonyban is vannak, és az utcán nem tudja hova tenni. Aztán úgy döntöttem, hogy a fiam baráti körébe tartozik, talán az esküvőjéről ismerem... Amikor harmadszor elsétált a sátram előtt és nem jöttem rá, odamentem hozzá.
- Ne haragudjon, mondja már meg, hogy honnan ismerem? - kérdeztem.
A leányzó elmosolyodott:
- Ha látta a Séfek séfét...
- Barbi! - kaptam gondolatban a fejemhez! Hát persze. Ha a fekete sávos séfkabátban jött volna Nagymarosra Pálfi Barbara, nem kellett volna törnöm az agyamat, hiszen láttam a Séfek séfét, és kétszer megnéztem az ismétlést is (az eddig itthon ment legjobb főzős műsor volt).
Majdnem sötétedésig maradtam. Jó volt, remélem jövőre is el tudok jönni!

A franc tudja miért, de életben maradtam! - MV Lys Carrier 11. rész

Print Friendly and PDF


Március 5. kedd, úton, Rotterdam.

Hát nem tudom, volt-e ilyen napom, mint a mai, ebben az életben?

 

Igazi bolondokháza!

 

Kezdem azzal, hogy tegnap este nem tudtam elaludni az éjféli őrség előtt. Nyolckor feküdtem, mint szoktam, máskor tíz percen belül alszom, de most nem ment. Kilenckor elkezdtem idegeskedni, hogy nekem aludnom kell, mert hosszú nap virrad rám, hát persze, hogy nem ment.

 

A hajnali szolgálat rendben lement.

 

Fél hétkor lefeküdtem, mert Viktornak most volt valami sürgős elmondani valója, s nem tudtam szabadulni hatkor a hídról. Kilenckor keltett, akkor már ki voltunk kötve, és elkezdték a kirakást.

 

Bambasz már a parton várta a hajót, később Viktor elmondta, hogy kérdőre vonta, miért nem keltett fel, mert "a chiefnek muszáj felkelni manőverre". Viktor azt mondta, mert neki ez a stílusa. Bambasz erre jól befogta a száját.

 

Álmosan kóválygok a fedélzeten, amikor látom, hogy a német cipel egy baromi nagy ládát, tele szalámival, meg több nájlonacskót. Segítek neki, mert ugye, ha a hajónak hoz kaját, akkor illik. Lecipeltük a konyhába, hát azt mondja a szakácsnak, ez privát, az övé. Azannyát, ezt mind fel akarja falni? (Később mondták, hogy mindig ezt teszi: szabadságról lejön a hajóra, kocsival hoz egy vagon maszek kaját, meg mindenféle technikai ócskaságot, amit a bolhapiacon vett, és dupla áron elszámolja a cég felé...)

 

Közben megjött Mr. Eckhoff, a tulaj a feleségével és a tízéves kisfiával. Hamarosan megjelent egy pasas, aki a mentőtutajt akarta elvinni éves szervizre. Viktor azt mondja:

 

- István, intézd el, hogy a daru partra tegye.

 

Aranyos!

 

Itt a hollandoknál nincs ezer ember, aki a hajón dolgozna, egy darus dolgozik, kész. Később jön még valaki, aki a mini bulldózert vezeti, és összeszedi a rakományt a markolónak.

 

Azért felhajtottam valakit, akinél láttam walkie-talkie-t, és elintéztem egy üveg whiskyért, hogy kiteszik. Közben jött egy kamionsofőr, hogy meghozta a fedélzeti és gépész anyagokat, amit három hónapra rendeltünk.

 

Na, már most: nem part mellé voltunk kötve, hanem egy úszódarura, az állt a part mellett. A négy raklapnyi anyagot vagy ötven méterre kellett elcipelni, hogy az úszódaru mellé vigyük. Ehhez Pascal, Manu és én voltunk mindössze. Itt le kellett engedni kötélen a daru fedélzetére, átcipelni a másik oldalra, majd kötéllel felhúzni.

 

Megcsináltuk.

 

Utána gyerünk, ellenőrizni, hogy minden megérkezett-e?

 

Egykor bezuhantam a szalonba, és ettem valamit, majd rohanás, mert a tulaj indult, pár dolgot ki kellett vinni a partra.

 

Délután fél négyre befejeztem a rendelt anyagok ellenőrzését.

 

Négykor vége a kirakásnak, mehettem a raktárba, mert mosni kellett, és ötre jött a révkalauz, és mentünk a berakó rakpartra. A raktármosás könnyen ment, Manu volt a főcsővezető, én csak a slagot cipeltem utána. Viszont a víz frankó hideg volt, nekem meg nincs gumikesztyűm, hát úgy átfázott a kezem, mint soha. Az ujjaim ízületein éreztem igazán mit jelent: csontig hatol a hideg. Vagy tíz percig melengettem a vízcsap alatt a kezem, míg életet varázsoltam bele.

 

Ötkor manőver, hogy a frász törje ki...

 

Az orrkötelek a parton voltak, vagy hatvan méter hosszú mindegyik. Viktor int, dobd el a köteleket.

 

Eldobtuk, és beszedtük: kézzel. Istentelenül elfáradtam, de az enyém is akkor ért a fedélzetre, amikor Pascalé, pedig ő huszonöt évvel fiatalabb, és állandóan fizikai munkát végez. Utána a springet, ehhez tudni kell, hogy valamilyen úri passzióból kifolyólag ez kétszer olyan vastag, mint az orrkötél, hát ketten alig bírtuk beráncigálni. Utána húsz percet ültem a hídon, és remegett kezem-lábam...

 

Fél hétkor érkeztünk a berakó rakparthoz, alig vánszorogtam...

 

Életben maradtam...

 

Negyed nyolckor megjött a draft surveyor, megcsináltuk a számítást, nyolckor kinyitottam a raktárakat, és elkezdték a szén berakását. Közben Manu és Pascal kimentek a városba, mert bejött Pascal öccse, aki itt él, és Viktor erre való tekintettel elengedte őket.

 

Utána pihenésképpen a hídon elkészítettem az útvonalat, bevittem a két GPS-be, megírtam a voyage reportot (útjelentést), és levittem Viktornak. Addigra a Germanischer Lloyd két inspektora elment, és kiállították az összes hajóokmányt, így Viktor boldog volt, és reméljük, a tulaj is az lesz.

 

- Gyere, István, igyunk meg egy sört - invitált ennek örömére a parancsnok, Leszekkel együtt.

 

Hát, mit mondjak, bizony jól esett.

 

Beszélgettünk, rihegtünk-röhögtünk, amikor jön Heniu, az új szakács, aki alig pötyög angolul, hogy a járó billeg.

 

- Na, akkor megyek - mondom, mert ugye én vagyok a házmester, nekem kell utánanéznem a dolgoknak.

 

- Hagyd, István - állított meg Viktor. - Majd később -, mondta, és kinyitott egy másik sört. Tovább dumáltunk, amikor jó fél óra múlva a parton veszett autóduda hallatszik.

 

- Valakit hívnak... - mondta Leszek.

 

- Nyilván engem - álltam fel, s kimentem, amúgy papucsban.

 

Egy hollandus mutatja a hajólépcsőt, hát majd szívszélhűdést kaptam. A járó félrecsúszva, majdnem párhuzamosan a hajóval, felfekszik a rakpart szélén, és a vége jó másfél méter magasan, amelyiknek a földön kellene lenni.

 

Közben ment a berakás, a merülésünk megnőtt, apály is van, hát gyorsan lesüllyedtünk a rakpart szintje alá. Ha most eltörik, vagy elgörbül a járó, akkor a tulaj leharap mindet, ami kilóg a testünkből...

 

Bekiáltottam Leszeknek, az rohant, mint az őrült, lehet, hogy érezte a hangomon: baj van. Néztük egy darabig, mit lehet tenni? Az tűnt az egyedüli járható útnak, ha daruval felemeljük, és a helyére tesszük. Igen ám, de ehhez a felfüggesztő köteleket be kellett akasztani a megfelelő lyukakba, tehát nincs más hátra, amint a lengyel leengedte a teheremelő kampót, én kimentem a járóra, és beakasztottam két kötelet. Éppen a harmadikat akartam a félszembe tenni, amikor valahogy könnyűnek éreztem magam, és valami furcsa történt.

 

Zuhantam le, a járóval együtt...

 

A holland, aki a parton bámészkodott, elfordult, és elengedett egy: "oh, my God!";-ot.

 

Leszek kikandikált a korlát felett, és amint meglátott a víz közelében a meredeken lógó járóra omolva, a kötelek közé csavarodott lábbal kapaszkodni, elkezdett óbégatni:

 

- Czifu (ejtsd: csifu), czifu, co robisz? (Chief, chief, mit csinálsz?)

 

- Mit, mit - gondoltam -, halat nézek reggelire, úgyis kevés van a hajón...

 

A marhája... hát nem látja?

 

Legalább fél perc telt el, amire felfogtam, hogy mi történt: én most le vagyok esve a járóval, az egyik tenyerem felhorzsolva, mert a kötél lehozta a bőrt, a bal lábam a járó kötelei közé gabalyodva, az egyik talpam fázik, mert a papucsom a vízbe esett, és alattam, vagy tíz centire hömpölyög a Maas. A járó szerencsére nem szakadt le, csak bezuhant a hajó és a rakpart közé, s a beakasztott kötelek megtartották, de akkor is, a vége a vízben, és kb. 80 fokos szögben állt. Nagy nehezen kigubancoltam magam, s felkecmeregtem, és dühömben a másik papucsot is bedobtam a vízbe, pedig nagyon szerettem, mert kényelmes volt. Amikor felmásztam, akkor rájöttem, hogy milyen szerencsés vagyok: élek, nem estem a vízbe, nem törött csontom, még meg se ütöttem magam, még a derekam se rándult meg, csak a tenyerem horzsolódott meg.

 

Köszönettel tartozom a Jóistennek, és az őrangyalomnak, mert hány olyan halálesetről tudunk, hogy valaki beesett a hajó és a rakpart, vagy uszály közé...

 

Ez valamivel éjfél előtt történt, így holnap folytatom.



Március 6. szerda, Rotterdam, úton.

Akkor folytatom, mert van mit mondanom. A "balesetem" után jól elküldtem a darust, hogy rakjon elől is, ne csak hátra, s felmentem a hídra, és lejátszottam vagy négy pasziánszt, de az utolsónál majd elaludtam, így inkább kimentem a deckre fázni.

 

A berakás sikerült. Amikor számításaim szerint megvolt a 3000 tonna szén, leállítottam a rakodást. Közben persze történt egy kis malőr:

 

A felépítmény előtt van egy lejtős, mintegy három méter hosszú fedélzetszakasz. Gondolom, "teccik" tudni, mi történt? A kirakáskor a deck tele volt bentonittal. Ez, ha vizes, márpedig az volt, úgy csúszik, mint a radai rosseb. Erre jött még a szén, ami fél centisre volt zúzva, jó apró, gurulós fajta...

 

Amikor ráléptem erre a részre, azt vettem észre, hogy a talpam eltakarja az árboclámpát, Viktor meg a hátam mögött bozsemojozik.

 

Szóval akkorát pereceltem, hogy az már mesébe illő. Szép vízszintesen érkeztem le a szénre, és azon, no meg a hátamon leszánkáztam kikötőbakig.

 

Említettem, hogy ma karonfogva járok az őrangyalommal: se meg nem ütöttem magam, nem rándult meg a derekam, nem tört ki a lábam, stb. stb...

 

A draft surveyorral elkészítettük a végső számítást: 3000,641 tonna volt bennünk. Ezt szeretem a munkámban, amikor a számításaim engem igazolnak, és minden úgy megy, ahogy azt elvárják. A hollandus meg is jegyezte, hogy ritka az olyan hajó, amelyiknél ilyen pontosan sikerül a berakás. Utána már mehettem is aludni, igaz, reggel hat óra volt.

 

Kilenckor Viktor kirúgott az ágyból, hogy sok a dolog, ne aludjak már annyit. Visszahozták a tűzoltó készülékeket, a mentőtutajokat, várjuk az élelmiszert, a cigit, az italokat...

 

Meg kell, hogy mondjam, nem voltam valami vidám. Durcásan széthordtam hat poroltót, az utolsót ráejtettem a gyűrűs ujjamra, persze nem olyan kezdő módon, hanem az ujjam felfeküdt a készülék dobozának a szélére, s a poroltó alján levő perem esett rá az ujjpercemre (az őrangyal biztosan pisilni, vagy kávézni ment, pedig még nem volt itt az ideje). Az ujjam most szép kék, de a szélén zöld. Aztán megjött a kaja (a cepekedéskor rám esett a lépcsős szakasz a láncban, nyilván azért, mert én vagyok a legfiatalabb, a legfrissebb és a legerősebb), később a sör, a cigi és a tömény ital is, meg a pilot, és az eső széllel kísérve, mert így igazi a manőver.

 

A manővernek fél egykor volt vége.

 

Utána fel a hídra, mert a szolgálat nem szívesség, és déltől hatig én vagyok szolgálatban.

 

Viktor kettőkor feljött, és megkérdezte, hogy nem ebédelek-e?

 

Jé, kiszúrták...

 

Mondtam, hogy nyugodtan menjen le, mert nekem ahhoz sincs erőm, hogy a kanalat tartsam, majd iszom egy teát...

 

És így is lett, mert most éppen iszom!

 

Most jól érzem magam, vége a bolondokházának, az idő kellemes: nyugati szél fúj, a tenger viharos, én meg ülök a szófán, puszilgatom a fájós ujjamat (a talpamat és a bokámat nem érem e...) és abban bízom, hogy ilyen másfél napom nem lesz túl sok már ezen a hajón...

Milyen buktatói vannak egy crew listnek? - MV Lys Carrier 10. rész

Print Friendly and PDF

MÁRCIUS

Március 1. péntek, úton. Szép csendesen billegünk a 10-12 méteres hullámokon. A portugál partok előtt megyünk északra, remélem, ha befordulunk a Vizcayára, akkor nem állunk fejre.
Viktor egy kicsit elszámolta magát. Valójában nem értem, hogy mi alapján adta meg az érkezést. A hajóbérlő azt reméli, hogy hétfő este megérkezünk, és kedd reggelre ki tudja rakatni a hajót. Ma kaptunk táviratot, hogy 5-én kirakunk, 6-án berakunk 3000 tonna szenet Muruviknak (norvég kikötő a Trondheim fjordban), innen Mo i Rana (szintén norvég) - Greenore ír kikötő Dublintól északra. De az 5-i kirakás nem megy, mert jó, ha kedd délben megérkezünk. Én, amikor parancsnok voltam, akkor mindig pár órát rátettem az érkezésre, s akkor meg tudtam érkezni, előbb, mint az előre megadott idő. Viktor kicentizte, mikor érkezhetünk, és abból még le is vett, mondván, biztosan gyorsabbak leszünk.
Hát nem lettünk gyorsabbak, az induláskor 4-én delet adott meg, ahhoz képest már 24 órás késésben vagyunk.
Rotterdamban lesz váltás, és ha minden igaz, akkor megjönnek az antiguai bizonyítványaim is.

Március 2. szombat, úton. Jól elkaptuk a rossz időt megint. Most éppen fő a feje a parancsnoknak, hogy is lesz, mert késében vagyunk, és amit megadott érkezésnek, az nem áll, semmiképpen nem tudjuk teljesíteni, és az uszályokat megrendelték hétfő éjszakára.
Hiába mondtam, hogy ne centizze ki az érkezést, főleg amikor hét elejére esik, és nem tudja értesíteni a késéről az ügynökséget.

Március 3. vasárnap, úton. Délben az őrségváltásnál Viktor megkért, hogy nyomtassam ki a személyzeti listát.
Belementem a csőbe...
Amit "alkotott", az úgy volt randa, ahogy lehet attól, aki csak ugatja a számítógépet. Kicsit helyreráztam, egy oldalba sűrítettem, mert ő két oldalasra hozta össze, az útlevélszámok a második oldalra kerültek. Kinyomtattam, Viktor el, boldogan.
Öt perc múlva komor arccal megjelenik a hídon:
- István ez a nyomtatvány kisebb, mint az eredeti.
Nézem, hát valóban. Mondjuk az eredeti 98%-a.
- Ezt nem lehet a hatóság kezébe adni! - mondta, és rögtön tudtam, hogy ezért minimum ezer év Gulág járt, ha valaki ilyen trehány odahaza náluk.
Varázsoltam egy csöppet, s kinyomtattam, de szerinte még ez se volt az igazi, mert két sor magassága között felfedezett legalább másfél tizedmilliméter eltérést.
- Sto gyelaty? (Mi a teendő?) - kérdeztem Lenin híres művének címét idézve, hogy lássa, szocialista műveltségem nem elhanyagolható.
- Azt hiszem, én változtattam meg a sormagasságot, amikor készítettem - mondta bűnbánó pofával, és eltette az iratot, de attól tartok, hogy ez szegény fejének még álmatlan éjszakákat fog okozni, mert hogy magyarázza majd meg az immigration officernek, hogyan került oda az a hatalmas hiba?
Nyilván a dolgok karakírozva vannak, de azért jellemző a viselkedésére: az orosz ember kedves, szeretetreméltó, jó barát, jó ivócimbora, miként ő is, csak Isten őrizzen attól, hogy hivatalnokká legyen, mert akkor elveszti a fejét, megittasul a piti hatalomtól, ami a kezébe adatott, és szabadjára ereszti magát, s észre se veszi, hogy mindenki menekül előle, és a háta mögött (jó ha csak) megmosolyogják.
Ám sose legyen rosszabb parancsnokom.
A nyomtatókazettát meg ezért hoztam bőven a hajóra, hogy ne legyen gond a sok nyomtatás. Amit otthon tettem be a printerbe, két napja ürült ki, s nyomtatok vele bőszen. (Igaz, nem pazarlom, mert csak "draft qualiy" üzemmódban használom, ami halványabb, de a célnak a hajón igazán megfelel.)

Március 4. hétfő, úton, Angol csatorna. Holnap érkezünk. Valószínűleg a Mo I Rana - Greenore út törölve, helyette Oslóba megyünk papírért, és vissza a Földközi-tengerre.
Meg kell mondjam, hogy Wojciech inkább haver, mint szakács. Amit tegnap alkotott, az valami borzalom volt. Ebédre főtt hal volt, valami randa szósszal és főtt zöldbab. Vacsorára pizzát varázsolt, jó keményre sikeredett...
Remélem az új (régi, mert az jön vissza, akit váltott) szakács jobban főz.

Jó kis tavaszi leves mángoldból

Print Friendly and PDF

Az úgy volt, hogy tegnap reggel kimentem a kertbe, és mit látok? Ezt:

A mángold kezd magnak menni, de a levelei gyönyörűek, azonnal egy levesre gondoltam. Az asszonyka adott jó kis csirkepörköltöt Pesten, de az ebéd leves nélkül olyan, mint a szél jégeső nélkül, csudát sem ér...
Szóval leszedtem jó pár levelet. Nos, hogyan kell elkészíteni: fel kell hívni az asszonykámat, mert ő a nagy tudója a mángoldlevesnek, nagyon szeretem, ahogyan készíti. Szóval meginterjúvoltam, és nekiálltam:

A nyelet és vastag eret kivágtam, és felaprítottam, nagyjából fél centis darabokra. A leveleket egymásra fektettem, felcsavartam és felszeleteltem.
Két gerezd fokhagymát apróra vágtam, egy kis fej hagymát apróra kockáztam.
Olíva olajon megdinszteltem a hagymát, hozzáadtam a fokhagymát, azt kicsit megfonnyasztottam, majd jött hozzá a felaprított levélnyél és erek. Sóztam, borsoztam, hagytam dinsztelődni. Közben egy tyúkhúsleves kockából készítettem "alaplevet". A csíkokra vágott leveleket rádobtam, lefedtem, hagytam, hogy összeessen, majd felöntöttem a csirkelével. Egyszer felforrt, majd behabartam tejföllel (bár az asszonykám tejszínnel sűríti, de mivel nem volt itthon, ezért ettől elment a kedvem).
Felforraltam, hagytam, hogy a liszt kifőjön, és kész.
Csináltam hozzá pirított füstölt kolbászt.

 

JÓ ÉTVÁGYAT HOZZÁ!

 

Feedek
Megosztás

Címke lista

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

HTML

ingyenes webstatisztika